Bácsmegyei Napló, 1924. május (25. évfolyam, 120-148. szám)

1924-05-01 / 120. szám

A baranyai magyarság sérelmei Ivkovics Momcsillo radikális képviselő orvoslást igér Baranya magyarlakta községei­ben a közigazgatási hatóságok ve­zetőinek kíséretében kedden látoga­tást tett Ivkovics Momosiiló dr„ az esijeki kerület radikális képviselője. Az informatív körút során Dárdái, Pélmonostort és Rarancsot érintette a képviselő, amely alkalommal mó­dot keresett arra, hogy a lakosság panaszainak alaposságáról meggyő­ződést szerezzen. A Bácsmegyei Napló munkatársa Pélmonostoron felkereste Ivkovics képviselőt, aki kijelentette, hogy ut­jának az a célja, hogy a lakosság panaszait meghallgassa, mert Beo­­gradban interveniálni akar. hogy a sérelmek orvoslást nyerjenek. — Meglepetéssel értesültem arról, ■— mondotta a képviselő, — hogy egyes hatósági közegek nemzeti­ségi szempontból osztályozzák a la­kosságot. Mi, szerbiai politikusok, nem ismerünk különbséget az egyes nemzetiségek között, akik ennek az államnak polgárai. Az államhoz hü polgárokat egyforma elbánás, egyen­lő jogok illetik meg a kötelességek egyenlő teljesítése mellett. Csak be­csületes és nem becsületes polgáro­kat ismerünk Baranyában éppúgy, mint az ország többi részeiben. A baranyai magyarok sérelmeiről általánosságban már van tudomá­som, határozott véleményem azon­ban utam befejezése után fog csak kialakulni, ha a lakosság panaszait mindenütt meghallgattam. A karan­­csi izbeglica-előljáróság ellen felho­zott panaszokról is feltétlenül pon­tosan tájékozódni akarok. Figye­lemmel fogom kisémi mindazokat a jelenségeket, amelyek a lakosság nemzetiség szerint való megkülön­böztetésével arra vezetnek, hogy el­lentéteket támasszanak az állam polgárai között, az állam kárára. Tapasztalataimról be fogok számol­ni Beogradban, mert a kormánynak és a radikális-pártnak eltökélt szán­déka, hogy minden jogtalanságot, al 2. oldal.__________________ Juhász Gyula : Elégia Szivem, e nagy és bánatos gyerek Játékait elunja néhanap, A bábuk és rímek nem kellenek S kemény neki a régi vaskalap. És semmi uj az ódon nap alatt....: Szivem, a nagy és bánatos gyerek , Gügyögve szól magához, ideges, Minek e sok idegen emberek, Az alkony és a hajnal mit keres? És minek e világos, víg de'ek És minek a magános éjszakák? fis minek minden, ó, minden minek, A bus napok, ez elhagyott tanyák? És tűnnek társak, tavaszok, telek S tűnődve sir szivem: emlékszel-e, Hogy Anna is volt és játszott veled? Hogy Anna is volt s játszottál vele?, Émlékszel-e, hogy Anna szőke volt, Emlékszel-e, hogy Anna teste rózsa, Emlékszel-e, hogy mint szerette volt, fía sírtál és ha verset írtál róla? 'Szivem, a nagy és bánatos gyerek Zokogva kérdez és nem felelek. Hűség^ 1 la : Baedeker j £ A múlt héten igen különös szerel- § mi regénynek egy fejezetét közölték párisi és amerikai lapok. Az Arséne | Lupinről szóló regénysorozat se tar­­talmaz szenzációsabbat. ? Az eset hősnője: Mrs. Helena Pat­terson. aki már egyszer férjnél volt — az ismert chicagói dollármillio­­mosnál, Otto Heyworth urnái, de el­vált tőle —. s.aki az őrültségnek ed­dig még semmi egyéb jelét, nem árulta el, halálosan beleszeretett az amerikai betörők királyába, Robert» BÁCSMEGYEI NAPLÓ | mely bármelyik nemzetiség ellen irányul, megtoroljon. Kijelentette végül Ivkovics képvi­selő, hogy néhány napos utjának befejezése után Beogradba tér visz-“ szá, hogy a parlament ülésén részt vegyen, de azután ismét Baranyá­ba jön, hogy a többi községekben is tájékozódjék a lakosság helyzetéről. (m. a.) Á Radics-párt síéin fari választási népgyüléseket a Vajdaságban Agitátorok, készítik elő a választásokat a falvakban Legfeljebb két-három vajdasági mandátumra számithatnak A közeledő választások egyre ak­tuálisabbá teszik azt a kérdést, hogy milyen kilátásai vannak a Radics­­pártnak a Vajdaságban. A vajda­sági politikai pártokat meglepi az a feltűnő csend, amely Radicsék ré­széről ezidőszerint még tapasztal­ható, mert addig, amig a többi pár­tok már kivétel nélkül agitációs gyűléseket tartanak, a Radics-párt még nem fejt ki semmiféle látható választási propagandát a Vajdaság­ban. Sokan ezt a feltűnő csendet az­zal magyarázzák, hogy Radicsék addig, amíg a bunyieivác-sokác-párt­­tal nem állapodnak végleg meg a jelölésekre nézve, nem akarják a vajdasági választási agitációt meg­kezdeni. Ezzel szemben azonban ar­ról értesülünk, hogy a Radics-párt választási agitációja már folyik a Vajdaság egyes részeiben, különö­sen Baranyában, csak csendben folytatják a párt agitátorai ezt a propagandát, hogy ne vonják ma­gukra a nacionalisták figyelmét. A kérdésről a Radics-párihoz kö­zelálló helyről a Bácsmegyei Napló munkatársa a következő információt kapta: A Radics-párt végleg döntött wAr arról, hogy a Vajdaságban önállóan lép fel a választásokon a legtöbjrvá­­lasztói kerületben. A horvát köztár­sasági parasztpárt ellene van annak a tervnek, hogy az ellenzék közös listával lépjen fel a vajdasági vá­lasztásokon, mert a saját választási esélyei szempontjából a legjobbnak tartja, ha mindenütt önállóan veszi fel a küzdelmet. A Radics-párt bízik abban, hogy a Vajdaságban olyan elkeseredett a lakosság hangulata, hogy minden rendszeresebb agitáció nélkül is kedvező talajra találnak a párt elvei. E reménye ellenére is megkezdte azonban már a párt vá­lasztási agitációját, különösen Ba­ranyában, ahol a sokác falvakat vé­gigjárják a párt agitátorai. Kiter­jesztik az agitációt a nemzetiségek­re is. mert a magyar és német sza­vazók egyrészének támogatására számítanak. Ennél a teljes csendben folyó pro pagandánál és cgy-két a választások előtt meginduló hetilapnál nagyobb | agitáció aligha is várható a Vajda- f Ságban a Radics-párt részéről. A | horvát köztársaságiak tisztában van- :> nak azzal, hogy milyen sors várna [ a Vajdaságban népgyüléseikr:- ak- f kor, amidőn Szuboticáu még Davi-! dovicsot se engedték szóhoz jutni, jj Nem akarják kitenni magukat an- j nak, hogy első népgyülésüköri a na­­cionaiisták ne engedjék szóhoz jut­ni őket és gyűlésüket a hatóság fel­oszlassa, még mielőtt kifejthették vohia Programmjukat. Hogy a kor­mányt támogató pártok ne teremt- í hessenek olyan látszatot, mintha Ra­­dicséknak nem lenne talajuk a Vaj­daságban, -ezért ö Radics-párt való­színűleg nem is fogi választási nép­­gyüléseket tartani a VajdaságbanJ hanem tisztán csak sajtója és agitál- J torai utján fog propagandát folytat-j ni, ami egyébként Baranyán kivül, § különösen a szuboticai és szombori | kerületben a bunyevácok között is | I megkezdődött már. Radicsék óvatos agitációjának az! eredményét nem lehet még tisztán I 1924 május 1. látni. Tény az, hogy Baranyában máris vannak híveik, mivel az el­nyomott baranyai lakosság, egyrésze mindenkiben — aki igazságosabb bánásmódot igér — igy Radicsék­­ban is megváltót lát. A baranyai so­­kácokon kivül azonban sok hive van a horvát köztársasági paraszt-párt-, nak a bunyevác-sokác- párt vá­lasztói között is. Itt is megoszlanak ugyan a vélemények, mert a mérsé­keltebbek rossz néven veszik; Rá­dióstól, hogy ki akarják őket szorí­tani a parlamentből. Más szavazatokra — informáto­runk szerint — Radicsék alig szá­mithatnak a Vajdaságban, ahol így; a jelek szerint annyi mandátumot szerezhetnek, mint amennyi eddig a bunyevácok kezében volt. •• Ötvenedszer ünnepli a munkásság május elsejét A szocialista mternacionáié a háború elleni küzdelemre hívja fel a dolgozókat Ä szuboticai munkásság ünnepe Az idei május 1-ei m unkásünnep jelentőségben kimagaslik a szokott hereiekből két évforduló által. Ötven éve annak, hogy a brüsszeli szo­cialista kongresszus május elsejét a munka ünnepévé tette és az idén van tiz esztendeje, hogy megindult a vi­lágháború. Erre a kettős jubileumira figyelmezteti a szocialista intérna­­cionálé nevében Adler Frigyes a vi-; lág munkásait prokiamációMban. Rámutat arra. hogy ötven év múl­tán odazüllö'tt Európa, hogy az első májusi jelszó — úgy mint ötven óv előtt — ismét a nyolcórai munkaidő követelése. Tizedik éve közeleg már annak a napnak. — mondja tovább a proklamáció — amikor a halált­­okádó pergőtűz elsöpörte, a civilizá­ciót a föld színéről és ,a meggyötöri Európa még mindig remeg a lappan­gó háborús veszedelemtől. Az idei május elsején kell születni a munkásosztály uj jelszavának; soha többé háborút! Szubotica munkássága is impo­záns keretekben fogja megünnepelni1 május elsejét. A Programm szerint Arthur Tourbillon urba. Ez a kitűnő férfiú már ült néhány esztendőt kü­lönböző fegyházakban, s talán épp a »kalandos« múltjánál fogva érdekli oly ellenállhatatlanul a gyógyitha­­tatlanul belehabarodott hölgyet, hogy az már jegyet is váltott vele s tekintélyes vagyonát hajlandó' egy olyan urra bízni, aki eddig az enyim. tiéd és övé közt nem tette meg azt a disztinkciót, amelyet jónevelésü úri­emberektől elszoktunk várni. Patter­son úrnőnek a szenvedelme olyan fokú. hogy hiába küzdenek ellene a rokonai, akik a házasságot nem tart­ják rangszerünek s nem óhajtanak sógorságba jutni egy olyan kiváló­sággal, akinek a hires neve nem a politikai, vagy az irodaiom-müvé­­szet-rovatban, hanem a törvényszé­ki csarnokban szokott brillirozni. A korkülönbség is elég nagy a jegye­sek közt, — az amerikai Arséne Lu­pin már negyvenhárom éves, mig a menyasszonya csak huszonnégy esztendős. De ez a csekélység a ra­jongó nőt nem zavarja, s ezt dicsé­retéül említem föl. hiszen azt bizo­nyítja vele, hogy.— mint a férjhez­­kivánkozó nők legtöbbje, ő is — el tud nézni két évtized korkülönbsé­­get. ha az imádott férfinak, mint a jelen esetben is, a fiatalság helyébe más férfias érdemei vannak. Egy ki­rályhoz még hatvanéves .korában is nőül menne nemcsak egy huszon­négy éves elvált asszony, de egy ti­zenhét tavaszt számláló érintetlen hajadon is, gondolván, hogy király­nénak lenni, ha öreg is az ura. töb­bet ér. mint boltban árulni a fűszert egy fiatal férj mellett. S mivelhogy államokon uralkodó ^királyok nem igen jelentkeznek kérőkként polgári állású dátnáknál. a Patterson-hölgy megelégszik a betörőkirállyal, mert azt hiszi, igy is királyné, betörőki­rályné lesz. Pedig a számításaiban könnyen csalódhat. Ha a tervezett házasság csak­ugyan létrejön, Tourbillon ur való­színűleg felhagy a nemes mestersé­gével, nem szorul már rá. hogy be­törjön idegen házakba, kastélyokba és bankokba, amikor pénzre lesz szüksége, ott van a feleségéé, amely­­lyel szabadon rendelkezhetik a bi­zalomnál fogva, amelyet a szeplő­telen múltjának köszönhet. Hátat fordít a pályának, amelyen még any­­nyi dicsőséget szerezhetne, s beáll becsületes embernek s nyugszik azo­kon a babérokon, amelyeket eddig szenzációs betöréseivel szerzett. S a derék nő, aki azért lesz feleségévé az urának, hogy fejedelmi polcra jusson, valószínűleg kénytelen lesz megelégedni azzal a szerény pozí­cióval. amelyet egy »magánzó«-vaí kötött házasság nyújt . . . Az érdekes pár egybekelését már meg is hirdették Paris 14-ik arron­­dissement-jában. s husvét vasárnap­ján kellett volna az esküvőiének len­ni. Hogy a Madeleine-ben-e. vagy a St. Sufpice-ben, nem tudom, de hogy a kettő közül valamelyikben, az holtbizonyos, mert a »társaság« höl­gyei és urai ott esküsznek egymás­nak — néha jóhiszeműen — örök­­hűséget, amelyet időnkénti hűtlen­ségek tesznek elviselhetővé. De a mi szegény idealista barátnőnket uj életének és boldogságának a küszö­bén súlyos csapás érte. A tizenkette­dik órában, a oagyhét valamelyik napján érkezett Párisba a newyorki Hermandad egy távirata, amely azt hozta hírül, hogy igényt tart a Tour­billon ur becses személyére, s arra kéri kollégiális bizalommal a párisi rendőrséget, hogy liferálja ki őt neki. Páris természetesen kiadja a derék urat Newyorknaik s az esküvő egyelőre halasztást szenved. A bol­dog vőlegényt valószínűleg olyan virtuozitásokért körözték, amelyek­ért még nem »ült« s egy időre alkal­masint megint hűvösre teszik. De az igazi hűség nem ismer akadályt* Misters Helena az őt tisztelettelje­sen meginterjúvoló újságírók előtt kijelentette, hogy hü marad a jegye­séhez, s amint az kiszabadul, a fele­ségévé lesz. Mert egy-két évi bör­tönnel több vagy kevesebb nem szá­mit, ha valódi szerelemről van szó,: Ami pedig a korkülönbséget illeti,: az akkor se lesz nagyobb, amikor Mr. Tourbillon az üdüléséből haza­kerül. —■ Csak én volnék oly biztos a Róbertem hűségében, amily biztos lehet ő az enyémben! — igy, sóhaj-; tott a szerelmes menyasszony a »Matin« tudósitója előtt. A hűségnek ez a példája igazán1 fölötte megható, s az ember szinte kisértetbe jön megsajnálni ezt a fa­natikusan szerető nőt. akit a »ke­gyetlen« igazságszolgáltatás esetleg több esztendei férjvárásra ítélhet. De az eset alkalmából azon is eltű­nődhet a szemlélő, hogy erényes és becsületes férfiak ritkán tudnak olyan legyőzhetetlen szenvedelmet: ültetni a női szívbe, mint ez a betö-1 rő. S talán ezért nevezik a nagy nő-' csábászokat betörőknek. I Egyébaránt szívből gratulálok az egymáshoz méltó párnak. Ha a bol­dogságot nem is, de egymást meg­érdemlik.

Next

/
Thumbnails
Contents