Bácsmegyei Napló, 1924. április (25. évfolyam, 91-119. szám)
1924-04-25 / 114. szám
4. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1924 április 25. sem érhet el sikereket, őfelsége Mária román királynő nagy sikereibe nem fogja bébit citni ezt is. Népünk szivében sokkal mélyebb az Olaszország iránt érzett hála érzése, mint az az érzés, amely Romániához köt bennünket. És ha fegyveres konfliktus következnék be Besszarábia miatt, meg vagyunk győződve, hogy e,iegnagyobb román diplomata hamarabb ki fogja diplomatizálni Besszarábiát az oroszoktól, mint Beogradtól.« A románok csak diplorriatiyáljanak a maguk szakállán, de minket hagyjanak ki a játékból. Befejezték a nyomozást a vámvisszaélések ügyéiben Löwenthal Hetinket vámkihágás miatt háromszázezer diner pénzoiiiitetésre ítélték — Három vámtiszt ellen az ügyészség folytatja az eljárást CIRKUSZ © ti ö A technika csodája Rockefeller, a vagyonos, Mint igazi amerikai honos Newyorkban vezérigazgatóit egy gyárat Személyesen, Erélyesen, Migosak deltáiban bele nem fáradt. Ekkor tépett Idegekkel a rádió-készülékhez lépett És megrendelt magának egy elit ■ Villásreggelit. Repült a szó, akár mesebeli táltos . . . A vendéglő nagy tisztelettel szolgálta ki, Mert egy milliárdos Még Amerikában is valaki. Feltálalták neki nyomban a halat, Vadat s mi jó falat Három perc alatt. S mert a tudomány újabban nagyot haladt, ügy ám, Mindezt rádió utján. Osztriga, fecskefark-leves, Sült: A megrendelő asztalára heves Iramban drótnélkül repült. Á ja, $ Ez a technika csodája. Mikor az osztrigába beleharapott, Nyelve alatt valami kemény darabot Érzett. Kiköpött gyorsan egy csontot És miközben foga vérzett, Nézegette a kitört plombát, Majd a vendéglős mamájára Mondott Egy gorombát, Mert nem szokott kosarat tenni a szájára. Azzal fokozottan tépett Idegekkel a rádió-készülékhez lépett És mindenekelőtt Felhívott egy fogorvosi rendelőt. »Szóval ön egy müfogat betétet?« — Kérdezte a doktor végül És nyomban végrehajtotta a műtétet Természetesen drótnélkül, Amint Amerikában már szokás. Az operáció száz dollárba került, Viszont kitünően sikerült: Éppúgy fájt, mintha ott lett volna a fogász. Á ja,, Ez a technika csodája. »Kissé költséges volt ez a desszert«, — így szólt a jenki S mert nem volt praktikusabb nála senki, Elhatározta, hogy házikosztra tesz szert. A tőle megszokott tépett Idegekkel a rádió-készülékhez lépett S mint akinél ez nem nagy eset, Gyorsan feleséget keresett. Az ajánlkozók közül visszautasított l'3t, Majd egy berlini növel (lám, mi jó A rádió) Tíz perc múlva házasságot kötött. Drótnélkül megcsókolta nyomba Homlokától bokáig, Olyan sokáig, Hogy az áram belekerült egy vagyonba, És ettől kezdve rendes házaséletet éltek Egymástól tízezer mértföldre távol A rádió jóvoltából. Mindennap cvikipuszikat cseréltek, Mert nem rettentette őket strapa S igy lön a petróleum-király drótnélkül apa. Az újszülöttnek, ez nem titok, Kissé fekete lett a bőre, Viszont a berlini néger rádió-kezelőre Hasonlított. A ja. Ez éppen a technika csodája. 4 ‘ dió. A szuboticai vámhivatalnál leleplezett visszaélések ügyében a sz.uboticai rendőrség csütörtökön nagyrészt befejezte a nyomozást. A rendőri eljárás eredményeképpen — mint már megírtuk — Löwenthal Henrik nagykereskedőre vonatkozólag még szerdán este megszüntették az őrizetbevételt. Schattier Manó speditőrt pedig szerdán délelőtt bocsátották el a rendőrségről. Löwenthal Henrik ellen csupán vámkihágás mia.t indult meg az eljárás, amely üggyel a szuboticai fővámhivatal büntető osztálya csütörtökön foglalkozott és Löwenthalt háromszázezer dinár pénzbüntetésre ítélte. Löwentha! az Ítélet ellen felebbezést jelentett be a vámvezérigargatósághoz. Molnár Brúnó postafőtiszt csütörtökön tett újabb vallomása, valamint több kereskedő kihallgatása alapján megállapította a rendőrség, hogy Molnár a külföldről érkezett csomagokat a legtöbb esetben a szabályszerű eljárás megkerülésével maga vitte el a kereskedőkhöz, akik azért, mert a hosszadalmas eljárás helyett gyorsabban jutottak küldeményeikhez. csomagonként 50—60 dinárt, vagy természetbeni jutalmat adtak Molnárnak. A postatiszt a jutalmat megosztotta a szuboticai 2. számú, vasúti postahivatal főnökével aki ellen emiatt most szintén eljárás indult meg. Molnár ellen egyébként a rendőrség ,a vámtisztek megvesztegetése miatt folytatja az eljárást és igy a rendőrség őt továbbra is őrizetben tartja. A Löwenfhal-ügyben a rendőrség az őrizetbe vett dr. Csulinovics trrcnjo, Stojmovics Gyoko és Stojanovics Drago vámtiszteket szabadlábra helyezte és az iigy iratait csütörtökön délut 'n útiette a szuboticai államügyészséghez. A nyomozás eredményeire vonatkozólag kérdést intéztünk Gnyátics Radmil lo dr. rendőrfőkapitány-helyetteshez. aki kijelentette, hogy valótlanok azok az egyes lapokban megjelent hírek, mintha Löwcnthalon kívül több más szuboticai kereskedő ellen is eljárás indult volna meg vámkihágás miatt. Azokat a kereskedőket, akiknek a neve ezzel az üggyel kapcsolatban forgalomba került. csak tanúként hah gat iák ki, mert Molnár jutalom ellenében nekik is kézbesített soron kivül csomagokat. Megkezdődött a fStárgyalás Szubotica volt főkapitányának bűnükében • Miatov Milor -á dr. azzal védekezik, hogy nem t: dóit a név "kei elkövetett visszaélésekről — Megkezdié1; tanuk: Csütörtökön kezdődött meg a fötárgyalás Miatov Milprad dr.-nak, a volt szuboticai főkapitánynak bűnügyében. Délelőtt a vádöittakat hallgatta ki a bíróság, délután a tanuk kihallgatására került a sor. A tárgyalásról alábbi tudósítás számol be. Pavovics István elnök délelőtt 9 órakor nyitotta meg a íőtárgyalást. Piskulics Zvonimir dr. — Miatov védője — előterjeszti, hogy ő mint. tanú is meg van idézve ebben a perben. Bírói döntést kér, hogy mint tanút kihailgatják-e és elláthatja-e a védelmet? A bíróság akként döntött, hogy Piskulics dr.-t nem hallgatják ki tanúként és elláthatja a védelmet. Ezután az elnök megkezdi a vádlottak kihallgatását. A volt főkapitány vallomása Miatov Milorad dr. az általános kérdésekre elmondja, hogy 39 éves, nős, 104 lánc földje és háza van. Elnök: Bűnösnek érzi magát? — Nem, feleli a vádlott és az elnök felszólítására részletesen elmondja, hogy milyen körülmények között nevezték ki rendőrfőkapitánnyá? Amikor a szerb hadsereg 1918. évi november 13-án bevonult Szuboticára, az akkor fennállott szerb-bunyevác nemzeti tanács felhívására átvette a városi főügyészi hivatalt, majd később a gazdasági tanácsosi hivatalt látta el, de ennek vezetésére nem tartotta magát alkalmasnak és átvette líkovics-Ivandékics Imrétől a rendőrfőkapitányi hivatalt, amelyet 1918. év november 18-tól 19201 év márciusáig vezetett. A tanács egy alkalommal elhatározta. hogy a minisztérium rendeleté alapiján mindazokat kiutasítja, akik a hábo: ru alatt telepedtek le Szuboticán. Én az ülésen — mondta Miatov — elleneztem a tervet és hangsúlyoztam, hogy egy régebbi érvényben levő törvény alapján mindenki ott tartózkodhat, ahol akar, ha kifogástalanul viselkedik. Elmondta. hogy a kiutasi.tandók listájának | elkészítésével Domonkos rendőrkapitányt bízták meg, ő a lista összeállításába nem is avatkozott bele. Később beidézték a listán szereplőket, hogy illetőségüket bizonyító okmányaikat mutassák be, aminek többen eleget is tettek. — Hányat utasítottak ki? — kérdezte az elnök. — Nem tudom. Ezután az elnök Knollra vonatkozólag intézett hozzá kérdéseket. Miatov előadta, hogy 1919-ben ismer te meg Knoll Ábrahámot, akiinek likőrgyára volt Szuboticán, Knolltól a gazdasága részére pálinkát akart beszerezni, mert abban az időben máshol nem lehetett pálinkát kapni. — Érintkezett ön személyesen is vele? — Csak egyszer. Nálam járt a lakd somon és utazási igazolványt kért, amit azonban én megtagadtam. A hivatalban több ízben is felkeresett, de mindig gazdasági ügyekben. Azután az elnök kérdésére kijelentette, hogy lehetségesnek tartja azt, hogy Kno’l egyesektől pénzt vett fel, de az ö tudta nélkül. Vele semmiféle ilyen ügyben nem érintkezett. Léhner Aladár ügyére vonatkozólag azt felelte, hogy azt az ügyet Meznerics rendőrkapitány végezte. A Lausev ügyre vonatkozólag Miatov azt vallotta, Lausev Budinka járt nála, hogy férjét gondnokság alá helyeztesse. Az asszonnyal azonban Piskulics dr. tárgyalt, aki abban az időben az ő irodájában dologzott. A többi vádlott Miatov kihallgatása után •— amely déli egy óráig tartott. — a többi hárem vádlottat hallgatja ki a bíróság. Krunics Szimó vádlott azt vallja, hogy utazási engedélyeket egyáltalán nem áhított ki és pénzt senkitől sem kapott. Pandzsics Félix kijelenti, hogy a rendőrségen utazási! engedélyeket állított ki. Az illeték egy korona 50 fillér volt, egyes felek azonban két koronát "tettek le az asztalára. Pénzt egyáltalá,ban nem kért és nem is kapott senkitől. * Horovicz Mátyás, akit azzal vádol az I ügyészség, hogy 100 koronát adott vesztegetés céljából Pandzsicsnak, azt vallja, hogy pénzt nem adott senkinek. Az elnök a vádlottak kihallgatása után a délelőtti tárgyalást berekesztette és folytatását délutánra tűzte ki. A dé'-utáni tárgyalás A folytatólagos tárgyalást délután 3 órakor nyitotta meg Pavlovics elnök. Az első tanú Reisz Dávid szuboticai kereskedő. Nedeljkovics Bosko ügyész kijelenti, hogy a tanú ellen nem fog bűnvádi eljárást indítani, bármilyen vallomást is tesz. Reisz 'elmondja, ‘hogy 1918. év végén hivatalos értesítést kapott arról, hogy a várost el ke l hagynia. Elnök: Mit tett ön, erre? Tana: Semmit. Három-négy nap múlva hozzámjött Knoll Ábrahám és azt mondta, hogy ő tud segíteni rajtam, csak adjak neki tízezer koronát.... — Adott neki? — Igen adtam, a lakásomon. ;— Kapott nyugtát? — Nem. — Ismerte előzőleg is Knollt? — Futólag. — Hát akkor hogy adhatott neki tízezer koronát? Az akkor nagy összeg volt? Tanú: Knoll mondta, hogy a fökapi-1 lánnyal jó barátságben van és Beogradban is vannak neki jö emberei. Hittem neki__ Elnök: Kérdezte tőle, hogy kinek kell a pénz? Tanú: Nem kérdeztem,. Reisz ezután elmondja, hogy pár hétre újból kapott értesítést, hogy el kell hagynia a várost. Elment Petrovics János ügyvédhez, akit megkért, hogy járjon közbe a rendőrségen. Petrovics János azonban nem tudott rajta segíteni. Mikor aztán harmadszor is kapott értesítést, leutazott Beogradba és ott eljjintéztette az ügyet. ÜMgo'd Samu halkereskedő, következő tanú, elmondja, hegy 1918. végén kiutasították azzal, hogy 3 nap alatt el kell hagynia a várost. Még aznap az uccáti találkozott KnoUa'-, akinek elmondta, hogy kiutasították. Rnoll azt mondta neki, hogy tízezer koronáért rendbéhozza az ügyet, sőt újabb tízezer koronáért lakhatási engedélyt is Ígért neki. Elnök: Kérdezte ön Knoitlól. hogy kinek kell a pénz? Tanú: Mondta, hogy itt és Beogradban kell fizetni. Elnök: Mondta, hogy kinek? Tanú: Azt nem kérdeztem. Elnök: Volt ön ebben az ügyben Miatov nál? Tanú: Nem is ismertem. Ma kilóm először. Lorián Izsák szuboticai lakos, tanú elmondja, hogy olvasta a Bácsmegyei Naplóban 1919. végén, hogy akik a háború alatt jöttek Szuboticára, azoknak el kell hagyni a várost. Bár nem kapott kiutasitási végzést, nagyon nyugtalan volt. Az egyik nap a kávéházban találkozott Knollal, aki elmondta neki, hogy jó összeköttetései vannak és el tudja intézni az ügyet tizenkétezer koronáért. A kért összeget pár nappal később odaadta Knollnak. Fischer Mór szuboticai kereskedő azt vallja, hogy Knollnak ötezer koronát adott. Elnök: Mit mondott ön, mikor Knoll pénzt kért? Tanú: Szó nélkül fizettem. Buchwald Samu magánzó elmondja, hogy 1921. május elsején a kávéházban együtt volt Knollal. A Miatov-ügyről beszéltek. Knoll azt mondta, hogy az első vallomása, amit a rendőrségen tett, igaz volty a másodikat. erőszakkal vették ki tő'-e bántalmazással és hozzátette: ha nem félne, hogy Miatov rágalmazásért pert indit ellene, visszavonná második vallomását. Nagy Ödön dr. ügyvéd következő tanú elmondja, egy alkalommal Knoll neki kijelentette, hogy a rendőrségen mindent keresztül tud vinni, mert szolgálatokat tett a redőrségnek és Miatov főkapitánynak. Megkérdezte Knolltól, hogy miféle szolgálatokat végzett, mire azt felelte, hogy gazdasági szolgálato-
