Bácsmegyei Napló, 1924. június (25. évfolyam, 149-176. szám)
1924-06-28 / 175. szám
lU. oldal ß ACS MEGYEI NAPLÓ 1924 június 28. cia férfivilágának a képzelete érzékibb, elképzelőbb és bujább a miénknél), sem a még nőiesebb, mert domborubb, Venus Kallypigos... A Szépség pogány istennőjének e gyönyörűséges márványképmásai ott állanak nyugodtan, mozdulatlanul, érzéketlenül és szenvtelenül a maguk kemény talapzatán a museo nazionale-ban, s nem libbennek ki ide, e pompás kertbe, ahol inkább lennének helyükön zöld repkények, pálmafák és vörös virágok, a közeledő nyár illatos hírnökei között mint hideg csarnokukban, amelyet nem érint a Tavasz és a Szerelem meleg lehelleíe. _ * • A fehér kőemlék Coletla szobra, a vitéz tábornoké és jeles történetiróé. A mi saját külön hisztérikusunk, Acsády Ignác, azért örült meg úgy a monumentumával, mert a kitűnő férfiú nemcsak Napóleonnak, de néki is kollégája volt. Mast pedig mindnyájan érdekkel szemléltük a szobrát, mert a néven kívül még egy szó volt rája vésve. Öt aranybetű azt hirdette rajta: Capri. A mi nagy kérdésünket ez a szó elintézte. Capri szigetére menekülünk Neapolis fojtó levegője elől. —MBB—ii -------Mali-Mjős Képek a bácskai magyar nagyközségből A noviszádi vasútvonal mentén, hullámos dombosvidéken fekszik Mali-Idjos nagyközség, amelynek határában beláthatatlan búzatáblák hirdetik a munka diadalát. Laa házikók előtt, majd pihenőre tér földből aiig kibuggyanó házai és a körülöttük elterülő kertek nagy területet foglalnak el. Vasárnap esténként megzendül a harmonikaszó Községháza kosságának 95%-a magyar. Főleg Jgyében húzódik meg és apró. a gabonatermeléssel foglalkoznak, de sok cukorrépát is termelnek. A község a Krivaja patak völa dolgos nép és másnap hajnalban nótaszó mellett vonul ki a kenyeret adó mezőre. Politikai és társadalSzakácsok Irta ; Szabó János Van közöttük mindenféle fajta. Van közöttük derék és haszontalan, jellemes és jellemtelen, szókimondó őszinte és hizelkedő hazug. Van közöttük törekvő és hanyag, cselekvő és álmodozó, mesterember és filozófus, züllött korhely és józan nyárspolgár, van értelmes és ostoba, vallásos és istentelen, van viveur és aszkéta, szolid és kicsapongó, katolikus és zsidó; van közöttük a világ minden tájáról való: helvét és hollandus, olasz, francia, szerb, német, spanyol és magyar, egy internacionális szervezet ez, mint az artistáké és éppúgy mint azok, egy örökké költöző vándormadár csapat, a modem, nagyvilági luxus hotel leviathanok érzékeny szivének, a konyhának láthatatlan lüktetői. Hadd essék róluk is egyszer szó. A világ nagyon keveset tud felőlük. Rendesen a szakácsnékkal tévesztik őket össze, és úgy azt hiszik róluk, hogy cselédek. Ott, ahol a modern, Taylor rendszeres nagyüzem, tanult és fegyelmezett munkaerőt követel: megbecsülik őket, egyebütt azonban tényleg rosszabb a sorsuk, vagy egyenlő a néger rabszolgáéval. Annak az élete pénzértéket képvisel; megtartása és egészségbentartása ékdeke a gazdájának. A modern nagytőke fehérbluzos és fehérsapkás rabszolgája azonban, szabad prédája a vállalkozó profitéhségének. Nem védi őt a tömény, mint más munkást, nincs megszabott és törvény által biztosított munkaideje, nincs vasárnapja és ünnepe, — számára a mások pihenőnapja rendesen csak munkatöbbletet és nagyobb erőfeszítést, még több verejtéket és néhány órai pihenőidejének újabb megkurtítását jelentik . . . Nincs pártfogója és nincs védője; az állam. melynek ő is tagja, melynek ö is adót fizet; nem törődik vele, szótlanul és ridegen nézi, hogy szabad zsákmánya legyen a tőke örökké telhetetlen nyereségvágyának. Közülök az egyes, egészen kiválóak, akik a végzett három vagy négy elemi osztályt éjjeli pihenőjük föláldozásával pótolták és megfeszített erővel és testi egészségük tönkretételével fölküzdötték magukat valahová, valami ideálisnak vélt magasságba, pl. a londoni Savoy- Hotel konyhafőnöki méltóságába, — nem sokáig élvezhetik ezt a vágyott pozíciót. Rövid az életük; a 12—14 éves korban kezdett nehéz testi munka, az örökös és soha meg nem szakított, ki nem pihent robot, a fojtott gőzös, füstös levegő, az éjszakázás, a gyakori meghűlés hamar aláássák az amúgy is gyönge szervezetet. És kényelem, vagy pihenés ott sincs, sehol sincs, soha sincs! Napról-napra, évröl-évre, egyik nap mint a másik, .robot, robot, végtelen, egyhangú, szürke robotos napok sora, mint egy örök, szomorú lánc, mint a kényszermunkára Ítéltek örök szomorú élete eme ólombányákban. Ha valamelyik nem bírja tovább ezt az örök és megszakítatlan robotot és kidől, vagy nem akarja megvárni mig kidől, hanem pihenni akar: kénytelen othagyni a kenyerét. Innen a gyakori változás, mely példátlan az iparok között. Emberséges üzemekben, vagy modernebb fölfogásu tőkéseknél, különösen a nyugati államokban, már adnak évente két heti szabadságot, fél fizetéssel és ellátás nélkül ... És milyen munkanap! Ahol naponta csak 12 órától dolgoznak, az könnyű munkának számit! A rendes munkaidő 14—16 óra, de a 18 órás sem éppen ritka! Évente 351 napon át napi 14 óra, folyton talpon, sorvasztó forróságban, verejtékben úszva, és füsttől meg az égett zsir szagától fulladtan . . . A forró konyhából ki a jeges hűtőbe meg vissza, naponta száz és százszor! De már kezd derengeni . . . Valahol messze, nyugaton, már kezdik belátni néhány helyen, hogy munkásság egy osztályának végsőkig való kiuzsorázni engedése nem államérdek . . . Már van hely, ahol a napi munkaidő 8 óra, ahol a kümi problémák nem izgatják a maliidjosiakat. ők csak a munkának élnek. A község közigazgatását Katyanszki Sztévó községi jegyző intézi szoktak rendezni Mali-Idjoson. A szinielőadások lelkes résztvevői Scheib Péter. Gaolik Mihály. Pál György. Pecze Vilmácska. A községnek tiz év óta van vii-A piactér nagy megértéssel a nép iránt és erős kézzel azokkal szemben, akik a lakosság nyugalmát megzavarni akarnák. Az ő intervenciójára alakították meg a földnélküli magyarok az Agrarna Zajednicát. A lakosság legnagyobb része római katholikus és plébánosuk. Hárs Aladár köztiszteletben álló. lelkes harcosa a község fejlődésének. A közegészségügy élén Tóth-Árvái Márk dr. áll általános becsülés közepett. Pásthy Ferenc igazgató-tanitó antialkoholista agitációjáról nevezetes. A társadalmi élet a nemrégen alakult kaszinóban zajlik le. A kaszinó elnöke Pecze Ferenc földbirtokos. a község egyik legnépszerűbb embere, akit a község apraia-nagyja ismer jószívűségéről és adakozó természetéről. A kaszinónak humoristája Deli István. Közismert alakjai még a községnek Herbatin Kálmán a jeles sakkozó. Rakoncsa Gergely a szocialista agitátor. Halász vaskereskedő, Kiss Károly földbirtokos. Jól sikerült szinielőadásokat is lanyvilágitása. Ipara és kereskedelme az utóbbi években erős fejlődésnek indult. <r -A római ka.iholik.us templom Mali-Idjos törekvő, szorgalmas t.épe kulturális téren is kiveszi minden megmozdulásban a ráeső részt. lönórát külön és vasárnapi meg az éjjeli munkát duplán fizetik, ahol az elveszett vasárnapi — legalább a vasárnapi! — pihenő helyett, egy teljes szabadnapot adnak hetenkint! De az messze van tőlünk, nagyon, nagyon messze!1 Azért a közhiedelem szerint, a szakácsok jóltáplált, erős és egészséges emberek. Hogyne: előttük áll minden jó, tejbe-vajba fürödhetnek! És ezzel a hiedelemmel szemben: a legtöbben közülök sovány, szikár, korán öreg, fáradt és szomorú emberek, gyomor vagy vesebajosok, vagy ami a leggyakoribb: tuberkulotikusok. Nyoma sincsen arcukon a vélt pirosságnak és a joviális jókedv helyén ingerült idegesség, vagy uzorózus szófukarság, gyakran pedig a »Cafard«, melyről ők maguk sem tudnak. zász katonai kormányzójának a szakácsa. Ez volt az, aki a libamájpástétomot föltalálta, amiért urától 15 tallérnyi borravalót kapott. Ma Franciaország jelen-, tékeny összeget zsebel bp ennek a produktumnak a hasznából, de Clause éppoly szegényen halt meg, mint más, aki valaha, valamit adott az emberiségnek. Igaz, hogy itt csak a libamáj pástótomról van szó és afölött mosolyogni szokás. De Clause azért mégis szobrot kap Strassburgban, mintha legalább is a torpedót vagy a sárgakeresztes gázt találta volna föl. Antonine Caréme a másik, akire úgy szokás hivatkozni, mint megdönthetetlen szaktekintélyre ós akinek >Le cuisénicr Párisién« cimü munkája egyik alapköve a modern konyhának. Dehát, a között a sok, mindenféle fajta ember között, mely ezt a foglalkozást űzi, van néhány olyan is, amelyik tényleg megfelel a közvélemény alkotta képnek: húsos, életerős, pirosarcu, jóétvágyu és jókedvű, minden testi fáradalmat könnyen legyőző és külső hatásokra alig reagáló flegmatikusok, ezek a tipikus példányok. De mégis: rendesen ezek csak éppen a mesteremberek. Ezek miatt ugyan még ma is ott tartana talán a konyha, ahonnan elindult akkor, mikor a legelső rabszolga kezébe odanyomták a nyársat, hogy forgassa. Azok, akik a konyhát odafejlesztették, ahol ma ál!, akik a házifoglalkozásból tudományt és művészetet csináltak, akik összegyűjtötték hosszú évszázadok tapasztalatait, hogy abból fölépítsék a modern kultúrával összehangzó konyhát; azon nem ilyenek! A konyha klasszikusai, a pionírok, sáppadt, törékeny és rövid életű emberek voltak. Ma az ő nyomukon haladva, már lehet konyháról beszélni, de az úttörők ők voltak és a munka szeretetében ők adták áldozatul rövid éveiket. 1 Egynek közülök most állítanak szobrot Strassburgban. Ez Jean Baptishe Clause volt, Contades márki tábornagynak,, ElTizenkét éves korában az apja, aki egy iszákos muzsikus volt, kivezette a határba és igy bocsájtotta útnak: »Fiam, nézz szét, az egész világ a tiéd. Légy ami akarsz, de vissza ne gyere«f A gyönge és fejletlen gyermek elindult és a nyakába vette a világot. Párisba került egy kifőzésbe mosogató-fiúnak, majd szakácsinasnak. Mennyit kellett tanulnia és dolgoznia, mig korának leghíresebb gourmandja, a mindenható Talleyrand fölfödözte! Közben folyton tanult, tanult és művelte magát. Megírta, azóta klasszikussá lett müveit, de hasznát nem látta annak. Nem volt szolgálóiéi: és ezért elhagyottan és szegényen halt meg 42 esztendős korában tüdövészben. Franciaország büszke rá és talán megérjük, hogy müveit a tudományos akadémia fogja kiadni. Nyájas olvasó, — mig a ragyogóan fényűző terraszon, a zenekar kíséretével a roastbeefedet fogyasztod, gondolj néha azokra is, akik mélyen valahol a lábaid alatt, pokoli hőségben, verejtékezve azj a roastbeefet számodra élvezhetővé tették és eléd tálalták! Gondolj reájuk szeretettel; emberek ők is; akik élnek és szenvednek, és megérdemelnek tőled egy-egy pillanatnyi rágondolástl
