Bácsmegyei Napló, 1924. június (25. évfolyam, 149-176. szám)

1924-06-15 / 162. szám

4. oldal. BÄCSMEGYEI NAPLÓ 1924 junius 15. CIRKUSZ © sa o A jó vidék Be kill ismernünk, hogy idáig a Bács­­rr.egyei Napló híranyagának legnagyobb 5 részét egyetlen európai metropolis — ! Szubotica — szolgáltatta. Ennek a két- jj ségtelenül visszás állapotnak inegszün- t tetésére indította meg a szerkesztőség j néhány héttel ezelőtt »A jó vidék« ci- jj raü rovatot, amely azt célozza, hogy a| legkisebb és legelhagyatottabb fész-1 kekben történő, de mindazonáltal föl­jegyzésre érdemes események is meg­­rögzittessenek az érdeklődő emberiség számára. Minthogy egy perfekt _ újság­írónak a lapcsinálás minden csinját­­binját ismerni kell, elhatároztam, hogy belegyakorlom magam az uj resszort­­ba és elsajátítom azt a világvárosi j zsurnalisztát oly megkülönböztetően jel­lemző fölényt, amelyet egy tehetséges »A jó vidék«-irónak a Kujundzsicsa­­uccától délre fekvő világrészekben tör-1 ténő eseményekkel szemben tanúsítani j kell, hogy kellőképpen ki tudja dembo-1 ritani a jó vidékiek kedves naivitását. Tanulmányaimban, amelyeket erre vo­natkozóan végeztem, máris oly mesz­­szire jutottam, hogy — barátaim un­szolására — ezennel nyilvánosság elé merészkedhetem néhány eredeti és idáig még meg nem irt »A jó vidék­kel. 7 A londoni köd Topoláíól nem messze fekszik vala­hol egy kis mezőváros, Londonnak hív­ják, ahol a pékmühelynck elromlott a kéménye. Minthogy az istenhátamö­­götti és a világtól elmaradott kis fé­szekben még mindig kukoricacsutkával fütenek, mert a szenet — (persze, ná-1 lünk Szuboticán el sem hiszik az ilyes-1 mit) — ett egyáltalán nem is ismerik, | nagy füst támadt a főuccán. A lyukas j kéményből csak úgy dőlt a füst és a .járókelők a végén már egymást sem látták. A kisbiró, akit ott lordmajornak hívnak, kiállt a községháza elé és a következő figyelemreméltó kijelentést tette: — Aunye! Azt hitte, hogy ezzel minden el van intézve. De ez még semmi. Az a legjobb a dologban, hogy az egész községben senkisem vette észre, hogy tulajdonkép­pen mi a baj és azok a jó londoniak még ma is azt hiszik, hogy náluk ál­landóan hőd van, pedig csak — a ké­mény füstöl.... 2 Felhőkarcolók Newyorkban Az ember el sem hinné, hegy a többi emberek, akik a jó vidéken élnek, mi­lyen ennivalóan hiszékenyek. Pedig ez így van. Például a jó newyorki atya­fiaknak valaki bemeséíte, hogy a fel­hőknek — viszket és azokat meg .kell karcolni, hogy a viszketés elmúl­jon. A becsapott newyorkíak nyomban hozzáláttak úgynevezett felhőkarcolók építéséhez — ez nem tréfa, több tanút meg is nevezhetünk, akik láttak ilyen felhőkarcolókat — és már évek óta szorgalmasan igyekeznek azon, hogy a feliegek állandóan vakarva legyenek. Ha valaki megkérdezné a becsületes, de egyszerű newyorkiakat, hegy tulaj­donképpen mennyiben tartozik rájuk, hogy a felhőknek viszket, aligha tudná­nak erre kielégítő választ adni. Azt a kérdést, hogy mennyiben tekinthető csapásnak a felhő-viszketegség, ugyan­csak nehezen tudnák megválaszolni a newyorki urambátyámék. Legjobban meg lennének akadva azonban annak a bizonyításával, hogy egyáltalán visz­­ket-e a felhőknek?!?! A felhők ugyanis — ezt ugylátszik nem tanítják a newyorki kisoskolában — nem egyebek vizpára-képződmé­­nyeknél és ennélfogva nem is lehet Őket karcolni. Na, lesz majd meglepetés Newyork­ban a jámbor falusiak között, ha ezt megtudják.... 3 A sanfranciskői cápa Rendkívül mulatságos esetről értesít bennünket bérmentesített levelezőlapon egy hű olvasónk és részletesen beszá­mol arról, hogy arrafelé valamelyik pa­takból egy roppant különös halat fog­tak ki, amelyet a halászattal foglalko­zó szakemberek cápának neveznek s mely — az önkéntes tudósitó szerint — lényegesen nagyobb egy doboz szardi- jj niánál. A jó vidéken természetesen | nagy port vert fei ez a dolog, amely- j nek körülményeivel szívesen foglalkoz- j nánk bővebben is, ha nem látszana va- £ lószinünek, hogy csak föl akarnak ben­nünket ültetni. Egyáltalán nem hihető ugyanis, hogy tiz-tizenöt kilós halak léteznének, (még többről beszél a san­­franciskói levélíró) aztán meg utánanéz­tünk a térképen, hogy van-e egyálta­lán ilyen nevű falu, de sehol sem talál­tuk. Alkalmasint csak meg akartak tré­fálni bennünket, de szerencsére sokkal óvatosabbak vagyunk, semhogy minden becsapásnak ádozatu! eshetnénk. Egyik munkatársunk szerint a vin­­kovcci járásban mégis kell egy San­­fránciskónak lenni. Ha ez igaz, akkor egészen kis, jelentéktelen tanyáról le­het szó, amit Kogutovicz fel se tüntet, vagy pedig azon a területen fekszik, ahol ki van szakadva a térképünk. De a cápa mégse lesz más mint kacsa. Ez a csattanó magamnak is tet­szik. dió. Szerdán hirdetik ki az Ítéletei a Csaruga-perhen Elmondották a védőhsszédeket Oszijekről jelentik: A hetek óta folyó Csaruga-perben szombaton délelőtt el­hangzottak a védőbeszédek és így né­hány napon belül már meghozhatja a bíróság ítéletét a monstre-perben. Elsőnek dr. Bujher Vladimir, Csaruga ügyvédje . mondta el védőbeszédét. — Hangsúlyozta, hogy védence tiz éves korában elvesztette anyját, mostohája nem részesítette megfelelő nevelésben, elűzte a háztól. A fiatal gyermek rossz társaságban töltötte e! ifjúságát, azután jött a háború, amely teljesen összeron­csolta idegeit. A háború utáni általános fejetlenségben, amely Szlavóniában tel­jesen felbontotta a rendet, Csaruga va­lósággal belesodródott a bűnök áradat tába. Nem előre megfontolt szándékkal ölt, minden esetben a körülmények és beteg idegzete idézték elő a véron­tást. Enyhe büntetést kér védence számára. Majd a többi védő mondta el védő­beszédét, részben felmentést, részben enyhe büntetést kérve védencük szá­mára. Az ítéletet szerdán fogja kihirdetni a bíróság. Amerikai számok Newyorki jellemző apróságok — A Bácsmcgyei Napló Amerikába kiküldött munkatársától — Az alsó Broadwayn, a Bettery Piacénál, a postapalota alatti sub­way (földalatti) alatt egy uj sub­­wayt építettek. Az uccán járókelők nem is tudták, hogy micsoda gigá­szi munka folyik a lábuk alatt és a posta hivatalnokai közül is kevés tudta, hogy hivataluk íundamnetu­­ma vasoszlopokon lóg. Amikor kész volt ez a hatalmas alkotás, jnem volt felavatási ünnep minisztrekkel, diszbeszédekkiel, bankettel. A lapok is tiz sorban emlékeztek csak meg a hírrovatban. * A Bowaryn láttam, hogy apró gyerekek meggyujtották a szemét­tartó papírhulladékát. A rendőr odament és vigyázott, hogy — sen­ki se zavarja meg mulatságukban a lurkókat. A hajón pedig láttam, amikor kis kölykök azzal mulattak, hogy a ten­gerbe dobálták a játékterem sakk­figuráit. A hajópincér mosolyogva nézte: hadd mulassanak a fickók! Ilyen nagy ur Amerikában a gye­rek * A libatömés szigorúan tilos Ame­rikában, mert a szegény liba szen­ved, amig erőszakosan hizlalják. Viszont, ha egy négert meglincsel­nek, azon alig háborodik fel valaki is. * Newyorkban is nagy a lakásmizé­ria, ezért nem szabad emelni a régi lakók bérét. A Park Avenuen, ame­lyik most épül a város egyik leg­ragyogóbb uccujává, egy szép lakás évi bére 24.000—45.000 dollár közt változik. Kis hónapos , szobát vi­szont 10—15 dollár heti bérért le­­hét kapni rendesebb helyen. Egy jj bankárról megirták a lapok, hogy! 72.000 dollárt fizet a barátnője la­kásbéreként. * A köztársasági elnök évi fizetése 75.000 dollár, a minisztereké 12.000 dollár. Viszont Jericza 90.000 dol­lárt kapott, Chaplin, a moziszinész 1,000.000 dollárt egy szezonra; Dempsey a boxbajnok pedig egyet­len mérkőzésért 500.000 dollárt ka­pott (most egy milliót Ígérnek neki) és külön a mérkőzésére arénát épí­tettek New-Jerseyben, ahol kilenc­venezer .ember fért el. * A Woolword áruháza átlagban 15.00 levelet ad naponként postára. * A férfiak nem elegánsak, de vi­szont alig látni kopott vagy pláne rongyos embert és nem tudod meg­különböztetni a dúsgazdag nagyke- jj reskedőí a háziszolgájától. Olyan jj elegáns a házi szolga és olyan ke-1 véssé az a milliomos. Hatféle ruhát! gyártanak és ezt viseli Newyorkban! hat millió ember. Annái szebbek, ápoltabbak és csi-j nosabbak a nők. Selyem harisnyát visel és szőrmés bundát a legutolsó néger mosogatólány is. 'M Sehol sem olyan becsületesek az emberek, mint itt. Az újságárus ki­teszi a lapjait és elmegy: aki meg-! veszi a lapot, leteszi érte a pénzt, a Wali-Sreeten luncholtam egy ven­déglőben, ahol az ember maga szol­gálja ki magát és a kasszánál any­­nyit fizet, amennyit bemond. A pos­taládák. ha megtelnek, nyugodtan a láda mellé teszik az emberek a le- S velek százait. Ha betelefonálod a| távirdahivatalhoz a sürgönyöd, azt 5 elküldik és másnap kaszirozzák raj­tad be a pénzt. Az uccai nyilt kira­katok tömve mindennel — bárki el­vihetne belőle — nincs rá eset, hogy meglopnák. Itt a legbecsületesebbek az embe­rek. mert senki sem !od — centeket. Dollárt annál inkább. Mert sehol nincs annyi szédelgés, olyan kor­rupció, mint itt. De — nagyban! * Dühöng a biztosítási járvány. Életre, halálra, munkanélküliségre, gyerekszületésre, betegségre, bal­esetre biztosit itt mindenki. Az autó­tulajdonos biztosítást köt arra. ha elgázol valakit és fizetnie kell. Az ékszerész nevet, ha kirabolják —, biztositva van. Egy biztositó társa­ság nagy üzleteket csinál azzal, hogy leteszi a letartóztatottak he­lyett a kauciót. Lehet biztosítást kötni elitélés esetére is. A biztosítási üzletek tavaly öt milliárd dollárt vettek be biztosítási dijakból. ? * A newyorki rendőrök a legszebb, legelegánsabb katonatisztek. Gyö­nyörű szál. igen jól öltözött atléták. Mégis Newyorkban a legyakmerőb­­bek a merénylők. Itt nyomozzák ki a legkevesebb gyilkosságokat. Nyíl­tan 'törik meg a vendéglők az ital­­tilalmat. Tiszteit és gazdag emberek a bootlagerek — italkészitők — és csempészek. A nagy por tfelvert panamák közül 600 nem jutott to­vább a vizsgálat első stádiumánál. De a rendőr . imponáló, bátor és kitörő mégis. Elképzelhetetlenül ud­­varias nőkkel és gyermekekkel szemben. Szolgálatkész és türelmes. Kun Andor A szuboticai rokkantnap Művészi hangverseny a városháza diszterméhen A szuboticai rokkantnao gazdag és érdekes programmjának első ré­sze szombaton délután és este zaj­lott le. Délután öt órakor a városi zene­kar rendezett hangversenyt a vá­rosháza előtti parkban. Nagy közön­ség hallgatta a zenekar művészi játékát, amely rendkívüli sikert ara­tott. Este félhét órakor vette kezdetét! a művészi hangverseny a városháza közgyűlési termében, amely zsúfo­lásig megtelt az előkelő közönség­gel. Bacsevics Péter, a rokkantegye­­sület elnöke lépett az emelvényre és nagy tetszéssel fogadott, szép beszédben vezette be az ünnepélyt. Hatásos szavakban mutatott rá a nemes, emberbaráti célra, amely mindenképpen érdemes és méltó a támogatásra. A beszédet a közönség zajos tapssal fogadta. A »Neven« vegyes dalárda művé­szi énekszámai után Reiter Ilonka, az' ismert művésznő Brahms-, Wolíf- és Lányi-dalokat énekelt magyar szöveggel. A fiatal művésznőt, aki­nek száma messze kimagaslott az egyébként is nívós hangverseny műsorából, viharos lelkesedéssel ün­nepelte a közönség. A dalok zongo­­rakiséretét Fe-rkasné Gćbos Nelly látta el a tőle megszokott precizi­tással. Nagy sikert aratott a zenekvartett isi, amelyben közreműködtek Ber­mel tanár (első hegedű). Víg István (második hegedű), Heinrich tanár (viola) és Bélics Radivoj dr. (cselló.) A kvartett művészi összjátékkal elő­adott számát zajos tapssal jutal­mazták. Petrov orosz operaénekes hatásosan előadott énekét a mun­kásdalárda művészi éneke követte. A műsor egyik legkiemelkedőbb száma volt Manoilovics Dusánné szláv éneke, amelyet a hangverseny közönsége lelkes tapsokkal foga­dott. A terem előcsarnokában hideg büífé volt. amelyet Róna Árpád ál­lított fel és amely a szünet alatt va­lóságos ostromnak volt kitéve. A szuboticai rokkantnap gazdag műsorának második része vasárnap fog lezajlani. Délelőtt Szuboticán; délután pedig Palicson tartják meg a tervbevett ünnepségeket a már ismertetett Programm szerint. A közönséget óránkint vonatok szál­lítják ki Palicsra.

Next

/
Thumbnails
Contents