Bácsmegyei Napló, 1924. május (25. évfolyam, 120-148. szám)
1924-05-06 / 124. szám
2. oldal BÄCSA.^GYEI NAPLÓ 1924 május 0. támogatásával a földbirtokos osztály érdekeit kívánják támogatni, amikor a Magyar Párt elnöki tanácsának egyik tagja a Vajdaság sérelmeit felsorolván, a Magyar Párt segítségét kéri az „úgynevezett bitang juhászok“ ellen, de eszibe se jut sérelmet látni abban, hogy a magyar nincsetlen nem juthat földhöz, hogy a magyar nyelv jogai törvényes elismerésben nem részesülnek stb. stb. Nem folytatjuk tovább. „Elég, a példa fáj.“ Méltányoljuk azt az áldozatkészséget, amit egyesek a magyar sajtó egyik orgánuma érdekében másokkal meghozatnak, de az anyagi hozzájárulás nem lehet jogcím arra, hogy kisajátítsák maguknak a magyarságot. A laptuíajdonosi minőség nem tett senkii publicistává és nem elég jogcím a mások nevében és a mások felelősségére történő politizálásra az, ha valakit beválasztanak a pártvezetőségbe. Mintahogy arra is csak módot, de nem erkölcsi jogosultságot ad a lappal való rendelkezés, hogy arról, aki okvetetlenkedéseiknek nem paríroz s aki ezerszer többre taksálja annál ezt a szerencsétlen magyar népet, hogy egyesek piadesztálul használják fel saját közéleti szobrukhoz, kiírathassák azt, hogy „a magyarság árulója." Nem szívesen beszélünk róla, de meg kel! mondanunk, ezekért a hazardőrösködésekért a magyar néppel szemben a Magyar Párt vezetősége nem háríthatja el teljesen a felelősséget. A felelősségüknek az az alapja, hogy — bizonyára tapintatosságból és ki* méletességből, vagy mert bíztak abban, hogy majd csak kihullanak a csikófogak — tűrték egy kis csoportnak féktelenkedését, elnézték, hogy a hangnak és hazardériának nagybirtokosai hogyan igyekeznek a Magyar Párt nyergébe ülni. Szamóca Irta: Kemény Lajos Húszéves találkozónk volt. Ebéd alatt megint összemeiegödtünk. előkerültek a régi diák-csínyek, estefelé a Rima partján heverésztünk s vacsora után óvatosan aludni küldtük az asszonyokat. Mikor magunkra maradjunk, csak összenéztünk. Láttam, hogy a régi lányokra gondol mindenki. Kovách Béla hires babonázó fekete szeme, mely a feltűnő fehér arcból még ma is változatlan hevességgel nézett az életre, szivarja füstjében kereste az elmosódott arcvonásokat. »Az öreg«, akinek megint önkéntelenül megadtuk a vezéri szerepet, nyugtalanul nézte öt. Most is a gyerekeinek tekintett minket és most se szerette a malacságokat. — Fiuk, — szólt örökös megfontoltságával. — indítványom van. Hagyjuk nyugodni a hervadj babérokat. Hiszen minden kis hőstettet ismerünk. Elmúltak, — sic transit gloria munđi . . . Beszéljünk másról. Csak Béla maradt nőtlen, neki nem ártanának némi tanulságok. Mondjuk el sorban a házasságunk történetét. Akié nagyon érdekes, az maradjon a végére. A fordulat kissé erős volt. De az öreg csakhamar megtörte az ellenkezést és sorban vonultak fel a történetek. Volt. aki nehezen és volt, aki »véletlenül« jutott az asszonyához s mikor Gyuszi hallatlan őszinteséggel elmesélte, hogy ő tévedésből szerette meg a menyasszonyát, a tartózkodás teljesen eltűnt közülünk. Ezeket a fájdalmas tanulságokat, ezeket a keserű tapasztalato kát meg kell majd szívlelnie a magyarságnak, ha a politikai szervezkedés ideje újra elérkezik. A magyar népnek fel kell ismernie saját érdekeit s le kell vetnie magáról azoknak befolyását, akik | Mint a Bácsmegyei Napló már jelentette, legutóbb Szuootieán tizenöt katolikus hitközség alakult meg. A hitközségek kifejlesztése a szuboticai példa szerint most van folyamatban a bácskai apostoli adminisztratura egész területén. Magas egyházi helyről kapott információnk szerint a hitközségek létesítésére azért van szükség, mert a bácskai apostoli adminisztratura területén harminckilenc olyan község van, a mely elvesztette volt kegyurát. Ezeknek a községeknek ugyais azelőtt a magyar állam volt a kegyura és az átalakulás után ezek a katolikus községek elvesztették az anyagi támogatást, épugy, mini a szuboticai plébániák is. amelyeknek a város volt azelőtt a kegyuruk. Azelőtt csak két autonóm hitközség volt a Vajdaság területén: a szombori és a noviszadi katolikus hitközségek. Legutóbb Szuboticán tizenöt katolikus hitközség alakult: nyolc a meglevő plébániák területén, hét pedig a plébániákból kiszakított területen. Ezeknek mintájára hamarosan megalakulnak a hitközségek a szubotica' apostoli adminisztratura egész területén és a már megalakult hitközségekben megkezdték már a hitközségi adók kivetését. Az adókulcsot hosszabb tárgyalások után úgy állapították meg, hogy a hitközségi adó az állami adók másfél százaléka lesz. A hitközségi adót nem a plébániák vetik ki, hanem a központi egyháztanács, amelynek tagjai az egyes hitközségek egyházi és világi elnökei. Az adóbehajtás a részesei ennek a keserű meddőségnek. Fájdalmas dolog mindezt el mondani. Da van valami, ami mér fájdalmasabb lenne : nem teljesíteni a magyarság iránt tartóz kötelességünket. A hallgató;, most kötelességmulasztás. ség tisztviselői révén történik és a hitközségi adókat külön kezelik, mint hitközségi vagyont. A hitközségi adók fizetése következtében az autonóm hitközségekben a hívőknek beleszólásuk lesz az egyházi ügyek intézésébe. A hitközségek vagyonából máris több beruházást vettek tervbe. Ezek közül a legfontosabb terv, hogy az uj hitközségek vagyonából mihelyt csak lehetséges lesz. Szuboticán uj plébániákat létesítenek. Szuboticán nagyon sok a katolikus hivő, azonkívül a város igen nagy területen fekszik és igy a külterületeken lakó híveknek többnyire óriási távolságra kell menniük, amig elérik plébániájukat és templomukat. Ez a körülmény már régóta szükségessé tette volna az uj plébániák létesítését, amit a háború és az azt követő átalakulás hiúsított meg. Most azonban a katolikus kitközségek kifejlesztésével kapcsolatban a szuboticai apostoli adminisztratura komoly előkészületeket tesz arra, hogy Szuboticán fokozatosan nyolc uj plébániát létesítsenek. Budanovics Lajos apostoli adminisztrátor terve szerint ezek az uj plébániák a következő helyeken létesülnének: a Kálvária és környéke, a 'jfaromvásártér és a Bajai szőlők, a Majsai szőlők, Radonovác, Sándor, Kisboszna, Gyurgyin és Palics. Az uj plébániák építését nyomban meg! kezdik, mihelyt az egyes hitközségek anyagi ereje ezt lehetővé teszi. A szuboticai katolikus egyház hi-Megszigorították a ketto'sfeirfokosok : árátiépését A határmanti kettősbirtokosok ügyét nem régen rendezte a pénzügyminisztérium direktívái alapján a vámigazgatóság. Minden kettősbirtokos, akit politikai szempontból a hatóságok^ megbízhatóknak találtak, évre szóló határátlépési engedélyt kaptak. A szuboticai vámhivatal csak nemrégen osztotta szét a határátlépési engedélyeket a jogosult jelentkezők között, akik azóta zavartalanul léphetik át a határt, hogy az ország területén kívül eső birtokaikat megművelhessék. _ A kettősbirtokof soknak egy részét azonban most \ kellemetlen meglepetés érte. A beogradi vámigazgatóság rende> letet adott ki, amely szerint mindí azon kettősbirtokosok, akik 1921 \ augusztus 20-ika után vásároltak, ' vagy ajándékul kaptak az országon l kívül eső határmenti birtokot, nem I kaphatnak határátlépési engedélyt és ! amennyiben ilyen birtokosoknak : már volna engedélyük, azt haladék\ talanul be kell vonni. Kivételt képezf uek' azok. akik ez idő alatt örökség \ utján váltak kettősbirtokosokká. ; A rendelet közli még, hogy a töb' bi kettősbirtokosok is. akiknek 1921 I augusztus 20-ika előtt már oly hej lyen terült el földbirtokuk, hogy a |j határok megváltozásával lettek ketj Kisbirtokosok, csuk 1926. év január elsejéig kaphatnak határátlépési engedélyt, azontúl ezektől is be kell \ vonni. Kivételt képeznek azok, akik-» j uek birtokait a határvonal átszeli1. I Szuboticára most érkezeit meg a 5 rendelet, amelynek végrehajtására a j hatóságok már minden előkészületet ? megtettek. A kataszteri hivatal, valamint a telekkönyvi hivatal át fogja s vizsgálni valamennyi kettősbirtokos I birtokivét és a vizsgálat eredményét í át fogta terjeszteni a vámhatóságok] hoz. ahol a rendelet értelmében fog-' \ nak eljárni. A városi tanács azon' kettősbirtokosok ügyét, akikre a rendelet csak annyiban vonatkozik, hogy mint kettősbirtokosok jutottak újabb határontulí földhöz, felterjeszti utközplebaniak epiteeenek tér.- a beogradi vámigazgatósághoz donna gy szimpátiával fogadják. anHHMKSS lés végett. Myolc aj plébániát akarnak felépíteni Szuboticán A központi egyháztanács megkezdte a hitközségi adók kivetését — Péter következik, — szólt az öreg. — Vagy már harmadszor szégyenitesz meg. hogy nem jól osztályozlak titeket? Péter mosolyogva nézett vissza. — Megtehetném, öregem, mert az enyém igazán nem mindennapi. Ha nem is fordulatos, ha nem is regényes. mégis ezt fogják a legérdekesebbnek mondani. Elmondom hát a hátralévők előtt is nyugodtan. Kilenc éves voltam, mikor elhatároztam, hogy feleséget biztosítok magamnak. — Ohó. ez nagy mondás! — Csak várjatok. Nem fogok semmit nagyítani, ügy történt, hogy kir lene éves koromban falun nyaraltunk. Nekem, vézna pesti gyereknek. szép kis kertecském volt s kimondhatatlan boldog voltam minden egyes virággal, ami abban kinyitott. Azt persze ma már nem tudhatom, hogy mi adta hozzá az indítást, de ezen a nyáron egyszer ilyesfélét mondtam az apámnak: — Milyen kár, hogy én nem ismerek olyan kislányt, akit feleségül vehetnék. — Miért, kis fiam? — kérdi az apám. — Mert látod, most annyi virá; gom van és én küldhetnek neki sok szép virágot és akkor megszeretne és mikor felnőnék, feleségül venném. Nem ismersz egyet? Apám nem nevetett ki. mert minden gondolatommal sokat foglalkozott. most se ütötte el tehát a; dolgot, hanem tovább beszélgetett róla. — Várj csak. kis pajtás, egyet mindjárt mondok. Emlékszel te a ' Mártuskára? — Aki egyszer délelőtt volt nálunk az anyucijával? — Igen, az az. — hány éves? — Kilenc. — Akkor jó. Es urilány? — Hogyne. A nagyapja főigazgató. — A gimnáziumban? — Igen. — Akkor jó, akkor nagyon jó. Akkor elveszem. Mikor mégy Pestre? Holnapután? Elviszed neki a virágot. Másnap azonban erdőbe mentünk szamócát szedni. Nagyon sokat vittünk haza és apám azt mondta, hogy válogassak ki belőle egy csomót. kössem csokorba és kössem körülötte a virágokat. Ilyet még aligha kapott az a pesti kislány együtt: virágot és szamócát. Másnap apám el is vitte a csokrot Pestre és a vonatról egyenesen oda ment. Én türelmetlenül vártam haza apámat. Első kérdésem az volt: »Örült neki?« Második kérdésem: »Mit üzent? Nem irt?« Ti most már megérthetitek, hogy én mennyit gondoltam ettől kezdve erre a kislányra. Alig vártam, hogy hazakerüljek és beszéljek vele. Beszéltem is, de valami visszatartott, hogy megkérdezzem tőle a szamócás csokrot, pedig ha megkérdem, rr-i nem lenné a feleségem. —- Nem lenne? Miért? — Mindjárt megtudjátok. De előbb a nagyanyámról kell beszélnem. Nagyanyám azok közé a fehérhajú magyar asszonyok közé tairto: zott. akik családjuk minden kicsiny . és nagy dolgát egyforma -bölcses- i séggei és korlátlan hatalommal iní tézik. ugyanannyi erőt. méltóságot I és jóságot pazarolva el. mint a tör} ténelem kevés, igazán nagy uralko t dó-asszonya. Nos, —• ezt már persze I mind sokkal később tudtam meg, — j apámat az a kellemetlen meglepetés j érte, hogv a kislány nem volt ott- I hon. Külföldre vitték és csak hóna- I Dók múlva került vissza. Apám1, aki ! ezt a dolgot teljes komolysággal in- I tézte. elment hát a nagyanyámhoz j tanácsot kérni. Miután mindent ©1- í mesélt neki. nagyanyám páratlan j elevenségü fantáziájával öt perc I alatt megcsinálta az egész tervet. 5 — írunk fiam, — igy mondhatta, I — a kislány édesanyjának most rög!,tön és megkérjük, hogy csináljon ! pontosa nilyen csokrot és Péter kiil- 1 deményeként adja oda Mártuská; nak. Azután ehhez a dologhoz kell rögzíteni az egészet. Valahányszor alkalom lesz rá. menjen egy-egy ilyen csokor. A többi magától jön. A j fiú komoly és bizonyosra veszem, i hogy annak idején ez megfizethetet- I len oltalom lesz számára minden- I féle kamaszkori veszedelem ellen, í még ha később a házasságból nem i is lenne semmi. ; — így is történt. Ti mind tudjá■ tok, hogy én sok csúfolódást tűrve, í távoltartottam ■ magam a kétesebb mulatságoktól. Azt persze már nem ' tudtátok, hogy a paíicsi erdő szamó- I cáiból nagy diákkoromban hányszor [ment kis express-csomag Budapestre. még ha a cigarettapénzembe került is. Mire az egyetemet elvégeztem, vőlegény voltain.
