Bácsmegyei Napló, 1924. június (25. évfolyam, 149-176. szám)
1924-06-17 / 164. szám
2. oldal ßACSMEGYEI NAPLÓ 1924. junius 17. A vajdasági városok kong: resszusa Á kongresszust junius kő 29-én és 30-án Pancsevón íarSják meg Becskerekről jelentik: A vajdasági városok kongresszusának előkészítésére kiküldött bizottság vasárnap Pancsevón összeállította a kongresszus részletes programját. A kongresszust junius hó 29-én és 30-án fogják megtartani Pancsevón. A kongresszus vendégei junius hó 28-án érkeznek meg. A pacsevói vasúti- és hajóállomáson fogadóbizottság várja az érkező kongreszszusi tagokat és gondoskodik elszállásolásukról. Este a Hotel »Veliki .Srbia«-ban ismerkedési estélyt tartanak. Vasárnap. 29-ikén reggel 8 órakor a városok polgármesterei közös konferenciát tartanak. Utána ünnepi istentisztelet, ' amelyet a kongreszszuson jelenlevő három vajdasági görög keleti püspök fog celebrálni. Tíz órakor a kongresszust ünnepélyesen megnyitják A megnyitó beszédet Margón Vladán dr.. Pancse vó főispán-polgármestere mondja, utána a vajdasági városok szövetsé-A kongresszusra meghívást kapnak a kormány tagjai, az államtanács valamennyi tagja, a vajdasági három görög keleti püspök, a jogifakultások tanárai, a beogradi tudományos egyetem tanárai, a tudományos akadémia elnöksége, a pártklubok és a nemzetgyűlési képviselők. a vajdasági városok, valamint Beograd, Zagreb. Ljubljana. Szarajevó, Skoplje és Cetinje városok, a noviszadi és becskereki kereskedelmi és iparkamara, a Mérnök Egyesület és Weiííert György. Pancsevó város díszpolgára, a Narodna Banka igazgatója. a »A nyelv, a kenyér és a vallás problémája Olasz publicista szlovéuszkói beszámolója A prágai Slovák, az autonomisták főorgánuma cikksorozatot közöl az II Sccolo ciniü olasz lapból. A cikksorozat Attilio Támaro kitűnő olasz iró és publicista megállapításait tartalmazza Szlovenszkó jelenlegi helyzetéről. A cikket az érdeklődésnek ama közössége miatt ismertetjük, melyet a megegyező események a világ minden táján a sorsközösségbe élőkben keltenek. Tamaro cikkében, amelynek A galambnemzet a cime, a következőiket írja: ; , »Galambnemzetnek nevezte va- I laki a tót népet. Mert szelídsége lés türelmessége határtalan. 1918 I előtt ez a nép a Szent István korona országainak keretén belül au|íönómiát kívánt, helyette teljes I függetlenséget ígértek neki. De a \ függetlenségből nem lett semmi, l csak annyi történt, hogy kiszakították Magyarországból és Csehországhoz csatolták. ígéretet ka\ potl hogy részese lesz a modern demokratikus, republikánus szabadság összes áldásainak, helyette, a jrabszolgasás, a bilincs jutott osz- I íályrészül. A nép már rég megutálta és" elfordult a szabadsághirdeíők* tői és ma már türelmének határán van. ■— Magyarországon csak egy próbáién: a volt, a nyelvkérdés, amelyet Ivédenünk kellett — mondotta az az felőkelő tót, akivel szerencsém volt '-zélgetni. — De a tótok dolgozgának kérdését tárgyalják. Radivojevics Dusán pancsevói városi főjegyző ismerteti a létesítendő szövetség alapszabályait. Utána megválasztják a szövetség vezetőségét. Déli egy órakor diszebéd és utána 3 órakor folytatják a kongresszust. Este 9 órakor díszelőadás a színház ban. amelyet a noviszadi Nemzeti Színház rendez. A díszelőadás után táncmulatság lesz a vendégek tiszteletére. A kongresszus második napján, 30-ikán reggel 9 órakor folytatják a kongresszust, déli egy óráig, amikor közös ebédre gyűlnek a kongresszus tagjai. A kongresszus berekesztése után Jojkics Vladimir, az állami statisz tikai hivatal főnöke előadást tart vetített képekkel, a vajdasági váró sok fejlődéséről. Este előadás a színházban és utána tánc. hattak Magyarországon, a tót ipar és gazdaság utjai levezettek az Alföldre és azok szabadok voltak. A tót ipar gyönyörűen fejlődött, ami-ben tagadhatatlanul nagyrésze volt ^ a mindenkori budapesti kormánynak, aki szubvenciókkal és kedvező tarifákkal az ipar fejlődését nagyban elősegítette. Ma már nem egy problémánk van, hanem három: nyelv, kenyér és vallás. — Az első problémánk, a nyelvi, az megmaradt,’ — mondja folytatólagosan ez a tót, — csak a szereplők változtak, de ránknézve ez a kérdés sokkal sulyosabbá vált. Budapest magyarosított, Prága pedig csehesit. Budapest mondotta: ti polgárai vagytok egy egységes államnak és azért kell, hogy egy nyelvünk legyen. Ez nagy tévedés volt. Prága ugyanezt mondja: mi egy nemzet vagyunk, a tót nyelv ugyanaz a nyelv, mint a miénk, vagyis »cseh-szlovák«. Ez pedig nyilvánvalóan rosszakarat. Ma a helyzetünk sokkal nehezebb, mert a tót és, magyar nyelv között nagy különbség van, miáltal nyelvünk védelme magától adódott, holott a tót és cseh nyelv között, habár a két nyelv különböző, mégis sok a hasonló kifejezés, minek következménye az, hogy az elcsehesités gyors tempóban előrehalad. A gazdasági viszonyok a prágai kormány céltudatos irányzata következtében oly stádiumba jutottak, hogy azokat helyreállítani s elviselhetővé tenni ma már egyenesen lehetetlen. Prágában arra törekednek. hogy a tót nép gazdasági energiáját megfojtsák, Egy kirívó példa: Egy vaggon krumpliért a szállítási költségek Zsolnáról Pozsonyba többe kerülne, mint Prágából, holott a távolság több, mint kétszerese. Ennek következménye aztán, hogy a pozsonyi burgonyapiacon a tót krumpli drágább, mint a cseh. Egy kereskedő Pilsenből sört szállított Ungvárra. A vasúti költségek kisebbek voltak, mint ha a sört Tótországból szállították volna el, holott a távolság háromszor akkora. Az adók roppant magasak az egész köztársaságiban. Az adók Tótországban sokkal nyomasztóbbak, mint a cseheknél. Tomanek képviselő a prágai parlamentben bizonyítékot szolgáltatott arról, hogy egy pozsonyi kereskedőnek, akinek 100 ezer cseh korona forgalmi tőkéje van, évi jövedelme 19.400 korona, ebből azonban 16.662 koronát adóra kell fizetnie. Legrosszabbul megy a kisgazdáknak. Ezek 1918 előtt szabadon mozoghattak. lemehettek az Alföldre, Budapestre és más magyar városokba, ahol kenyerüket megkereshették. Ma politikai okokból nemengedhetik őket oda és igy a legnagyobb nyomorban tengődnek. Seaton Watson, a szerbek és csehek közismert barátja, nem tudta már elviselni azt a sok panaszt, a mely a tótok részérói feléje hangzott. Itt két mentalitású, különböző nemzetiségű, különböző érdekeket képviselő népek állnak szemben egymással. Egy tót lap, a Narodni Noviny teljes bátorsággal hirdeti »mi rabszolgák vagyunk, a cseheknek csak azért van szükségük Tótországra, hogy Magyarországot gyengítsék és direkt összeköttetést létesíthessenek a keleti szlávokkal. Erre pedig gazdasági és pénzügyi okokból van szükségük és mindenkit, aki útinkban áll, kíméletlenül eltávolítanak.« A rendőri uralom felülmúl minden képzeletet. Például Kassán a háború előtt 82 magyar rendőr teljesi-Egg éjszaka Irta: Fodor László Egy márciusi éjszaka ketten ültek a mulató páholyában. A fiú: huszonnégy éves, karcsú, kellemes megjelenésű ember volt, izmos válla. határozott tartása, erőteljes állása igen sok életerőt és emberi képességet árult el. A leány: szőke gyermek volt. tizenkilenc éves. sok vidámsággal és jósággal, nagyon nagy egyszerűséggel és nagyon egészséges ösztönökkel. Az éjszaka táncosnője volt s mégis finom metszésű, keskeny és nemes ivü a szája. ameiy nem mesélt bűnökről, inkább gyermeki hűséges ragaszkodásról. Arcát alig borította. festék. Nem is volt erre szükség, mert bőre rózsásan derengett át a puderen és simasága nem kívánt semmilyen beavatkozást. Rákospalotán született, mert csodálatos, hogy azok a nők, akik örömet okoznak a férfiaknak, rendszerint a környéken látják meg a napvilágot, esetleg a Józsefvárosban, egyéb kerületekben azonban ritkán. A város belsőbb részei az okos és józan nők tanyája. A balgák. tapasztalatlanok és szegények mind kívülről jönnek, hogy feláldozzák magukat ennek a városnak. Ezek véletlenül kerültek össze itt este. megtetszettek egymásnak s most itták a pezsgőt és valami édes örömmel várták a zárórát, amikor a leány elszabadulhat innen. És mikor a mulató lámpásai kialudtak, lesiettek az uccára. mielőtt még a tolongás utolérte őket. Lent megállották a csillagok alatt. Majd nekivágtak az uccának és eltűntek a sötét Terézvárosban. Mentek és örültej> a Jsoratavaszi éjszakának, amely I sok szép bódulatot ígért nekik. Egy I kapu alatt megállották, fi — Itt lakom — mondta a leány és I csengetett. Azután már egy szó sem I történt közöttük, csikordult a kapu 1 és a nagy fekete ház elnyelte őket. ÍMost szél jött valahonnan, nagyon ijószagu volt. És egy templomto- I ronyban az óra egyet ütött . . . i Ott fönt a világitóudvarra nyiló szobában kissé idegenkedve nézett I körül a fiú. A nagy csendben hor- 1 kolás hallatszott. A gazdasszony ! mély. asztmás álmát aludta a konyihában. A kis lakás kopottsága halk és gyorsan eltűnő órákról beszélt, ] de kint a lomhán kalandozó felhők 1 közül nyugodtan nézett le a márciusi hold s a tavasz ebbe a szomorú szobába is behatolt. Azután a lámpa csak szűk kört világított meg s ebben a fénykévében' minden szépnek. kedvesnek látszott. A fiú nem okoskodott sokat, közelebb lépett a szőke kis teremtéshez. A leány feje most odacsuszott a fiú vállára, ekkor csókolták meg egymást először. A fiú boldog szédülettel fogadta ezt a csókot. Milyen furcsa ... Ezt a csókot a pesti éjszaka adta, mégis olyan jól esett. Szép volt. közvetlen, simuló, a férfi érezte, hogy kis száj hullámzik, azután hozzátapad. Hűvösen és mégis nagy melegséggel közeledett feléje ez a kis száj, mintha át akarna mindent lehelni beléje. Hogy lehet az. hogy orvul, váratlanul ilyen csókot kap az ember? Már nem gondolt semmire, csak vonta magához a leányt, akinek könyörgő lett a szeme és párás. Rátekintett a fiúra, nagyon alázatosan és félve, olyan arccal, mintha már nagyon régen várt volna erre. Mennyi ilyen csók csattanhat el a pesti éjszakában, anélkül, hogy valaha is visszatérne hozzájuk az ember Már elhomályosult a lámpa és vitte őket az élet gyönyörű hullámzása. Kint a konyhában keservesen horkolt a gazdasszony. nyugtalanul és egyedül aludt. Viaskodott az asztmával. Mert az életnek ilyen csúnya küzdelmei is vannak, amelyek nem adnak örömet és életet. A ház pedig aludt. Az ablakon át kiáradt az emberek lélekzete. Nagyon fájdalmas dolog volt ez. fásult és zsibbadt nyugalom egy városban, amely fölött egyre hatalmasabban bontakozott ki a március. Ebben az éjszakában benne volt az egész emberiség. egy nagy múlt. hegyoldalak- és sűrű erdők, ahonnan kétségbeesett vándorok törtettek elő az üldözők elől. Barlangok, ahol félő párok bújtak össze, mig a barna máncsu medve lesett reájuk a szikla tetején. Sok örökkévalóság egy pillanatban. amely úgy hullott a lábuk elé. mint valami virág, amit egy szeszélyes szél sodor az útra. Már mindegy volt. hogyan történhetett ez, De a boldogság, áttörve embereken, népeken és városokon, ide érkezett meg, ebbe a szobába, egészen megmagyarázhatatlanul. A fiú arra eszmélt, hogy a leány sir. Bőséges, meleg patakban árad szeméből a köny. rá a párnára és a sirás forró párája elborította a fiút. Folytak a könnyek, sósán, tapadóan. emberien és talán a palotai erdő egy elkésett üzenete volt. Ebben a szép fájdalomban nem tudtak elszakadni egymástól. Most minden elmerült a fiú előtt, szétfolytak a régi napok, a gondolatok, a törekvések. Alegtörtént az első. igazi önfeledt feloldódás. Miért éppen itt? Mert kellett. Hiszen ez a leány csodálatosan szőke volt. a szeme egészen világoskék. Gyermekes, egyszerű félelmek voltak benne és nagy ragaszkodások. Ez egy olyan nő, akit nem lehet mindenütt megtalálni. A józanságnak egy utolsó szikrája még felakaródzott benne. De azután nem volt más semmi. csak_ a pillanat, a valóság, az a nagy sirás, amely parancsolóan és követelőén árad feléje, amely lerombolt minden félelmet, minden idegenkedést és emléket s a köny hatalmas erejével birtokába vette a férfit. Amikor a viiágitóudvar felől beosont az első szürkeség, a fiú halkan kifelé indult a szobából. Az öreg gazdasszony még mindig horkolt s a nagy csöndben tisztán hallotta, amint a .fürdőszobacsapról lehullott egy kövér vizcsöpp. A fiú még egy pillanatra visszafordult a küszöbről és ekkor megpillantotta az alvó leány arcát. Körülötte az egyre jobban virradó szoba, a bútorok komor árnyékai és egy ■ kihunyni készülő gyertya sárga fénye. És ekkor a fiú tisztán érezte, hogy a leány boldogtalan. szerencsétlen és szenvedő. Ha hős lenne, akkor elvinné messze . . De igy . . . Lefelé ment a lépcsőn. A szemetes már csengetett és ő vitte magával ennek a szomorú pesti háznak az éjszakáját, a sok kínlódást, gyötrelmet és sivárságot. És most egyszerre határozottan tudta, hogy nem lehetnek nagy különbségek az emberek között. Ügy gondolt a leányra, mint testvérére egy nagy. közös sorsban, amely parancsol nekünk, amely kiszabja számunkra az örömet és szenvedést. Úgy gondolt rá, mint testvérére ebben a megmagyarázhatatlan. csodálatos és hatalmas életben.
