Bácsmegyei Napló, 1924. június (25. évfolyam, 149-176. szám)
1924-06-18 / 165. szám
2. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1924. junius 18. Hatvanezer dinár a suboticai rokkantnapok jövedelme A Rokkantak Szövetségének köszöneté A szombaton és vasárnap megtartott rokkantnapok rendező-bizottsága még mindig fáradhatatlanul dolgozik azon. hogy az ünnepségeken befolyt összegek elszámolását befejezze. Az eddigi elszámolások szerint több mint hatvanezer dinár folyt be a jótékony célra, de ez az összeg még nem végleges, mert többen még nem tudták elszámolásaikat a rendező-bizottsághoz eljuttatni. Ezeket felkéri a rendezőség, hogy a gyűjtött összegeket szerdán délután‘3 és 7 óra között a főispánt hivatalban a rendező-bizottságnak szolgáltassák be. A rokkantak napjának várakozáson felüli anyagi és erkölcsi sikere elsősorban a védnöknőknek. Győrgyevics Dragoszláv főispán feleségének és Damjanovics Milánná tábornokinak az érdeme, akik fáradságot nem ismerő agilitással vezették az előkészítés és rendezés nagy munkáját. A Szubotica-Kerületi Rokkantak Szövetsége a nyilvánosság előtt fejezi ki az egyesület köszönetét a védnököknek és mindazoknak az uriasszonyoknak és leányoknak. akik önzetlen és kitartó munkával működtek közre a rokkantnapi rendezésben és gyűjtésben, s akiknek a névsora a következő: Malagurszki Albené polgármesterné, Svábics ezredesné, Anasztaszijevics alezredesné, Vukics Ferencné főkapitányné. Bacsevics Péjterné, Miladinovics Szloyodánné, Szántó Ró|jertné, dr. Betti e Jánosné, dr. Fenyves Ferencne, Czéner Andorné, Gavrilovicsné, Vukóvicsné. dr. Singer Simonná, dr. Szántó íSáborné, Mfladinovicsné, Blaiszlav- Ijevics őmagyné, Kriszháber Leone, Sztankovics Péterné, Pietsch Ferencné úrasszonyok, Ivandékics Margit. Jakobcsics Olga. SzauJics Maca. Kántor Irma. Sánt'na Ilona és^ Rózsika, Lagner-nővérek, Manojlo- j vies Vuka, Haris Ilonka, Prokopoivies Ilus, Raczkó Ilus, Dinis és Havas urleányoknak, a Bunyevác Katolikus Nőegylet hölgyeinek, a Szerb Leányok Klubjának és mindazoknak/ az uriasszonyoknak és leányoknak, akik a rendezésben részt vettek és akiknek a nevét a Rokkantak Egyesületének helyszűke miatt nincs módjában leközölni. Külön köszönetét mond a rendezőség Róna Árpád urnák, aki a büffé rendezésével nagy jövedelmet biztosított az egyesületnek, valamint a kereskedőknek, akik élelmiszereket és egyéb tárgyakat adományoztak árusítás végett. A rokkantnapok pontos jövedelmei néhány nap múlva fogja közölni a rendezőség. Ezustpénz-uzérkedés miatt őrizetbe vettek egy suboticai ékszerészt jNovSsadról előállították az ezistpénzek eladóját — Arany- és ezüstcsempészek után nyomoz a szuboticai álíamrendó'rség A szuboticai rendőrhatóság már régebben arról értesült, hogy egyesek a törvényes áron felül vásárolják össze a Vajdaságba^ az ezüstpénzeket, dinárosokat, koronásokat és azokat Magyarországra csempészik, ahol az ezüsöt nagy haszonnal értékesítik. Emiatt már hosszabb idő óta több szuboticai és noviszadi ékszerészt és zugügynököt figyelemmel kisértek, inig végre hétfőn este sikerült egy szuboticai ékszerészt tetten érni, amikor nagyobbértékü ezüstpénzt kapott kézhez. Tizenöt kiló ezüst A hétfő éjszakai. Noviszadról Szuboficára érkező vonatban tettenérték a detektívek, hogy egy nő, akiben Kovács Ilonkát, Újházi Ede szuboticai ékszerész alkalmazottját ismerték fel, több feltűnően nehéz kézi bőröndöt hoz magával. Állandóan figyelemmel kisérték a leányt, akit Újházi ékszerész várt a vonatnál és a podgyászokat átvette tőle. A detektívek mindkettőjüket igazolásra szólították fel és megvizsgálták a kézicsomagokat, amelyekben ezüstpénzt, egy-, kéí- és ötkoronásokat, valamint dinárosokat találtak. titkosrendőrök Ujházyt és Kovács Ilonkát előállították az állami titkosrendőrségre, ahol egyelőre kihallgatás végett őrizetbe vették őket, az ezüstpénzeket pedig mint bűnjelt lefoglalták. Előállítják a noviszadi eladót A hétfő esti kihallgatás alkalmával Kovács Ilona elmondta, hogy az ezüstöt Újházi Ede megbízásából Stein Sándor noviszadi ügynöktől hozta, aki a céggel összeköttetésben állt és állandóan szállított I Újházinak ezüstpénzt. Az államrendőrség kedden délelőtt érdeklődött Stein iránt a noviszWj rendőrségnél, ahonnan azt az «tesitést kapta, hogy Stein gyanús üzletekkel foglalkozik és csempészés, valamint üzérkedés miatt már több ízben megbüntették. A szuboticai állami titkosrendőrség felkérésére a noviszadi rendőrség házkutatást tartott Stein lakásán, ahol nagyobb mennyiségű különféle ezüstpénzt találtak. Steint azonnal őrizetbe vették és kihallgatás végett Szuboticára kísérték. Házkutatás Újházi lakásán Kedden délelőtt a szuboticai rendőrség házkutatást tartott Újházi Ede lakásán, ahol több levelet foglaltak le, amelyekben bizönyitékot szerzett a rendőrség arra, hogy Újházi rendszeresen küldött Magyarországba ezüstpénzt, csempészuton, eladás végett. Éppen a házkutatás idején ment Ujháziék lakására egy Magyarországból érkezett utas, hogy átadja a kelebiai állomásfönök üzenetét, aki kérte Újházit, hogy a küldött ezüst elszámolása végett mielőbb menjen A tettenérés után af Kelebiára, A talált leveleket, mint bűnjeleket lefoglalták. A házkutatás után Újházi Edét sgahadonbocsátották. később azonban, olyan újabb terhelő adatok merültek fel ellene, hogy délután ismét őrizetbe vették. Eldobtak 1400 ezüstkoronát Újházi és Stein kihallgatásuk alkalmával eleinte tagadni próbáltak és Újházi azzal védekezett, hogy mint ékszerész, feldolgozás végett vásárolta az ezüstül. Később Újházi Ede azt is elmondta, hogy hétfőn este. amikor a titkosrendőr megállította, annyira megijedt, hogy egyik kézitáskát, amelyikben 1400 ezüst - korona volt. eldobta. A táska azóta sem került elő. Stein Sándor elmondta, hogy ő és több ügynök foglalkoztak ezüstpénz vásárlásával és a vajdasági városokban. Szomborban; Pancsevón, Becskereken. Noviszadon. valamint a falvakban is 6—7 dinárért vették az ezüst egy koronásokat, amit Dalmáciába és Görögországba utazó kereskedőknek, valamint délszerbiai kereskedőknek adtak el. Stein és Újházi tagadták, hogy a pénzt át akarták csempészni Magyarországra. Az állami titkosrendőrség főnökének nyilatkozata A három őrizetbevétel ügyében a Bácsmegyei Napló munkatársa kérdést intézett Lnngiiíov Radivojhoz, az állami titkosrendőrség főnökéhez, aki a következőket mondta: — Újházit, Steint és Kovács Ilonkát kihallgatásuk befejezéséig őrizetben tartjuk. A kihallgatások szerdán délelőtt befejezést nyernek és akkor a pénzügyminisztériumnak jelentést fogok tenni, további intézkedés végett. A csempészésre vonatkozóan ugyan teljes erejű bizonyítékaink vannak, azonban a csempészést a törvény szerint csak tettenérés esetén lehet büntetni. Beigazolódott azonban, hogy Újházi és Stein ezüstpénzzel nagyban kereskedtek. amit a törvény tilt és ellenük emiatt indul meg az eljárás. Passaunál ismét árad a Duna Újabb árvíztől tartanak Passauból jelentik: A Duna újra erősen árad. Ebben az évben ez a hatodik emelkedése a Duna viz állásinak, A hatóságok megtettek minden intézkedést a veszedelem elhárítására. Mint Somborból jelentik, a vízügyi hatóságok szakadatlanul dolgoznak azon, hogy a Duna vizének folyását az elöntött területekről visszatereljék rendes medrébe. Krolin Zlatojénak, a folyammérnökség vezetőjének előterjesztésére a pénzügyminiszter másfél millió dinárt utalt ki, amely összegért köveket fognak vásárolni az apatin—szontai áttört gát betömésére. Krotin Zlatoje Beogradba utazott, hogy a pénzt fölvegye és a gátjavitási munkálatokat nyomban megkezdhesse. Gőg Irta: Schöpf lin Aladár A fiatal gróf holtteste már az ágyjra volt fektetve, szürke teveszőrtakaróval betakarva, mikor a kasznár a kastélyba érkezett a majorból. Nem volt ott már más. csak az öreg grófné, meg az öregedő két grófkisasszony lánya. ök. sem vették észre, természetesnek találták, hogy a kasznár arca rettenetesen sápadt, mozdulatai feszesek, mintha külön nagy erőfcszitésscl hajtana végre öntudatosan minden mozdulatot. Csak az öreg grófné nézeit gyors, kutató pillantással az öreg emberre, valami elszánt, halotti hidegséget érzett. Ráncos, kemény vénasszonyarca. mintha még jegesebbre fagyott volna ettől a hidegségtől, sovány testén libabőrös borzongás futott végig. A grófné egy mozdulattal kiküldte a lányait is és a két öreg, mint két jégoszlop, állott szemben egymással. szigorú agresszivitással a grófné, csaknem életen túli fagyos közönnyel a kasznár. Mellettük az ágyon a szép fiatal halott, csak a feje látszott ki a takaró alól A grófné egy félmozdulattal, inkább csak könyökének ránditásával rámutatott az ágyra és fenyegetőn szólt: — Mi történt? Magának tudnia keil. Bothos. Miért tette István? Miért tette? Miért? A kasznár kissé lejebb horgásztattá a fejét, a válla is valamivel j előbbre roskadt. Jeges, teljesen színtelen hangon felelt: — Nem tudom. Nem tudok semmit. A lányom is .. . ezelőtt egy félórával . . . Margit lányom. Kifeszitétte a karjait, mintha keményen birkózna valamivel, belül, egy pillanatra megingott, szédülve, aztán felemelte a fejét, a grófnéra nézett. A tekintetében félelmes indulat lobbant fel és hamvadt el. Megint jeges és merev volt. mint egy halott. A grófné válla összecsuklott, a teste mintha megkisebbedett volna. Aztán a következő pillanatban kiegyenesedett, gőgös düh vonaglott a száján. — Eltiltottam őket ... És mégis együtt . . . mind a ketten . . . Ketten, ellenem . . A kasznár hideg hangja csaknem gúnyosan hangzott: ezt mondta: — Ketten, együtt, egyszerre a halálba. A lányom. Margit, meg István gróf. Eltiltotta őket. az élettől. Most itt a gróf és odahaza, a pamlagon Margit. Két halott. Győzött, grófné. Itt a győzelem. Rámutatott a fiatal gróf ágyára. A grófné összecsuklott. Leroskadt az ágy melletti székre, lehajtotta aj fejét, az összekulcsolt két kezét a térdei közé szorította. De a gondolatához makacsul ragaszkodott. — Nem lett volna szabad. Egy gróf Köröshegyi és egy kasznár lánya a a ■ — Egy szép fiatal férfi -és egy 1 szép fiatal lány. — igazította ki aj kasznár szárazon. A grófné belerettent. — Az nem mindegy. A fiam gróf volt. Tiszta, kevereílen vér .. — Margit szép volt. okos volt, jó volt. — mondta a kasznár. nagyon szomorúan, megalázkodva a bánat előtt, amely egyszerre ránehezedett. A grófné szemében egy nagy könycsepp jelent meg, kigördült arcára és a szeme alól a szájára húzódó ránc árkában folyt lefelé. Nem szóltak. a földre néztek, az ágyban fekvő halottat mindketten elkerülték tekintetükkel. Aztán a kasznár szólalt meg. — Elmegyek. Eltemetem a lányomat és elmegyek. A grófné fölemelte rá a tekintetét, csodálkozva, ijedten. — Hova megy? — Nem tudom. — felelt az öreg. — Csak elmegyek; Nem tudok itt maradni. — Elmegy ... én egyedül maradok. — szólt a grófné. — Nem érti, hogy nem szabad elmenni? —Elmegyek, — mondta elszántan a kasznár. Most már nem volt olyan halott a hangja, valami személyes keserűség elevenítette meg. — Egy életet odaadtam, önként. A magamét, grófné. Most a másikat is? A lányomét? Ezt nem lett volna szabad. A családért, a keveredem tiszta vérért. Mit akar még?, Elmegyek. A grófné haraggal kiáltott fel. — Hát menjen. Gyíiiöl. tudom... A fiam is gyűlölt, mikor a fegyvert ... A lányaim azt hiszik, miattam nem mentek -férjhez. Mindenki gyűlöl. Maga is. Harminc év óta gyűlöl. tudom. — Harminc évig szerettem, grófné, tudja, — szólt a kasznár . . . Azért maradtam itt. Boldogtalan voltam, de itt maradtam. Boldog volt. grófné? — Maga tudja. Bothos. — felelt a grófné lágyabb hangon. — Köröshegyi grófnénak nem boldognak kell lenni. Grófnénak kell lenni. A kasznár vállat vont. — Ezért kellett a lányomnak meghalni. István grófnak is. Ezért a gőgért. Most már elég. Nincs már semmink. Mindent feláldoztunk. Elmegyek. Isten vele. grófné. A grófné halkan. könyörögve mondta: — Ne menjen el. Ne hagyjon itt egyedül a fiammal, A kasznár ezt már nem hallotta. Csöndes, ingadozó lépésekkel kiment a szobából. A grófné egy mozdulatot tett. mintha utána akarna menni. De nem ment. Leült az ágy mellé, nézte a fia halott arcát. A vonásai lassanként u.ira megkeményedtek. roskadozó testét, mint valami kemény, erős fűző. megmerevítette a gőg- Grófné volt megint.
