Bácsmegyei Napló, 1924. május (25. évfolyam, 120-148. szám)

1924-05-10 / 128. szám

4. oldal. BÄCSMEGYEI NAPLÓ 1Q24 május 10, akik hétfőn érkeznek Doverbe, az \ angol király képviseletében a walesi í herceg fogja fogadni és Londonba) kisérni. Až utazásnak politikai jelle­ge van, mert a Londonban folytatan­dó tárgyalások alighanem azzal az i eredménnyel fognak járni, hogy An- j 1glia és Románia között a viszony ‘ szívélyesebbé válik. Bukarestből jelentik, hogy az an-, gorai kormány, amely moszkvai in­tervencióra kitért Braíiam román miniszterelnök konstantinápolyi lá­togatása elől. most az ezzel Buka­restben előidézett rossz benyomást azzal igyekszik gyöngíteni, hogy kü­lön katonai megbízottat küld Buka- \ restbe. Ez a katonai megbízott a ro-! mán kormánnyal tárgyalni fog Ro­mániának és Törökországnak Szov­­jetoroszország ellen való esetleges együttműködéséről. Hasonló célból Románia is teljhatalmú katonai meg­bízottat küld Angorába. CIRKUSZ m í3® A szónokié kutya 1. Miután elolvastam Jack Londonnak Az éneklő kutya és A beszélő kutya cí­mű regényeit, kedvet kaptam a szónokló kutya történetének megörökítésére. Nem hallgathatom el, hogy a rendkívül ér­­dekfeszitő esetet nem én találtam ki^ hanem magából az életből merítettem: Pamílet Jenő dr. nyugalmazott altábor­nagy mesélte el, úgyis mint károsult. A történet Minélfogva feltétlenül hiteles. 2. Két évvel ezelőtt — kezdte az altá­bornagy — több barátommal betértünk egy.k melbournei orfeumba^ Megjegy­zem, ez nem nappal történt, hanem egy mámoros éjszakán. De az is lehet, hogy mi voltunk mámorosak, ami különben érthető, ha tekintetbe vesszük, hogy negyvenezer cocktailt ittunk meg előző­leg hatan a Parmezán-barban. Az orfeu­­mi műsor csapnivaló rossz volt; már sajnálni kezdtem a belépti-dijat, amikor utolsó számnák fellépett egy Kruyswick nevű hollandi állatidomitó Putyival, a 'szónokló csodakutyával. Bumszti! A kutya ronda kis fehér görcs volt, csámpás és kurtafarku, de külsejének fogyatékosságait kivételes szellemi ké­pességei teljesen feledtették. Kiállt a ri­valda elé és mély férfihangon megszó­lalt: — Tisztelt hölgyeim és uraim! Azt hittem, hogy káprázik a fülem. Megcsíptem a szomszédnőm karját, hogy ébren vagyok-e? Ébren voltam. A ku­tya pedig megköszörülte torkát és to­vább folytatta: — Quo usque tandem! Fel akarom hívni az önök figyelmét arra, hogy a kutyák népes törzse elérkezettnek látja az időt az önrendelkezési jog megvaló­sítására, mert nemi hajlandók tovább tűr­ni a rabszolgaságot és az elnyomatást. Vederemo! Éppen elég sérelemben volt részünk idáig, elmondhatjuk életünkről, hogy kutyának való, mindazonáltal---­Körülöttem hasát fogta mindenki a ne­vetéstől, én azonban valósággal megbü­­völve bámultam a csodálatos állatot, egy pillanatra nem vettem le róla a fülemet. Azelőtt csak szamarakat hallottam szó­nokolni, kutyát soha. Amint befejezte előadását, felkerestem öltözőiében és ajánlatot tettem gazdájának, hogy száz­ezer cservcnecért megveszem tőle a szónokot. — Hogy képzeli? — tiltakozott felhá­borodva — megváljak leghívebb bará­tomtól nyomorult anyagiakért? Megdupláztam a nyomorult anyagia­kat. — Kevés, — felelte röviden. — Ötszázezer, — mondtam elkese­redve. \ Beleesapott a tenyerembe. Aláírtuk a szerződést és két perc múl­va szegényebb voltam félmillió cservo­­neccel, de gazdagabb egy szónokló ku­tyával. Nyakára kötöttem a hózeutráge­remet és kezdtem vonszolni kifelé. Az ajtóban megállt egy percre és panaszos hangon odakiáltott volt gazdájának: — Te csirkefogó, ötszázezer dinárért eladtad a leghívebb barátodat? Na meg­állj, mától kezdve egy szót se szólok többé. 3. Az altábomagynak könny szökött a szemébe, amikor ezt elmondta). Először nem akartam elh'immi neki az esetet, de kijelentette, hogy bizonyítékokkal fog szolgálni. Behozott egy fehér foxit és igy szólt: . — Magának adom. Győződjön meg róla sajátkezüleg, hogy nem akar be­szélni. A kutyát két év óta őrzöm lakásomon és kénytelen vagyok tójelentem, hogy azóta csakugyan nem szólt egy szót sem. SKIZ A 48 »as szoba titka Az ügyész vádbeszéde Beogradból jelentik: A beogradi törvényszék pénteken folytatta a Pallace-száMóbeli gyilkosság tárgya­lását. A bíróság tanúként kihallgatta Usmijan Josip gyógyszerészt, aki elmondotta, hogy október 14-ikén a Viktorovics gyógyszertárban dr. Carlier áláirásu receptre 5 gramm ferrocalicianumot szolgáltatott ki. A mérget a recept alapján a vádlott Carlier vásárolta. A bíróság szembe­sítette a tanút a vádlottal. Usmijan kijelentette, hogy határozottan felis­meri Carliert és ő vásárolta a mér­get. A vádlott ezt tagadta, bár beis­merte, hogy a kérdéses napon való­ban volt a Viktorovics-gyógyszer­­tárban, de nem vásárolt semmi­féle mérget. A következő tanú Louis Coucheur francia kapitány elmondta, hogy Carlierrel együtt volt a gyógyszer­­tárban, azonban a vádlott nem vásá­rolt mérget. Jevremovics államügyész mon­dotta el ezután vádbeszédét. Carliert — jelentette ki — bűnösnek tartja úgy a gyilkosság kísérletének, mint a mérgezésnek bűntettében és a vá­dat fentartja, mert sem a nyomozás adatai, sem a kihallgatott tanuk val­lomásai nem szolgáltatnak bizonyí­tékot Carlier ártatlansága mellett. A vádlott egész védekezése valótlan, mert a logikus feltevés lehetetlenné teszi, hogy más követte volna el a gyilkosságot, mint Carlier. Kéri a bí­róságot, hogy Carlier bűnösségét ál­lapítsa meg. Tadics magánvádló hosszú beszé­dében szintén Carlier bűnösségét bi­zonyítgatta. A mérgezés tekinteté­ben — mondta — a legterhelőbb bi­zonyíték Carlier ellen, hogy szobá­jában megtalálták a gyilkosságnál használt méreg maradványait. Az, hogy a revolvert, amellyel Isellit íő­­•belőtték. nem találták meg a szobá­ban, egyáltalán nem fontos, mert CarBernek is módjában tehetett a fegyvert mév idejekorán eltüntetni. A gyilkoságot nem követhette el más. mint Carlier. Kéri a bíróságot, hogy ítéletét ezen az alapon hozza meg. Egyben 6500 svájci frank kár­térítést kér Iselli családja nevében a holttest hazaszálütdsi és temetési költségeinek fedezésére. A tárgyalást szombaton délelőtt folytatják. Holttest a városerdőben Egy cselédlány felakasztotta magét — A boncolásnál ismerték fel a halottat — Eltűnt az öngyilkos leány ruhája és pénze Pénteken reggel arról értesítették a rendőrséget, hogy a városligetben, az egyik pad támlájának dőlve egy fiatal leány holtteste fekszik. A rendőrségről Mázics András rendőrkapitány és dr. Osztrogonácz Béla rendőrorvos nyom­ban kimentek a helyszínre, a nyomozás megindítása végett. A holttestet a föl­dön, egyik kezére támaszkodva, fekvő helyzetben találták, nyakára erős zsi­neg volt hurkolva, a zsineg másik vége a pad támlájához volt odakötözve. A holttest gyanús helyzetéből a rend­őrség arra következtetett, hogy nem öngyilkosság esete forog fenn, hanem a fiatal tizennyolc-husz évesnek látszó lányt meggyilkolták. A nyomozás első­sorban a leány személyazonosságának megállapítására irányult, arai azonban a délelőtt folyamán nem sikerült. A hullát a mentők a bajai-uti temető hullaházá­ba szállították, ahol pénteken délután felboncolták. Felismerik a holttestei Délután fél háromkor indultak el a vizsgálóbizottság tagjai, dr. Marusics Koszta államügyész, Taszics Alekszan­­der vizsgálóbíró, dr. Jeremies és dr Bartha Antal törvényszéki orvosok, va­lamint Mázics András bűnügyi rendőr­­kapitány, a boncolás megejtése véget:. A halott leány hátrahanyatlott fején dús szőke haja kontyba csavarva, eltör zult arca sáros és véres, az egyik sze­me nyitva van. Nyakán rajta van még a hurok, amely vörös nyomot vágott a bőrön. Kezei mellén keresztbe téve, ii­­jai görcsösen ökölbe szorultak, Testén nyitott piros blúz és kék szoknya. A hullaház körül nagy tömeg gyük össze. Mielőtt hozzáfoghattak volna a boncoláshoz, az ajtókban álló asszonyok egyike ijedten kiáltott fel: — Én ismertem ezt a leányt! A vizsgálóbíró felszólítására, köze­lebbről is megnézte a holttestet gs ki­jelentette, hogy abban Virág Máriára ismer. Azután elmondta, hogy Gyulai Sándoménak hivják, szuboticai kofaasz­­szony és Virág Mária, akinek szülei Szentán laknak, nála szokott vásárolni a piacon. Ezzel egyidőben egy Szabados Julis nevű cselédlány is jelentkezett, aki szintén felismerve a holttestet, elmond­ta, hogy Virág Mariska a Sztipics Már­­kó-féle vendéglőben volt alkalmazva. A szoknyába rejtett lévé! A törvényszéki orvosok ezután hu;:­­záfogtak a holttesten levő ruhák lesze­déséhez. A felső szoknya lehúzása után egy barna szoknya tűnt elő, amelynek derekában egy borítékot találtak. A bo­rítékban Virág Mária névre szóló kór­házi elbocsájtólevéi, két bélyeg és cgv keskeny rózsaszínű ievélpapiros darab volt. A levél szövege, alig olvasható kusza ceruzairással a következő: Kelt Szubotica Kedves Bözsike és Veronka .... adom.... hálás szívélyes.... A nyak és a zsineg gondos megvizs­gálása után a törvényszéki orvosok egyhangúlag megállapították, hogy a le­ány öngyilkosságot követett el. Fe’te­­vésüket a boncolás eredménye is meg­erősítette, amennyiben nyilvánvalóvá vált, hogy kéjgyilkosság esete nem fo cg fenn. Virág Mária Körösi Margit nevű cse­lédlánnyal együtt Sztipics Márk szub-.,­­ticai vendéglősnél szolgált. Néhány nap­pal ezelőtt Sztipics megtudta, hogy a leányok a pincéből ürmösbort loptak, a mit titokban megittak. Emiatt össze­szidta őket, mire a két cselédlány bá­natában, kedden délután szirszódával megmérgezte magát. Á mentők nu:ti­kett űjüket kórházba szállították, ahon­­nan Virág Máriát csütörtökön délután már elengedték. A leány visszament gazdájához, esz­­szeszedte ruháit, kikérte pénzét és azt mondta, hogy hazamegy Szentára. Pén­teken reggel azután a városligetben holtan, találták. A gyilkosság vádja A rendőrségen a cselédlány egyik is­merőse azt a bejelentést fette, hogy az ő véleménye szerint a leányt volt sze­retője, egy kisbajmoki legény, gyilkolta meg, vagy pedig a legénytől való félel­mében végzett önmagával a leány. Virág Mária ugyanis, amikor másfél évvel ezelőtt eljött Szentáról, Szuboti­­cán össze,ismerkedett egy legénnyel a kivel egy évig együtt élt. A férfi azon­ban durván bánt vele, mire: a leányt Virág Mária holtteste otthagyta és elszegődött Sztipics Mártó vendéglőjébe, A legény, amikor megtudta a leány tartózkodási helyét, felkereste és kérte, hogy menjen vissza hozzá. A leány el­lenszegült és minthogy a legény napon­ként leste, több ízben panaszkodott gaz­dájának is; hogy nem tud szabadulni volt szeretőjétől. Két héttel ezelőtt egy vasárnapi napon este ijedten állított be Virág Mária Sztipicsékhez és elmondta, hogy a legény megleste és kónyszeri­­tette, hogy menjenek ki a szubotica1! ha­tárban levő szent-kuthoz. Kisétáltak és amikor kiértek, a legény ismét kérte, hogy térjen vissza hozzá, majd amikor a leány hajthatatlan maradt, fojtogatni kezdte és be akarta lökni a közelben levő nyitott kútba. Szándékától azonban eltért, mert észrevette, hogy emberek közelednek. A leány ettől kezdve nem mert egye­dül menni az uccára. Véres jelenet a vendéglőben A vendéglő konyhai személyzete Mé­száros Katalin szakácsnő, Gombás Já­­nosné és Tóth János szolga elmondták, hogy a múlt szombaton este a legény valamii ufon-módon bejutott a konyhába, ahol fenyegetőleg követelte a leánytól, hogy azonnal menjen vele. A leány megígérte és fölszaladt a szobájába, mire a legény utána kiáltott, hogy meg­gyilkolja. Majd kabátja zsebéből elő­rántott egy nagy konyhakést és a leány után akart rohanni). Mikor ebben meg­akadályozták, a késsel kétszer mellbe- I szúrta önmagát. Sérülése nem volt ve­szélyes, mert amint kivezették az uc­cára, a sötétben hamarosan eltűnt. A leány utána sokat sírt és azt haj­togatta, hogy megöli magát. Kedden délután is főképp emiatt akart megválni az élettől. Eltűnt a leány ruhája és a pénze Csütörtökön délután hagyta el mun­kahelyét Virág Mária. Hogy hol töltöt­te az estét és az éjszakát, azt még nem sikerült kideríteni, valószínű azonban, hogy este ismét összetalálkozott régi szeretőiével, akinek újabb fenyegetései­re, határozta el az öngyilkosságot. Ami­kor reggel rátaláltak, ruhája és pénze hiányzott, mindössze az a levélborSték volt nála, amit a boncolás alkalmával talált meg a vizsgálóbíró. Nincs kizárva, hogy a ruháit és pén­zét átadta valakinek, müelőtt kiment a városligetbe, vagy pedig ott lopták el mellőle, amikor ő már halott volt. Megkerült a leány szeretője A rendőrség pénteken elfogta Virág \

Next

/
Thumbnails
Contents