Bácsmegyei Napló, 1924. április (25. évfolyam, 91-119. szám)
1924-04-01 / 91. szám
4. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1924 április 1. CIRKUSZ aes Öngyújtó Márc. Ti. IV' *iolt a névnapom. Ebből az alkalomból egy jóbarátom öngyújtóval lepett meg. Csinos kis jószág. Messziről ezüstnek néz ki. Nagyon mesziről. De igy is igen örültem neki. — Jó szolgálatot fog tenni neked, most amikor ilyen drága a gyufa —. mondta a barátom. Igyekezett meggyőzni engem arról, hogy milyen hasznos ajándékkal lepett meg engem. Megmutatta, hogyan kell megnyomni, hogy megyulladjcn és eltávozott. Magamra hagyott az öngyújtóval. Amint kívül volt az ajtón megnyomtam a gombot Szikrázott a tűzkő és kékes lánggal lobot vetett a kanóc. Gyönyörű tűzijáték volt. Este tízszer egymásután meggyujtottam az öngyújtót. Pyromanikus lettem ennek a kedves, finom tárgynak’ a kedvéért. Márc. 22. A hivatalban általános feltűnést keltett az öngyújtóm. Mindenkinek én adtam tüzet. Magam tiz cigarettára gyújtottam rá délig az öngyújtó kedvéért. Sok pénzbe kerül nekem, de megéri. Délben bejött a vezérigazgató ur az osztályba. — Bár csak rágyújtaná egy szivarra — sóhajtottam. Alig hogy kimondtam az öreg kivett a tárcájából egy britíanikát, gondosan leharapta a végét, kiköpte, megnyálazta és a szájába vette. Odaugrottam mielőtt még az a stréber Kovács rnegneszelhette volna. — Köszönöm-köszönöm mondta a vezér. Megpattintottam az öngyújtómat. Gyönyörű szikrák ugrottak a levegőbe, de a kanóc nem gyulladt meg. Hirtelen becsuktam és újból kinyitottam a masinát. Nem gyulladt meg. Ötször egymásután ki-be nyitogattam. A tisztviselők röhögtek körülöttem, már a vezérigazgató is mosolygott. — No nem megy? — kérdezte jóságos gúnnyal. — Úgy látszik.... a benzin.... — dadogtam. De ekkor már a stréber Kovács graciőz mozdulattal nyújtotta a vezérigazgató felé az égő gyufát. — Köszönöm kedves Kovács — mondta leereszkedően a vezérigazgató. A hivatalnokok nevettek és én nagyon szégyeltem magám. Alig vártam, hogy magamra maradjak az öngyújtómmal. Akkor aztán -kezelés alá vettem. Éjfélig pattintottam ki-be de meggyujtani nem bírtam. Márc. 23. Ma vasárnap van, nincs hivatal, az egész napomat az öngyújtómnak szenteltem. Hosszas kisérletezés után megállapítottam, hogy kifogyott belőle a benzin azért nem gyűl meg. A hiányzó benzint meg is találtam a mellényzsebemben. Odafolyt a öngyújtóból. Úgy látszik önként, hogy kivegye a mellényből a foltokat. Szinültig íeletöltötem benzinnel, úgy hogy nem lehet hozzányúlni. Nedves, a benzintől, de meg nem gyullad a világért. Már nem is szikrázik. Márc. 24. Öngyújtóm betegsége miatt három napi szabadságot kértem.. Közben rájöttem arra, hogy kifogyott belőle a tűzkő azért nem ég. Persze még csak nem is szikrázik. Potom árért egy tucat tűzkövet vásároltam. Most már nagyszerűen szikrázik. De nem ég. Megfogadtam, hogy addig nem gyújtok rá cigarettára mig az öngyújtó lángjánál rá nem gyújthatok. Már majdnem meghalok úgy vágyódom egy cigaretta után. De én egy karakter vagyok. Márc. 24. (éjjel). Most jut eszembe, hogy milyen csacsi vagyok, persze, hogy a kanóc fogyott ki belőle, no majd holnap veszek kanócot. Márc. 25. Vettem kanócot. Egy óráig preparáltam benzinnel. Nem gyulladt meg. Márc. 26. Az idegorvos azt mondta, hogy csak kimerültség. Ki kelj pihenni. Uj módszert találtam kí. Gyertyával meggyujtottam az öngyújtó kanócát. De ez se használt. Márc. 27. Egész nap fáklyákkal gyújtogattam a kanócot. Ebből rémes szerencsétlenség történt. Meggyulladt a ház. Magam alig tudtam megmenekülni. rr Általános sztrájkot kiketel a magyar munkás-szakszervezetek kongresszusa A magyar szociáldemokrata-párt elégedetlen képviselőinek parlamenti működésével A ház porrá égett. Odaveszett minden vagyonom. Reggel a romok közé mentem keseregni. Egy tűzoltó a hamuból kiemelt valami fényes tárgyat. Az* öngyújtó volt sértetlen állapotban. Minden porrá égett, de ő nem gyulladt meg. Stella Budapestről jelentik : Vasárnap vihatos kongresszust tartottak a magyarországi szakszervezetek. A kongresszuson Rothenstein Mór nemzetgyűlési képviselő elnökölt. Gaál Beeő előadó hosszabb beszéd kíséretében határozati javaslatot terjesztett elő, amelyben felsorolták gazdasági kívánságaikat. Az előterjesztett határozati javaslathoz felszólaltak a központi és vidéki kiküldöttek, akik rendkívül éles modorban adtak kifejezést elégedetlenségüknek a nemzetgyűlési képviselők működésével szemben. Kabolc Lajos nemzetgyűlési képviselő többek között a következőket mondotta: Üres ököllel nem lehet harcolni, az üres ökölbe fegyvert kell nyomni. A részletharcoknak véget kell vetni, mert ezek fölmorzsolják az erőt. Meg kell teremteni az erre való eszközt és nem következhet más, mint az egész gazdasági éleire kiierjedő általános sztrájk. Kábák indítványát a kon-Igresszus viharosan megéljenezte. Az ellenpárt indítványt is terjesztett elő az iránt, hogy a szcciáldcmokratapért parlamenti frakciója vonuljon ki a nemzetgyűlés-! bői, mert működésével, minden 1 erőfeszítése ellenére sem tudott! célt érni. Farkas István szociáldemokrata | nemzetgyűlési képviselők nevé-| ben az elhangzott indítvány elvetését kérte, mert a kongreszszus csak gazdasági kérdések rendezésére hivatott. Azoknak, akik, a demokrácia ellen nyilatkozó tak azt válaszolta, hogy a magyar munkásság a nyugati módszer szerint fejlődött és aki eílöi el akar térni, az a magyar munkásmozgalmai el akarja temetni. f Kijelentette, hogy a szociáldemok-l irata képviselők a legmesszebb fog-j Inak elmenni parlamenti harcukban. 1 A mindvégig viharos kongresz-l szus a kesu esti órákban ért | véget. Pusztuló magyar falvak Szlavóniában Kivándorlási ügynökök áldozata a szlavóniai magyarság megszokott falut nem hagynák el semmi Ígéretért. Ebben a faluban nem boldogulnak a kivándorlási ügynökök. Mesterházy Ambrus Tízéves koronatanú Beismerő vallomás meg nem történi gyilkosságról Kecskemétről jelentik: Tóth József lajosmizsei gazdálkodót a múlt évben azzal vádolták meg, hogy az országúton egy ismeretlen vándort meggyilkolt. A vádat egy kis gyermek terjesztette a faluban, akinek anyja, Bereczkiné, egy budapesti festőmester elvált felesége Tóthéknál lakott és addig ostromolta őket kölcsönkéréseivel, amig azok kiutasították házukból. Tóth, amikor a csendőrség felelősségre vonta, tagadta a vádat és kijelentette, hogy semmit sem tud az állítólagos gyilkosságról. A nyomozás csak lassan haladt elő-* re, mert a tiz éves koronatanút, Bereczki Lászlót közben elvitték Hollandiába. A gyerek az elmúlt héten visszaérkezett rokonaihoz és még mielőtt anyjával beszélhetett volna, kihallgatták. Bevallotta, hogy az egész mesét a gyilkosságról anyja találta ki és tanította be neki1. Tóthot e vallomás ellenére sem helyezték azonban szabadlábra, mert két hónap előtt — amikor egy budapesti detektív órákhosszat vallatta négyszemközt — beismerő vallomást tett. Elmondta, hogy valóban agyonlőtt egy ismeretlen vándort és holttestét elásta, azonban a sir helyét nern tudja- megmutatni, mert azt ai vidéket elöntötte a víz. A zavaros ügyben a kecskeméti törvényszék még erre a hétre kitűzte a főtárgyalást, mert valószínűnek látszik, hogy a gyilkosság csakugyan nem történt meg és a budapesti đe^ tektivek a beismerő vallomást túlbuzgó ténykedéseikkel csikarták ki. Uttalan utakon, alig lábalható sártengeren keresztül lehet eljutni Szlavónia magyarlakta vidékeire. Erdőségek szélén, szétszórt házikókból állnak a: kis tanyák, ahol még magyarok élnek a szlavón területeken. Somogyországból, Kaposvár környékéről vetette ide a sors a zsellér ma- jj gyúrókat, akik alól az agrárreform jóvoltából lassanként egészen kifut a föld. ' M I Bankóvá és Zosava ialvak lakossága azelőtt csaknem mind magyarokból állt. Mosolygó-sárga dohányt termeltek és szekérszám vitték a drága leveleket a beváltóba. Most dobrovoljácok ekéje szántja a földeket, a magyarok ládafiából az összekuporgatott garasok elvándoroltak, a kis viskók azelőtt gondos teteje most ütött-kopott. Nem érdemes foldozgaíni, ahol a szobába becsurog a tavaszi eső, ott még betömik a rést, nagyobb költség tán kárba is veszne, hiszen úgysem maradnak már sokáig évtizedes otthonukban. Vándorútra készül mind a két falu magyar lakossága. Délamerika a vágyak országa, ahova reménykedő csoportok indulnak hamarosan Bankovciról, Zosaváról. ide is eljutott a lélekkufárok. kivándorlási ügynökök hada, akik szép szóval. Ígéretekkel csábítják a földfelen magyarokat. Lesz ott föld, jószág, jómód — mondják — és a megmaradt kis ingóságok, viskók idegen kézre kerülnek. hogy együtt legyen a szükséges pénz az útra. Eddig harmincnyolc magyar család jelentkezett kivándorlásra, a többinek nincs útiköltsége. — Az ügynök ur ezt is meg fogja rendezni — mondja egy fiatal tanyai legény. Dicséri az ügynököt, aki jót tesz az egész faluval. Ezek a jóhiszemű emberek még nem tudnak a Délamerikába került magyarok kálvária-járásáról. S Egy fiatal, értelmesarcu leány hallgatja ai beszélgetést és idegesen szól bele: »Nem szabad elmenni!« A körülállók mondják, hogy veszedelmes ellensége a kivándorlási ügynököknek. Eddig már két családot beszélt le a kivándorlásról. A kivándorlási irodák jó talajra bukkantak Szlavóniában, Réífaíiui nem boldogulnak a kivándorlási ügynökök Oszijek közelében, amerre a vidéken többnyire horvát és német szót hali az ember, ötszáz magyar kálvinista éli monoton napjait. Azt a kis falut, ahol ez az elfeledett magyar tömeg lakik. Rétfalunak hívják. Már a XV. században fennállott és a neve a hátramaradt feljegyzésekben sűrűn előfordul. Valamikor a Pejacsevics grófok uralma alá tartozott és az ősi. kastély magas kőfalával ma is ott 1 áll a falu szélén. Rendezett szép uccu fogadja az érkezőt. Rendes házak. dolgozó magyarok kis vagyonkája. Horvátul köszönnek az emberek és amikor megszólítom egyiküket, örülnek, hogy idegen embertől is hallanak magyar szót. Valahogy különböznek a vajdasági1 magyaroktól. Hozzászoktak a múltban és beleedződtek abba, hogy félig-meddig kisebbség legyenek. És ezért van, hogy nem igen tudják megérteni a külön szervezkedést, nem hajtja őket semmi, az autonóm jogok kivívása. Egy falubeli gazdával beszélgettem, aki érdekesen világította meg a szlavóniai magyarság pszichéjét. Előadása szerint a szlavóniai magyarok valósággal csángósorsra jutottak, akiket csak faji-jelleg fűz a magyar nemzetiséghez. Felekezeíiségt iskoláit meghagyták, azt ők tartják fönn, de egyébként teljesen a többség mentalitását vették föl. Helyzetük — mint a gazda mondta — nem sokkal változott, csupán a föld utáni vágy öltött nagyobb méreteket. Mindenki igyekszik magának : földet szerezni, hogy biztosítsa ke; nyerét — többre nincs szüksége. Kivándorlási láz nem gyöíri őket, a Anita Berber miatt megmér gazt a az urát egy osztrák bárónő Bismarck unokájának családi drámája Becsből jelentik: A rendőrség szombaton őrizetbe vette báró Gess- 1matin Albert nagybirtokost, aki az osztrák keresztényszociálispárt egykori miniszter-viseit vezérének, Gessmann Frigyesnek a fia. Az őrizetbevéíelre az szolgáltatott okot, hogy Gessmann minden felvilágositust megtagadott arról a mérgezési kísérletről', amit ellene felesége, született PutUammer Leontin bárónő — Bismarck unokája — elkövetett. Vasárnap délután Gessmannt elbocsátották az őrizetből, mert a rendőrségi hivatalos jelentés szerint megadott minden kívánt felvilágosítást s hozzájárult a titokzatos eset felderítéséhez. A mérgezési tragédiának, amelynek valószínűleg nem lesz folytatása a törvényszék előtt, hanem a tébolydában fog bevégződni, hősnője, Gessmann Aibertné nagy szerepet játszott a legelőkelőbb bécsi társaságokban mindaddig, amig excentrikus viselkedése és eltévelyedései miatt ki nem közösítették. Leánykorában Berlinben élt. s ott is feltűnt azzal, hogy nagyon szeretett fériiruhában iánk. Rendkívül szép, feltűnően elegáns nő, akiről Becsben nem tudták, hogy atyja egy ízben tébolydába záratta. Gessmann Albert egy házimulatságon ismerkedett meg vele, beleszeretett s megkérte a kezét. Az ismerősök úgy tudták, hogy a házasság boldog. A rendőrségi kihallgatás alkalmával — mint a lapokhoz juttatott hivatalos közlés mondja, — Gessmann Albert elbeszélte, hogy mikor észrevette feleségének beteges hajlamait, igyekezett őt kiragadni a rossz társaságból, s mert ez nem' sikerült, kényszerítene, hogy Berlin-
