Bácsmegyei Napló, 1924. május (25. évfolyam, 120-148. szám)

1924-05-14 / 132. szám

2. oldal. BÁCSMEGYEI A román kailturligák kongresszusán lelkese» ünnepelték a magyar kaliur egyesületek képviselőjét Az erdélyi magyarság már meg­tanulta: amit a politika elront, amit a pártküzdelem hiájba követel, azt a kultúra adja meg. amely gyűlölkö­désen, meddő harcokon túl össze­­békiti lassan a magyarságot azzal az uralkodó nemzettel, amellyel a Sors együttélésre, együttboldogulás­­ra rendelte. Romániában történt, a bukovinai Succavában. A román kulturliga tartotta ott évi kongresszusát, a melyre meghívták az erdélyi ma­gyar kuituregyasületeket is, az Er­délyi Muzeum Egyesüetet és az Er­délyi Irodalmi Társaságot. Ez volt taz első eset, hogy román részről tettek lépéseket a két nép kulturá­lis közeledése érdekében. A magyar egyesületek, amelyek az erdélyi magyarság politikai szervezetei mel­lett is nagy munkát fejtenek ki, dr. Bitay Árpádot bízták meg képvise­letükkel, aki már régóta fáradozik a román-magyar kulturális együttmű­ködés megteremtésén. A kongresz­­szuson, amelyen több száz delegá­tus vett részt, a magyar kultur­­egyesülétek kiküldöttjét Jorga Mik­lós köszöntötte, aki beszédét, ame­lyet nagy figyelemmel hallgatott végig a kongresszus, a következő szavakkal fejezte be: — Szép dolog, hogy amikor mi elismerjük, hogy a magyar nép jo­gait tiszteletben kell tartani, ők vi­szont elismerik, hogy itt az élet ele­me mi vagyunk és keresik megér­téssel azokat a feltételeket, amelyek ■közt. együttdolgozhatnak velünk az ország javára. A kongresiszus zugó tapsai közben válaszolt Jorga üdvözlő beszédére Bitay Árpád dr. Az első szavam — mondotta — a köszöneté, amiért meghívtak bennünket a román öntudatnak erre a kiemelkedő ünnepségére. Második szavam a sajnálaté, amiért meghívásuk nem érkezett el idejében és amiatt nem tudtunk jobban felkészülni erre a kongresszusra. A mi jelszavunk: Süsüi Öreg és fiatal Irta í Karinthy Frigyes A láthatatlan gépmadár zökkent egyet, fordult, lebillent és megállt. Pilótám lemutatott az alattunk elte­rülő városra. — Ez az. A házak, partok még sá­rosak egy kicsit, de ne felejtsük el, hogy az árvíz, mely száz évig feküdt rajta, csak most takarodott el, min­dent abban az állapotban hagyva, a hogy a tizenkilencedik század első éveiben volt. De az élet már megin­dult, — nézze, a postakocsik vidá­man közlekednek, a krinolinok is megszáradtak már. pezsdüíni kezd az élet, fagylaltot árulnak az ucca­­sarkon és a sétány fái között piros diákok szavalják Berzsenyit. — Jól van. Tegyen le. ott, a kávé­it érés előtt. Suhogva értünk földet. Kiszáll­tam, meghagytam pilótámnak, hogy nézzen át Parisba, vegye meg estére az operajegyet és félóra múlva Jöj­jön értem, addig majd itt üldögélek, jót fog tenni öreg csontjaimnak. Ősz szakállamat tavaszi szél birizgálta, reszkető kezemmel megdörgöltem könnybe boruló, gyenge két sze­mem. Pincér állt meg előttem. < — No mi kell, öreg? — Hát . . . izé, hozzon egy fagy­laltot. Mig odajárt, körülnéztem a tera­szon. Igen, úgy volt minden, ahogv Tégi képekről ismerem. — erre kell legyen valahol a színház, a bástya, a postakocsiállomás . . Csak per­sze.- az a szikrázó, mindig uj, mindig fiatal fényözön, a Nap. erre nem egész lelkűnkből együtt akarunk működni és együtt akarunk dolgoz­ni közös hazánk javára. Bitay Árpádot beszéde után ís vi­harosan ünnepelte a kongresszus és Jorga Miklós a román kulturliga el­nöke, melegen megrázta kezét. A 1924 május 14. magyar megnyitó gyár iroda nagy román ka az előadás végén te’, részesítette Bitay Árpádot gyárt----­Még tart a magyarországi Három kisebb telepen a munkások Budapestről jelentik: A bányász­­sztrájk változatlanul tovább tart. A pécsi, tatabányai és salgótarjáni bányamüvekben a mozgalomban semmi változás nem állott be. Hétfőn három kisebb bányatele­pen a munkások fölvették a mun­kát, miután a bányaiga: gatóság követeléseiket teljesítette. A nagy­­bátonyi, komlósi bányatelepeken kedden az egyezkedő tárgyalások már megindultak, de estig nem áiyászsztrájS felvették a munkát vezettek eredményre. A nagyba nyákban két fél között semmi féle tárgy ás nem kezdődő­­bár a bányamunkások bizaimi­­férfiai kifejezték ubbuíi hajlandó­ságukat, hogy megegyezést akar­nak létesíteni. A sztrájkban álló b nyatelepeken nyugalom van. A munkások to­vábbra is ellátják a bányafentar­­tási munkákat, elsősorban a tűz­biztonsági szolgálatot. A bunyevácok eltávolodnak • Radlcséktól Ellentétek a két párt kozott — Az eMejszékiség1 felmorzsolással fenyegeti a Ibunyevác-sokác-pártoS: kényszerítve lenne lemondani az ön­álló jelölésekről. Bár ebben a kér désben megindultak a tárgyalások a két párt között, azok még nem ve zettek végleges eredményre. Ezenkívül azonban újabban elvi ellentétek is merültek fel a fegyver társak között. A bunyevác-sokác vá­lasztók jelentékeny része megunta már az ellenzékiség hálátlan szere­pét. A pártvezetőségnek sok fárad­ságába kerül az elégedetlenek ak­cióit leszerelni és a pártfegyelmet fentartani. A bunyevác-sokác-párí­­nak abban volt minden reménye, hogy az ellenzéki blokk kerül kor­mányra és igy a párt is uralomra kerül. A bunyevác-sokác-pártnak erre sokkal nagyobb szüksége vol­na, mint akár a horvát parasztpárt­nak. akár a klerikálisoknak, akik erősebben tartják pozíciójukat, mert kormányrajutássaí megerősödhetnék. mig ellenkező esetben feltartóztatha­tatlannak látszik a párt íelmorzsoló-A vajdasági politikai pártok közül eddig csak a bunyevác-sokác-párt osztotta a Radics-párt politikai el­veit. Nemrégen még jelentős szere­pük volt a bunyevácoknak a födera­­lista blokkban. Zagrebban a blokk és a radikális-párt -között annak ide­jén lefolyt tárgyalásokon résztvett a bunyevác-sokác-párt megbízottja is. Azóta azonban elhidegült a viszony a horvát köztársasági parasztpárt és a bunyevácok között és legutóbb a fegyvertársak között olyan súlyos ellentétek merültek fel, amelyek al­kalmasnak látszanak arra. bogy a Radics-párt a Vajdaságban teljesen elszigetelt helyzetbe kerüljön. Ismeretesek azok az ellentétek, amelyek a választásokon való rész­vétel kérdésében merültek fel a két párt között. A bunyevác választók tömegeiben nagy elkeseredést kel­tett. hogy a Radics-párt a Vajdaság­ra is ki akarja terjeszteni választási agitációját és a bunyevác-sokác-párt gondoltam, ez nem lehetett rajta a régi képeken. Fészkelöáni kezdtem, mint aki ér­zi. hogy figyelik. Megfordultam, a szomszéd asztalhoz közben leült va­laki. —- nyurga, húszéves suhanc. Az üstöké zilált, dús rendetlenség­ben omlik homlokára, vállán hármas gallér, kezében mappa, abba firkál valamit, szénnel, közben átpislog. Ahá. művésziéi© lehet, festő vagy rajzoló és, úgy látszik, én vagyok a modell. Az öreg (1940-ből): Engem rajzol, fiatal barátom? Az ifjú (1810-ből): Kendet, öre­gem. Csak maradjon, meg lesz. Az öreg: Megnézhetem? Az ifjú: Tessék, ha úgy akarja. De úgyse sokat ért kend belőle. Az öreg (megnézi): No igen • . • Tehetséges munka ... ha jól emlék­szem. Mányoki vagy Kupeczky lehet a mestere . . . Az if hl (elnéző mosollyal): Mind­egy az, öregem. Annak, amit én tsi­­rálok, annak, amit mi fiatalok tsiná­­lunk. úgyse Mányoki vagy Kupecz­ky a mestere (akik, nem mondom, derék mesteremberei a maguk korá­nak), hanem — hanem mi magunk. Mi magunk, a jövő, a Holnap. Az öreg: Aha, pedzem már. Ke­gyed. ifjú barátom, az uj. modern művészet, a forradalmi jövő embere. Az ifjú (legyint): Művészet! Mi­ért éppen a’ művészet? Nemcsak a művészetről esik itt s'zó. Egy uj, születő világról, amillyet mi, húsz­évesek, néhányan, a Holnap embe­rei. kezdünk már sejteni — s ami­­rek sejtelmét ki merjük mondani, ha megköveznek is bentiünket a vének, ezért okoz az _kudarca, a párt egy része elsősorban a Radics-pcirtot teszi felelőssé. A párt elégedetlen tagjai szerencsétlennek tartják úgy -a Radics-párt kiáltvá­nyát mint különösen Radies gyakori nyilatkozatait, amelyek szerintük rossz szolgálatot tesznek az ellen­zéki blokk ügyének és ezzel magya­rázzák. hogy az ellenzék aligha fog megbízást kapni kormányalakításra. Bár ezeket az ellentéteket a bu­­nyevác-so'kác-pájt kifelé még nem nyilvánítja, a párton belül sok gon­dot okoz az az aggodalom, hogy az elégedetlenek csoportja, amely meg­unta már a statiszta szerepének vál­lalását az ellenzéki blokkban, nem fog-e valamilyen egyéni akcióval ártani a párt egységének. Szentaiak panasza a szuboticai munkásbiztositó ellen Már megfizetett illetéket újra követel a pénztár Szentéről jelentik : Amióta a szentai munkásbiztositó pénztár a szuboticai kerületi pénztár kirendeltségévé ala­kult át, a szentai kereskedők és ipa­rosok állandóan panaszkodnak a felü­letes ügykezelés miatt, amiből a biz­tosításra kötelezett munkaadókra igen sok kellemetlenség és alaptalan zak­latás származik. Legutóbb a szuboticai pénztár több mint száz szentai lakos eden kért végrehajtást olyan összegek erejéig, amelyek legnagyobb részét az illetők már régen megfizették. A végrehajtást szenvedők kényte­lenek évekre visszamenőleg kikeresni a nyugtákat, amikkel a követelés jog^ talanságát igazolhatják. Az érdekelt szentai munkaadók nem nyugszanak I bele abba, hogy a szuboticai pénztár gondatlan és hiányos adminisztráció­jának következményeit ők viseljék és elhatározták, hogy a szociálpolitikai minisztériumhoz fognak fordulni a pénztári ügykezelés elleni panaszaikkal. a maradiak, akik irigyek ránk, nem is értenek benünket: hogy is érthet­nének meg. hisz ők a múlté, mi pedig a jövőé vagyunk! Az öreg (restelkedve): Hát igen... hiszen nem mondom ... az bizonyos, hogy a fiatalságnak megvan a maga hivatása ... de mégis, ha követni nem tudnám, öreg ember létemre, az ifjú géniusz lángolását . . . talán mégis megérteném, ha elmondaná nekem, mi az, amit1 maguk látnak, sejtenek, akarnak, ott a jövőben? Fiatal koromban engem is érdekelt a jövő. a kultúra, a civilizáció fejlő­dése . . . talán föl tudnám fogni, ha megmagyarázná. Az ifjú (vállai von): Alig hiszem. Ne haragudjék, öregem, de ez már a korral jár. nem érteni a’ kort, ameüyben élünk. Nézze hát: minden forr, minden mozog, minden ujratsi­­nálódik körülöttünk, kívül, a’ világ­ban és belül, a’ szüben. Az öreg: A szivben, azt tetszik gondolni. Az ifjú: Tessék, a maradiság, melly nem akarja elfogadni az uj, bátor szavakat! Nem. öregem, mi fiatalok igy mondjuk már: szü, nem igy, régiesen, hogy: szív! Mert a fiatal szü más, mint az öreg szü. Az öreg (rezignált an): Hát az igaz. magam is érzem,, hogy gyen­gülök: és elmarad körülöttem a vi­lág. amihez tartozom. Amíg Mosz­kvából átdöcögött velem az öreg bricskám, alig hatezer méter magas­ságban. egy óra is betelleít. — nem bírom a gyorsabb iramot — jól mondja a közmondás: öreg legény, fakó légcsavar. Az ifiu (nem nagyon figyelve, lel­kesen): No láttya, kend! ez az! a’ gyorsaság! éri meg tsak akkor ér­­zem_ magam elementumomban. ha erdőn-mezőn át röpít a’ postakotsi! Aíz öreg (irigyen): Annyira sze­led a gyorsaságot, az iramot? Az ifjú (lelkesen): Tsak azt! A* gyorsaság az én mindenem! Múltko­riban agyonhajszoltam egy’ lovat, hogy félnap alatt érjek Pesthről Po mázra! A’ mastan következendő se­­culum a gyorsaság, a Virtus és Bá­­íorságh seculuma lend! én mondom kendnek öregem! (Látnoki extázis­bán folytatva): És hiába agyarai­tok. ti elmaradt vének, kerékkötő]! minden Haladásnak ... én látom mar vatesi szemmel, mint Keresztelő János, az Uj Poétát, ki nem rozzant csézán baktat előre ... de robogó kotsin . . . hallom, hallom, hogy fog zengeni, ha majd feltaláljuk a’ Gőz­szekeret . . . (Szávaion): »Eddig tsak a madár repült. .. mast az Em­ber is repül . . .« (Felugrik, széttárt ka-rokkal deklamál): »Repülj, hajóm, rajtad a’ Holnap Hőse!« Többet már nem hallottam, mert e pillanatban szállt le értem pilótám, láthatatlan gépmadarán, a terasz elé — s én nyögve, öreg csontjaimat ro­pogtatva, beleültem szerény kis jár­müvembe.^ A gén döcögve megindult, — még félperc múlva is láttam, öt­ezer méter magasságból a Holnap emberét, az öregeket elsöprő Ifjú Ti­tánt. amint felemelt karokkal rajong a kis kávéház terasza előtt, szárazon repülő gőzszekérről és vizen repülő hajóról. Busán és irigyen sóhajtot­tam. — a következő pillanatban el­nyelte előlem a felhő, ami fölé emel­kedtünk.

Next

/
Thumbnails
Contents