Bácsmegyei Napló, 1924. május (25. évfolyam, 120-148. szám)
1924-05-10 / 128. szám
4. oldal. BÄCSMEGYEI NAPLÓ 1Q24 május 10, akik hétfőn érkeznek Doverbe, az \ angol király képviseletében a walesi í herceg fogja fogadni és Londonba) kisérni. Až utazásnak politikai jellege van, mert a Londonban folytatandó tárgyalások alighanem azzal az i eredménnyel fognak járni, hogy An- j 1glia és Románia között a viszony ‘ szívélyesebbé válik. Bukarestből jelentik, hogy az an-, gorai kormány, amely moszkvai intervencióra kitért Braíiam román miniszterelnök konstantinápolyi látogatása elől. most az ezzel Bukarestben előidézett rossz benyomást azzal igyekszik gyöngíteni, hogy külön katonai megbízottat küld Buka- \ restbe. Ez a katonai megbízott a ro-! mán kormánnyal tárgyalni fog Romániának és Törökországnak Szovjetoroszország ellen való esetleges együttműködéséről. Hasonló célból Románia is teljhatalmú katonai megbízottat küld Angorába. CIRKUSZ m í3® A szónokié kutya 1. Miután elolvastam Jack Londonnak Az éneklő kutya és A beszélő kutya című regényeit, kedvet kaptam a szónokló kutya történetének megörökítésére. Nem hallgathatom el, hogy a rendkívül érdekfeszitő esetet nem én találtam ki^ hanem magából az életből merítettem: Pamílet Jenő dr. nyugalmazott altábornagy mesélte el, úgyis mint károsult. A történet Minélfogva feltétlenül hiteles. 2. Két évvel ezelőtt — kezdte az altábornagy — több barátommal betértünk egy.k melbournei orfeumba^ Megjegyzem, ez nem nappal történt, hanem egy mámoros éjszakán. De az is lehet, hogy mi voltunk mámorosak, ami különben érthető, ha tekintetbe vesszük, hogy negyvenezer cocktailt ittunk meg előzőleg hatan a Parmezán-barban. Az orfeumi műsor csapnivaló rossz volt; már sajnálni kezdtem a belépti-dijat, amikor utolsó számnák fellépett egy Kruyswick nevű hollandi állatidomitó Putyival, a 'szónokló csodakutyával. Bumszti! A kutya ronda kis fehér görcs volt, csámpás és kurtafarku, de külsejének fogyatékosságait kivételes szellemi képességei teljesen feledtették. Kiállt a rivalda elé és mély férfihangon megszólalt: — Tisztelt hölgyeim és uraim! Azt hittem, hogy káprázik a fülem. Megcsíptem a szomszédnőm karját, hogy ébren vagyok-e? Ébren voltam. A kutya pedig megköszörülte torkát és tovább folytatta: — Quo usque tandem! Fel akarom hívni az önök figyelmét arra, hogy a kutyák népes törzse elérkezettnek látja az időt az önrendelkezési jog megvalósítására, mert nemi hajlandók tovább tűrni a rabszolgaságot és az elnyomatást. Vederemo! Éppen elég sérelemben volt részünk idáig, elmondhatjuk életünkről, hogy kutyának való, mindazonáltal---Körülöttem hasát fogta mindenki a nevetéstől, én azonban valósággal megbüvölve bámultam a csodálatos állatot, egy pillanatra nem vettem le róla a fülemet. Azelőtt csak szamarakat hallottam szónokolni, kutyát soha. Amint befejezte előadását, felkerestem öltözőiében és ajánlatot tettem gazdájának, hogy százezer cservcnecért megveszem tőle a szónokot. — Hogy képzeli? — tiltakozott felháborodva — megváljak leghívebb barátomtól nyomorult anyagiakért? Megdupláztam a nyomorult anyagiakat. — Kevés, — felelte röviden. — Ötszázezer, — mondtam elkeseredve. \ Beleesapott a tenyerembe. Aláírtuk a szerződést és két perc múlva szegényebb voltam félmillió cservoneccel, de gazdagabb egy szónokló kutyával. Nyakára kötöttem a hózeutrágeremet és kezdtem vonszolni kifelé. Az ajtóban megállt egy percre és panaszos hangon odakiáltott volt gazdájának: — Te csirkefogó, ötszázezer dinárért eladtad a leghívebb barátodat? Na megállj, mától kezdve egy szót se szólok többé. 3. Az altábomagynak könny szökött a szemébe, amikor ezt elmondta). Először nem akartam elh'immi neki az esetet, de kijelentette, hogy bizonyítékokkal fog szolgálni. Behozott egy fehér foxit és igy szólt: . — Magának adom. Győződjön meg róla sajátkezüleg, hogy nem akar beszélni. A kutyát két év óta őrzöm lakásomon és kénytelen vagyok tójelentem, hogy azóta csakugyan nem szólt egy szót sem. SKIZ A 48 »as szoba titka Az ügyész vádbeszéde Beogradból jelentik: A beogradi törvényszék pénteken folytatta a Pallace-száMóbeli gyilkosság tárgyalását. A bíróság tanúként kihallgatta Usmijan Josip gyógyszerészt, aki elmondotta, hogy október 14-ikén a Viktorovics gyógyszertárban dr. Carlier áláirásu receptre 5 gramm ferrocalicianumot szolgáltatott ki. A mérget a recept alapján a vádlott Carlier vásárolta. A bíróság szembesítette a tanút a vádlottal. Usmijan kijelentette, hogy határozottan felismeri Carliert és ő vásárolta a mérget. A vádlott ezt tagadta, bár beismerte, hogy a kérdéses napon valóban volt a Viktorovics-gyógyszertárban, de nem vásárolt semmiféle mérget. A következő tanú Louis Coucheur francia kapitány elmondta, hogy Carlierrel együtt volt a gyógyszertárban, azonban a vádlott nem vásárolt mérget. Jevremovics államügyész mondotta el ezután vádbeszédét. Carliert — jelentette ki — bűnösnek tartja úgy a gyilkosság kísérletének, mint a mérgezésnek bűntettében és a vádat fentartja, mert sem a nyomozás adatai, sem a kihallgatott tanuk vallomásai nem szolgáltatnak bizonyítékot Carlier ártatlansága mellett. A vádlott egész védekezése valótlan, mert a logikus feltevés lehetetlenné teszi, hogy más követte volna el a gyilkosságot, mint Carlier. Kéri a bíróságot, hogy Carlier bűnösségét állapítsa meg. Tadics magánvádló hosszú beszédében szintén Carlier bűnösségét bizonyítgatta. A mérgezés tekintetében — mondta — a legterhelőbb bizonyíték Carlier ellen, hogy szobájában megtalálták a gyilkosságnál használt méreg maradványait. Az, hogy a revolvert, amellyel Isellit íő•belőtték. nem találták meg a szobában, egyáltalán nem fontos, mert CarBernek is módjában tehetett a fegyvert mév idejekorán eltüntetni. A gyilkoságot nem követhette el más. mint Carlier. Kéri a bíróságot, hogy ítéletét ezen az alapon hozza meg. Egyben 6500 svájci frank kártérítést kér Iselli családja nevében a holttest hazaszálütdsi és temetési költségeinek fedezésére. A tárgyalást szombaton délelőtt folytatják. Holttest a városerdőben Egy cselédlány felakasztotta magét — A boncolásnál ismerték fel a halottat — Eltűnt az öngyilkos leány ruhája és pénze Pénteken reggel arról értesítették a rendőrséget, hogy a városligetben, az egyik pad támlájának dőlve egy fiatal leány holtteste fekszik. A rendőrségről Mázics András rendőrkapitány és dr. Osztrogonácz Béla rendőrorvos nyomban kimentek a helyszínre, a nyomozás megindítása végett. A holttestet a földön, egyik kezére támaszkodva, fekvő helyzetben találták, nyakára erős zsineg volt hurkolva, a zsineg másik vége a pad támlájához volt odakötözve. A holttest gyanús helyzetéből a rendőrség arra következtetett, hogy nem öngyilkosság esete forog fenn, hanem a fiatal tizennyolc-husz évesnek látszó lányt meggyilkolták. A nyomozás elsősorban a leány személyazonosságának megállapítására irányult, arai azonban a délelőtt folyamán nem sikerült. A hullát a mentők a bajai-uti temető hullaházába szállították, ahol pénteken délután felboncolták. Felismerik a holttestei Délután fél háromkor indultak el a vizsgálóbizottság tagjai, dr. Marusics Koszta államügyész, Taszics Alekszander vizsgálóbíró, dr. Jeremies és dr Bartha Antal törvényszéki orvosok, valamint Mázics András bűnügyi rendőrkapitány, a boncolás megejtése véget:. A halott leány hátrahanyatlott fején dús szőke haja kontyba csavarva, eltör zult arca sáros és véres, az egyik szeme nyitva van. Nyakán rajta van még a hurok, amely vörös nyomot vágott a bőrön. Kezei mellén keresztbe téve, iijai görcsösen ökölbe szorultak, Testén nyitott piros blúz és kék szoknya. A hullaház körül nagy tömeg gyük össze. Mielőtt hozzáfoghattak volna a boncoláshoz, az ajtókban álló asszonyok egyike ijedten kiáltott fel: — Én ismertem ezt a leányt! A vizsgálóbíró felszólítására, közelebbről is megnézte a holttestet gs kijelentette, hogy abban Virág Máriára ismer. Azután elmondta, hogy Gyulai Sándoménak hivják, szuboticai kofaaszszony és Virág Mária, akinek szülei Szentán laknak, nála szokott vásárolni a piacon. Ezzel egyidőben egy Szabados Julis nevű cselédlány is jelentkezett, aki szintén felismerve a holttestet, elmondta, hogy Virág Mariska a Sztipics Márkó-féle vendéglőben volt alkalmazva. A szoknyába rejtett lévé! A törvényszéki orvosok ezután hu;:záfogtak a holttesten levő ruhák leszedéséhez. A felső szoknya lehúzása után egy barna szoknya tűnt elő, amelynek derekában egy borítékot találtak. A borítékban Virág Mária névre szóló kórházi elbocsájtólevéi, két bélyeg és cgv keskeny rózsaszínű ievélpapiros darab volt. A levél szövege, alig olvasható kusza ceruzairással a következő: Kelt Szubotica Kedves Bözsike és Veronka .... adom.... hálás szívélyes.... A nyak és a zsineg gondos megvizsgálása után a törvényszéki orvosok egyhangúlag megállapították, hogy a leány öngyilkosságot követett el. Fe’tevésüket a boncolás eredménye is megerősítette, amennyiben nyilvánvalóvá vált, hogy kéjgyilkosság esete nem fo cg fenn. Virág Mária Körösi Margit nevű cselédlánnyal együtt Sztipics Márk szub-.,ticai vendéglősnél szolgált. Néhány nappal ezelőtt Sztipics megtudta, hogy a leányok a pincéből ürmösbort loptak, a mit titokban megittak. Emiatt összeszidta őket, mire a két cselédlány bánatában, kedden délután szirszódával megmérgezte magát. Á mentők nu:tikett űjüket kórházba szállították, ahonnan Virág Máriát csütörtökön délután már elengedték. A leány visszament gazdájához, eszszeszedte ruháit, kikérte pénzét és azt mondta, hogy hazamegy Szentára. Pénteken reggel azután a városligetben holtan, találták. A gyilkosság vádja A rendőrségen a cselédlány egyik ismerőse azt a bejelentést fette, hogy az ő véleménye szerint a leányt volt szeretője, egy kisbajmoki legény, gyilkolta meg, vagy pedig a legénytől való félelmében végzett önmagával a leány. Virág Mária ugyanis, amikor másfél évvel ezelőtt eljött Szentáról, Szuboticán össze,ismerkedett egy legénnyel a kivel egy évig együtt élt. A férfi azonban durván bánt vele, mire: a leányt Virág Mária holtteste otthagyta és elszegődött Sztipics Mártó vendéglőjébe, A legény, amikor megtudta a leány tartózkodási helyét, felkereste és kérte, hogy menjen vissza hozzá. A leány ellenszegült és minthogy a legény naponként leste, több ízben panaszkodott gazdájának is; hogy nem tud szabadulni volt szeretőjétől. Két héttel ezelőtt egy vasárnapi napon este ijedten állított be Virág Mária Sztipicsékhez és elmondta, hogy a legény megleste és kónyszeritette, hogy menjenek ki a szubotica1! határban levő szent-kuthoz. Kisétáltak és amikor kiértek, a legény ismét kérte, hogy térjen vissza hozzá, majd amikor a leány hajthatatlan maradt, fojtogatni kezdte és be akarta lökni a közelben levő nyitott kútba. Szándékától azonban eltért, mert észrevette, hogy emberek közelednek. A leány ettől kezdve nem mert egyedül menni az uccára. Véres jelenet a vendéglőben A vendéglő konyhai személyzete Mészáros Katalin szakácsnő, Gombás Jánosné és Tóth János szolga elmondták, hogy a múlt szombaton este a legény valamii ufon-módon bejutott a konyhába, ahol fenyegetőleg követelte a leánytól, hogy azonnal menjen vele. A leány megígérte és fölszaladt a szobájába, mire a legény utána kiáltott, hogy meggyilkolja. Majd kabátja zsebéből előrántott egy nagy konyhakést és a leány után akart rohanni). Mikor ebben megakadályozták, a késsel kétszer mellbe- I szúrta önmagát. Sérülése nem volt veszélyes, mert amint kivezették az uccára, a sötétben hamarosan eltűnt. A leány utána sokat sírt és azt hajtogatta, hogy megöli magát. Kedden délután is főképp emiatt akart megválni az élettől. Eltűnt a leány ruhája és a pénze Csütörtökön délután hagyta el munkahelyét Virág Mária. Hogy hol töltötte az estét és az éjszakát, azt még nem sikerült kideríteni, valószínű azonban, hogy este ismét összetalálkozott régi szeretőiével, akinek újabb fenyegetéseire, határozta el az öngyilkosságot. Amikor reggel rátaláltak, ruhája és pénze hiányzott, mindössze az a levélborSték volt nála, amit a boncolás alkalmával talált meg a vizsgálóbíró. Nincs kizárva, hogy a ruháit és pénzét átadta valakinek, müelőtt kiment a városligetbe, vagy pedig ott lopták el mellőle, amikor ő már halott volt. Megkerült a leány szeretője A rendőrség pénteken elfogta Virág \
