Bácsmegyei Napló, 1924. május (25. évfolyam, 120-148. szám)
1924-05-18 / 136. szám
4. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1924 május 18. TINTA ® s © Nézőtér ; Nézem a nézőteret. A nézőtér nem arra való, hogy nézzék, hanem hogy nézzen. Ép ezért nézem én. Sohasem láttam igazán, noha hozzávetőleges számítás szerint életemben vagy kétezerszer lehettem már színházban. Mindannyian felületesek vagyunk, elmulasztjuk az igazán érdekes látványokat s meghalunk anélkül, hogy magunk köré tekintenénk. A mai este alkalmas a megfigyelésre. Részint a szinpad mindig világos s teljes fény verődik a nézőtérre is, részint pedig barátomnak darabját játsszák, mely oly unalmas, hogy lehetetlen csak egy másodpercig is figyelni a színpadra, az alakjaira, kiket nem tud mozgatni, és valami érdekest keresve önkénytelenül a nézőtér felé fordulok, a nézők felé, kiket határozottan tud mozgatni, nem mint a szinpad, hanem mint a nézőtér drámairója. A ház tele jván. Emeleti páholyban ülök, onnan készítem jegyzeteim. Mindenekelőtt a fejek. Mennyi fej. Ha levágnák és indián módra egymásra raknák a koponyákat, azt hiszem a gúla a meny-| nyezet csilláráig is fölérne. Mindenféle fejek. Lapda-fejek, görögdinnye-fejek, sárgadinnye-fejek, kókuszdió-fejek, de leginkább jóindulatú, rokonszenves tökfejek. Ezekben agyvelő van, a sörte-j szerű, sárkefe-szerü, lábtörlő-szerű, j csirketoll-szerü, piheszerü hajak alatt, 1 valami fehér-szürke, langyos, 37 fokos | nyák, mely gondolkozik azon, amit lát és hall. Különös, nagyon különös. Most következnek az arcok. A néző arca buta. Föltétlenül buta és bárgyú. Ez mindenkire áll, kivétel nélkül. E sorok írójára is, amennyiben nem a nézőteret szemléli, mint most, hanem a színpadot. Amint a néző fölemeli fejét és arcát, odatartja a szinpad felé, oly gyermetegen, hogy pofon lehetne csapni, jobbról is balról is, oly kere-| ken és gömbölyűén, hogy akár rá is ülhetne vele a zártszékére, konok ostobaság nyilatkozik meg rajta, kotnyeles fontoskodás, angyali tájékozatlanság s nevető ingeremet úgy csiklandozza, hogy elkacagom magam. Ilyen elme's gondolatokat látok rajta : „ejnye“, „mi lesz“, „no most“, „kis hamis“, „ojjé“, „hallatlan“. Minden arc meghízik a kíváncsiságtól, a sovány is. Minden ormány elfilul, fölpiszui 1 a figyelemtől, még a görbeorr is, al sasorr is, a karvalyorr is. Fönn az orrtő körül kirajzolódik a| szigorú omega-ránc, de különben aj hús petyhüdt, a vonások lottyadtak, | mert az emberek érezve, hogy nem törődik velük senki, nem pózolnak, nem öltik fel azt a tükörkifejezést, melyet még - akkor sem tesznek le, | mikor egészen egyedül vannak. Csakjj az alvó arcok lehetnek ilyenek, sötét-§ ben, hogy senki sem kémleli őket. Most azonban erre a népes társa-! ságra, mely együtt a tömeg képzeletálmát alussza, éles világosság derül. Köztük egy igazi alvó is van, egy kövér ur, kék lüszterkabátban, ki | mázsás feje után hajolva, mely foly-1 ton előrevonja törzsét, minden pilla natban bele akar zuhanni az alvás jótékony örvényébe, de szegény tartva attól a balitélettől, hogy színházban nem illik aludni, minden pillanatban főiriad. Ezerszemü Cézár. Ilyen közelről. Külön-külön a szem is nevetséges. Mihelyt figyel, elveszti érdekességétJ nyilt, becsületes, bamba lesz. Isteni? nőszemek, boszorkányos leanyszemek,® melyektől megtébölyodnék, ha csak nékem játszanának, minden varázs nélkül valók, mint az üvegajtók kék, vagy barna ablakocskái. Kitárulnak a csodára, semmit se adnak maguktól, csak be akarnak valamit fogadni. A férfiak szeme meg épen rettenetes. Kerek hajó-ablakok, kipuffadó kerti golyók, vagy lapos szörnyűségek. Leginkább két tükörtojás egy zsíros rostélyoson. Ha sírnak és itatják az egereket, akkor elfog a düh. Zsebkendők repülnek elő, a szemek kivörösödnek, mint a temetésen. Eddig, tekintve, hogy ezren felül ülnek itt, vagy másfél- liter meleg sósvizet locsolhattak el. Lekiáltok hangosan, hogy vigasztaljam őket, beleszólok az előadásba, hogy nem igaz az egész, sohase búslakodjanak, de ők rám se hederitenek. Aztán a nevetés. Jaj a nevetés százféle hangja, ezerféle fintora. A kuncogás, vihogás, nyihározás, ökrendezés, röhögés skálája. Ez a kacaj úgy bugyog ki ennek a fruskának száján-orrán, mint a szódavíz. Micsoda sípolás és sivalkodás. Micsoda cincogás és vinnyogás. Malacvisitás és j disznóröfögés, galambturbékolás én kigyósziszegés. A derű nyávogása, | a vidámság tüsszögése, a humor nát j hája. Vigyori szájak fülig futnak s| hápognak, levegőért kapkodnak. Görcs! szorítja a torkot. B Jevörösödnek, min j halvány szűz. kinek egészen halka., j valami trágárságot súgtak a fülébe, j vagy az akasztott ember, a kivégzés első másodpercében. Édes, kedéyes egy este. Kitünően mulatnak. Milyen kiváncsiak. Két és félóra óta nem lohadt kíváncsiságok, mely uccán, úri társaságokban illetlen, ha csak pillanatra is felébred. Itt ki lehet teregetni, meztelenül, hisz mindenki egyformán kiváncsi. Nem szégyelik. magukat? Már a harmadik felvonás vége felé jáiunk és ők még mindig bámulják a színpadot, akár csak én őket. Én azonban dolgozom. Ritka észrevételeket, nemes megfigyeléseket gyűjtök, hogy majd( megírjam. Kényé rét keresek. Kosztolányi Dezső Mem szabad magyar kiadás« kfeyvből tanulni A magyar iskolákban Kern lesz tankönyv A közoktatásügyi miniszter ma; rendeletét küldött a szentai fő-j gimnáziumhoz s valószínűleg aí többi gimnáziumokhoz is, amelyben megtiltja, hogy a j Magyarországon kiadóit tan- I könyveket a tanulók tovább is | használhassák. A miniszteri rendelet értelmében oiyan tankönyvből, amelyet Magyarországon adtak ki, a tanulóknak tanulniok nem szabad s az iskolába bevinni is tilos. A rendelet a magyar szülök és tanulók közt kínos megdöbbenést kelt. A gimnáziumok magyar tagozatai számára azokra a tantárgyakra, amelyeket magyar nyelven tanítanak, eminök az algebra, geometria, latin, francia és 3 német nyelv, irodalomtörténet, | filozófia, fizika nem adtak ki kü-1 lön tankönyveket, hanem ezeke ji a gimnáziumok magyar tagozató-1 ban a régi magyar kiadású tan-I könyvekből tanulták. Eddig ebben senki sem látott semmiféle sérelmet, mert hiszen azzal, hogy az algebrai, vagy fizikai képieteket budapesti kiadású tankönyvből tanulta meg a tanuló, az áíiameszmét nem érte sérelem. Minthogy a névvegyelerazés és egyéb okok miatt kevés magyar osztály van, a magyar tanuló . részére az SHS. királyság területén belül nem is volt -érdemes azokra a tantárgyakra magyar tankönyvei kiadni, amelyeket a régi tankönyvekből is meg lehetett tanulni. A miniszteri rendelet folytán most a magyar tanulóknak nem lesznek tankönyveik. A tanárok kénytelenek lesznek a szünetben tankönyveket írni s azokat primitív módon sokszorosittatni, ha azt akarják, hogy a iövö évben a magyar tagozatokban az oktatás eredményes legyen. Arzén, aszpirin, sztrichnin A rákosszentmihilgi gyilkosságok kisebb vádlottjainak kihallgatása Budapestről jelentik; A rákosszentmihályi bűnügy szombati tárgyalása Szegi Margit Mária kispesti varrónő kihallgatásával kezdődött, akit az ügyészség orgazdaság bűntettével vádol. A varrónő kijelenti, hogy nem érzi magát bűnösnek. Molnáf-Tóth kijelentette neki, hogy két ládát fog elásni, de vigyázni kell, hogy erről ne tudjon más senki. Egy napon egy fuvarossal Molnár-Tóth el is hozott egy nehéz ládái. Az egyik láda büdös volt. Molnár-Tóth értéktelen dolognak mondta az elásott holmit, de figyelmeztette, hogy ne szóljon senkinek, mert kellemetlenség lehet belőle. Az elnök: Mit gondolt maga, mik lehetnek az elásott dolgok? Szegi Mária; Azt gondoltam, hogy kincsek. Következik a szabadlábon levő Bócz István műszaki alkalmazott kihallgatása, kit az ‘ ügyészség egyrendheli gyilkosságban való bünsegédi bünrészességgel vádol. A vádirat szerint ö adta a mérget Molnár- Tóthnak és Köves Lipótnénak. az öreg Laclimann meggyilkolására. Vallomásában elmondja. hogy 1922 novemberében ismerkedett meg Molnár-Tóíhtal egy pestszentlőrinci szülésznőnél kifogástalan úriembernek tartotta. Egy alkalommal azzal a kéréssel fordult hozzá Molnár- Tóth. hogy szeretne vele négyszemközt beszélni diszkrét ügyről, nőről van szó. — Tekintve, hogy te kapsz, mint vadászember, mérget, mondta Molnár-Tóth. szerezzél nekem is egy adagot. Nőügy az egész. A kutyákat kellene elpusztítani, amelyek állandóan akadályozzák azt. hogy a növel szabadon találkozhassak. Én azt gondoltam, hogy baráti szivességet teszek. Szereztem is két gramm arzént. de közben meggondoltam a dolgot és két gramm aszpirinnel kicseréltem és azt adtam át Molnár- Tóthnak. Egyszerűik jött Molnár- Tóth azzal, hogy a kutyák megnyalták. de nem eszik megi Más kell, — mondta Molnár-Tóth — sztrichnin. Szereztem neki sztrichnini, amikor átadtam, kijelentettem neki. hogy vigyázz. mert ezzel a fél Budapestet ki lehet pusztítani. Később azonban Molnár visszaadta a mérget, Molnár-Tóth visszavonja vallomását Az elnök elrendeli Bócz Istvánnak Molnár-Tóíhtal való szembesítését. Molnái-Tóth ekkor a következőket mondja: — Visszavonom eddigi vallomásaimat. hogy Bóczot informáltam volna terveimről. Nem mondtam neki soha, hogy embert akarok eltenni láb alól a méreggel. Nem igaz. amit vallottam, nem akarom hiába tönkretenni egy ember éleiét és nem aka* rom. hogy igazságtahnul folt kerüljön a múltjára. Molnár-Tóth kijelent? hogy meggyőződése az. hogy Bócz becsületes ember, mert őneki is felajánlotta az dldetekíiv szerepét. de bócz azt kereken visszavdasitotm. Bócz tagadja, hogy Molnár ezt felajánlotta volna. Molnár megmatrtad állítása mellett. Következik Böhm Imre gyári tisztviselő kihallgatása, akit az ügyészség bűnpártolással vádol, mert amikor Molnár-Tóth a csendőröktől megbilincselve megszökött, Böhm Jmréékhez ment be Pestszentlőrincen és ekkor Böhm azt mondta neki; most még elég korán van. meneküljön. ő nem segit rajta. Böhm vallomásában j elmondja, hogy május 29-én 6 óra tájban Tóth ablakukon zörgetett. Böhm ajtót nyitott neki és ekkor látta, hogy Molnár-Tóth kezét a mellén tartja, panamakulapjával lebontva. Tóth mindenáron négyszemközt akart vele beszélni. Ezért végül hajlott is a szavára s kimentek az udvarra, hogy édesanyja ne legyen tanúja a beszélgetésnek. Ekkor a kezén megbillent a kalap. Böhm meglátta a bilincse és rögtön lel is szólitoíta Molnár- Tóthot, hogy távozzék. Molnár erre nem volt hajlandó, bemenekült a lakásba és az előszoba ajtaját valahogy bereteszelte Tóthot a cseléd engedte ki a.kapun. Tóth a vallomásra megjegyzi, hegy nem akarja Buhmöt terhelni. Már nagyon sok gyáva emberrel ! volt dolgom. — mondja ezután — de ilyen gyáva embert, mint amilyen Böhm, nem láttam. Engem akkor egy tízéves gyermek is ottfoghatott volna. Molnár-Tóthnak e kijelentése nagy derültségei kelt a hallgatóság körében. mire az elnök figyelmezteti a terem közönségét, hogy ne mulasson ja tárgyaláson. Vádlott a hordágyon A délutáni tárgyaláson Molnár- Tóthot, feleségét. Kanozsayt és I'fl\ nozsaynét több ízben szembesíti az elnök, hogy a vallomásaik közötti ellentéteket ilymódon kiküszöböljék, j valamennyien azonban megmarad' nah eddigi vallomásuk mellett. 1 Ezután az elnök elrendeli, hogy i hozzák be Puskás Albertet. A tör- I vényszéki orvosszakértő előadja, í hogy Puskás most is lázas, fokozott szívműködése van. Hat fegyőr hordágyon hozza be cs legnagyobb óvatossággal Puskást: A fehér párnáról kísértetiesen válik ei viaszsárga arca. csontvázzá aszott keze pedig " erőtlenül lóg. A hordágyat a földre fektetik, a közönség mint egy ember hajlik előre és a szánalom moraja zug át a termen. Puskás Albertet eddig még személyazonossági adatai . iránt sem lehetett kihallgatni. Az el. nők megkérdi, elég erősnek érzi-e : magát arra. hogy kérdéseinkre felel‘ icn. I Puskás fejét biccenti meg és hang» ja alig érthető, mikor azt feleli: \ —■ Elég erős vagyok. 1 A személyi adatok felvétele után az elnök a tárgyalást felfüggeszti és annak folytatását hétfőre tűzi ki. VÁROSI jODÓS ! GYÓGYFÜRDŐ NOVISAD PENZIÓ RENDSZER KITŰNŐ ELLÁTÁS ÉS SZOBÁK ISZAPKEZELÉSEK. SÓSÍÜRDŐK. HYDROTHERAP1A. RÖNTGEN-LABORATORIUM, KVARCLÁMPA. DIATHERMA ÉS VILLAMOS KEZELÉSEK. - ÁLLANDÓ FÜRDÖORVOS NYITVA EGÉSZ ÉVBEN - TÉLIKOR A
