Bácsmegyei Napló, 1924. június (25. évfolyam, 149-176. szám)

1924-06-28 / 175. szám

12. oldal ßACSMEGYEI NAPLÖ 1924. junius 28. w Szerelemből nem lehet megélni — Palicsi fürdőiével — •ti Palics az egy világhírű fürdőhely, még Kolumbusz Kristóf fedezte fei nem is olyan régen, azóta világfürdő. Külö­nösen sok az orosz Palicson, aztán pa­­licsiak is vannak, sőt néha suboticaiak is felkeresik. A múltkor is láttak állító­lag két suboticai kereskedőt a strandon napfürdözni. Fürödni itt csak a gőzbe és a kádba járnak az emberek. A sétá­nyon délutánonként zene szól, ilyenkor megjelennek az összes fürdővendégek kivételével a Vigadó pincérei, az összes kertészek, az újságárus kisasszonyok, a szállóbeli szobalányok, néhány elté­vedt bonne és a munkás-szanatórium csinos nőbetegei, akik igy gyéren betöl­tik az első padsorokat. A zenekar klasz­­szikusokat és- marsokat játszik és ilyen­kor rendszerint megered az eső. A hall­gatóság persze rémülten menekül, mire a zenekar gyorsan népszerű operettekre gyújt rá, mire a zápor eláll, az égen szivárvány és a padokon a közönség jelenik meg ismét a teljes számmal. A nyaralók között mostanában főleg halá­szokat, kutyákat és nőket látni. Termé­szetesen a halászok örvendenek a leg­nagyobb érdeklődésnek, aztán az ebek és legvégül a nők. Minden valamire való nő kutyával jár. Csak a nagyon leégett, szegény kis nők járnak férfiakkal. Ezek annyira szégyellik a dolgot, hogy csak este mernek kijönni. Palics különben este a legkedvesebb és a legmulatságo­sabb. Tegnap este is, például, megyek egy hölggyel a parkba és egész véletle­nül, inkább fiatalos lendületből, — ami ilyenkor, nyáron, sokszor meglepi az embert — mint szórakozottságból, bele­rúgtam az erdő táján sötétiő galagonya­­bozótba. — Pardon, ez az én bokrom — szólt ki a bokor mélyéről egy ismeretien basszushang a várát védő férfi féltékeny felháborodásával és eme fölény tudatá­ban egészen utolsó szitok hagyta el az ajkát, amit egy lágyan zengő szoprán zajosan helyeselt. Szóval nyár van Pa­licson is és ilyenkor bizony veszedel­mes dolog megbojgatni a szerelmes bokrokat. Számolva az összes balese­tekkel, amelyek mindenkit — köztük engem is — érhetnek, elhatároztam, hogy körinterjut csinálok a bájos kis fürdőhelyen és aki csak az utamba akad, megkérdem, mi a véleménye a legak­tuálisabb nyári szenzációról, a----úgyis tudja kend. Vizbefult szerelem Elsőnek a javakorban, levő vándor­­seprőárusnő jött felém mithikus porfel­hőben, a seprők mint szárnyak lebegtek 1 ik Ihn? a hátán és az oldalán, és minden perc­ben el akart repülni. Nyomban kelle­metlenkedni kezdett. — Mindenki a rftaga háza előtt seper­jen — kezdte viccesen, mert azt el is felejtettem megmondani, hogy a seprős­­asszony egy humoros. Egy női Csépién. — Maga ki akar tolni a szegény sze­relmesekkel? — mondta bizalmatlanul a seprősasszony, akinek rögeszméje volt a kitolás és annyira ment a preventív in­tézkedésekben, hogy minden uj ösme­­rösét mindjárt az eiső találkozás alkal­mával valami válogatott gazsággal úgy agyba-főbe sértegette, hogy az illető már csak revánsot adhatott. — Szerelem? — sóhajtott érzelmes önfeledtséggel, aztán hirtelen átcsapott a régi gyanakvás vágányaira —, ajvé, jnaga ezt ki akarja tenni a2 újságba! — és megfenyegetett a legnagyobb seprő­nyéllel. — Na, halgassa. Egyszer vol­tam életemben szerelmes. Itt Palicson történt. Elmentünk vasárnap vitorlás­csónakázni. Nagy vihar gyütt, felfordul­tunk, engem kihúztak, 6 befulladt. Vége volt, krach — mondta rettentő szomo­rúsággal és úgy nézett a szemembe bá­natosan mint egy frissenfo-gott hal. És a seprők úgy lengtek, csapkodtak a há­tán, mint az uszonyok. A 13-as számú bérkocsis titka A 13-as szánra bérkocsis mindenáron el akart gázolni az országúton. — Szerelem? — mondta nagy prak­­szisra valló gesztussal az öreg Leven­dula —, az nem jár fiakkeron. Én már tizenötével koromban szere.őt tartottam. P »»I Wöpr Tudja fene hány vót azóta. Sok, minden­esetre. Egyszer elszöktettem egyet az apjátui. Este odaadtam a kocsimmal a házuk elé, ő felült mellém a bakra és elhajtottunk. Egész reggelig tekeregtünk a városban. Nagyon szeretett kocsikáz­­ni. Ekkor késeitek meg először. Mert a kis béka azt mondta otthon, hogy én őt erőszakkal elraboltam. Az uccában ha jártam, mind ujjal mutogattak rám a lányos asszonyok: itt jön a gyerekrabló. A fene egye meg. Levendula elmerengett, isteni derű szállott az orcájára és talán nem is ne­kem, csak úgy a, levegőbe, vallott a pi­pája mellől: — A szerelem bolondság, a szerelem az uraknak való, szegény ember gyere­­kinek csak veszedelem. És nem szólt többet egy kukkot sem. Szerelemből nem lejjet megélni A közismert titkos szerelmes pár ép­pen csókolózott egy eldugott kis pádon, amikor beléjük botlottam. — Kérem, ne izgassa magát — szól­tam az ingerült fiatal urnák, aki lovaglá­sán ki akarta tekerni a nyakamat — szerelmi ügyben jöttem — és megfog­tam a kis nő még meleg kezeit. — Mindjárt kiabálok! — mondta ő felháborodottan, de azért nem kiabált. Sőt. — Szerelem? — mondta tárgyilagos szemekkel. — Szerelemből nem lehet megélni. Pedig olyan fiatal vagyok még és olyan jó szeretni. A szomszédunk az egy varrólány, szeretője van, örül, öl tőzik, szépül és megél és nekem mégse szabad. A kis nő saját ceruzájával egyenesítette vissza az X-eket, karcsú, formás vádlik­­ká. Aztán uj^bb aggodalmai támadtak: — És ha ránkismernek? Az egész vá­ros tudni fogja! — Na, ettől tartson a legkevésbbé. Erről a képről nem fogják soha meg­­ösmerni — mondtam igaz jó lelkiisme­rettel, amiért viszont a rajzoló sértődött meg halálosan. De ezt már nem is akar­tam helyreigazítani Egy szál rózsáért — 1200 dinár és ötnapi elzárás A drága rózsa a legszebb tóparti ró­zsafa tövén virult, amikor arra ment a szőke kislány a lovagjával és.megkí­vánta. — Ah, rózsa! — mondta vágyakozva és felbujtó szemekkel nézett a lovagra. — Mit kapok, ha letépem? — édelgett nyilvánvalóan zsaroló szándékkal a hu lovag és vágyakozva nézett a kislányra. — Egy csókot — lehelte az ennivaló kis hölgy megvesztegetően és a lovag, akinek fejébe szállott minden csöpp vérszegénysége, habozás nélkül elkövet­te a kihágást. Alig csattant el az isteni csók, pontosan végszóra jött a virágok éber csősze és felirta őket a noteszába, mindjárt a kalarábé- és az uborka­magok mellé. Másnap mindkettőt meg­idézték a rendőrségre. A drága rózsa kihívóan ott illatozott a kislány piros blúzán, épp a szive fölött, amikor a komiszárius megkezdte a kihallgatást. — Ki tépte le? — kérdezte ridegen a törvény őre. — Én! Én! — mondták egyszerre a bűnösök és gyönyörű versengés támadt a szerelmi martiriumért. Megható lát­vány volt. Aztán a rendőrbiztos kihir­dette az ítéletet: — Ezerkétszáz dinár pénzbüntetés és ötnapi elzárás. Halálos csönd keletkezett. — Ki tépte le a rózsát? — érdeklő­sze nem tudta, Hogy a raffinált Halak csak játszanak vele és angyali türelem­mel hagyta, hogy a talpát csiklandozzák és bukfencet vessenek az orra előtt. Di­rekt kiröhögték az ősz fókavadászt és egész taknyos, zöld kis halak szemtelen­­kedtek vele. A horgokról szabályosan lelopták az ízletes kukacokat, aztán megrántották a piros parafát, ami azt jelentette, hogy jöhet a menüváltozás. A boldogtalan öregur orcája, mint ilyen­kor mindig, most is felragyogott és lé­­lekzetvisszafcjtva, derékszögű három­szögben rántotta ki az agyonstrapáít horgot, amelynek végén három szép halpikkely ragyogott csalogatónak, hadd jöjjön más is — Maga az oka —• hörögte szégye­nében, vérbenforgó szemekkel, az agg fókavadász — menjen a fenébe azzal a szerelemmel! 1—• és egy nagy gilisztát akart hozzámvágni. De ebben a pilla­natban megmozdult a másik horog és az öreg ur roppant gonddal megmar­kolta a nádvessző végét Amikorra azonban a rossz kalocsnit diadalmas Ív­ben partra lendítette, én már messze jártam. Tamás István. Ai, Ezalatt a rajzoló elkészült. A kislány rémesen megsértődött — Nekem ilyen X-lábam van? És Fianc, ezt te még hagyod? — és vil­­lámlottak a szemei. Franc erélyesen helyreigazítást kért. dött ujfent a komiszárius. — Én nem! Én nem! — tiltakoztak egyszerre a kitűnő szerelmesek és a lo­vag sietve távozni akart. Épületes jele­net támadt — Maga . . . maga aljas liliomtipró! kiabált izzó gyűlölettel a kislány —, most itthagyna benn a szószban! — és a fejéhez vágta a szépséges fehér ró­zsát, mint egy rongyot Végül is telefonáltak a szószban forgó kislány papájának, aki megrökönyödve értesült a történtekről — Elvetemült teremtés! — ordított jogos fájdalmában a szegény apa, mig leszurkolta a megváltási dijat — a bör­töntől mentettelek meg! — és rettentő keserű szivvel pofon ütötte. Az elvetemült kislánnyal a strandon találkoztam másnap, a trambulin előtt. —. Szerelem? — csudálkozott mélysé­ges undorral a kérdésemen — nem akarok többé férfit látni! (— és roppant feldúlt lelkiállapotban fejest beugrott a tóba. Nem mind hal, ami horogra kerül Az öreg fókavadász a lábait és a hor­gait a vízbe lógatva ült a tóparton és várta a halakat. — Szerelem? — mondta suttogva, hogy az esetleges hal el ne riadjon ilyen még nem akadt a horgomra — és halászkalandokat kezdett mesélni. Moz­dulatlan dermedésben igy ült egész dél­után, javíthatatlan jóhiszeműséggel, amely oly nagy bizalmat előlegezett a palicsi tó halainak. Szegény öreg1 ur per­^fcöSLA Vlj4 ÁLTALÁNOS BIZTOSÍTÓ TÁRSASÁG BACSMSGYEI FŐTELEPEI: KOVISAO Petra Znnjskog 35 Telefon 55 SUBOTICA SOMBOR Kr. Aleksandra 7. TrgV.Stepanoviéa Telefon 303 Telefon 216 2367 i® Az e§Y£Íkn legjobb leveööíiszíiíó Ä fcliilinulhalai ion é, feü* NagyszerűevdöilWL. 1 legjobb fertőtlenítő. Megöli .Vvnla»ner, nyi a levegőben usz Cí.p\káló és ü vízben íaíáÖhafó bacilusoksT és mikrobákat. Kapható minden gyógyszertárban és drogériába? Föeláresitó Suboticán HERCZL DROGÉRA Aleksandrova ulica 1. FSelárusitó Novisadon „SLAVIA“ Apotekarsko üáruíenje Streljacka ul. G a. FSelárusitó Zemunban „VENUS“ Drogéria Ivó Paršič Zemun IMás városok részére egyedárusitókat keres a: Technisch-Chemische Handels-Ges. m. b. H. Wien I. Fleischmarkt 1.

Next

/
Thumbnails
Contents