Bácsmegyei Napló, 1924. május (25. évfolyam, 120-148. szám)
1924-05-31 / 148. szám
2. oldal BACSMEGYE1 NAPLÓ 1924 május 31 A mucsijaki gyilkosság Egyik tana engedélyt kért, hogy Csarugát megverhesse Osziiekről jelentik: Csaruga és bandáin bünpörének pénteki tárgyalásán Sajn Toso cigányt és ennek feleségét hallgatta ki a bíróság a rekitovcii cigánytelep kirablásáról. Mind a ketten felismerik Csarugában a rablótámadás vezetőiét. Az esetet ugyanúgy mondják el. mint az előzetesen már kihallgatott tanuk. A kihallgatás után Sajn a bíróság és a hallgatóság nagy derültsége közben engedélyt kér az elnöktől arra. hogy Csarugát megverhesse és kedvetlenül1 vonul félre, amikor az elnök a kérést megtagadja. Ezután Berger Félixet. a Slavex fakereskedelmi részvénytársaság igazgatóját hallgatja ki a bíróság, akinek autóját Csaruga és bandája 1921 augusztus 21-ikén a mucsijaki erdőben megtámadta. Berger elmondja. hogy a rablók több lövést tettek az autóra A bennülők közül Székely Pál soífőr azonnal meghall. Binder Bert hold és Grünhut Mór hivatalnokok pedig súlyosan megsebesültek. 0 maga úgy menekült meg, hogy kiugrott a gépkocsiból és a földre feküdt. A támadók harmincezer dinár készpénzt - raboltak el, amit a munkások kifizetésére vittek magukkal. Határozottan állítja, hogy az első lövést, amely a soffőrt halálosan találta. Csaruga adta le, aki a támadást vezette. A szembesítésnél Csaruga tagadja. hogy Székelyt ő lőtte agyon. Mihailé vies vádlott megerősíti Berger vallomását. Binder Berthald hivatalnok elmondja. hogy a támadás alkalmával ő is revolverrel védekezett, azonban csakhamar fellövést kapott. Amikor összeesett, egyik rabló puskatussal addig verte, míg eszméletét elvesztette. A soffőrt szerinte az ut mellett eev magaslatról jött lövés találta. Gyógykezelési költségei fejében húszezer dinár kártérítést kér. Csarugát nem ismeri fel. Grünhut Mór. a támadás másik sebesülje elmondja, hogy az autót egy csemlör kisérte, aid azonban már az első lövések után elmenekült. Csarugában felismeri azt az egyént, aki a támadást megelőző napokban a mucsijaki erdőben ólálkodott és a munkásoknál a kifizetés napja iránt érdeklődött. azt azonban nem tiiíH® határozottan állítani, hogy Csaruga résztvett-e a támadásban. Gyógyításának költségei fejében százezer dinár kártérítés megállapítását kéri. Az ügyész és az elnök kisebb jelentőségű bejelentései után az elnök a tárgyalást felfüggeszti és annak folytatását szombat reggelre tűzi ki. Tulajdonképpen azt kellene mondani, hogy az egyik uj Moliére, mert Párában még mindig nem jött ki a divatból az egyszemélyben színész és vigiátókiró típusa és ezidőszerint ketten is dolgoznak ebben a mederben: Sacha Guitry és Louis Verneuil. A szinészfejü és szerzőtestü kentaurok mindaketten régi szinészcsaládból származnak, Sacha Guí'.trynek apja: Lucien Guitry, a legnépszerűbb párisi jellemszinész, aki gyakran föllép fia darabjaiban, míg Verneuilnek maga Sarah Bernhard a nagyanyja s ebben a minőségében alig két éve vitte diadalra unokája egyetlen — komoly drámáját. Guitryhez még nem volt szerencsém idáig, de Verneuii a bécsi Modern Színpadon. vendégszerepei most társulatával és igy kötelességemnek tartottam megnézni, hadd lássak egyszer francia darabot francia színészektől is. Sokat nem vártam tőlük s ilyenformán nem is csalódtam^ mert tényleg nem nyújtottak sokat. Négy vagy öt vígjátékot mutattak be eddig, mind Verneuiltől, tévedésből sem játszanának el egyszer egy Sacha Guitry-bohózatot. A »Ma cousine de Varsovie« cimü érzelmes komédiába estem bele, ez állUdjlág a legjobb darabja monsieur. Verneuilnek, aki jelentéktelen, szőke, vizszemü fiatalember és nem tud játszani. Viszont Sarah Bernhard unokája. A harmadik felvonásban tanúságot tett arról, hogy elragadó pizsamát tud viselni, de a játékhoz nem is konyit. Mindamellett el Ignjics vizssrálóbirö csütörtökön délelőtt egy ujiabb feljelentés ügyében kihallgatta Csarugát, akit azzal gyanúsítottak, hogy 1919 szeptemberében meggyilkolta és kirabolta Keszter Ottó oborovói földbirtokost. Csaruga kijelentette, hogy a gyilkosságot nem ö követte el, mert ekkor még a mitrovicai íegyházban töltötte büntetését. Megállapították, hogy Csaruga csak 1919 decemberében szökött meg Mitrovieáról. ez ügyben tehát elejtették ellene a vádat. lehet mondani az alakításáról, hogy kellemes és flegmatikus volt, nem tévedt túlzásokba és mindig ízléses, és finom maradt: a francia az ilyet snodr/g-nak nevezi. A színészi egyéniségéről nyert képet a vigjátékiró nem egészítette ki uj vonásokkal. Vernéül mint szerző is szőke és vizszemü. Flers és Caillavet-reminiscenciákból él, csak a szatirikus véna hiányzik belőle, ezt aztán bőven pótolja limonádéval. A varsói kuziti — minthogy francia darabról van szó — természetesen orosz nő, a müveit párisi szerzőknek még mindig nicsevo a geográfia; az »orosz« madame exotikus-erotikus teremtés, aki belekeveredik a francia darabokból jólismert családi háromszögbe, egyszer a férjhez tapad, máskor az udvarlóhoz ragad: és was pickt, das liegt, mondja a már említett francia,. A cselekmény nem fontos és nincs is, a tempó jelenti a sikert, a gyorsaság szédíti el a nézőket és szereli le az olcsó viccekkel működésbe hozott rekeszizom által úgyis legyöngitett kritikai hajlandóságot. A színészek — Verneuil kivételével — bírták a tempót és szédítő iramban pörgették le a jeleneteket. Monsieur Sky, az ostoba férjből nagyszerű clown-íigurát csinált; sokat tanult az_ amerikai bohóc-filmkómikusoktól, ruganyos, érzéketlen, mulattatós, megelevenedett pcíozógép. A varsói kuzint, hogy exotikus jellege már in natura kidomborodjék, egy csodaszép román szí- j ' nésznővel játszatta el Verne tfl és azlj egész darabban ez volt a legjobb ötlete: Popesco Elvira kisasszony egyike a kontinensen a legkitűnőbb vigjáték-szinesznőknek és talán több is ennél. Lebilincselő kedéllyel és humorral töltötte szerepe kereteit, okosságot, jóságot, nemtörődömséget, életbölcsességet tudott belevinni a pappendekli-figurákból összeragasztott darabba. A szünetben meglátogattam Verneuilt az öltözőjében és megkérdeztem, mondjon el valamit magáról. — A nagymamám___ — kezdte. — Ezt már tudom, — szakítottam félbe. — Nagyon kedves, — mosolygott — na szóval harminc éves vagyok. Idáig harmincegy darabot írtam. Ha úgy vesszük, minden évben egyet. — Egyet pedig még mint méhmagzat,—jegyeztem meg, hadd lássam hogy nemcsak a párisii szerzők értenek a humorhoz. Nevetett és elővett egy noteszt, fölirta magának, amit mondtam: — Gyűjtöm a vicceket, — magyar rázta. Az uj Moliére három, emeletet esett a szememben. — Nálunk a Feld Matyi szokta ezt csinálni, — jelentettem ki. — Azt nem ismerem. — Kit ismer a magyar drámaírók közül? — Senkit__ azaz várjon csak.... bizonyos Kossuthot. — Hát a jugoszláv Írók közül? Bocsánatkérő mozdulatot tett: — Most még senkit, de ősszel személyesen ellátogatok Prágába. — Ki a kedvenc muzsikusa? — Massenet. — Hát a kedvenc festője? — Goya. — Szereti Sacha Guitryt? Nevetett és mielőtt válaszolt volna, megkérdezte: — Olvassák a maga lapját Párisban? Amikor biztosítottam róla, hogy franciák nemigen, kijelentette: — Szivből undorodom tőle.... de talán mégse írja meg. — Hogy van Shakespeare-rel? — Nem tartom zseninek. Ezt akkor is megírhatja, ha jár a lapjuk Londonba. Ugylátszik ezt is jó viccnek találta, BÉCSI LEVÉL Az uj Moliére Tere-fere Tizenkét angol ballerina. Newyorkban ma tizenkét angol ballerina a királynő. Ök uralkodnak korlátlanul az amerikai fővároson. Szépek, szőkék, rózsásak, kecsesen mozognak s mikor megjelennek a színen könnyű fátyolokban, melyek állig takarják el patyolat testüket, a fényszórók élénk sugaraiban, diadalmas mosollyal ajkukon, vidám nimfáknak látszanak, őrjöngő bachansnőknek. Newyorkban eddig is sok pusztítást vittek végbe a szivekben. Számos milliomos jelentkezett, kik azonnal nőül akarták őket venni. Csakhogy ezek a ballerinák angolok, s nem oly könnyű őket meghódítani. Black Pool iskolájából kerültek ki s a tiszteletreméltó John Tiller volt a mesterük, ki életében legalább 35.000 ballerinát nevelt, aztán tizes és tizenkettes csoportokban megindultak, hogy vagyont szerezzenek, meghódítsák a világot. Tiller ur a háború előtt nem volt nagyon szigorú. De habom után esztrengára fogta a kis táncosnőket és miss Readot rendelte melléjük örül, ki most árgus szemekkel vigyáz reájuk. Tilos a bor, pezsgő, bármily szeszes ital, vagy izgatószer. Főképp pedig a fiirt. Mikor ezek a ballerinák az operettszinpadon egymásután hajtják le a pezsgőt, vagy táncolnak cigarette-füstben, szegény nézők nem is sejtik, hogy ök is éppoly tantalusi kínokat szenvednek. Rohanó erszény. Paris, délután 5 óra, az elegáns világ sétál. A Champs-Elysees egy nagy vendégfogadója előtt vagyunk. Vagy kétszáz ember tolong. Mi történt? Tüntetés? Forradalom? Nem: mindnyájan nevetnek. Egy soffőr p íóyláfl egMRzfiwicn utánozta azt az ártatlan játékot, melyet egy párisi gyermekszínházban bemutatott egy szemfényvesztő és nagy sikert aratván vele. A földre dobott egy erszényt; melyből kifityegett egy tiz frankos bankjegy. ügy tetszett, hogy az erszény gazdátlan. az előkelő vendégfogadóból, egymásután szaladtak ki az előkelő .urak és hölgyek, hogy felvegyék. De mihelyt lehajoltak utána és meg akarták ragadni,'az erszény — csodák csodája — rohanni kezdett a járdán, minthogy a furfangos soffőr, ki egy sarkon rejtőzött élj zsinegen továbbrántotta. A tömeg kacagott, tapsolt. Az előkelő urak és hölgyek pedig, kik' beugrottak a tréfának, dühöngve távoztak el. »Nyilvánosság kizárásával megjelenő újság«. Van ilyen is, Londonban jelenik meg. Még pedig igen hires újság. Scotland Yard alapította, a londoni rendőrség vezetője. Naponta megjelenik, í—8 oldalon, arcképekkel, két kiadásban s monociklisták osztják szét a londoni rendőrök között, kik az első betűtől utolsóig elolvassák. Ez az újság, mely nem kerül közkézre, közli a gonosztevők arcképét, mindazokét, kik érdeklik a rendőrséget s minden bűntényről hirt ad. A közleménynek, amely a tudományos rendőrség színvonalát dicséri, rendkívüli sok előnye van: rövid idő alatt az összes londoni örszobák értesülnek az uj bűntényekről, a gonosztevők uj fogásairól, aminek nagyon nagy a fontossága, mert gyakran apróságok vezetnek nyomra. Nem egyszer történik, hogy egy csavargóban, kit a toloncházba szállítottak, felismerték egy nagy bűntény mozgatóját. Pusztán a rendőrök olvassák. Meg a betörök. Tizenöt centimes egy kiló embercsont. Franciaországljap; fétisé megyében förtelmes üzelmekre jött rá a rendőrség. Egy elvetemült társaság a verduni csatatéren már rég óta összeszedegette az elesett katonák csontjait és áruba bocsátotta. Az embercsont kilóját 15 cenimesért adta el. A hir természetesen mindenütt nagy felháborodást keltett és a sajtó most követeli, hogy keményen torolják meg ezt a kegyetlenséget. Mégsem állíthatjuk, hogy erre a történelemben nem volt példa. 1827-ben Angliában csontörlö-malmok működtek, melyek trágyát gyártottak, s ezeket a .malmokat németalföldi hajósok látták el anyaggal, kik a forradalomban és a napóleoni háborúk alatt meghalt katonák csontjait szállították. Akkor még a kormány sem tiltotta be ezt a szörnyű kereskedelmet. Ma azonban nyomban felléptek ellenük, megakadályozták a hiéna-munkát. A gyanús gyárat megvizsgálták és kiderítették, hogy gyártmányában semmiféle emberi csontrészeket nem találtak. Most törvényt sürgetnek az emberi csonttal való kereskedelem ellen, mert elviselhetetlen annak a gondolata is, hogy a mártírok csontjain mások meggazdagodjanak. Arcunk. Arthür Keith, a hires angol antropologus érdekes előadást tartott most Londonban egy orvosi társaságnak az emberi arcról. Arcunk az utóbbi évszázadokban erősen megnyúlt, meghosszabbodott s ma átlag egy centiínéterrel hosszabb, mint annakelötte. Nem csak maga a tény fontos. De főképp az a tudományos megállapítás, hogy az emberi arc a fejlődés során folyton nyúlánkabb lesz. Az álkapcák lefelé ereszkednek, magukkal vonják a fogakat és lefelé sülyednek áz arc felső csontjai is. Bármennyire is vizsgáljuk ezt a kérdést, a tudósok nem tudnak fényt deríteni a változás okáról, Néhányan arról beszélnek, hogy a nagyvárosokban kevés a fény* de nem magyarázzák meg, milyen összefüggésbe hozzák ezt a fent említett ténynyel. Mások a belső mirigyek hiányos működésére utalnak. Az arcnak ez a megvékonyodása magával hozza a szájpadlás kisebbedését is s a tudós szerint a vékony arcú emberek különös értelemmel és kezdeményező erővel rendelkeznek. Az ember arca tehát folyton kisebbedik, de a képe sok esetben egyre nagyobb lesz. Ügyvéd és rabló. Egy newyork.i ügyvéd, hires büntető jogász, hazamegy a lakására. Különös meglepetés fogadja ott: két rabló javában dolgozik, hogy lakását kifossza. Kellemetlen kaland, még egy büntetőjogásznak is. Méltán elvesztheti kedvét a hivatásától. De az amerikai ügyvéd nem fordult a hatóságokhoz, hogy elfogassa a két gonosztevőt, a rendőrséghez sem telefonozott. Még pisztolyt sem használt. Az ügyvéd —. beszélt. Kifejtette a rablóknak, hogy évek hoszszu sora óta védelmezi a törvényszék előtt kollégáikat és ékes szavakkal bizonyította be nekik, milye,n csúnya Jiáládatlanság tőlük, hogy annyi áldozatkészség és munka semmibevevésével épp az ő lakásába törnek be. Azt írják az amerikai újságok, hogy ez a beszéd szenvedélyes s megindító volt, Tény az, bogy a rablók ellágyultak tőle, pironkodva visszaadták a holmikat és legalázatosabban bocsánatot kértek. Aztán elmentek. Még köszöntek is. Az ékesszólásnak ilyen hagy sikeréről még alig számoltak be, bár a mord erkölcsbirók azon a véleményen vannak, hogy az ügyvéd helyesebben cselekszik, ha inkább gaztettük helytelenségéről győzi meg a rablókat, s nem arról? hogy; mivel tartoznak —. neki?
