Bácsmegyei Napló, 1924. április (25. évfolyam, 91-119. szám)

1924-04-30 / 119. szám

Pc&iaszállitási díj készpéBzlíéa’.IéKle’fere plaćena u goto vom XXV. évfolyam Subotica, SZERDA» 1924 április 30. 119. szám Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben Telefon szám: Kiadóhivatal S—58. Szerkesztőség 5 —10 Előfizetési ár negyedévre 135 dinár Kiadóhivatal: Sufcotica, Aleksandrova uh 1. (Lelbach-palota) Szerkesztőség: Aleksandrova ul. 4. (Rossia-Foncicre-palota) Másodrendű képviselők Pár hete annak, hogy Pasics, a lemondott, a tényleges és a de­­zignált miniszterelnök, — mind­három minőségében — értekez­letre hivta össze a parlamenti politikai pártok vezetőit, hogy a kormónyalakitás módozataira s a kormánytámogatás feltételeire néz­ve megállapodás létesítését kísé­relje meg. Erre az értekezletre azzal az indokolással nem hivta meg a Német Pártnak s a dzsem­jeinek tagjait, hogy ők, mint az ország nemzetiségei, nem lehet­nek érdekeitek azoknak a kérdé­seknek megvitatásában, melyek az ország kormányzati rendsze­rére s az alkotmány revíziójára vonatkoznak. Pár napja annak, hogy Pasics, a közben újra le­mondott, közben újra dezignált tényleges miniszterelnök javasia tot tett a királynak politikusok meghallgatására. A javaslatba ho­zott politikusok között sem a Né­met Pártnak, sem a dzsemjeinek, sem a Radics-pérínak nincs egyet­len tagja sem, mert a Német Párt és a dzsemjet stb., stb., stb., lásd fönt — a Radics-párt pedig, mint amelyik nem ismeri el az ország alakulását s az ország alkotmá­nyát, a törvényhozás másik té­nyezője : a korona előtt nem fejt­heti ki álláspontját az ország kot* mányzati problémájának mikénti megoldása kérdésében. Az a gondolkodásmód, ami ezekben az elhatározásokban meg nyilvánul, legalizálni és parlamen­tárissá akarja tenni az ország lakosságának első és másodrendű állampolgárokká való sorozását. Sőt, még tovább is megy: meg akarja teremteni a parlamenti kép­viseletek osztályozását is. Az or­szág kisebbségeit — e felfogás szerint — csak a kisebbségi kér­désekben illeti meg szó; az or­szág kisebbségeinek képviselői is csak a kisebbségi ügyekben való felszólalásra szorítkozhatnak par­lamenti működésükben. Ez a fölfogás a parlamentariz­mus lényegét hamisítja meg s helyt nem álló indokolásával a legprimitívebb meggondolás pró­báját sem állja ki. Kimondja azt, hogy a kisebbségeket csak a kisebbségi ügyek érdeklik ? A magyar kereskedő nem panasz­­kodhatik az adórendszer hibái, a pénzügyi politika tévedései s a vámeljárás középkorisága miatt? A magyar munkás hallgassa, amikor a szociálpolitikai kérdé­sekről van szó ? A kiviteli és beviteli tilalmak és korlátozósok ne érdekeljék a magyar iparoso­kat? A magyar jogász, magyar orvos tűrje közömbösen, hogy működését milyen rendszabályok zavarják ? Az agrárreformnak csak azokat a bűneit panaszolhatják föl a magyar birtokosok és ma­gyar zsellérek, amelyek őket ma­gyarságuk miatt érték ? A kisebb­ségi sors csak többletteher, az életnek csak túlsúlya, ami mel­lett azonban egyformán el kell szenvedni azokat a bajokat is s egyformán keli viselni azokat a tériteket is, amelyek az ország valamennyi polgárára nehezed nek. S ha ezen a téren még egyenlőtlenség is van, az bizo nyosan nem az ő javukra szól. Az ország kisebbségei éppen úgy érzik, mint az államalkotók a politikai válság bénító voltát, a kormányzati problémának min­den kormányíöiadatot és állami teendőt elzsibbasztó hatását. A kormányzat tévedései és mulasz­tásai egyformán sújtják, tehát egy­formán érdeklik az ország minden népét. Ha az utak rosszak, a magya­rok kocsija épenugy elakad a sárban, mint a szerbeké. Ha a vonatok késnek, a magyar utasok épen annyi időt vesztenek, mint a szerb utasok. Nem dicsekedünk vele, csak a tényt állapítjuk meg, hogy a mindennapi élet ezer ér­­tlekszállal köti az ország kisebb­ségeit is az országos politika minden problémájához. És milyen parlamentarizmus lenne az, mely korlátozni akarja egyes képviselőknek jogkörét, a kiket ugyanazon törvény alapján ugyanazon választói rendszerrel s az alkotmány szerint az ország teljes jogú állampolgárai küldtek a parlamentbe — titkos szava­zással, tehát esek föltételezni le­het, de megállapítani nem, hogy milyen nemzetiségű állampolgá rok bizalmából. Azok a sérelmek, melyek a kisebbségi képviselőket eddig ezen a címen érték, eltör­pülnek a mellett a sérelem mel­lett, hogy ez a gondolkodásmód tiltakozás és visszautasítás nélkül megnyilatkozhatott. Pasics miniszterelnök nagy beszéde a bjelinai népgyiiíésen „Vérrel is megvédj ük a vidovdáni alkotmányt“ Beogradból jelentik: A politikai életet a keddi napon is ünnepi csönd ülte meg. A kibontakozási tárgyalások az udvarban nem foly­tatódtak, egyedül jovanovics Ljuba házelnök volt rövid kihallgatáson a királynál, akinek az általános politikai helyzetről referált. A ta­nácskozásokat — mint jovanovics Ljuba audienciája után az újság­íróknak kijelentette — szerdán veszik fel újra az udvarban, ahova előreláthatólag ismét több kor­mánypárti és ellenzéki politikus kap meghívót. Egyelőre csupán Pasics miniszterelnököt rendelte magához a király, de politikai körökben biztosra veszik, hogy a miniszterelnök után több más pártvezért is meg fog a korona hallgatni. A válságban semmi változás nem állott be. Teljesen bizonyta­lan, hogy az uralkodó a megol­dás melyik formáját fogja válasz­tani : megadja-e a Pasics-Pribi­­csevics koalíciónak a választási mandátumot, vagy az ellenzéki blokkot bízza meg kormányalakí­tással. Az utóbbit illetőleg — el­lenzéki körökben — fordulatot várnak a Radics-párt május else­jén meghozandó manifesztumától, amelyben a köztársasági paraszt­párt véglegesen tisztázni fogja álláspontját az alkotmányjogi kér­désekben. A Radics-párt — za­­grebi jelentés szerint — május elsejére már összehívta az ülést, amelyen a párt valamennyi kép­viselője is megjelenik. Az ülésen határoznak a fölött a felhívás fö lőtt, amelyet a párt vezetői Bécs­iben Radiccsal kidolgoztak és a me­yet a bécsi Stunde alapján már ismertettünk. A zagrebi jelentések egyébként mindenben megerősí­tik a Stunde értesülését, amennyi­ben a de!<larécióbe.n valóban tel­jesen loyalis szellemben fog nyi­latkozni a Radics-párt az állam­­jogi és alkotmányjogi kérdésekben. A felhívásban körvonalazni fog­ják azokat a feltételeket is a hor­­vát köztársaságiak, amelyek mel­lett hajlandók résztvenni a parla menti munkában. A pártdeklarációt a Radics-párt alvezérei — Pndivec és Macek — május 2-án hozzák el Beogradba. Az ellenzéki körök azt remélik, hogy megérkezésük után meghí­vást kapnak a királyhoz, akinek benyújtják a lojális és minden­ben kielégítő fölhívást. Ettől az audienciától nagyon sokat vár az ellenzék, mert — hír szerint — a királynak eddig az voit az egyetlen föltétele az ellenzéki blokk kormányra jutása tekintetében, hogy a Radics-párt adjon garanciális nyilatkozatot a legfontosabb köz­jogi kérdésekben. A radikális-párt nagygyűlése A radikélispárt nagy érdeklő­déssel várt bjelinai nagygyűlése kedden délelőtt impozáns mére­tek közt folyt le, amelynek kü­lönös fontosságot adott Paste miniszterelnök jelenléte és a gyűlésen elmondott nagyhatású beszéde. A miniszterelnök és a vele utazó miniszterek és képviselők reggel nyolc órakor hajóval ér­keztek a boszniai Rácsára, ahon­nan autón folytatták útjukat Bje­iinára. Az egész útvonal mentén nagy tömegekben helyezkedett el a lakosság, amely lelkesen ünnepelte a kormány tagjait és a radikális képviselőket. Bjelinán' D flerd'iróvics tuzlai főispán és a helyi radikális pártszervezet el­nöke üdvözlő beszéddel fogadta a miniszterelnököt, aki rövid vá­laszéban köszönetét mondott a fogadtatásért. Kijelentette, öröm­mel látja, hogy a nép együtt érez vele és hajlandóságot mu­tat a mostani helyzet megvédél­­mezésére. Ezután több küldött­séget fogadott, majd a r.épgyü­­lés színhelyére ment, ahol tíz­ezer főnyi tömeg gyűlt össze, hogy meghallgassa a miniszter­­elnököt. A népgyülés előtt fölolvasták a királyhoz intézendő üdvözlő távirat szövegét, amelyet a nép­gyülés elfogadott, majd Popovics Máté bjelinai radikális képviselő üdvözölte a.polgárságot, valamint a miniszterelnököt és a kormány többi jelenlevő tagját. Ezután Pasics miniszterelnök tartotta meg beszédét. — A nép iránti kötelességem­nek érzete késztetett arra, —mon­dotta — hogy magas korom el­lenére is eljöjjek Bjelinára a nép közé. Az egységes állam megte­remtését és a legázolt testvérné­pek fölszabadítását csak nagy ál­dozatok árán Ifehetett megvalósí­tani. A szerb nép nagy önfelál­dozással és hősiességgel küzdött a szövetségesekkel együtt a szer­­bek, horvátok és szlovének egye­sítéséért. Fiaink vérével terem­tettük meg ezt az államot, ame­lyet nemzetközileg is elismertek. Visszapillantást vetett ezután a miniszterelnök a szerb nép múlt­jára és a világháború esemé­nyeire. Dusán cár birodalmának emléke tartja össze a szláv né­peket, amelyeket az ő uralkodása után a mostani fölszabadulásig tönkretett és rabságba döntött az ellenség. Ez a történelmi emlék is, kell, hogy egységre tanítsa a szlávságot. — A szerbek, horváiolc és szlo­­vének egységét — folytatta Pasics — ma a vidovdáni alkotmány biz­tosítja. Az alkotmánnyal megterem­­ieiliik azt az államot, amelybe min­den polgárnak egyenlő joga, köte­lessége és egyenlő szabadsága van. Az országnak részekre való fel­osztását nem lehet megvalósítani a fajok keveredése folytán. Csak ellenségeink kívánják a felosztást hogy ezzel az állam egységét és a nép egységét megbontsák. Ne­künk már a háború előtt felajánlot­tál. Boszniát és adtak is belőle egy részt, hogy békét kössenek velünk, mi azonban azt mondtuk, hogy vagy valamennyien rabságbart maradunk, vagy minden szlávot felszabadítunk.

Next

/
Thumbnails
Contents