Bácsmegyei Napló, 1924. június (25. évfolyam, 149-176. szám)
1924-06-01 / 149. szám
1924 junius 1 ßACSMEGYEI NAPLÖ 3.s oltfal Junius 7-ikén hirdetik ki az Ítéletet £ rákosszentmiháíyi ibünporbe*? Drámai jelesetek a főiárgyalás utolsó sapjáu Budapestről jelentik: A rákosszentmihályi tömeggyilkosság bünpöré’oen pénteken az utolsó védőbeszédek után drámai jelenetek játszódtak le. Az ügyészi replika és a védői viszontreplikák után a vádlottak utolsó védekezésére került a sor. [Molnár-Tóth József csak néhány szóban kijelentette, hogy mindent, amit vallott, a tiszta igazság, azt akarta, hogy bűnhődjön a bűnös, de mentsék fel az ártatlant. Molnár- Tóthné egyetlen gyermeke boldogságára esküszik, hogy semmiben sem bűnös. A többiek mind néhány szóban ártatlanságukat hangsúlyozták. Tizenkét óra után Leitner tanácselnök berekesztette a két hét óta tartó tárgyalást és kihirdette, hogy a monstre-bünpörben a pestvidéki törvényszék junius 7-én délelőtt tíz órakor hirdeti ki ítéletét. Amikor a hallgatóság már elhagyta a tárgyaló termet, a vádlottak kérésére Leitner elnök megengedte, hogy a házastársak fegyöreik ellenőrzése mellett néhány szót válthassanak. Fojtott szavak, elfúló zokogások. Puskás halk hangon mondta mellette térdelő feleségének: — Látod, a többi asszony milyen másképpen viselkedik, te színészkedsz. itt csókolsz engem, vallomásodban vedig azt mondtad, hogy sohasem szerettél ... — Puskásné zokogva borult a hordágyra. Molnár-Tóth és felesége némán állottak egymással szemben. Még kezet sem szorítottak. — Hogy vagy? — kérdezte Molnár-Tóth közömbös hangon. Molnár-Tóthné nem is felelt, szeméből lassan hullottak a könyek. Kanozsay és felesége öszszeölelkeztek. A fegyőrök intettek s megindult a szomorú csapat. . u Angol-francia versengés a halálsugarakért Bírói tilalom Grindall találmányának külföldi értékesítésére Londonból jelentik: Az angol sajtóban élénk vita indult meg arról a kérdésről, hogy Grindall Mathews jogosult volt-e Franciaországnak eladni találmányát, a távolból ölő úgynevezett „haláisugarak“-at és hogy az angol kormányt terkeü-e mulasztás az ügy körül. A „halálsugarak“ feltalálásának és üzleti kihasználásának történetét az angol kormány egy hosszú kommünikében hivatalosan ismertette a sajtóval. A kommüniké szerint amikor Grindalt Mathews néhány hónappal ezelőtt közölte az angol kormánnyal, hogy sugarakat talált fel, amelyekkel aeroplánokat teljes biztonsággal le lehet kényszeríteni a levegőből, a kormány, tekintettel a háborúban szerzett érdemeire és tudományos megbízhatóságára, bátorította, hogy folytassa kísérleteit. Amikor aztán a kísérletek befejező stádiumba kerültek, Grindall Mathews találmányát bemutatta a légügyi minisztérium több tisztjének és néhány újságírónak. A kísérleteknek pozitív eredményük volt, de a légügyi minisztérium hoszszabb ideig vonakodott a feltalálónak konkrét ajánlatot tenni a találmány értékesítésére vonatkozóan. Közben Grindall Mathews, aki elzálogosította találmánya várható hasznát, mert pénzre volt szüksége kísérletei folytatására, sürgette, de eredmény nélkül, az angol légügyi minisztérium döntését, megjegyezve, hogy egy francia szindikátus már határozott összeget ajánlott neki a sugarakért. Az angol szakértők még most sem siettek döntésükkel, mire Mathews barátai a parlamentben és a sajtóban nagy igitációt kezdtek, kijelentvén, hogy Anglia azon a ponton van, hogy egy óriási jelentőségű harcászati találmányt elveszítsen. Erre sürgős lett a dolog a légügyi minisztériumban is és a minisztérium szakértői újból megvizsgálták a találmányt. Az újabb vizsgálat is konkrét eredménnyel járt és a kormány ezer font előleget ajánlott föl a föltalálónak azzal a kikötéssel, hogy kísérleteit hivatalos szakértők jelenlétében állami laboratóriumban folytatja és egy újabb vizsgálatnak veti alá, majd újabb 14 napi hal. d kot kért annak az eldöntésére, hogy ad-e annyit a találmányért, mint amennyit a franciák ajánlottak föl a föltalálónak. Ekkor az történt, hogy Mathews konkrét tárgyalásokat kezdett a francia szindikátussal, majd maga is Franciaországba utazott, ahol tudvalévőén azt az értesítést kapta, hogy az angol bíróság megtiltja a találmánynak külföldön való eladását. Ellentétek a beogradi jugoszláv-magyar tárgyalásokon Nem tudnak megegyezni a bírói konvenciókban Beogradból jelentik: A jugoszlávmagyar tárgyalások folyamán a postaügyi és vízügyi albizottság már elkészült munkájával, a bírói konvenciókat tárgyaló albizottságban azonban ellentétek merültek fel. Wodianer báró. a magyar delegáció elnöke újabb instrukciókért Budapestre utazott. Perics Ninkó a jugoszláv delegáció elnöke Pastes miniszterelnöknek tett jelentést a tárgyalások menetéről. A bizottságok kedden folytatják tárgyalásaikat. Fölmentették Dobé Szilvesztert és Dobó Imrét A királyhalmi földbirtokosok kémkedési porc a noviszadi törvényszék élőit — A bíróság nem talált bizonyítékokat a vádlottak ellen — Két-kétszázezer dinár óvadék ellenében bocsátják szabadon Dobéékat Noviszadról jelentik: A noviszadi törvényszék büntetőtanácsa szombaton tartotta meg Dobó Szilveszter és Dobó Imre királyhalmi földbirtokosok kémkedési pőrének) főtárgyalását. Medákovics Dusán dr. elnök délelőtt 9 órakor nyitotta meg a főtárgyalást. Dobó Szilveszter kék kabátban és szürke, lovagló nadrágban ül a vádlottak padján, Dobó Imrén szürke ruha van. Mindketten nyugodtak, megfontoltan beszélnek. Az elnök ismerteti a vádirat rendelkező részét, amely szerint Dobtí Szilveszter ,ós fia Imre azzal vannak vádolva, hogy összeköttetésben állottak a szegedi kémszervezettel, annak vezetőivel, Egger századossal és Vratarics Alajossal, akikkel Szegeden több Ízben találkoztak és titkos terveket és információkat adtak át nekik.' ' Dobó Szilveszter vallomása Ezután kezdetét veszi Dobó Szilveszter elsőrendű vádlott kihallgatása. Nem érzi magát bűnösnek. 1918 év óta lakik Királyhalmán, azelőtt Martonoson lakott. Elnök: Hány hold földje van Magyarországon? Dobó Szilveszter: 30 hold földem volt és egy házam, Jugoszláviában 234 hold földem van. — Van kettős-birtokosi határátlépési igazolványa? —j Nincs. Szabályszerű útlevelem van, azzal mentem át Magyarországba. — Hányszor volt Magyarországon? — Gyakran mentem át, nem tudom, hányszor. Szegeden voltam és'fiamnak Szeged melletti tanyáján. — Miért ment Magyarországba? — Üzleti és családi ügyekben. Csak telekkönyvi hatósággal... —• Volt-e magyar hatóságokkal öszszeköttetésben? — Csak a telekkönyvi hatósággal voltam összeköttetésben, eladott házam átírása révén. A szegedi rendőrségen is voftam, amikor jelentkeztem. Egyszer pedig a katonai hatóság le is tartóztatott. — Mikor történt ez? — Azt hiszem 1921-ben volt, de nem emlékszem biztosan. Szegeden, amikor az uccán mentem^ hozzámjött egy detektív és megkérdezett: ön Df.bó Szilveszter? — Igen, — szóltam. — Akkor le van tartóztatva, — mondta a detektív. — Először a rendőrségre vittek, a hol kihallgattak, azután egy kaszárnyába kísértek, ahol két és három csillagos tisztek voltak, hogy' kik, azt nem tudom. Kérdezték tőlem, hegy Riegert ismerem-e és hányszor jött át velem Magyarországba. Jegyzőkönyvet vettek föl velem és elbocsájtottak. Ezen egy eseten kívül magyar katonatisztekkel nem voltam összeköttetésben. — Jöttek önökhöz tisztek Magyar országból? — Nem. Hozzám nem jöttek magyar tisztek, csupán jugoszláv tisztek jöttek, amikor a határt mentek vizsgálni. Ilyenkor előzőleg izentek és nálam ebédeltek. Ezektől sohasem érdeklődtem katonai dolgok eflők — János fia sokszor volt Magyarországon1? — János földeket akart haszonbérbe venni, ezért sokszor volt odaát, Imre kevésszer. — Összeköttetésben állottak Vratarics Alajossal? A nyárson sült malac — Nem voltam vele összeköttetésben, egyszer beszéltem csak vele. Ez akkor volt, amikor otthon a villamos csengők leszakadtak, Vratarics a környéken dolgozott, hozzám jött, munkái keresni. Azt mondta, hogy Szuboticán villanyszerelő, megtudja a csengőt csinálni. Sokat kért, nem tudtunk megegyezni. Éppen társaság volt nálunk, ott volt Popovics alezredes a feleségével és egy Dusán nevű kapitány. Ebédre Popovics alezredes ur és felesége nyárson sült malacot akartak enni, meghallotta ezt Vratarics és ajánlkozott, hogy megsüti a malacot. Ez meg is történt. Vrataricsot erre az alezredes meghívta az ebédre. — Mit beszélt az alezredes Vrataricscsal? — Azt nem tudom, mert szerbül beszéltek. — Vratarics beszélt Imre fiával? — Mikor Vratarics ott volt, Imre fiam nem volt otthon. — Ismeri Eggcr kapitányt? — Nem ismerem. — Olvas újságot? — Igen, a »Bácsmegyei Napló«-t. — És ebben a lapban nem olvasta Egger nevét? — Nem emlékszem. Az igazolványok — Hogy történt a házkutatás? — Késő este volt, aludtam, amikor detektívek jöttek, hogy egy katonaszökevényt vagy kémet üldöznek és azt keresik. Kérdezték, hol van János fiam? — Vadászaton, — feleltem. —Később hazajött Imre fiam. A detektív kérdezte tőle, hol van az az írás, amit egy i ember adott át. Érre Imre fiam ai de-j tektivnek átadott egy Írást, mire a detektív azt mondta: — Ez az a hamis igazolvány, amellyel átcsempsszik az ‘ embereket Magyarországba. Azután házkutatást tartottak nálunk. Munkás-1 igazolványokat és' hajszcszt találtak, amit János fiam használt. Azonkívül találtak leveleket, amelyek János fiamé voltak, de hogy honnan valók voltak, azt nem tudom. — Meddig tartott a házkutatás? — Éjfél után két óráig. Jegyzőkönyvet vettek fel és elmentek. Két defektiv és két katona ottmaradt. — Miért nem jött haza János fia a vadászatról? * — Imre fiam értesítette, hogy mi történt nálunk. — Hol tartózkodik most János fia? — Azt bizony én nem tudom. — Tudta, hogy János fia kémekkel van összeköttetésben? — Nem tudok arról, hogy összeköttetésben állott kémekkel, én soha sem állottám velük összeköttetésben. Dobó Imre kihallgatása Ezzel véget ért Dobó Szilveszter kihallgatása és bevezették a terembe i Dobó Imrét. Nem érzi magát bűnösnek. ■ — Háromszor voltam át a határon, — mondja Dobó Imre. Szegeden 1917. évben voltam utoljára. — Hol és hogyan ismerkedett meg Vratariccsal? — 1917-ben Ogulinban, ahol katonáskodtam, volt egy Vratarics nevű egyén* kantinja volt. — Hányszor volt magánál Vratarics? — Nem volt nálam soha. 1917. óta nem is láttam, nem tudtam, mivel foglalkozik. — Ismeri Egger századost? — Nem ismerem, nem is hallottam soha a nevét. — Hányszor látta Ante Radicát?, — Először 1923 szeptember 24-én ólálkodott a szállás körül és érdeklődött egyik birtokosnál, Csontos Miklósnál, hogy hol lakik édesapám? Éppen jöttek fináncok és csendőrök, akiknek bepanaszoltam a szállás körül ólálkodó gyanús egyént. Ezek megnyugtattak, hogy ne féljek. Másodszor 1923 év szeptember 27-én láttam, kocsin jöttem haza és az öcsém tanyáján láttam\Rodicát. Azt mondta nekem, hogy nem: tudnék-e neki valami igazolványt adni, amivel vasúton utazhatna? — Mondtam, hogy semmiféle igazolványom nincs. '— Érre Radica felmutatott valami igazolványt, ami Torolya Péter névre volt kiállítva. — Mondtam, annak semmi hasznát se veheti. — Azt mondta, hogy azt az öcséin adta neki. —>■ Elkezdett mesélni, hogy dúsgazdag bátyja van Dalmáciában, aki két miliő koronát akart vele Magyarországba küldeni, de ő félt, hogy a pénzt elveszik tőle a zsidók. — Az én házamban Radica egyszer sem volt;. Az elnök itt rámutatott arra, hogy Dobó Imre a rendőrségen ezzel ellenkező vallomást tett. Dobó Imre határozottan tagadja, Hogy: Radica neki üdvözletei hozott Eggertől és Vrataricstól. Tagadja, hogy Radica neki azt mondta, hogy kémszervezet tagja. A rendőrségi jegyzőkönyvben foglalt nyilatkozatot ö sohasem mondotta. — Miért irta alá akkor a jegj'zőkönyvet? — Mert kényszeritettek, ütöttek, vertek. 1923 év szeptember 30-án este láttam Radicát harmadszor. Nagyon gyanús, veszélyes ember benyomását tette reám. Egy iratot mutatott fel, amelyet elvettem tőle. Megkínáltam borral, de ő pálinkát kért. Annyira féltem tőle, hogyészrevétlenül elővettem revolveremet. Ekkor kutyaugatást hallottam. Azt hittem, az ő társai jönnek. Detektívek jöttek egy csendőr kíséretében. Azt mondták, hogy kém vagyok és házkutatást tartottak. Nem találtak semmit A tanuk A két vádlott kihallgatása után az elnök megkezdte a bizonyítási eljárást.
