Bácsmegyei Napló, 1924. május (25. évfolyam, 120-148. szám)

1924-05-24 / 142. szám

f 2. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ Palesztinában megsértették a magyar kormányzót A Jeruzsálem! vízmüvek igazgatójának letartóztatása Budapesten Budapestről jelentik: A török kor­mány már régebben Tolnav Árpád budapesti mérnököt bízta meg_ a je­­ruzsálemi vízmüvek vezetésével. Tolnav évek óta Jeruzsáiemban él. mint az ottani vízmüvek igazga­tója. A múlt évben Jeruzsáiemban járt Szabó József, a magyar nemzeti hadsereg főhadnagya és megláto­gatta a vízmüveket, is. Ez alkalom­mal Tolnav Árpád állítólag leki­csinylőén nyilatkozott a magyaror­szági állapotokról és amikor a fő­hadnagy tiltakozott ez elten, kiutasí­totta őt a vízmüvek területéről. Toinay Árpád nemrég Budapestre érkezett családja meglátogatására és az uccán véletlenül találkozott Szabóval, aki felismerte és nyomban átadta egy rendőrnek. Tolnavt a fő kapitányságra kisérték és a fő had­­. nagy vádjai alapján őrizetbe vették. Kormányzósértés és nemzetgyalázás miatt folyik ellene az eljárás.------------«■■■EBHann-——---­TQ24 május 24. A szubotícai Lloyd Kereskedők küldöttsége Pavlovics István törvényszéki elnöknél A szubotícai Lloyd — mint már meg­írtuk — mozgalmat indított a kereske­delmi pörök késedelmes elintézéséből származó sérelmek orvoslására. A Lloyd ebben a kérdésben a város kereskedőit és iparosait gyűlésre hívta össze, ame­lyen elhatározták, hogy a sérelmeket írásba foglalják és eljuttatják az ille­tékes tényezőkhöz. Pénteken délelőtt Manojlovics Vla­­diszláv dr. a Lloyd elnöke, Klein Géza nagykereskedő, a Lloyd választmányi tagja és Damjcmovics Milán titkár meg­jelentek Pavlovics István törvényszéki elnöknél, ahol Manojlovics Vladiszláv dr. méltatta a Lloyd akciójának fontos­ságát az általános gazdasági élet, kü­lönösen pedig a kereskedők és iparosok helyzete szempontjából. A Lloyd elnö­ke ezután átnyújtotta a törvényszéki elnöknek a Lloyd memorandumát, amely a sérelmeket sorolja fel. A memoran­dum rámutat arra, hogy a mai jogszol­gáltatási viszonyok között, amikor ■II ni 'Wi.iiH'ii'iin évekig is eltart egy-egy per elintézése, a hátralékos adósok nem isi gondolnak adósságuk kifizetésére. A'bíróság a törvény értelmében 5 százalék kamatot itél meg az adós terhére, holott az adós ennél sokkal nagyobb nyereséget ér el annak a pénznek a forgatásával, ami­vel tartozik. A kereskedők és iparosok ezért kérik, hogy gyorsítsák a keres­kedelmi perek elintézését. Egyszersmind bejelentik, hogy törvényhozási utón fogják szorgalmazni, hogy a bíróságok a törvényes kamatlábon kívül, amely már nem felel meg a mai gazdasági vi­szonyoknak, 2 százalék havi kártérítési kamatot ítélhessenek meg. átvette a memorandumot és biztosította a küldöttséget, hogy a saját hatásköré­ben a legnagyobb készséggel mindent meg fog tenni a kereskedők és iparo­sok sérelmeinek orvoslására. Kijelentet­te, hogy e napokban elfoglalja állását egy a szuboitiica’i törvényszékhez áthe­lyezett törvényszéki bíró, aki kizáró­lag kereskedelmi perek elintézésével fog foglalkozni Ezenkívül utasítani fogja az elnök a szubotícai, szentai és topolai já­rásbíróságok vezetőit, hegy a kereske­delmi pereket lehetőleg gyorsan tár­gyalják le. A küldöttség tagjai megnyugvással vették tudomásul a törvényszéki elnök Pavlovics István törvényszéki elnök I válaszát. Mem sokáig késik már a konkordátum megkötése Gyors eredményt várnak a bánáti apostoli adminisztrátor római tárgyalásaitól Rodics P. Rafael bánáti apostoli adminisztrátor Rómában folytatott tárgyalásai — amelyekről rövidéi már beszámoltunk — a legnagyobb érdeklődést keltik bácskai egyház körökben is. Rodics Rafael Rómáb; való utazása előtt megállapodót Budanovics Lajos bácskai apostol adminisztrátorral a mindkét egy házi kerületet érdeklő kérdésekber és igy római tárgyalásai nagyion­­tosságuak a bácskai katolikus egy­házkerületre nézve is. Egyházi körökből szerzett értesü­lésünk szerint Rodics bánsági apos­toli adminisztrátor abban a memo­randumban, amelyet a kongregáció konzisztoriális elé terjesztett, kiter­jeszkedett a bácskai egyházkerület heyzetére és annak kívánságaira is, a pápánál lefolyt magánkihallgatá­sa alkalmával is referált a bánáti püspöki heiynök nemcsak a bánáti, hanem a bácskai paphiány méretei­ről is. A római tárgyalások eredménye után egyházi körökben nagy meg­nyugvással veszik tudomásul, hogy a pápa tájékozott az itteni egyházi viszonyok felől és remélik, hogy ha­marosan rendezni fogják a papne­­velés ügyét is. A szuboticai apó; toli adminiszíratura már terjesztett fel ebben az ügyben — és más ren­dezésre váró kérdésükben is — me­morandumot Rómába, azonban mind­addig, amig a V.atikán és az S. H. S_ királyság között nem jön létre a Ikonkordátum, csak ideiglenesen le­lhet rendezni ezeket a függő ügye­iket. Rodics Rafael bánáti apostoli ad­minisztrátor római tárgyalásai so­rán azt az impressziót nyerte, hogy a konkordátum megkötése most már nem késhet sokáig, annál kevésbé, mert azt úgy a jugoszláv kormány, mint a Vatikán mielőbb tető alá sze­retné már hozni. Egyházi körökben sokat várnak a konkordátum meg­kötésétől, amivel végleges elintézést fog nyerni minden függőben levő kérdés. A szuboticai apostoli adminisztra­­lura éppen ezért minden előkészü­letet megtesz már most arra, hogy a papnevelő intézet felállítása ne szenvedjen semmi késedelmet. Mi­vel azonban a paphiány egyre érez-Íhetőbbé válik, az uj szeminárium felállítása pedig még a jelek z rint távol van., a vajdasági papnevelést :— mint már többször megírtuk — addig'ideiglenesen idegen szeminá­riumokban folytatják., Rodics apostoli sadminisztrátor azonban a Vatikán­ban Ígéretet kapott arra nézve, hogy a kérdést sürgősen rendezni fogják, úgy hogy minden remény megvan arra, hogy a vajdasági katolikus papnevelés problémája hamarosan megoldódik. Tárgyait a bánáti apostoli admi­nisztrátor Rómában a szent évi za­rándoklat ügyétben is, Budanovics Lajos szuboticai püspöki heiynök Enyelgés Irta: Móricz Zsigmond II. A férjet bosszantotta, hogy a fele sége. a karja közt. olya® valamire gondol.' amit ő nem ért. olyan vala­kire esetleg, aki nem ő. Eltakart idegességgel meg is kér­dezte: — Most mondja meg, mire gondol. Az asszony nevetett. — Nem fog örülni neki. — Hátha . . . meg lehet elégedve, az előbb se haragudtam meg. Az asszony komolyan nézett rá, kicsit felülről s gúnyosan. — Tudja mire gondolok? Maguk férfiak mind egyformái buták. Csak dr. Buta őszinte volt. de maga egy ravasz . . Csakhogy jegyezze meg magának, ha maga ravasz, én is va­gyok ... Ne képzelje azt. hogy én olyan liba vagyok, akinek .lói esik, ha azt mondják neki. hogy: maga szép. Én azt akarom hallani, tudja, de nem hiszem. Én egyáltalán egy szót sem hiszek egy férfinak. — Akkor ki se nyitom a számat többet maga előtt. — Az nem úgy van s az nem ma­gától függ. hanem éntőlem . . . Mért kérdeztem én Bóthától. hogy szép-e Ilosvayné? ... Én tudom, hogy szép. azt nekem nem kell megmagyarázni. Én nem erre a tényre voltam kiván­csi : én azt akartam hallani, hogy egy férfi az én fülem hallatára s én előt­tem merészel-e egv nőt szépnek mondani? ... — Győzni akart. — Igen: győzni, érezni a győzel­memet. hogyha nem is vagyok olyan szép. mint Ilosvayné. de van férfi s vannak férfiak, akik mellettem nem is látják meg őt. vagv ha meglátják is. nem merik azt kimondani. — És nem sikerült. — mondta a férj kis kárörömmel Az asszenv kicsit hallgatott. — Sikerült... — mondta ajkbigy­­gyesztve — mert nézze: mind a két férfi arcán láttam a habozást; lát­tam. hogy ez most azon töri a fejét, mit lesz célszerű mondani ... Az egyik becsületesebb volt. minthogy előttem hazudni merészeljen, a másik ravaszabb volt, minthogy nekem ha­zudni próbáljon. A férj nevetett, nagyon mulattatta az asszony okossága.-- így bizony, barátom. — mond­ta az asszony s megcsípte az ura ál­lat. mint a gyerekeét. szerelmes csu­­csoritássa! nézve az arcába — te­gyük föl. hogy a férfinak megtetszik egy másik nő: azt hiszi, hogy én el­vesztem azt a férfit, ha az az enyém? . . Az a kérdés, mije van a másiknak? szépsége? tegyük föl, hogy elvitathatatlan szépség? . . . jó! ... de nekem azonkívül még van néhány fegyverem. — Például. — Maid. — No. például egyet. nevében is. Rómából még ezután1 várt értesítés után fogják csak vég­leg megállapítani a zarándoklat idő­pontját, amely valószínűleg a jövő tavaszra fog esni, az egyházi ható­ságok azonban addig is előkészítik a zarándoklatot, amelyen előrelát­hatólag tömegesen fognak a katoli­kus hívők résztvenni. Tilos a Iiőlalhda-kereskedelem A kereskedelmi minisztérium rendelete Már hónapokkal ezelőtt több ízben foglalkozott a Bácsmegyei Napló a hólabda-rendszerü kereskedelemmel, amelyet egyes külföldi és bácskai cégek újból kezdtek meghonosítani a Vajdaság területén. Rámutattunk arra. hogy az üzletszerzésnek ez a módja megkárosítja azokat, akik a hólabda-cédulákat. vásárolják, mert a láncszem folytonossága a vevők közt végül mégis megszakad valahol és az utolsó kéz a blokkért kifizetett összeget elveszti. Ettől eltekintve is a vevő sohasem tudja, hogy milyen minőségű áruhoz jut és kénytelen olyan cikket elfogadni, amilyent a kereskedő a már kifizetett blokko­kért küld. Súlyosan sérti a hóiabda­­rendszer a kereskedők érdeken iSé mert erős konkurrenciája a legá’is kereskedelemnek is és a vevő kö­zönség nagv részét elvonja a helyi kereskedelem igénybevételétől. A kereskedelmi minisztérium most magáévá tette a Bácsmegyei Napló álláspontját és 3475/III.—1924. szám alatt rendeletet bocsátott ki. a hólab­­da-rendszerrel űzött kereskedelem ellen A rendelet szerint a kereske­delmi minisztériumnak tudomásárai jutott, hogy a Vajdaságban több bél­és külföldi cég blokkok terjesztésével szerez magának vevőt Megálla­pítja a minisztérium, hogy a. keres­­keddimi törvény a kereskedelemnek ezt a módját nem ismeri és konsta­tálja azt is. hogy a liólabda-kereske­­delem sérti azoknak az érdekeit, akik a törvényben meghatározott módon folytatták üzleteiket. Ennek folytán figyelmezteti a kereskedelmi minisztérium a vajdasági hatóságo­kat. houv c, hólabda-kereskedelmet. amelv törvényellenes, akadályozzák meg és a terjesztett vásárlóblokko­kat kobozzák el. A minisztérium erről a határoza­táról a vajdasági hatóságokat és a! kereskedelmi- é« iparkamarákat is értesítette. — A fegyvereimet nem fogom el­árulni. — Csak egyet hiszen sok van. — Hát egyet: jó ... Á. nem. hagy­juk ezt . . . Nem is akarok gondolni rá. — Hát maid én. jó? . . „ — Jó. — Tudja melyik győz? . . . ame­lyiknek több az ereie. — Nem: erőszak nem segit. — Amelyiknek tovább van még ezv fontja, mint a háborúban. — Nem: pénz itt nem segit. — Amelyik tovább bírja idegekkel. — Nem: ez nem ideg-kérdés, azt nem hiszem. — Hát akkor? — Mit? ... azt nem mondom meg . . . A féri magában befelé mosolygott. — Pedig úgy van. amelyik asz­­szony tovább harcol, az győz . %. amelyik tud lenni a férfiért bölcs és bolond és őrült és hisztérika és gyil­kos és viszont önfeláldozó,^ tűrő, szenvedő, hűséges kutva és élet és halál és ezer asszony, tizezer asz­­szony. hogy le tudja foglalni minden pillanatát a férfinak, hogv az ne tud­jon nála nélkül sem élni. se lélekzero, se szórakozni, se magányban ma­radni. mert annyi lelki anyaggal te­lítette meg az asszony, hogv nem le­het magából kifüstölni s kilélekzeni és meg se halni nélküle. Az asszony csak nézte, nézte az urát.' erősen összecsukott ajkakkal. nagyon, nagyon mély s titkos mo­sollyal. — És ez egv igen nagy harc, ida erő kell, ideg kell, nagy tőke kell a rettenetes nagy tudatalatti elszánt­ság. mert jaj annak a nőnek, aki azt mondja: »én nern mehetek maga után. csak maga jöhet én utánam« és aki azt mondja: »isten ments, hogy én zavarjam a maga életét szivem, én nem avatkozom a maga gondola­­teába, én csak várom . . .« Az ilyen nő már elvesztette a csatát, elvesz­tette a férfit, de elvesztette az egész éltét is. üres lesz és gyötrődő és kü­lönböző férfiak vonulnak végig rajta mind csak addig, mig neki jól esik, mert az ilyen nő nem tud sem meg­fogni. sem megtartani, nem tud épí­tem. nem tud gyümölcsöt teremni, meddig és szomorú, a kacagó szo­morúság az ő zászlaja . . . Az asszony egyre jobban össze­­zárödó pillákkal nézte az urát, — Mit beszél maga? A féri: — Maga helyett, szivem: most mondja meg, hogv melyik nő győz hát a kettő közül. Az asszony: — Amelyik jobban szeret. A férj; , — Igen Az asszony: — És most csókoljon meg. A férj mohón adta a száját. És az asszony izzóan csókolta vissza.

Next

/
Thumbnails
Contents