Bácsmegyei Napló, 1924. június (25. évfolyam, 149-176. szám)

1924-06-04 / 152. szám

2. oldal. 1924 június 4. BACSMEGYEI NAPLÓ A rokkant-nap Rokkant-újság, hangverseny, ka­baré és népünnepély a szuboticai rokkant-napokon Az a példátlan agilitás, amellyel a Suboticán junius 14. és 15-ikén meg­tartandó rokkantnapok rendezősége a védnökök: Gyorgyevics Dragoszlávné főispánná ésDamjanovicsMaoszlivné, Subotica város kalonai parancsnokának nejének vezetése mellett a rokkant­napok előkészítésén fáradozik, biztató sikerrel kecsegteti a tervezett jótékony­­sági akció sikerét. Az a lelkesedés, amellyel a rendezőség. a humánus ügyet felkarolta, máris azt eredmé­nyezte, hogy rövid néhány nap alatt sikerült a két rokkantnap nagyszabású műsorát részletesen összeállítani. Kedden délután 5 órakor tartotta a rendező-bizottság program-megálla­­pitó értekezletét a városháza kis tanács­termében Gyorgyevics Dragoszlávn.; védnök elnöklete mellett, aki rövid megnyitó beszédében meleg szavakkal ismertette a jótékony akció célját és felszólította a megjelent rendező-bizott­ságot, hogy a rokkantnapok rendezé sében mindenki szeretettel, nemzeti­ségre való tekintet nélkül vegyen részt, mert a befolyó jövedelemből is nem­zetiségi különbség nélkül fognak a rokkantak segélyben részesülni. A buzditó felszólítás után megállapító! ták a két rokkantnap részletes prog­ramját. A határozat szerint junius 14-ikén, szombaton Suboticán az urileányok egész napon át utcai gyűjtést rendez­nek. Este hangverseny lesz a város­háza nagy tanácstermében, amelyen a „Granicsár“ és „Névén“ dalárdák szerb dalokat, a Suboticai Munkás­dalárda két Lányi-dalt magyar nyel­ven adnak elő. Ezenkívül Manojlovics Dusánná szerb dalokat, Eerier Ilonka pedig magyar népda okat éneke!. B1- csevics rendőrkapitány az estélyen ismertetni fogja a rokkant-egyesület működését. Vasárnap, 15-ikén Palicson tartják £81 SFE&K1 A császár első halála Irta > Szomaházg István A gálahintó. fejedelmi kíséreté­vel. völgyeken, erdőkön, hidakon keresztül, lassan robogott Aix felé, ahol a császárné, a nyári hónapok­ban pihenni akart. Caronge határán, négy mérföld­­nyire Aixtől, egy lovas bontakozott ki az erdőszélről: hófehér paripán iilt. karcsú testén huszártábornoki formaruha feszült, de egyik szemét keskeny, tompa selyemsáv takarta el a kiváncsi pillantások elől. A má­sik azonban tiszta és derűs volt, de a szeretetreméltóság, mely kisugár­zott belőle, hirtelen mélységes hó­dolattá merevült. mikor lova a csá­szárné gálahintója előtt megállóit. — Felség. — mondta katonásan tisztelegve. — a császár engem tün­tetett ki azzal, hogy aix-i fürdőzése alatt személyes szolgálatára legyek. Neipperg Ádám gróf a nevem. Colomo grófnő. — ez volt a csá­szárné inkognito neve, — egyszerre hátradőlt a hintájában, arca fehérré lett. mint a hó. szemei lecsukódtak s egy pillanatig azt lehetett volna hinni, hogy egy sápadt halott fek­szik a hintó párnáján. Brignoles grófné ijedten feisikoitott. de Hereau doktor, miután a császárné pulzusát megtapintotta. a kezével megnyug­tatóan intett a többiek felé. — Csak egy kis ájulás. — mond­ta nyugodtan. — Hé, fiam, hozz csak egy üveg ecetet az orvosságos kocsiból Összenézett Ménével báróval, aki paripája hátán szintén odaíovagolt a hintó mellé, s halkan, de kicsit go­meg az ünnepségeket. Délután nép­ünnepély lesz, este pedig kabaré a Vigadóban. A Népkor felajánlotta, hogy a kabarét szerb és magyar nyel­ven megrendezi. Ezenkívül a Müpár­­tolók Körének műkedvelői egyfelvoná­­sos színdarabot adnak elő. Az orosz nők egyesületének rendezésében gyér mekbalett is fellép az estélyen. Ezen­kívül este tűzijáték lesz a Palics-tavon. Jean Baslellica belga konzul, a vil­lanytelep igazgatója kijelentette, hogy szombaton és vasárnap egész éjjel közlekedni fognak a villamosok Subo­tica és Palics között. A rokkantnapok a'kalmával a subo­­icai szerb és magyar újságírók rok­kant újságot fognak kiadni jótékony célra. Elhatározta a rendezőség, hogy csütörtök délután 5 órára a város­háza tanácstermébe értekezletre hívja meg a suboticai leányokat a rokkant­­napon való közreműködésük megbeszé lése végett. Ezért a sajtó utján ké­rik fel mindazokat a leányokat, akik a jótékony akcióban a rendezőséget támogatni akarják, hogy az értekezle­ten külön meghívás nélkül jelenje• nck meg. Az a szeretet, amellyel a védnökök és rendezők az akciót vezetik, biztos garanciát nyújtanak arra, hogy a rok­kantnapok felejthetetlen eseményét fog­ják képezni Subotica város jótékony mozgalmának. A zivatar elmosta a budapesti Árummtavásári Felhőszakadás, villámcsapás pusztított Budapesten Annak a hatalmas szélviharnak, amely hétfőn délután hat órakor a Bácskában is elvonult, Budapesten volt a középpontja és — mint buda­pesti jelentés alapján már röviden közöltük — igen nagy károkat oko­zott a magyar fővárosban. A felhőszakadás folytán a budai hegyek közt víz es ésszerűen ömlött alá a viz, amely iákat csavart ki és rántott magával a meredeken. Több helyütt a pincéket és pincelakáso­kat elöntötte a viz és emiatt sok családot ki kellett lakoltatni. A tűz­oltóság kézi- és gőzszivattyukka! vonult ki, hogy az elöntött pincék­ből a vizet eltávolítsa. A világítás­ban is zavarok álltak be, a színházi előadásokat egyórás késéssel kezd­hették meg. A földalatti és a villa­mos közlekedés is megakadt, mert sokhelyütt az uccákon félméter, ma­gasan állt a viz. Néhány ház any­­nyira megsérült, hogy a lakóknak ki kellett költözniük. A Pánnónia­­álló épületébe és a Gresham-pa­lotába belecsapott a villám. A Gres­­ham-kávéház ablakai emiatt betör­tek, a szilánkoktól ketten súlyosan es ketten könnyebben megsebesül­tek. A zivatar elmosta az Áruminta­vásárt is a városligeti Iparcsarnok-~ i—r—-----I---------I— mmmmMmmmmammmmmmmmammmmmmtm tmea noszkodva suttogta: — Csodáltam volna, ha ezt a ta­lálkozást ájulás nélkül megússza. A császárnét magához téritette az ecet. tétován bámult a fákra és a falusi házakra, jnajd egyszerre meg­látta megint a félszemü tábornokot, aki eddig hideg ércszoborként ült lován. — Igen, — mondta bágyadtan. — köszönöm, de most hagyjon ma­gamra. Fáraszt a beszéd, pihenni szeretnék. A tábornok újabb és még hódolat­­teljesebb tisztelgés után. elvegyült az urak közé, akik a menet élén lo­vagoltak, a császárné pedig újra be­hunyta a szemét. Neipperg! Az el­lenség. aki koronás ura ellen küz­dött. a fizetett kém. akit a ravasz kancellár és a félénk schönbrunniak rendeltek melléje. Megborzongott, mintha vonagló kigyót látott voina. Hát még ezt is! Nem volt elég a megalázás, a kár­öröm. mely felséges apja jégszürke szeméből feléje csapott i a brutális közömbösség, mellyel élete egyet­len vigaszától, a fiától elválasztot­ták. A keze összeszorult, mintha a félszemü katona csillogó aranygal­lérja lett volna az ujjal közt. Érezte, hogy élete végéig kolostorba tudna vonulni, ha ezt a becstelen Apollót a saját kezével megfojthatná. A nyaralóban, miután teáját fel­szolgálták. korán nyugalomra tért, de álom nem jött a szemére. A csá­szárné aligha gondolta, hogy vele együtt egy másik élőlény is virraszt a nyaraló túlsó szárnyában. A tá­bornok. aki rendesen azonnal el­aludt, amikor vízszintes helyzetbe ban és; Andrássy-uti régi Műcsar­nokban. Az Iparcsarnok körül a szabadban álló bódék közül nyolcat elmosott a hatalmas esőzés és a bennük kiállított különféle tárgyakat hasznavehetetlenné tette, amiből körülbelül 120 millió korona kár származott. Nagy kárt okozott a vihar a Mű­csarnokban az Árumintavásár pa­­pir- és grafikai kiállításában. Az el­­sőemcleti nagyterembe, melynek üveg-fedelei repedezett és lyukas, beözönlött a viz és az összes kiál­lítási fülkéket teljesen eláztatta. A fülkékben fölhalmozott kiállítási anyagok teljesen átnedvesedtek és hasznavehetetlenné váltak. Az eső úgy zuhogott a teremben, hrtgy az emberek is csak ernyővel járhattak. Több fülkében finom müszerék vol­tak kiállítva és az esőzéstől azok is tönkrementek. A többi kiállitábi teremben, ame­lyeket fölül menyezet védett az eső ellen, ugyanilyen sorsra jutott min­den. A mennyezet annyira átnedve­sedett, hogy a viz becsurgott s ezekből a termekből is ki kellett liurcolkodniok a kiállítóknak. A ki­állítók közül többen már össze is csomagoltak és a termet el akarják I került, most sehogy sem tudta el­helyezni fejét a keményre tömött párnák között. Nem a gonosz párbe­széd jutott eszébe, amelyet Metter­­nichhei a bécsi parkban folytatott, — a császárnét akarták elidegení­teni az urától, — hanem a gyűlöle­tes és megvető pillantás., amellyel az asszony Caronge-ban végigmérte. Sohasem látta oly szépnek, mint ott, az ájulás sápadtságában. A becste­len intrikák fölött, fekvőszobája sö­tétségében, az az acélos vágy lett úrrá. hogy a világ meghódítójának felesége, mindenről megfeledkezve, boruljon a karjai közé. Nem császári keggyel megfizetett cselédnek érez­te magát többé, hanem büszke férfi­nak. aki kábult, lángoló és boldog megadást kíván az asszonytól. Harminchat óráig nem látta a csá­szárnét, de a harmadik napon várat­lanul eléje került a nyaraló kertjé­ben. — Felség, — mondotta, mialatt Rabusson kisasszony diszkréten hátrarnaradt. — felség, tartozom egy kijelentéssel. Küzdöttem a csá­szár ellen, mert feljebbvalóim igy kívánták, de aligha van becsületes kattma. aki a parancsnak ne enge­delmeskednék. Ez semmit sem von le a bámulatból, amivel a világtörté­net legnagyobb hadvezére iránt vi­seltetem A császárné megállt s szeme vé­­gigsiklott a Neipperg arcán. És most úgy tetszett neki, hogy nem a teg­napelőtti kémet látja, hanem a vi­téz, tisztaszemü és korrekt tábor­nokot. akit nem a maga akarata, ha­nem a kiszámíthatatlan sors vetett a császár útjába. Hónapok óta elő-Végé a palicsi pornak A polgármester elrendelte a palicsi utak locsolását Szubotica város tanácsa az utób­bi évek alatt rendkívül nagy súlyt helyezett Palics-fürdő fejlesztésére A fürdő azonban a legnagyobb fá­radozás és költséges beruházások ellenére sem emelkedett arra a ní­vóra, hogy fürdőhelynek vagy üdü­lőhelynek lehetne tekinteni. Palics­­fürdő fejlődését főképp az a körül­mény hátráltatta, hogy a keresztül­­lnizódó országút rendkívül poros és minthogy a Királyhalom és Ludas­­puszta felé vezető országúton ál­landóan nagy a kocsiforgalom, a por belepi az egész fürdőtelepet s megrongálja levegőjét. Az az állan­dó porfelhő, mely minden kocsi nyomán Palics fölé borul, még az edzett tüdejti palicsiakat is mene­külésre készteti, természetes tehát, hogy egyre csökken azoknak szá­ma, akik üdülésért felkeresik Pali­­jcsot. Hogy ez milyen káros hatás­sal van az egyébként mindinkább fejlődő fürdőre, azt mondani sem kell. A városi tanács minden évben akciót indított annak érdekében, hogy a fürdőt pormentessé tegye, azonban ez a terv eddig még min­dig meghiúsult. Most végre örvendetes intézkedés’ történt ebben az irányban is. Mala­­gurszki Altbe polgármester elren­delte, hogy a palicsi poros utakat a Haverda-villától, a sétányon vé­gig, állandóan locsolják. Ezt a ren­delkezést, ami higiéniai szempont­ból 'megbecsülhetetlen haladást je­lent, úgy a villatulajdonosok, mint azok a fürdővendégek, akik a forró melegben a poros városból a fürdő árnyékos fái alá szívesen menekül­nek, nagy örömmel fogadták és őszinte elismeréssel adóznak Mala­­gurszki polgármester belátó és meg­értő elhatározása iránt, aki energi­kus intézkedéssel egyszerre véget vetett annak a palicsi porfelhőnek, amibe egyformán fuladtak volna bele a palicsi fürdővendégek, a szu­boticai kirándulók s Palics-fürdő fejlődése. szőr: gyengén elmosolyodott, de rögtön pirosság futotta el az arcát, mert azon kapta magát, hogy a férfi nyílt és rajongó pillantása bárso­nyosan megnyugtatja lázongó ide­geit. Az estén, mikor az angol követ halálsápadtan súgta az orosz cár fülébe, hogy a jöttment, a parvenu kiszabadult rabságából, a tábornok gyűrött arccal roskadt le a császár­né selyemszékébe, mely az aranytól csillogó teásasztalka mellett állott. —-Mindennek vége! — mondta megtörtén, miközben Mária Lujza gyöngéden fülébe hajolt. — Ali történt? — Napoleon visszatért Elba szi­getéről. Két hét múlva úrrá lesz a patkányhadon, mely már halotti to­rát ünnepelte. És akkor . . . Az asszony megkapaszkodott a selyemszék támlájába, tekintete vi­­ziós rémülettel meredt a levegőbe, aztán büszke, karcsú termete egy­szeri leroskadt a férfi lábaihoz. — Mentsen meg! — sikoltotta ful­dokolva. — mentsen meg tőle és az egész világtól! Senkit sem akarok, csak téged! Vigyél el valahova, ahol nem találkozunk élő emberrel! Az afrikai őserdőkbe, vagy a svájci ha­vasak tetejére, ahol sohasem fenye­get többé a komor és sötét árnyék, mely az életembe betolakodott. Odavetette magát a férfi karjaiba s a császár, aki lángoló betűkkel irta be nevét a világtörténelembe, mindörökre meghalt ez asszony szi­vében. Gőgös imperator-arca halot­tá merevüit a csöndes szobácskábán, ahol csak egy rózsaszínű ámpolna égett.

Next

/
Thumbnails
Contents