Bácsmegyei Napló, 1924. május (25. évfolyam, 120-148. szám)

1924-05-28 / 145. szám

Pošiarlna plaćena u gotovoni Ára egy ĆC fél dinár Posfaszáliitási dij készpénzben lefizeftref v, Orsi XXV. évfolyam Swlhotioa, SZERDA, 1924 május 28. etSmmmmSSSmmBBnmMm 14S. szám Kés jelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben Telefon szám: Kiadéliivatal 8—58. Szerkesztőséit 5—10 Előfizetési ár nepry sdévre 135 dinár Kiadóhivatal: Subotica, Aleksandrova ul.l.(Le!bach-palota) Szerkesztőség: Aleksandrova «1. 4. (Rossia-Fonciére-palota) EH Az ÍOTSZ (+) A békés, nyugodt, rnéltósá­­gosan hömpölygő Duna kijött a sodrából és haragos bömböléssei áttörve gátjait, nyolcvanezer hóid főid termését nyelté el. Az agrár­­reform-miniszteriumi államtitkár becslése szerint az árvizsujtotta földmivelőnép eddig megállapít­ható kárából körülbelül százhat­­vonmillió dinár veszteség háram­lik az ország közgazdasági éle­tére. De ebben a pillanatban még kiszámíthatatlan, hogy milyen mé­reteket ölthetnek a medréből ki­lépett folyam pusztításai. Mennyire eltörpül ennek az elemi csapásnak katasztrofális je­lentősége mellett a parlament aré­nájában folyó harc idegfeszilő ér­dekességei A pattern el circenses­­ből a föld, az áldott búzatermő humusz adja a kenyeret, mig a politikusok nekirugaszkodott bir­kózásaikkal csak cirkuszi izgal­makról gondoskodnak, amelyek iránt eltompul az érzék, hu a a/.-.igos muniUÍ gyümölcsét, a mindennapi betevő falatot elra gadja a természet szeszélye. A parlament hétfői ülésén egy­hangúlag kimondták az árvízká­rosultak segélyezésének sürgős­ségét a nagy, a döntő összeüt­közésre fölkészült pártok. Mind­két tábor egy pillanatra lábhoz tette fegyverét, amelyet a gyűlölet dum-dumgolyóival töltöttek meg. Az elvakult harcba beleszólt a Duna és figyelmeztette a politika bajvívóit a közös veszedelemre, amely ellen közös védekezésre van szükség. Vájjon meg fogja-e győzni ez a memento a nép kép­viselőit, hogy politikai hitviták helyett dolgozni kell, mert a ho­­mouzion és homoiuzion munka­lehetőségeket megfojtó, a tudás, szakértelem és szorgalom terme­lőképességét föiperzselő csatái közben odavész az emberek ve­tése ? El lehetünk rá készülve, hogy a pártok viaskodásában ezt a tragikus kérdést is faltörő kosnak fogják felhasználni az ostromlott pozíciók bezuzására. Erre lehet következtetni a felelősség kérdé­sében eddig elhangzott pro- és contra-nyilatkozatokból is. A köz­véleménynek azonban semmi kedve nem telik a kormányozható rekriminációknak ebben az öncélú módszerében, hanem a szeren­csétlenség továbbterjedésének meggátlásán és következményei­nek enyhítésén kívül, a szembe­ötlő tanulságok alapján, fokozott mértékben követeli, hogy a szak­minisztériumok és az alájuk ren­delt hatóságok működése függet­­lenittessék a pártpolitikai küzdel­mek esélyeiről. A* agrárkérdésbe még lehetett politikumot beleerőszekoini, mint ahogy a homogén radikális kor­mány a radikális-demokrata koa­líció alatt történt földosztásokat ebből a szempontból alapos revízió alá is vette. De az ármentesitést ilyen mo­mentumok nem zavarhatják, mert akárkik kezén van a föld, az or­szág érdeke, hogy annak formá­sét az áradás föl ne falja. És ha az agrárreform olyanoknak jutta­tott földet, akiken az ármentesi­­tési illetékek be nem hajthatók, akkor a hatóságoknak nem sza­bad az ármentesitő társulatokat sorsukra bizniok, hanem mindent meg kell tenniök, amit a preven­ció követelményei eiéjük szabnak. — Senkit sem lehet hibáztatni a gátszakadásért, legkevésbbé az ármentesitő társulatot, amely tel­jesítette kötelességét — állapítja meg az agrárreformügyi államtit­kár. Ehhez a verdikthez nem fér szó, sem személyt, sem társula­tot nem lehet okolni a szörnyű elemi csapásért. Nem jár ki azon­ban ez az abszolució annak a rendszernek, amely lehetővé te­szi, hogy fontos és elkerülhetet­len, mert a gazdasági életbe vi­tálisán belevágó beruhazkodáso­­kat felebbezhetetlen pénzügyi non possumus meghiúsíthasson. Kellett volna, hogy legyen pénz a védőmüvek karbentartasára, a tavaszi óvóintézkedések folyto­nosságának fentartására és meg kellett volna takarítani azt a finánctakarékosságot, amelyre most olyan súlyosan fizet rá az ország. Október 2(Mg elnapolták a parlamentet Nagy viharok kozott zajlott le az utolsó ülés — Pasics óriási lármában olvasta fel a királyi ukázt — A horvátok a köztársaságot éltették Valamennyi Rádiós-párti mandátumot igazolták Beogradbó! jelentik: Rég nem látott viharos ülése volt kedden a parlamentnek, »»>♦ Vőrivá1. ható is volt. Az ülésen olyan bot­rányos jelenetek játszódlak le, ami­­nőkre ennek a parlamentnek életé­ben alig volt példa. Amikor Pasics miniszterelnök elkezdte felolvasni a királynak a parlament elnapo­lását elrendelő ukázát, az ellenzék olyan féktelen lármába tört ki, hogy a miniszterelnök egy szavát sem le­heted hallani. Azért is emlékeze­tes marad a keddi ülés, mert ezen hangzott először ar parlamentben ez a felkiáltás: „Éljen a köztár­saság!'1 — természetesen a hor­­vát köztársasági parasztpárt ré­széről. Már az ülés megnyitása előtt is óriási izgalom uralkodott a kép­viselők között. Délelőtt kilenc órára volt összehiva az ülés, ame­lyet azonban Jovanovics Ljuba el­nök csak tiz perccel tizenegy óra előtt nyitott meg. A közbeeső idő azzal telt el, hogy a házelnök az ellenzéki pártok vezetőivel tanács­kozott, mert ki akarta kerülni a parlamentnek királyi ukázzal való elnapolását és igyekezett meg­egyezést létesíteni orra nézve, hogy a parlament önmagát na­polja el. Ezek a kísérletek azon­ban mér eleve sikertelenségre voltak Ítélve, minthogy az ellen­zék ebben a kérdésben a legri­degebben elzárkózik minden kom­promisszum elől és az az állás­pontja, hogy a parlament munka­képes, tehát a legsürgősebb fel­adatokat el kell végeznie. Miután a házelnök tárgyalásai ilyen módon eredménytelenül vég­ződtek, tiz perccel tizenegy óra előtt megnyitotta az ülést. A parlament ülése iránt egész Beogradban igen nagy érdeklő­dés nyilvánult meg és a karza­tok zsúfolásig tele voltak hall­gató közönséggel. A diplomaták I páholya is megtelt, ami pedig csak a legfontosabb üléseken . 8 okolt megtörténni. Úgy a kor­mánypárti, mint az ellenzéki kép­viselők majdnem teljes számban jelen vannak. Az ülést a szokásos formalitá­sok mellett nyitja meg jovanovics Ljuba elnök. Kobasica titkár föl­olvassa az előző ülés jegyző­könyvét. Popovics Torna (radiká­lis) azt követeli, vegyék be a jegyzőkönyvbe, hogy az ellenzék nem volt jelen a kormány kine­vezéséről szóló királyi ukáz föl­olvasásánál és hogy a földmives pártiak az ukáz fölolvasásakor ki­vonultak a teremből. Az ellenzék tiltakozik ez ellen, a többség azonban elfogadja Popovics in­dítványát, mire az elnök elren­deli a jegyzőkönyv kiegészítését. Lázics Voja tiltakozik az ellen, hogy a jegyzőkönyvben nincs bent, hogy ő terjesztette be az árvízkárosultak segélyezéséről szóló sürgősségi indítványt. Ezután felolvassák az igazoló bizottság jelentését, amely szerint az elhunyt Szudárevics Ferenc bu­­nyevác párti képviselő helyére Prcsics Misko, a lemondott Heinrich Fe­renc németpárti képviselő helyébe pedig Elmar Gyula dr, becskereki ügyvéd kerül be a parlamentbe. Felolvassák továbbá Raics Balázs szuboticai képviselő javaslatát az árvízkárosultak sürgős támogatásá­ról. Miletics Koszta földmivelés­­ügyi miniszter kijelenti, hogy el­fogadja a sürgősségi inditványt. A parlament egyhangúlag ki­mondja a sürgősséget. Igazolják a Radics-párti mandátumokat Ezután rátérnek a napirend első pontjának, az igazoló bizottság je­lentésének tárgyalására. A többségi jelentést Pecsics Dragutin (demo­krata), a kisebbségi jelentést Hő­sies Rajkó (radikális) olvassa,fel. Utána Gyuricsics Marko nagy -ér­deklődés mellett felolvassa a ra­dikális klub nyilatkozatát a Ra­dies párti mandátumok igazolá­sának rendezéséről. Hosszabb be­vezetés után hangsúlyozza Gyu­ricsics, hogy a Radikális párt nem szeretné, ha szemére vet­hetnék, hogy nem akarja az együttműködést a horvátokkal és ezért elhatározta, hogy a választá­sokon előfordult szabálytalanságok és törvénysértések ellenére az összes mandátumok verifikálása mellett fog szavazni. Ezzel szemben elvárja a párt, hogy a királyi kormány minden törvényes eszközt igénybe fog venni mindazok megbünteté­sére, akik a választások alatt tör­vénybe ütköző cselekedetet kö­vettek el. Az önálló demokrata párt nevé­ben Lukinics Edo lesz ezután nyi­latkozatot. Lukinicsnak a szószé­ken való megjelenését gúnyos felkiáltással és zajjal fogadja az ellenzék. Magyarul kiáltják fe­léje : — Éljen Tisza! Éljen Lukinics bácsi! Lukinics a nagy zajban felol­vassa a disszidens demokrata-párt nyilatkozatát, amely rámutat a Radics-párt választási demagó­giájára és arra a terrorra, amelyet Horvátországban kifejtett, de ki­jelenti, hogy mindennek ellenére a verifikálást a párt megszavazza. A nyilatkozat felolvasása köz­ben az ellenzék éljen Lukinics! — kiáltásokkal provokálja a kor­mánypártot, amely viszonzásul Ra­­dicsőt élteti gúnyosan. Az elnök végül bejelenti, hogy miután senki sem jelentkezett szólásra, a tár­gyalást berekeszti. Kért a képvi­selőket, foglalják el a helyeiket, hogy a szavazást megejthesse; egyúttal közli, hogy akik elfogad­ják a bizottság jelentését, marad-

Next

/
Thumbnails
Contents