Bácsmegyei Napló, 1924. június (25. évfolyam, 149-176. szám)

1924-06-01 / 149. szám

12. oldal. ßÄCSMEGYEI NAPLÓ 1924 jimius 1. Szeretek foglalkozni Goethe-vel, s időnként a modern íróktól visszatérek hozzá, a klasszikussá felnőtthöz, de ma is modernhez, akinek a leszűrőiött életbölcsességétől s az univerzalitásától oly sokat lehet tanulni. Ez veit (talán a legkevésbbé korlátolt elme (mert hiszen bizonyos mértékig minden elme, a leg­zseniálisabb is, korlátolt), amelyet csak fölmutathat az emberiség. Nem volt ide­gen tőle semmiféle tudás és könnyű volt neki minden megértés. A naciona­lizmus korlátozó abroncsai se szorítot­ták s a nemzeti érzés csak annyiban fokozhatta le a weltbiirger-es gondolko­dását, amemnyiben mégis csak némát volt és németül irta a halhatatlan Írá­sait. ö veit talán' az (első, aki — már száz év előtt — kinyilatkoztatta, nogy nem kell nemzeti irodalmat emlegetni, világirodalomra keil törekedhi. Csak kö­vetkezetes volt tehát, amidőn a nem­zeti dicsőséggel szemben hűvös s a katonai hódítások iránt közömbös ma­radt. Valószínű, hogy a mostani politikai fenegyerekek hazafiatlannak, sőt hazát­lan bitangnak bélyegeznék, De nek,i, mint mindemben, ebben is szerencséje volt. Oly korban élt, amikor még nem apró emberek ítéltek a nagyok fölött... Egy interpellációra, hogy miért nem irt Kriegslied-eket, amikor a francia in­vázió ült a németek, nyakán, azt felelte: — Azért nem, mert nem szeretem a háborút. Csak olyan érzéseket tudok rrfegéneketoi, amelyek a szivemből pat­tannak ki. Nem írok szerelmes verse­ket, ha nem vagyok szerelmes, és nem Írok gyülölködőket, ha nem gyűlölök. És én nem tudok gyűlölni. A franciákat se gyűlölöm. Örülök, hogy lementek a nyakunkról, de nem tudom gyűlölni őket. A kortársak véleménye ebben az ügy­ben a nagy költőről megoszlott. Sokan hibának tartották e hűvösséget a faji dicsőséggel szemben, de már akkor is voltak, akik nagyságot födöztek föl a fölfogásában. Ha a XX, század nagyhábemujában él Goethe, bizonnyal úgy jár, mint Jaurés (akit a pacifizmusáért lelőttek) vagy mint Rolland, a nagy francia, akit a kis franciák (majdnem azt mondtam1: Francia Kiss-ek) kinéztek a saját hazájából, amely valamikor époly büszke lesz rá, mint amilyen büszke Németország az ő saját külön deíaioistájára és hazaáruló­jára: Goethe-re. * Amikor Shakespeare-nek á szemére vetik, hogy nem tudott geográfiát, mert a Téli Regében Csehországot a tenger partjára helyezte, nem azzal kell véde­ni a halhatatlan költőt, amivel szokták, hogy az ezerforintos ló is megbotlik. Mert nem is olyan nagyon bizonyos, hogy botlott... A Téli Rege Bohemia-ja nemcsak Cseh-, hanem Cigányországot is jelent, s nem lehetetlen, hogy Shake­speare, amikor e szójátékot irta, éppen úgy gondolt egy nem is^létező Bohémiá­ra, mint a Vizkereszt megírásánál az ő idejében már rég csak óköri emlékké vált Illíriára. Szász Károly ugyan hatá­rozottan Csehországra fordítja Bohé­miát, csakúgy mint a német átültetők Böhmen-re, de lehet, hegy ők tévedtek és nem Shakespeare, aki esetleg nem azt az országot gondolta, amelynek Prága a fővárosa és most Masaryk az államfője, hanem egy eszményit, amely mellett akkora tenger terpeszkedhetik, amekkorát a szerző akar. S ha valósággal az üveg- és porcel­­lánipar országára gondolt a nagy költő s a tenger partjára helyezte azt, nem követett el oly nagy hibát, mintha föld­rajzilag kitünően oldotta volna meg a feladatát, de nem festi oly .jellemző vo­násokkal az embereit s nem nyújt oly valószerü képet az életről. Vannak ugyanis elsőrendű geográfusok, akik meg ezt nem tudják. De ismétlem, nem egészen bizonyos, hogy Sh. ezt a lapszust elkövet! •. Ami­lyen boszorkányos mesterire' érjük (bár keveset tudott, mégis), tudott min­dent, amire szüksége volt, s .ha a geo­gráfiából gyönge osztályzatot nyert te, a darabjait mindenesetre jól irta meg. S aligha árt a halhatatlanságának, hogy az epigomjal jobb kalkulust kapnak, mint ő, a földrajzból. Dramaturgiában még mindig ő az első eminens. * Az idősb Dumas-1 életének az utolsó éveiben, amikor a hanyatlása kezdődött, többre becsülték külföldön, mint a ha­zájában, mert oda (még nem hatott el dekadenciájának a hire, s a neve külö­nösen Itáliában még a régi varázserővel szerezte neki az újabb meg újabb olvasó­kat. Ez időben gyakran utazott a hires regényíró Olaszországban, s amikor egy:k tisztelője kérdőre vonta, miért abszemtáija magát olyan sokszor, szo­morúan felelte: — Ez az ut a halhatatlanság felé. Nálam ugyanis a halhatatlanság a ha­tárnál kezdődik.. * Az eset emlékeztet a nagy magyar akadémikusra, aki a hanyatlása idősza­kában minduntalan leutazott a szülő­falujába. — Miért látogat most oly gyakran haza, kegyelmes ur? — kérdezték tőle. S ő mélabusan felelte: — Mert ott még nagy ember vagyok! * I Idézet jön, amelyet keresztényeknek és zsidóknak elolvasásra ajánlok. — Sok hibájuk van a zsidóknak, de van egy nagy erényük, — italán, a leg­nagyobb minden eréy között: az, hogy élők, hogy emberségesek; hogy semmi nem idegen nekik, ami emberi; hogy minden érdekli őket, am; .él. Ha hijjával is vannak a valódi, meleg vonzalomnak, örök kíváncsiság hajtja őket, megkeresni és megtalálni lelket és gondolatot, min­denáron, bármennyire különbözzék is az övéktől. Nem mintha általában túl­ságosan igyekeznének megmenteni a lelkeket — ehhez nagyon is érdekeltek, nagyon is rabjai a világi hiúságnak, bárhogy tiltakozzanak is ez ellen. De legalább csinálnak valamit, és ez nagy dolog korunk társadalmának a közö­nyében. A cselekvés csirái ők, élesztői az életnek. Romain Rolland-tói valók e sorok, aki túl van filo- és antiszemitaságon, mint ahogy túl van minden politikán, s min­dig és mindenütt igazi ember. Embersé­ges ember. Roppant kellemetlen Roppant kellemetlen például a követ­kező. Én (ülök a vidéki városban, ahová üzleti ügyben jöttem le, este, a kávéház­ban, a kabaréelőadás után, amit unal­mamban végignéztem. Nagyon rossz kedvem van, nem ajánlom senkinek, hogy most mellémii'jön). Egy szőke fiatalember (mellém ül); Alászoígája, kedves mester. Én (megállapítom, hogy ahá, tudom már. Ez az a Vata’-ember, aki ‘beinvitált a kabaréelőadásra. Nyilván valami rende­ző, vagy impresszárió lehet ottan. Na jól van, megkegyelmezek neki, ha nem hozza szóba az előadást): Jónapot. 0: Hát hogy tetszett az előadás? Én (mit csiná jak vele? Most még be­széljek is a dologról, örülök, hogy el­felejtettem. Tetszett, nem tetszett, tudom is én. Bánom is én. Inkább bele­megyek áltcdánosságb'm, hogy tetszett, csak ne részletezze): Köszönöm, jól. Ö: Mit szól a »Fülemüle« cimü jele­nethez? Én (»Fii'emüle« cimü jelenet? Nem 'ts emlékszem rá. Vagy igen, jut eszembe, amiben az a kövér nő kukorékolt. Düh­be jövök): Amiben az a kövér nő kuko­rékolt? Ö: Kövér nő? Kit tetszik gondolni? Én (már benne vagyok): Aki a török hercegnőt játszotta. Akihez hozzá akar­tam vágni egy széket. Ö (nagyramereszti a szemét): Szé­ket? Én: Asztalt nem vághattam volna hoz­zá, a nézőtéren csak székek vannak. 0. (hallgat). Én: Hogy lehet ilyen nőt színpadra engedni? Ö (hallgat, hűen és okosan néz rám). Én (az más, ha szerény és fé'-szeg vagy, nem haragszom rád, sőt hajlandó vagyok leckével szolgálni, őszintesé­gemmel jelezve, hogy megkülönböztet­lek, amikor méltónak tartalak erre az őszinteségre): Na igen. Tudom jól, hogy vidék az vidék. Hogy azt más szemmel kell nézni. De ilyet vidéken se lehet, édes barátom. Leszoktatják a kö­zönséget erről a kedves műfajról, ha ilyen »erőkkel« dolgoznak. Nem arról van szó, hogy ripa&s, vagy nem ripacs — ez a nő még csali nem is ripacs, ez egyszerűen egy hordó, egy torzszülött, egy rikácsoló pulyka — az ilyet szín­padon, legfeljebb orfeumban mutogatják, mint komikus nőimitátort, vagy a Bar­­numbati, de nem úgynevezett »művészi« kabaréelőadáscn és miég hozzá szeriőz számban. ö (hallgat). Én (ejnye, de hallgat! Legalább szól­na valamit, így nem tudom folytatni. Gyanakodva): Hol szedték fel ezt a szerencsétlen némbert, az istenért, ki ez a nő? 0 (szerényen): A feleségem. Én (véletlenül leejtem <a kezemben tartott kávésfindsát, de sajnos, nem tő­­\rik el, lehajolok érte és sokáig keresem az asztal akttt, ö udvariasan segít): Kö­szönöm ... tessék csak hagyni... majd a pincér ... nem' tesz semmit... egy kis ügyetlenség.,., hallatlan, milyen ügyetlen csészéket adnak itt... kicsú­szik az ember kezéből... jellemző... ö (hallgat). Én (hallgatok, másfe é nézek, hogyha el akar menni, ne zavarjam). ö (hallgat). Én (erélyesen, határozott gesztussal): Na igen, — szóval — miről ist volt szó? ö (udvariasan): A feleségemről, Én: Na igen, — szóval — éppen ez az, ahogy mondom magának. Ne is el­lenkezzék — ez így van, ahogy mon­dom1, Ez nem rendezés... ilyen izé... [ilyen tehetséget, mint a,.. izé... a nagyságos asszony, egy ügyes igazgató nem tesz lehetetlenné... izé... nem fneki való szerepben... Kitűnik, Pesten, valamirevaló igazgató rögtön látja, mi­ről van szó... ha van neki egv ilyen tehetséges, nagyszerű színésznője... ennyi kómiikai erővel... és bájjal nem vesztegeti el... vár, mig rendes szerepet kap... amiben érvényesülhet.. Mondom, fel voltam háborodva... majd­nem székeit vágtam a színpadra... hogy egy ilyen remek színésznőt... ilyen vacak darabban léptetnek fel... ö (haHgat). Én (magamhoz térve, folyékonyan): Ezt nem lehet ne haragudjék, — ön intelligens ember, önnek őszintén meg­mondhatom. Nem lehet ilyen piszkokat játszani tehetséges, jó színészekkel. Tu­dom én, hogy vidék, az vidék. Hogy azt más szemmel kell nézni. De arra­­valók a pesti, kipróbált kis müvek, egy­­felvonásosak, meg minden — hogy ne legyenek rászorulva helyi füzfaköltők fércmüveire... ö (hallgat). Én (no, hála istennek, mindent rendbe­hoztam. Az erkölcsi felháborodás eré­­lyével): Melyik szemeteskocsiból ha­lászták ki ezt a »Fülemüle« cimü vaca­kolt? Ki irta ezt? ö (önérzettel): En. Karinthy Frigyes. '! T ÖKRÖT csiszolt üveget, messing munkái, régi tükrök ja­vítását legolcsóbban ós legszebben, garancia mel­­“ lett — az Ä L B Ä TÜKŐR6YÁR KOVISAD Kameniíha ulica 13 — készít. Kés-jen árajánlatot 512 ROSSI JÄ-FONCIERE biztosító- és viszontbiztosító társaság Tűz-, élet-, betörés-, jégbiztosítás FiákigazgatcDág: Sebotica, Aleksandrova ulica 4. (Rcsaija-Fonciére paíota) r. ■:rj - w—: I s) T \ VÁROSI JODOS GYÓGYFÜRDŐ NOVISAD PENZIÓ RENDSZER KITŰNŐ ELLÁTÁS ÉS SZOBÁK ISZAPKEZELÉSEK, SÓSFÜRDŐK. HYDRO­­THERAPIA, RÖNTGEN-LABORA TÓRIUM, KVARCLÁMPA. DIATHERMA ÉS VILLAMOS KEZELÉSEK, - ÁLLANDÓ FÜRDÖORVOS NYITVA EGÉSZ ÉVBEN - TÉLIKURA faj I?/ q* ^ szérum termelő intézet Subotica Telefon 60. Szállít mindennemű szérumot 2393 és oltóanyagot Díjtalan kórmegállapitás és felvilágosítás. Pfr&m Pvram fiam A legfinomabb terpentines CIPŐKRÉM! Fájdalmak? Arcában? Végtagjaiban? Kísérelje meg a valódi Feller-féte Eisa­­fluiddal! Kitűnő hatású bedörzsölőszer és egyúttal kitűnő kozmetikai szer a bőr-, fog- és szájápolásra! Sokkal hatéko­nyabb, mint a sósborszesz és már 25 éve kedvelik. Csomagolással és portó­val együtt 3 duplaüveg vagy egy kü­lönleges üveg 24 dinár; 36 dupla üveg vagy 12 különleges üveg 214 dinár és 10% felár, szét küldi Feller V. Jenő gyógyszerész S tabic a donjaközporit 185 9127 (Horvátország.)

Next

/
Thumbnails
Contents