Bácsmegyei Napló, 1924. április (25. évfolyam, 91-119. szám)

1924-04-06 / 96. szám

!4. ofđal

BACSMEGYEl NÄPLO

T924 április 6.

nek. úgy liogy bármennyire is nehezemre esett, vesztes maradtam és minden megjegyzés nélkül hallgattam tovább a íőtársvalást. Jelentéktelen ügyek és jelentéktelen vádlottak után utolsónak esv spanyol bankisazsató maradt, aki ellen a vád minden lehetséges bűncselekményt fölsorolt, liliomtiprástól kezdve esészen a tiltott határátlépésig.

A sátán arca esészen kivörösödött a nemes haragtól, amikor az elvetemült lélek cinikus nyugalommal beismerte a terhére rótt valamennyi bűncselekményt. Harsogva hirdette ki az Ítéletet:

— Te gazember! az alvilági Ítéletvégrehajtó uiiadra fog huzni egy varázsgyüriit. amelynek az a tulajdonsága, hogy nem iön le többé a kézről és minden kívánságát teljesíti annak, alá viseli. Pusztulj!

A pokol gyepmestere .aki üres óráiban a szöges kereket, a spanyolcsizmát, a hüvelykszoritót és a többi kinzószerszámokat kezelni szokta, nyomban előlépett és mellényzsebéből hatalmas pecsétgyűrűt vett ki. amellyel az ítélet rendelkező részének megfelelő módon járt el. maid továbbította a bankigazgatót a belső helyiségbe.

Baal-Zeboth fölállt karosszékéből és kinyuitózkodott:

— Mára készen vagyunk. Ha van kedve hozzá, szerkesztő ur. tekintsük meg a tulajdonkénem poklot.

Intett az ajtónáliónak. aki erre föltárta a csapóajtókat és beléptünk a gőziiirdőszerü csarnokba. Első percben semmit sem láttam a füsttől . . . rögtön megállapítottam. hogy az örök tüzet egészen rcsszminöségü barnaszénből állítják elő . t, . később is csak azt tudtam alaposabban szemügyre venni, ami közvetlenül orrom előtt történt. Füst. köd. gőz elfogták a kilátást, ezért nem tudok áttekinthető képet rajzolni a pokolról, csak arra törekedhetem, hogy — sajnos, nagyon is szórványos — részletmegfigyciéseimet híven és pontosan ismertessem.

Az elkárh'ozottak' lármája termé'^tesen egész terjedelmében hallható volt azonnal: toll nem írhatja le a kétségbeesés ordításának, a mardosó önvád jajgatásának. a földöntúli szenvedés, üvöltésénél!. továbbá a különböző pokoli zörejeknek. lánc-csörtetésnek és bilincskovácsolásnak elképzelhetetlenül hangos és diszharmónikus végvidékét, amely a maga különleges összetételében még leginkább a közúti villamoskocsik csöngetéséhez hasonlított. Eleinte alig tudtam megállapítani, hogy a zaj tulajdonkénen hennán ered. mert azok a lelkek, akik nyakig ültek a tüzes szurokban vagy megnyuzva szaladgáltak föl-alá. csodálatosképen csöndesen és szinte kedélyesen viselkedtek, eszük ágába sem jutott kiáltozni.

A sátán, látva meglepetésemet, megmagyarázta a dolggt:

— Ezek a lelkek legnagyobbrészt pár

ezer éve égnek az örök tűzben és ma már föl se veszik a dolgot. Nincs az a fehér-izzás, forró olaj vagy magasfeszültségű elektromosáram. amelyet két-három év alatt meg ne lehetne szokni ... . „

— De hát akkor kik óbégatnak ilyen keservesen?

— A súlyosan elítéltek.

Karonfcgott és odavezetett a P^ol

főterén álló nyilvános órához. amely alatt öriöngve bőgött egy csomó eikárhozott. ‘

— Mit csinálnak ezek?. — kérdeztem a sánta ördögöt.

— Várnak.

— Meddig?

— Az ítéletnapig, vagy még tovább. De lehet, hogy csak holnapig. Nem tudják. mikor jön. akit várnak és hogy jön-e egyáltalán . . . Várnak.

Hátulról megrántotta valaki a karomat. Dr. Wirter Jenő volt: alig ismertem meg. egészen elváltozott az arca. Szeme dülledten tekintett rám és száját kiverte a hab: hörögve súgta fülembe:

—- Több mint két órája várok ebben a hőségben a bestiára. Ide adott találkát és nem iön . . .

Ijedtem hagytam ott a szerencsétlent, aki ellenzőt formálva szemöldökéhez illesztett tenyeréből leste tovább a mamuskát.

— Százezer évig fogja igy várni. — röhögött Ball-Zeboth az ügyvédre mutatva.

Ebben a pillanatban megragadta valaki kabátom legfelső combiát:

— Mit gondol. — kérdezte hihetetlenül hadarva — a szilvalekvárt válaszszam? Tény. Hogy valódi boszniai, viszont nem ülhetek bele. mint az automobilba. mert ragad. Ebből a szempontból előnyösebb lenne a csipke, csakhogy azt nem lehet kenyérre kenni . . . .

— De legalább nem ragad. — igyekeztem totem telhetőleír megnyugtatni, miután felismertein, az apagyillcost. ■— Viszont mégis leghelyesebb lenne, szerintem. ha az automobilt választaná . . .

— Abból csináltassak ruhát a boldogult ómamának, maga marha?

Ezt oly hangosan ordította, hogy egyenesen megsértődtem.Ott akartam hagyni, de nem engedett, hanem tovább bömböiíe kétségbeesve:

— Na és ha Ford-féle. akkor meg lehet enni. mint a szilvalekvárt? Ugyebár, nem! Már akkor inkább a lekvárt választanám. mert azt legalább rá lehet kenni az ómamára ruha helyett. Vagy a csipkét, mert az nem benzinszagu és ha muszáj, ehető, bár árt az emészt*'""^-. De a csipkének nincs kereke és nem lehet rajta utazni. Nem olyan ewszerü a kérdés, mert a dollár jobban áll. mint a belga frank és a dinár együttvéve . . .

Baal-Zeboth kiszabadított a dühöngő kezei közül és miután tovább álltunk, igy szólt:

— ez a legrettenetesebb büntetések egyike: a dilemma. Választani eshetőségek és lehetőségek között. Elhatározni valamit. Dönteni. Ennél csak egy van kínosabb . . .

— A varázsgyiirü?

— Ugyvan. amikor az embernek minden kívánsága nyomban teljesül, anélkül hogy vágyakozhatott, reménykedhetett és küzdhetett volna érte előbb . . . Jöiiön, nézzük meg a spanyol bankárt, de készüljön el arra. hogy rettenetes látványban lesz része.

11a nem figyelmeztetett volna rá külön. altkor is • ezzel a várakozással közeledtem volna az elkárhozott liliomtiuró felé: már eléggé meggyőződtem

róla. hogy Baal-Zeboth nem túlozta ui

kreációi borzalmasságát. A pokol azonban tele van meglepetésekkel. A spanyol bankárt vidáman kártyázgaitva találtuk egyik alördöggel. tucatnyi szebbn él-szebb odaliszk forgolódott körülötte. akik széiestalpu serlegekbe töltögették számára a francia pezsgőt. Háta mögött tíz szaracén óriás őrizte az arany zsákokat.

A sátán dörzsölgette kezeit:

— Látja, szerkesztő ur. milyen borzalmasan szenved?

— Nem látom — feleltem —. illetőleg ehetséges. hogy irtózatos kínokat áll ki. de akko-r nagyon tud uralkodni arcvonásain . . .

Mindamellett gyanúsnak tűnt föl nekem a dolog és amikor a kártyapárti befejeződött, bemutatkoztam az elkárhozottnak és megkérdeztem tőle. nagyok-e a kínjai?

— Nem mondhatnám. — válaszolta.

— Hogy-hogy. hát nem olyan rettenetes. ha az embernek minden kívánsága nyomban teljesül?

— De igen, — felelte a spanyol őszinte undorral — az valóban elviselhetetlen.

— Hát akkor?

— Nézze, szerkesztő ur . . s de ne mondja vissza Baal-Zebothnak..., amikor kezdtem unni. hogy minden kívánságom teljesül, azt kívántam, hogy most már elég. veszítse el szépen a gyűrű varázserejét. Természetesen, ez a kívánságom is teljesült, mint utolsó . . .

. . . Zebaoth még ma sem érti. hogyan vallott legszenzációsabb kreációjával csődöt.

Ä radiotelefoE jövője

Uj csodák, uj fölfedezések, uj problémák, uj megoldások

Mit várhat az orvosi tudomány a rádiótelefoniától? Mondjuk ki mindjárt: sokat éa joggal, mert a katódcső, akár a jó mikrofon, végtelenül érzékeny a legcsekélyebb áramfeszültségváltozással szemben, a hang erősségét pedig az elektroncsövek számának növelésével szinte korlátlanul lehet fokozni: ez a két sajátsága a katódcsövet egyenesen predesztinálja arra, hogy a fülbetegek

és nagyothallók vizsgálatánál, továbbá sziv-vizsgálatoknál a jövőben minél fontosabb szerepkört juttassanak neki.

Hangverseny — nagyothallóknak H. Gerasback, a jövendő »rádiókirály«, a három legnagyobb amerikai rádiólap, köztük a Radio News kiadója és főszerkesztője, osophon néven uj készüléket talált fel, amelynél a felfogóállomás telefonját nagyothallók részére kézben tartható kettős elektromágnessel pótolják. Az elektromágnesek mindegyikére egy-egy kaucsuknyelv van szerelve, amelyet a fogak közó kell szorítani. Az osophonnak az az előnye, hogy nemcsak a rádiótelefonjában, hanem a közönséges telefonhoz és a

gramofonhoz is használható. Az

osephonban alkalmazott elvről már Cardanus is ir 1560-ban; lényege az, hogy a hallóidegre nemcsak a hanghullámokkal (a levegő közvetítésével), hanem a hangrezgéseknek a csontrendszerre való közvetlen átvitele által is lehet hatni, tehát a fogak, mint a csontrendszer tartozékai, alkalmasak azoknak a hangb'enyomásoknk a közvetítésére, amelyeket a katódcsöben végbemenő változások az elektromágnesekben előidéznek. Az osophon által közölt »hangérzet« mindenesetre gyengébb' a hangforrás erősségénél, azonkívül a bangideg állapota szerinti is változó. Egyébiránt kisebb mértékű nrgyothallásnál egy hangfokozó (tölcséres kagyló) is megteszi a szolgálatot.

Szivvissfjálat — elektroncsövei Feltétlenül megbízható eredményeket produkált a radiótolefónia a szivvizsgálat terén. A szívverés erősségét vagy gyengeségét, gyorsaságát vagy lassúságát abból a hangjelenségből Ítéljük meg, amelyet a szívizmok feszültsége, a billentyűk tágulása és a kamrákból kiömlő vér okoz. Ez a zörej kis rezgésszámú, tehát mély hang, amelynek megfigyelése eddig is gondot okozott; most az uj varázsvesszőhöz: az elektroncsőhöz nyúltak s ez meg is felelt a beléhelyezett bizalomnak. Ha a hangprodukciő tisztaságával szemben nem támasztunk igényeket, akkor azokra a szivmüködési zayarokra, amelyek minden orvost érdekelnek: a ritmus, a gyakoriság és a hangerősség rendellenességeire tökéletesen kielégítő feleletet . kapunk. A készülék, amellyel a vizsgálat végezhető, a következő alkatrészekkel bir: egy igen érzékeny mikrofon (amerikai vagy Siemens-Waetzmann-féle), néhány elektroncső és egy telefon, vagy még egy második mikrofon, amely a telefon közvetlen közelébe kerül és egy tölcséres kagyló. Három, sorbakapcsolt elektroncsövei, ha egy cső hangerösitését 10—15-szörösnek vesszük, 1000—1500- szorosra növelhetjük a szivzörrejt; a tölcsér hangfokozását 5-szörösre értékelvei, 5—7500-szoros hangfokozást kapunk. Az első mikrofont a szív tájékára téve, a szívverés a telefonból jól hallható; tölcséres kagylóval és a második mikrofonnal egy nagy terem bármely zugában halljuk a szívverést.

A narkózisnál, mikor a szív 150.—250-et ver, nem lesz többé szükség pulzustapogatásra: a szívre tett mikrofon a telefonból vagy tölcséres kagylóból dobog bele a műterembe s módot ad az operáló orvosnak, hogy a narkózis fokáról bármely pillanatban meggyőződést szerezhessen.

Távdiagnózis

Ma már a szívverést a telefonvezeték segítségével a vezeték mentén meszsze környezetben hallhatóvá tehetjük csak a mikrofonhoz és erősitőlámpákhoz kapcsolt telefont kell a postai telefon mikrofonjára helyezni, vagy az utolsó katódcsövel (erősitölámpát) közvetlenül a telefonvezetékbe kapcsolni A távdiagnózis ezzel lehetővé vált, mert a beteg maga helyezi a készüléket (a mikrofont) az orvos által megjelölt helyre és akkor is konzulíáltathaíja magát, ha az orvos a saját lakásán van Még azt is hamarosan megértjük, hogy a szívverésnek sokszorosan megerősített hangjával egy rádióállomás jeladóját működésbe fogjuk hozhatni, úgy amint az Eiffel-torony 2600 méteres hullámhosszal érkező »météo régionale«-ját a londoni rádióállomás felfogja és 363 m hullámhosszal nyomban továbbítja az angol közönség tájékoztatására. Ilyenformán, a beteg szivét, ha módja van hozzá, a külföldi valamennyi nevesebb specialistájával megvizsgáltathatja.

Egy meg nem fejtett talány

A rádiótelpfónia azonban nemcsak megfejt, hanem fel is kap talányokat Az újságok megírták, hogy a déli sark

felfedezője, R. Amundsen az idén az

északi sarkra készül repülőgépen, hajója a Maud, a mágneses északi pólustól, vagyis a kanadai Boothia Felixfélsziget nyugati részéről keletre telel, (azaz csak telelt, mert február eleje 6ta az uj szibériai partok felé sodródik); a mágneses pólustól nyugatra a Bowdoin. Mac Millen kapitányának, egy másik sarkutazónak a hajója pihen, jég közé ékelve. Mindkét hajój’ől naponta küldenek drótnélküli értesítést, de sem Kanadába, sem Alaskába, sem az Egyesült Államokba egyetlen értesítés nem jut el, mert az elektromos hullámokat valami vagy kitéríti útjukból, vagy viszszaveri. Az Unióban e mögött a huncutság mögött a mágneses északi pólust sejtik s most a szakemberek és rádióamatőrök Edison tanácsára azon fáradoz-, nak, hogy megfigyelésekkel kikutassák miért »holt terület« Kanada és az Egyesült Államok egy bizonyos irányból jövő éterhullámokra nézve.

Valami a Hars-lakókról ős a

Fading-eííektnwól.

Régi vágya a tudósoknak, hogy a Mars lakóival érintkezést keressenek. Egy német népszerű tudományos könyv mely a serdültebb ifjúságnak van szánva, már azt is megállapi|ia, miként történjék az első jelbeszéd s erre legalkalmasabbnak a Pytbagoras-tételt, e franciák »pont des áns«-ját véli. Komoly tudósok is foglalkozna^ azzal, hogy az idén, amikor a. Mars igen közel, csupán 55 millió km.-nyire (!) lesz a Főidtől, a Mars-lakókkal valamiképpen megértessük magunkat s ha igaz a híradás, augusztusban a Jungírauról egy nagy lencsével kvarclángokat fognak vetíteni egy 5 km. husszu hólejtöre. Az angol amatőrök, akiknek e télen sok bajuk volt a rádiósport legnagyobb' ellenségével, a légköri zavarokból eredő Fading-effektussaL (amely abban nyiN vánul, hogy a felfogókészüléken időnként »ájulási roham« vesz erőt s hol erősíti, hol gyengíti a jeladóból érkező hangokat), e megfejthetetlen atmoszférikus jelenségeket a. Mars-lakóktól eredő jeladásoknak tekintik. Feltételezik, hogy ott magasabb kultúrájú lények élnek akiknek sikerült technikailag annyira tökéletesednek, hogy jelzéseikkel a. Föld lakóit figyelmessé tudják tenni' Ezt. a föltevést arra alapítják, hogy a. Marson gigászi méretű, szabályos csatornahálózat látható, amelyet nem lehet természeti jelenségnek, hanem inkább a Fölei lakóinál magasabb kultúrájú lények céltudatos munkájának tekinteni.

Badióíolefőaia és a napszakok

Lars Végard norvég tanár, aki az

északi fény magyarázatára uj elméletét a »nitrogén-elméletet« használja fel, a drótnélküli telegrafálással és telefonálással járó jelenségeket: az igen nagy távolságon lehetséges jeladást s azt a tényt, hogy minden ,az éterben végbemenő hulámmozgás, tehát az elektromos hullámok terjedése is a Nap sugarainak befolyása alatt más, mint éjszaka s a terjedés távolsága éjjel 100 százalékkal nagyobb, mint nappal, úgy magyarázza, hogy a Földet szilárd réteg veszi körül, amelynek anyaga kristályos nitrogén. Ez az elektromos hullámokat visszaveri, még pedig éjjel jobban, mint nappal, mert ekkor a Nap sugarai a szilárd réteget gázalakuvá változtatják.

Képátvitel — távolbalátás Az Írás és a rajz, tehát fehér és fekete vonalak átvitele közönséges drótvezetéken és kábelen majdnem annyi év óta lehetséges, mint ahány éve az elektroncsövet ismerjük; azóta a drótnélküli képátvitel, újabban pedig a fényképek reprodukálása is sikerült. Ezeken a sikereken, amelyek Korn Arhlur dr. berlini egyetemi tanár nevéhez fűződnek, felbuzdulva, a feltaláló az elektromos távolbalátás problémájával is foglalkozott, azaz, ha két személy elektromos hullámok utján érintkezik, egyben lássa is egymást. A feladat njegoldása elméletileg lehetséges, a gyakorlati kivitel éjé azonban anyagi akadályok gördülnek? a megvalósítás akkora tőkebefektetést igényel, hogy erre ma, amikor a találmány, gyakorlati szempontból még nem