Bácsmegyei Napló, 1924. június (25. évfolyam, 149-176. szám)
1924-06-22 / 169. szám
14. oldal BACSMEGYEI NAPLÖ 1924. junius 22. Mit nem adtam volna egy közönsé- asszonyt, hogy a gyermek születése ges kis csacsi szóért, ami visszaröpít a esetleg életébe kerülhet. A mélyen valkezdetbe, amikor tér és idő kőfala om lőtt le előttünk, — enéikü! kényszerű udvariasságnak éreztem ai csókját, mintha szánalomból adná, hogy átmenetet teremtsen a befejezéshez. Nem várom be a végét, most szakítom meg, amikor a hallatlan szépsége elmúlt ugyan, de még nem vált hamuvá minden parázsa. Nem tudom, hogy mi okozta, tavaszi napsugár pezsditő szeszélye-e, de tegnap mintha visszatért volna a régi emlék. Maga elragadó, diákosan szerelmes, rajongó, türelmetlen, követelőző volt, úgy készült a mai napra. Ezért nem lát többé. Ha talán : halad az unalom előirt utján, bizonyára eljöttem volna, gyönge asszony létemre, annak minden hibájával, mert magamba magyarázom! a jobb meggyőződésem ellenére, hogy tévedek. De vitt volna a vágyam, a bűnöm. Úgy akarom ezentúl mindig látni, ahogy tegnap láttam, akkor elhiszem, hogy fölöttünk álló erők szakítottak el bennünket egymástól, egyikünkben sem volt hiba. Utoljára hagytam valamit, el akartam hallgatni, de aki annyi erőt tudok gyűjteni, ehhez nincs erőm. Az utolsó eset, azért lesz miegbocsájtható. Ismeri elméletemet a világ apró és nagy dolgairól, ' oda tartozik ez is. Nem tiltakozhatilc ellene, az én asszonyi érzésem mélyebbre lát. A múlt héten, mikor magánál voltam, egyik levelem valamelyik mondatáról vitáztunk. Maga másképen akarta tudni, azért előkereste a dobozomat. Ott voltak sorjában azi én szegény lelkemnek megnyilatkozásai s akkor vettem észre valami jellemző apróságot, ami mégis többet beszélt mindennél. Az első leveleim borítékja mind szakadt volt, azokat maga; úgy tépte fel mohó izgalomban. Az utolsókat, jó ideje, szabályosan, ollóval vágj,ai fel. Már nem; sietős az olva^ sásuk. Már mindegy. Hasonló sorsra jutottak, mint máséi. Nagy leiki küzködésemhez ez adta meg a döntő elhatározást. Hanem azért utoljára is köszönöm a tegnapi bájosan diákos, türelmetlen mohóságát, ez az emlék marad meg késő időkre a vigasztalóm. Isten vele! Olga. lásos királyné erre elhatározta, hogy férjétől, Ferenc Józseftől bocsánatot kér botlásáért. Levelet irt tehát az uralkodónak, melyben nyíltan beismerte tévedését és bocsánatért esdekelt, mert csak úgy halhat meg nyugodtan, ha férje bocsánatát elnyeri. Ferenc József ekkor teljes lelki nagyságában mutatkozott meg, személyesen eljött Franciaországba, megjelent felesége betegágyánál és megbocsátott neki. Az orvosok azonban tévedtek és Erzsébet minden baj nélkül életet adott egy leánykának. Ferenc József Erzsébet halála után is gondoskodott a gyermekről, kit, mikor felnőtt, egy igen előkelő osztrák katonatiszttel házasítottak össze. Ez azonban jellemteíen és rossz ember volt, kí feleségével nemsokára Amerikába költözött, itt felesége egész hozományát, melyet Ferenc Józseftől kapott, eljátszotta. Az asszony nemsokára, nem bírva a gyötrelmeket, elvált férjétől, Európába jött és itt Londonban telepedett le. Nemsokára nőül ment egy Zanardi-Landi nevű olasz származású kereskedőhöz, kitől egy leánya született. Ez a leány a fent említett színésznő. Zanardi-Landi sohasem volt gróf, csak felesége vette fel a grófi nevet, amit az angol hatóságok elnéztek neki. A londoni tudósításról & a hozzáfűzött róbai meséről bizonyára nem szükséges megállapítani, hogy ez a legutóbbi időben felburjánzott Habsburg-pletykák egyik legvalószinütlcnebbje. Afrika Amerikában A Búcsmegyei Napló kiküldött munkatársától Erzsébet királyné unokája Zanardi-Landi „grófnő“ története regényes A londoni lapok cikkeket közölnek egy londoni fiatal- színésznőről, ki magát Erzsébet királynő unokájának vallja. Valószínű, sőt majdnem bizonyos, hogy az ügyes színésznő csupán hangzatos önreklámképen terjeszti magárói származásának történetét. A következőkben szórul-szóra adjuk a londoni cikket. A londoni színésznő, Zanardi-Landi grófnő elmondja, hogy anyja Erzsébet királyné az osztrák császárné leánya volt, ki azonban nem Erzsébetnek Ferenc Józseffel való házasságából született. Ehhez a londoni hírhez Alberto Lumbroso olasz újságíró azt a kommentárt fűzi, hogy ő 1917—1918-ban mint katona két Zanardi-Landi testvérrel barátkozott össze, kik közül az egyik tartalékos hajóshadnagy, a másik pedig bersaglieri altiszt volt. A Zinardi-Landi fivérek elmesélték, hogy egy fivérük Londonban él és ennek felesége nem más, mint Erzsébet császárné és királyné házasságon kívül született leánya. Az olasz hajóstisztek elmesélték, hogy Erzsébet királynét még leánykorában gyengéd szálak fűzték unokafivéréhez, a szerencsétlen sorsú II. Lajos bajor királyhoz. Ezek a gyengéd szálak még ___ akkor is összefűzték Lajos királyt, és aki nyilvánosan csak szóba is állana Meg-megdörzsölöm a szemem. Nem akarom hinni, hogy Newyorkban vagyok. Mintha Szudánba vagy Abesziniába csöppentem volna. Az utca négerektől hemzseg; a villamoson én vagyok az egyedüli fehérbőrű. Szerecsen a házmester, a liftesfiu, szerecsen a kocsmáros, a szatócs és, fekete rikkancs üvölt az utcán, apró kis csokoládészinü, de igen, bájos ördögök hancuroznak, íooíballoznak a kövezeten. Néger pap suhan végig mellettem, lesütöttszemü, szerecsen apácák csoszognak és egy fekete hándlé akarja rámtukmálni az ő esetlen holmijait... A néger negyedben lakom. Newyork különben is tele van feketével és minél délebbre megyünk Amerikában, annál szerecsenebb jelleget adnak az életnek ezek a fürge, tiz lábbal szaladó- és mindenütt mindenkibe belecsetlő-botló polgártársak. Európába közülük a szebbek, külsőleg asszimiláltabbak jutnak el, elegáns táncosnők, artisták, portások, itt azonban tarkább, keveríebb, s'zembeütközőbb a négerjelleg, mert őseiket Afrika legkülönbözőbb vidékein fogdosták össze és igy Afrika minden néger-raceja összesereglett itt kicsiben, sőt uj típusokat, faji jellegzetességeket rekordirozott furcsa és komikus nációval az egymásközti összeházasodás. A huszáros bajszu , bozontos szakáüutól a tarkopasz arcúig, a koromfeketétől a vörösesbarnán, csokoládészinün, piszkossötétszürkén keresztül a már majdnem fehérig a legbizarabb összevisszaságban kavarog itt óriás és törpe, feltűnően szép és orangutang, csimpánz vagy pávián. Látni feltűnően elegáns néger delnőket vagyontérő bundában és ékszerekkel, disztingvált urakat, rongyos csavargóig és' durva ruháju munkásnőig. A liftesek, kéziszolgák, belső cselédek, főként dadák, a vasúti hordárok és kiszolgálók nagyobbik fele belőlük telik ki. Van köztük ügyvéd, orvos, mérnök, bankár, iró, sőt pap és apáca is elég. * Az amerikaiak megvetik, lenézik őket. Európai vendéglőbe, színházba, moziba nem eresztik be a legelőkelőbb négert sem. Áruház, hivatal, iroda csak portásnak, liftesnek, háziszolgának alkalmazza. Délén külön várótermek, villanyos- és vasúti kocsiaik vannak, mert az európai nem tűri inca. Van választói joguk, de Georgiában raeglincselnék azt a négert, aki élne ezzel. Egyenlő jogú polgárok, de soha sehol — saját fertályukon kivül — egy sémi lett még biró vagy más köztisztviselő. Nincs rá eset, hogy európai ember végigmenjen az utcán négerrel,, azt az európai nőt pedig inzultálná až utca, hetséges muzsikusok és táncosok. Miért hát ez az érthetetlen, kegyetlen gyűlölet? Az egyik azt mondja, hogy szaguk van, — ők azt mondják, hogy nekünk van szagunk. A másik, hogy kevésbé intelligensek és csak a könnyű munkát szeretik. A harmadik, hogy hajlamosak a bűnözésre — ezt megcáfolja a statisztika —, és hogy megbízhatatlanok. Viszont Newyorkban, amikor szobrot emeltek a hü dadának, ezt egy néger dajkáról mintázták és akinek néger cselédje volt, mind éppen állatias ragaszkodásáért és hűségéért szerette meg. A mi cigányunk még ma sem lett civilizált ember. A néger azzá lett pár generáción keresztül. Ősi nyelvét elfelejtette és lelkes amerikai, Mégis megvetik, gyűlölik őket: délen gyakori a lincselés is és az, hogy egyszer-egyszer &ben a jogegyenlőségtől és törvénytisztelettől túltengő országban rövid utón —- négert égetnek.. ♦ Nem lehet azonban őket lebirni. Minél inkább üldözik őket, annál inkább szaporodnak, civilizálódnak, gazdagodnak. A négernegyedekben már nem férnek. . Magas bérért olyan utcákba tolakodnak, „ , ,va arnl ahol fehérbőrüek laknak /és az percek keresztezooesi va- ajajt n<3ger_utca ]esz> mert a fehérbőrű Wittelsbach Erzsébetet, midőn ez már I. Ferenc József felesége volt. A Zanardi-Landi család hagyományai szerint e szerelmi viszonynak következményei is mutatkoztak, mire Erzsébet Páris melléj egy; kis faluba vonult vissza, hogy ott várja meg lebetegedését. Az orvosok itt figyelmeztették i kjjrálykisszerecsennel. Az amerikai nem is gyűlöli — ez enyhe kifejezés lenne -w, nem is lenézi, hanem mintha valahogy undorító, kártékony vadállatnak tekintené. Pedig sok köztük az intelligens, müveit, tudós vagy gazdag ember. Kitűnő íróik, költőik és tanáraik vannak. Elsőrangú zenészek, általában igen teszökve-szökik a közelükből. Ez a merev és goromba kiközösítés ghetto-életre kényszeríti őket. Egymásra utalja e kivetetteket, furcsa — gyülölséges szolidaritást ébreszt bennük, a maguk elzárt életét élik saját színházaikkal, mulatóhelyeikkel, újságjaikkal, klubjaikkal. Ez a kitaszítottság hajtja őket szélsőségekbe és ezért olyan feltűnően sok köztük a kommunista. A nem bevándorlók közül komolyan és nagy számban csak a szerecsenek kommunisták. Már van közöttük egy kevés izraelita is. Vannak zsidó négerek,. Mikor ilyeneket először láttam, eszembe jutott Heine, aki leírja Reisebilder-jében, hogy egy kórházban ezt a felírást látta: Szegény zsidó betegek kórháza és akkor összecsapta a kezét: szegények is, betegek is, zsidók is, ezeken úgy már az isten sem segíthet. * A zsidó kikeresztelkedhetik, de mit csináljon a szegény néger, ő nem tud kifehérbőrüsödni. Pedig mindent megpróbál. Vegyigyárak, kozmetikusok, orvosok százai foglalkoznak azzal a problémával, hogy mint lehetne megsápasztani, fehérbőrűvé alakítani a fekete arcot és testrészt. Még többen azzal, hogy miként formálódhatna át a gyapjas haj normálissá. Rengeteg ilyen kísérlettel csinálnak nagy üzletet, de a feketéből még sem lesz fehér és a gyapjas hajból bársonyos. * Oly szomorúak, szégyenkezők, szenvedők ezek a szegény feketék, ők ugyanis fehérbőrüek közt ízlésben aszszimilálódtak, ők rútnak, rondának tartják magukat és még sem tudnak önmaguktól megszabadulni. A néger, éppenugy, mint a kínai, vad, leküzdhetetlen szenvedéllyel yágyakozza a fehér nőt. Ezelőtt gyakoriak voltak a nőrablások, állítólag ma is veszedelmes szerecsen-negyedben fehér nőnek egyedül végigmenni. Nagyon igaz az az amerikai szállóige, hogy a négerek csak hármat istenítenek: a görögdinnyét, a csirkehúst és — a fehér nőt. *' Amerikában gyakori, hogy a gyerek keresztnévként ismert nagyság nevét kapja. A néger különösen kultiváija ezt a szokást és kedves, amikor olvassa az ember, hogy a szerecsen Washington György megszurkálta a szerecsen Lincoln Ábrahámot. Kun Andor. SAKK 5t számú játszma Játszották newyorki nagymesterverseny 20. fordulóján 1924. április 14-én,, Caro—Kann megnyitás. Jates: Réti: 1. e2—e4 c7—c6 2. d2—d4 d7—dö S. Hbl—c3 A régebbi, de valószínűleg legerősebb folytatás. Újabban 3. e4Xd5 c6Xd4, 4, Ffl—d3 (Fc8—f5 megakadályozására.) HbS—c6, 5. c2—c3 (Különben Hc6—hí következik), amint Lasker dr. is játszott Tartakower ellen a mähr, ostraui versenyen. Nézetünk szerint azonban sötét; 5................. e7—e5!!-el legalább is kiegyenlíti a játékot. 4. Hc3Xe4 Fc8—fö Itt talán jobb Hg6—Í6. 5. He4—g3 Ff 5—g6 6. Hgl—Í3 HbS—d7 7. c2—c3 Hg8—f6 O 1 »■H El cd e7—e6 9. Vdl—e2 Ff 8—e7 10. 0—0 10. Hg5 csak látszólag erős Hd5 miatt, ()—0 11. Bfl—el Hf6—dö Szükséges a 12. FXe6, f7Xe6; VXe6+ stb. fenyegetés miatt. 13. 12. Fc4—b3 13. a2—a3 14. c3—c4 15. FclXf4 16. Bal—dl 17. Fb3—c2 Sötét sabiónszerüen játszik. A másik tomyott kellett volna d8-ra huzni. 18. Fc2Xg6 19. Hg3—e4 Hibás lépés. A huszárnak a királyszárnyon kellett volna maradnia. A legjobb folytatás e helyen Vc7. 20. b2—b3 Ff6—e7 Állás sálét 20. lépése cián. a7—a5 Vd8—c7 Hd5—f4 Vc7Xf4 Fe7—b6 BfS—d8? h7Xg6 Hd7—b6? 21. Bdl—d3! Finom lépés. Világos a gyalogost áldoz acélból, hogy a sötét vezér üldözésével állását döntően megerősítse. 21. Fe7Xa3 22. Hf3—e5 Vf4—h4 Látszólag elkerülhetetlen, mert a vezért játékba kell hozni; azonban sokkal jobb lett volna BXd4, Bd3Xd4, VXc5- tel tornyot áldozni futár és gyalogosért, ami után az esélyek körülbelül egyenlők lettek volna. 23. Bd3—h3 Vh4—e7 24. He4—g5!!.... Valóságos rejtvénylópés. Sötétnek íel kell adnia a játszmát, mert ha a huszár üt, 25. Bh8+ és Hf7 által elvész a vezér. 24. f6-ra pedig 25. HXg6 stb. dönt. Fenyeget azonkívül Hg5Xí7, Vg4 Vh5-el kapcsolatban. E sokoldalú fenyegetés ellen nincg yédelem1 ■ - •
