Bácsmegyei Napló, 1924. június (25. évfolyam, 149-176. szám)

1924-06-28 / 175. szám

1924. junius 28.

BÁCSMEGYEI NAPLÓ

13. oldal

Giardmjßä&

Kosztolányi Dezső pompás regényét, a »Véres Költő -t, másodszor olvasom. Minden jó könyvvel igy teszek, s ez a szokásom kitünően bevált mindég. A »Véres Költő« is az ismételt olvasásnál még jobban tetszett, mint az elsőnél, amikor az érdekreszitö, szinte izgató cselekmény annyira lekötötte a figyelmemet, hegy egynéhány apró részletnek a kivételes szépségeit észre se vettem. Most már ezeket is kedvemre élvezhettem, s gyönyörködhettem a. Nero-t szerencsésen magyarázó plasztikus mi- Jiőrajzban (amely néha Mommsen-nak a históriai tájékozottságával s Gregorovíusnak a terepismeretével van megcsinálva) s a bölcs szentenciákban, amelyek akármelyik ókori klasszikusnak a becsületére válnának. Amit például a regényíró Seneca-nak a szájába ad, oly bölcs, hogy Seneca se Írhatta volna meg jobban. Olyan szépen pedig semmiesetre se.

Seuecát, a császár nevelőjét és belső titkos tanácsosát oly ember árulta el, aki hálával tariezott neki (akkor is úgy volt, mint mostan) , s a bölcsész szép fiatal felesége elszörnyüködve szól:

— Tudod, ki adott föl? Natalis, akivel annyi jót tettél mint senkivel, és semmit so vétettél ellene, soha. Hiszen tölszabaditottad a rabszolgasorból és egész vagyonát tőled szerezte. A hálátlan! Én nem értem.

—* Én értem, — mondta Seneca- — A hálátlanság sohase érthetetlen. Sokszor találkoztam vele az életben, többször mint a hálával, ezért nem is lehet tor-mészetellenesnek vagy embertelennek neveznem. Sőt a hálátlanság nagyon emberi. Azck, akikkel rosszat teszünk, sokkal ritkábban állanak bosszút, mint azok, akikkel jól tettünk. Azt tapasztaltam, hogy lekötelezettjeink bizonyos idő múltán, később vagy hamarabb, menthetetlenül meggyülöltiek bennünket. Ennek pedig egyszerű a magyarázata« Akik pénzt vagy szellemi segítést fogadnak el tőlünk, megalázódnak azáltal, hogy reánk szorultak és aztán visszafizetik a keserűséget, melyet tőlünk kaptak. Folytonoson azt hallod, hogy a pártfogolt jóltevője ellen fordult, noha tőle várta legkevésbbé. A bölcs azonban várja ezt a jutalmat. És nem faj nagyon neki. Mert ő tudja, hogy nem azok szeretnek bennünket, akikkel jót teszünk, hanem mi szeretjük azokat, akikkel jót tettünk, mindig jobban és jobban, a saját áldozatkészségünk tudatát szeretjük bennük, amire visszaemlékezni kellemes, vagy helyesebben a hatalmunk, leereszkedésünk emlékét, amint ők is az ezáltal előidézett megaláztatást gyűlölik bennünk, amire emlékezni határozottan kellemetlen.

Lehet, hogy ezeket az aforisztikus formában megírt igazságokat már elgondolták sokan s el fogják gondolni még többen, de bizonyos, hogy még nem irta meg őket senki ily szépen. Nagy előnye minden könyvnek, ha vannak részletei, amelyeket aláhúzni vagy kijegyezni támad kedve az olvasónak. A Véres Költőben sok ilyen hely van, s aki végigolvassa, nemcsak egy világhistóriii hátterű és levegőjű regénynek az élményével lesz gazdagabb, de egy sereg oly mondással is, amely a jegyzőkönyvébe kívánkozik.

*

Kosztolányi Dezsőről lévén szó, nem győzök csodálkozni, hogy a suboticaiak olyan kevéssé büszkék a nagynevű és nagytehetségii fiukra, vagy ha büszkék rá, azt oly kevéssé mutatják. Ha másutt születik, már utca viselné a nevét, emléktáblával jelölnék meg a házat, ahol először látta meg a napot, s már gondolkoznának azon; hogy Valamikor majd .hol állítják föl a szobrát. Itt? Itt épolyan természetesnek találják azt, hogy Kosztolányi Dezső innen indult fényes irodalmi pályájának a hegycsúcsain, mint azt,1 hogy egy idevalósi késes nemesek helyben adja el

a bicskáit, de a zombori vásáron is áru! késeket. S ha »hazajön« a kiváló költő, a helyi újságok még azt se írják ki a Személyi Hírek közé: »Kosztolányi Dezső szüleinek a látogatására néhány napi tartózkodásra hazaérkezett«, —• oly kitüntetés, amely a rendezett tanácsú városok polgármestereinek is joggal jár ki, ha a szomszéd városba látogatnak, (Pedig hát sokkal több rendezett tanácsú város van, mint Kosztolányihoz hasonló fajsúlyú költő)... Másutt az apja — amúgy is érdemes professzor, jeles pedagógus — különös tiszteletnek a tárgya, volna azon a címen, hogy a legkitűnőbb költők egyikét mondhatja fiának. Én nem tehetek róla, amióta Kosztolányi Dezső a magyar irodalom egyik ékessége s azon az utón van, hogy világhirességgé emelkedjen (már fordítják különböző nyelvekre a verseit s a prózáját), azóta az apja előtt is mélyebben emelek kalapot, — hálából, amért ily fiúval ajándékozta meg a kulturemberiséget s ezáltal nekem is oly sok gyönyörűséget szerzett. De aligha cselekszik mindenki igy. mert itt nagy művészei élnek a hálátlanságnak, s talán ez a művészet van itt a legjobban kifejlődve . . . S meglehet. hogy az olvasók közül sokan, akik hétről-hétre olvassák a Bácsmegyei Naplóban a Tintát meg a Tereferél, nem is gondolnak arra, hogy c bájos dclgck írója idevalósi születés, hús az ö húsúkból és vér az ő vérükből. Hiszen még a Bácsmegyei Napló se csinál parádét, abból, hogy rendes és állandó munkatársai közé számíthatja a magyar irodalom három-négy legkiválóbb mestereinek egyikét. Más lap .plakátokon, előfizetési felhíváson, körlevelekben s a hírrovatban dicsekedne minduntalan, hogy dolgozótársul sikerült megnyernie a modern költészet s az uj szépirodalom egyik büszkeségét, — becses lapunk pedig csak úgy csendben, mindén reklám nélkül, közli az Írásait, akár az enyéimet vágj a többi szokványcikkeket, s csak egy kiváncsi olvasó kérdezösködésére jelentette a szerkesztői üzenetekben, hogy »a Tereimét Kosztolányi Dezső Írja«.

Szerénység ez tőlünk suboticaiaktól vagy értelmetlenség, hogy olyan kevéssé becsüljük meg azt a kevés kiválóságot, aki innen indult dicsőséget szerezni a szülővárosának? Nem tudom. De

valami hiba van itt . . . Talán az,

amit Heine vett észre egy német városban, ahol szerinte a városházán nem villám-, hanem kulturháritó volt. Félek, hogy itt is, és nemcsak a városházán, több a kultúr- mint'a viilárnháritó. Aminek persze az lesz a gyászos következménye, hogy a villám majd olykor beüti de a kultúra nem csap 1c soha... *

Ám azért tele sum hibákkal a Véres Költő. Feltűnően sok a sajtóhiba benne, amit nagyon csodálok, mert a Geniuskiadóvállalat máskülönben' ügyel arra, hogy élite-könyvekkcl álljon a disztingvált közönsége elé. A szerző alkalmasint hanyagul korrigálta, — valószinüleg elégnek vélte, hogy gondosan megírta... Kétségbe volnék esve, ha az én könyveimben ennyi sajtóhibát találna az olvasó. Az igaz, hogy a Kosztolányi munkái, százszorafmyi sajtóhibát állanak ki, mint az enyéim.

*

Kiírok még néhány szentenciát a Véres Költőből. Talán kedvet csinálok egy pár olvasónak, hogy megszerezze és elolvassa ezt az érdekes regényt, vagy a nemrég megjelentet: a Pacsirtát vagy azt, amelyen most dolgozik az illusztris szerző, s amely még egyszer akkora terjedelmű lesz. mint a Véres Költő. Sajnos, nem ígérhetem, hogy duplaolyan jó lesz. Mert ez már annyira jó.

— Akitől elvesznek valamit, az bölcsebben cselekszik, hogyha előre, okosan odaadja.

— A költőben minden megfér egymás mellett, jó és rossz, arany és sár.

— Nem hiszem, hogy meghalni bátorság. Bátor halottak nincsenek.

— Úgy gondolom,. begy a költő, ki mindent csak látványosságnak tart a földön, az igazi gonosz-szellem. Hiányzik belőle az a korlátoltság, mely nélkül nincs erkölcs és élet.

— Az ostobáké a föld. A bölcseket riem bírja el.

—- A középszerűség halhatatlan és a hitványság örökkévaló.

*

Most veszem észre, hogy a mai Írásom elejétől végig Kosztolányival foglalkozik.

Nem baj. Egyszer legalább a Giardi-Ádalékak a vajdasági magyar színészei történetéhez

Becskerek volt a délvidéki magyar színészet központja

IL

Sombor

Az első magyar színtársulat Somborban 1824-ben adta a székesfehérvári társulat. 1825 május 29-én gr. Radványi Győri Ferenc főispán beiktatása alkalmával újra járnak Somborban magyar színészek. Ismét székesfehérvári társulat játszott ekkor, előadva Inántsi Papp Gábor fehérmegyei tiszti-alügyéss drámáját: »Imre vagy a királyi tekéntet hatalma« cimü darabot. Tagok voltak: Komlóssy Ferenc és neje: Czégényi Erzsébet. Megyeri Károly. Tóth István, Abday Sándor, Baranyai Péter. Borosnyai Antal, Magyar (a későbbi Bartha) János, Pozsgyai János, Vásárhelyi Károly, Uifahtssy Sándor, és neje: Sáska Biri. Fekete Mária. Könyves Mátémé; Rails Szófia. (Könyves Máté: Játékszini Koszorú. Bácsbndrog Vármegyei Történelmi Társulat Évkönyve 1904—148—153. old. Bayer József cikke:- »Az első magyar szintársuiat Zomborban« cím alatt.) 1827-ben Kilényj Dávid az igazgató, aki a »Vadúszkürt«-szállóban tarba előadásait. 1834 junius 22-én Jánosy iános az igazgató, (Honmüvész.) A szabadságharc előtti és utáni időkben csak szerb hr német társulatok sutnak szóhoz SAPborban.

1870-ben Bokody Antal színigazgatót választják meg, őt követi Zoltán Gyula. '1879 március 27-én az »Ibolyafaló«-vaI kezdi meg előadásait Aradi Gerő és május 4-én befejezi a »Nlniche« cimü operettel. 1879 május 19-én egy részvénytásulat felhívást bocsát ki szinházalapitásra. Ekkor újra Aradi Gerő az igazgató: 1880 április 6-tól junius 4-ig Temesváry Lajos társulata játszik. Erdélyi Mariettát is meghívják (1881 április 3-tól 13-ig:); azután Csóka Sándor játszik itt (április 16-tól junius 30-ig). 1882-ben Jakchffy Gábor keresi fel a várost. Ugyanez év november 25-én megnyílt az uj szinház. Építette Vojtlia Antal. Költsége 45.000 forint. Van benne: 28 páholy. 215 ülő és 20 állóhely. Első előadásul szinre kerül a »Rang és mód« cimü Szigeti vígjáték. Igazgatók voltak: Sághy Zsigmond és Dobó Sándor. A prológust Dömötör Pál irta. A város ingyen adott világítást és fűtést. A későbbi j években ott járt:. Polgár Károly,! Deák Péter. Krémer Sándor stb. j Színésze ti Közlöny, 1882 49—49. j sz. — Magyarország Vármegyéi ős Városai (Bácsmcgye. 1. kötet 233. li. kötet. 556. old. Buyer József Nemzeti Játékszín. 1. kötet. 456.,! 559.. 563. old. Magyar Városok S/fí-j tisztihai Évkönyve. 1912.)

Novisad

A magyar színészet térfoglalása Novisadon lassú folyamatu volt. Az erre vonatkozó legrégibb feljegyzés 1836 május haváról datálódik. Ekkor jár Novisadon először magyar Szintársuiat. a Körösi Ferenc,-féle, melynek tagjai a flonmüvész tudósítása szerint: Kőrösiné. Munkácsy• né. Váry. Vadas. Szakáisv István,Deési, Kádár Zsigmond (híres tragikus-színész). Körösi Miini (később Krasznay Mihály neje). Körösi. Kálmán. Der. Nagy és Katica leányasszony. — A várost ezután is fel-' keresik a magyar színtársulatok, még pedig a közelség magyarázataképen az átránduló suboticai társulatok. 1861 julius 23-án megnyílik, a novisadi szerb szinház. (Lásd: Fővárosi Lapok. 1891 március 25.) A magyar szó itt is otthont talál. Az idevetődő társulatok azonban csak nagy üggyel-baiia! tudnak megélni; erről szól az alábbi érdekes színházi hír. »Újvidékre Rocsizovszky Jusztin színtársulata köszöntött be. Az előadások sorozatát »A király házasodik« cimü vígjátékkal kezdte, meg. Az est hőse ez alkalommal egy derék református lelkész volt. Ugyanis kis közönség gyűlt össze, úgy hogy az igazgató kénytelen volt kijelenteni, hogy az előadást nem tarthatja meg. miután a költségek sincsenek íödözve. Ekkor az említett lelkész rövid beszédet tartott, minek az lett az eredménye, hogy mindenki, a már megfizetett jegyen kívül még ki egy. ki két forintot fc-. Kifizetett. Erre aztán megtörtént az előadás«. (Fővárosi Lapok. 1866 szeptember 7.) ,

A szerb-magyar színészet érde-; keinek áthidalásában élénk tevékenységet fejtett ki Hadzsüs Anted, iró. a későbbi intendáns, aki Szigli S geti színdarabjait igen ügyesen for ditotta le szerb nyelvre. (Vasárnapi Újság. 1901 8. sz. — Az Újság. (916 január 19. (nekrológja — Sinnyü József: Magyar irók élete és munkái.) A 70-es években Novisadon játszik: Erdélyi Marietta. Zoltán Gyula. Csóka Sándor, Bokody Antal. Halmay Imre. Somogyi Károly. — azután: Kövest Albert. Szilágyi Dezső. Makó Lajos. Mezei Kálmán stb. A novisadi szinpártoíó elég későn, 1889 április elején alakult meg. Parcsetics főispán elnöklete alatt. A Dungyerszky-féle szinház 1895 január 28-án megnyílt. Költsége:

150.000 forint volt. Van benne 30 páholy. 333 ülő. 260 állóhely. (Magyar Városok Statisztikai Évkönyve. 1912. Magyarország Vármegyéi és Városai. Bdcsbodrogmegyei-rcsz, II. kötet. 557. old.)

Veliki-Be cskerek

1827 szeptember havában Küényi Dávid játszott Becskereken a kincstári magtár épületében, hírneves társulatával: ugyanő kereste fel a várost 1832 augusztus 27-én. amikor a »Királyi Parancsolat« cimü darabot tűzte ki bemutatkozásul. Előadta még a Tankred. — Szevillai borbély. Kemény Simon. Csalódások, Elisa és Claudio cimü darabokat. Kritikát is ismerünk erről a társulatról: »Harsány jeleit aratá mivelíségének, a’ hazafi érzetüektől: 's,egyszersmind a’ kajánságot szégyeniíve győzé meg a’ nemzeti nyelv hajlósága 's mindenre alkalmas volta felől«. (Hazai és Külföldi Tudósítások. 1832 20. sz.) A társulat szeptember 12-én tartotta utolsó előadását a »Párisi János« cimü »dalljáték«-kal.

Elmenetelükkor így emlékezik meg a Hazai Tudósítások: Hevítette a’ különbben is forró részvétet annak érzése, hogy valamint e’ korbeliek tudtára ezen Társaság volt első, melly e' kevert nyelvű tájon közmegelégedést nyerni szerentsés vala: hány és dúl ismét az enyészés semmiségébe, mig N.-Becskcrekeu viszont felhengeredik a' szőnyeg, mcllyet most Párisi János rnátkásodása leszögezett?« — (1832 24. sz. A’

I