Bácsmegyei Napló, 1924. április (25. évfolyam, 91-119. szám)
1924-04-24 / 113. szám
2. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1024 április 24. A novisadi bank-botrány Félmillió dinárt sikkasztott a megszokott bankigazgató ? Schmiermund Kálmánnak, a novisadi Jevrejska Banka-íiók igazgatójának váratlan eltűnése nagy feltűnést keltett Novisadon és Suboticán, annál is inkább, mert ismerősei nem tartják valószínűnek, hogy az ellene emelt vádaknak komoly alapjuk lenne. — Schmiermund, mielőtt elutazott Magyarországra, két levelet irt, egyiket bankja központi igazgatóságának, a másikat Gnyítics Radmillo dr. suboticai főkapitányhelyettesnek. A bank igazgatóságához intézett levélben — amelynek megszólítása igy hangzik: „Ti büdös zsidók!“ — erélyesen tiltakozik az ellen az eltávozott bankigazgató, hogy őt tegyék felelőssé a i pénztári hiányért. Gnyátics főkapitány helyettesnek küldött levelében, amelyet útközben, a vonaton irt és a su boticai állomáson adott fel, értesíti Gnyáticsot, hogy most készül a határt átlépni, mert bankja igazgatója a Kuks ügyből kifolyólag hajszát indított ellene. Schmiermund kijelenti a levélben, hogy egyelőre nem tudja még, hová utazik és hogy teljesen ártatlan az intézetnél elkövetett visszaélések ben. „Az igazgatóság mindenáron engem akar felelőssé tenni, — irja — pedig nagyon jól tudják, hogy semmi szerepem sem volt a sikkasztásokban, csak túlságosan biztam hivatalnokaimban.* Egyik novisadi lap azt irja, bogy Schmiermund Kálmán összesen körülbelül félmillió dinárral károsította meg intézetét és egyes novisadi magáno sokat. Ebből a bankfiók hiánya 225.000 dinár, amiért a legutóbbi rovancsolás alkalmával Schmiermundot tőtték felelőssé, noha ezt az összeget a megszökött Kuks Ödön pénztáros sikkasztotta el. A szarajevói kiküldött, aki a rovancsolást végezte, huszonnégy órai haladékot adott Schmiermundnak arra, hogy a pénzt Kuks rokonaitól I előteremtse. Schmiermund a sikkasztó Schmiermund ellen, álluoi pénztárnok apósához, LŐWinger Izidor kereskedőhöz fordult, aki azonban — minthogy veje egy táncosnővel szökött meg és válni készül feleségétől — nem volt hajlandó Kuks sikkasztását megtéríteni. Schmiermund erre hazament, összecsomagolt és elutazott Novisadrói. A Jevrejska Banka igazgatósága most különböző vádakkal lép fel lag hónapokkal ezelőtt elkövetett egy huszonötezer dináros csalást a bank terhére, amelyre csak most jöttek rá. Felje'entést lett a rendőrségen egy főpincér is Schmiermund ellen, akinek ötszáz dinárral tartozik több mint egy hete, valamint Omalyev Ranko kereskedő, aki állítólag kétszázezer dinárt adott át Schmiermundnak egy uj bank alapításának céljaira. A magyarság politikai állásfoglalása A Eemsetiség-ek öi százaléka sem támogat szláv pártokat Nem tudnak eredményi elérni sem a radikálisok, sem az ellenzéki pártok a magyarság közölt Két regény L ta: Baedeker A regi Kapucinéria, amely előbb a Körözi«-kávéházban és később a Kamimon- ban székelt, nein volt olyan fon■ tos társulás mint a natvanas években támadt s a hetvenesek közepén fölosztott Kávéforrás. Ez utóbbi valósággal irodalomtörténeti alakulat volt (persze, csak utóbb, a megszűnése után derült ki róla, hogy az), amaz csak irodalmi. A Kávéforrás egyívásu, egycélu, azonos becsvágyó, egymással mindenben szolidáris tehetséges fiatal íróknak a militáns csoportosulása, amely maradandó eredményeket produkált a közéletben, a sajtóban, a színpadon s a könyv-irodalomban; — a í(apucinéria különböző életkorú, más-más ambíciójú, klikket nem alkotó íróknak az alkalmi egyesülése volt csak, amely mélyebb nyomot nem hagyott sehol, legfeljebb a társaság egyes tagjainak a lelkében. (Az enyémben is.) A Kávéforrás-társaság nemcsak baráti kör, de az akkori ifjú Magyarország íróinak a komoly és céltudatos tömörülése, amelynek Bérezik Árpád szerint bevallott és határozott célja is volt: »megteremteni az uj, modem Magyarországot.« A Kapucinéria készen találta ezt a Magyarországot, nem lehettek hát vele valami nagy tervei. Az csak egy bureau d’esprit volt, ahol esténkint olyan elmés diskurzust folytattak a kapucineresek, aminő tellett tőlük. S valami csak tellett, mert sok tehetséegs író járt oda, s egyiknek-másiknak volt is mondanivalója. Néha nem egészen értéktelen esztétikai csevegést is lehetett hallani. Reviczky Gyufa és Tóth Béla epésen, Sza-A választásokat közvetlenül megelőző politikai harcokban és politikai nyilatkozatokban sokat kezdenek a nemzetiségek szerepelni. Úgy a kormánypárt, mint az ellenzék a nemzetiségek szavazataitól teszik függővé a vajdasági választási esélyeket és mindkét pártcsoport számit a nemzeti kisebbségek támogatására. Ehhez mérten mindkét részről nrlndgyakrabban hangzanak el ígéretek és fenyegetések arra az esetre, ha a nemzetiségek az egyik vagy másik pártot támogatják, illetve nem támogatják a választásokon. A radikális-párt részéről néhány nappal ezelőtt még a legmegértőbb nyilatkozatok hangzottak el a magyarságról, most pedig Grgin Dusán vajdasági radikális képviselő nyíltan megfenyegeti a nemzetiségi választókat arra az esetre, ha az ellenzéket támogatnák szavazataikkal. Úgy a radikálisok, mint az ellenzéki pártok a legélénkebb agilációt folytatják a vajdasági nemzetiségek között. Az egyes pártok igyekeznek kifelé is demonstrálni, hogy a nemi zetiségi választók egyréske rhögö'tr tük áll. Ilyen okokból köszöntötték legutóbb Davidovics Ljubát Szuboticán magyar nyelven is a »demokratapárthoz csatlakozott magyarok« nevében. Minthogy a nemzetiségi választókra való hivatkozás mindinkább gyakoribb, a »Bácsmena Tamás szelíden, Mikszáth Kálmán humorosan tárgyalták a fölmerült kérdéseket, s mindenki a temperamentuma szerint vett részt a vitában. Egyszer például a magyar regényírásról beszélgettünk. Akkor még —• több mint negyven év előtt — a belletrisztikában Jókai volt a tromf, aki mint egyeduralkodó ült magas, pretendensektől nem ostromolt, irodalmi trónusán. Csak Gyulai Pál merte a Budapesti Szendében megtépni a babérjait s a Pálffy Albert »polgári« regényeit állítani az ö bravúros írásaival szembe. Természetesen mi is ezt a ragyogó nevet emlegettük a vitában legtöbbször, ha nem is azzal a kritikátlan lelkesedéssel, amellyel a fiatalság és a nővdág szokta áhítat osan kimondani, de azzal a tisztelettel, amely az akkori fiatal írókat a Mester tündöklő fantáziájának és imponáló termékenységének a hódolóivá tette. Az elismerés még se volt általános. Reviczky nemcsak érzékeny lelkű lírikus, de merész és objektív kritikus is volt, aki emellett ,az elfogultságig kedvelte a német géniuszt, s ennek még a regénytermését is. így szólt: — Jókai a képzelhető leggyönyörködtetőbb iró, aki egyesíti magában a Dumas pere s a Victor Hugo erényeit és — a szertelenségeit. Fantáziája megejti a képzeletünket s a termékenysége t bámulatot kelt bennünk kevesetprodukálókban, de azért — talán éppen a nagy termékenységénél s a gyors mimikájánál fogva — n,em tud igazán töké| leteset alkotni,. Pompás alakjai vannak, de nincsenek gondosan megrajzolt jellemei. így történik, hogy a mellékfigurái sokszor kitűnőek, de a főszereplői gyakran rosszul sikerülnek. A hősei nők és férfiak egyaránt — csodálatos gyei Napló« munkatársa igyekezett megállapítani, hogy a vajdasági nemzetiségi választók közül hányán csatlakoztak az egyes szláv pártokhoz? Pontos számszerű adatokkal természetesen nehéz- ezt a kérdést megvilágítani, a legjobban értesült helyről szerzett információnk alapján azonban- meg lehet állapítani a következőket: A radikális-párt már régebben törekszik arra, hogy a magyarság egyrészét, pártkereteibe terelje. Ennek érdekében a párt élénk agitációt folytat s néhány magyar nyelven megjelenő hetilapot is föntart. Ennek az agitációnak eredményeképpen a Vajdaság néhány községében már régebben megalakult a radikálispárti magyarok szervezete. Főképp a kisebb községekben történtek ilyen csatlakozások a radikális-párthoz, egyrészt azért, mert ezeken a helyeken a Magyar Párt helyi szervezete meg nem alakult meg, másrészt, mert az ilyen kisebb községekben a jegyzőnek, vagy a szolgabirónak könnyebb beinvitálni a kormánypártba néhány nemzetiségi választót. ' Mindössze tiz-tizenöt községben Sikerült a radikálisoknak ezt az eredményt elérni. Hozzávetőleges számítás szerint mindössze ezerezerötszáz főre tehető a radikálispárthoz csatlakozott magyarok száma az egész Vajdaságban; A demokrata-pártban hasonló a helyzet, azzal a különbséggel, hogy a párt csak Pribicsevicsék kiválása óta kezd fokozottabb agitációt a nemzetiségek között. így a demokrata-párt még eddig a radikálispártnál is kevesebb eredményt tud felmutatni, azonban különösen. Szubotica környékén sikerült a Davidovics-pártnak a magyar választók csatlakozását elérni. Hogy a harmadik ellenzéki párt, a Radics-párt milyen eredményt ért el, arra még nem , lehet választ adni. mert a Radios- , párt még nem fejt ki választási agitációt a Vajdaságban. Ugyanez a helyzet a német választók között is, úgy, hogy meg lehet állapítani, hogy a választásokon a nemzetiségi választók legfeljebb öt százalékának támogatására számíthatnak a szláv pártok a Vajdaságban. lények, valóságos erónyközpontok vagy ördögi gonoszok, szóval: nem husvéremberek. Olyan jóságos és annyira elvetemült halandókkal nem találkozunk az életben mint a milyeneket Jókai rajzol el. Szerencséje, s a mi szerencsénk, hogy sok gonrefigurával hinti tele a regényeit, akik igazán emberek, s ezek képviselik a valószerü elemet a Jókaikönyvekben. Másik hibája a nagy íróknak, hogy a kompozíciója nem gondos, s ebben a tekintetben nemcsak a szinte klasszikus Freytag muiija fölül, hanem Spielhagen is. Abban az időben a Soll und Haben (Gustav Freytag-tól) és a Problematische Naturen (Friedrich Spielhagentől) volt a két legoiívasottabb német regény, s az arcltitektómkus kiképzésük csakugyan művészibb veit a mi kitűnőségünk regényfölépi.tésénél. Valaki megjegyezte, hogy ha a Jókai regényeinél szabályosabban szer«késztettet akarunk olvasni, nem muszáj a szomszédba fáradni, itt van mingyárt a Ká ozdy Béla Beöthy Zsolttól, amely tagadhatatlanul lege artis készült, bár távolról sem oly vonzó olvasmány mint a Jókai regény formában elmondott meséi. Ekkor Mikszáth Kálmán, tette be a garast — minden disputánkban övé volt az utolsó szó —, s körülbelül a következőket mondta: — A Beöthy Zsolt regénye meg a Jókaié eszembe juttat két egészen küjlönböző metódus szerint épült házat. Az I egyik a műépítészet minden törvényének a figyelembevételével készült; benne minden a helyén van s a céliáinak 1 “teljesen megfelel, — azt lehet mondani: hibátlan alkotás. A távolságok se nagyok, se kicsinyek, pontosan kimértek, A prágai szadista bárónőt harmadfél évre ítélték Halálra kínozta gyermekét Prágából jelentik: A bécsi Kadivetzügyhöz hasonló szad'iista-pört tárgyalt kedden a prágai törvényszék. Astrenberg János báró felesége ellen azt a vádat emelte az ügyészség, hogy Rremer Emília nevű társalkodónőjével együtt halálba kínozta kilenc esztendős kisleányát. A három napig tantó fötárgyaláson bebizonyosodott, hogy a bárónőt tette elkövetésénél nem anyagi érdek vezette, — a vádhatóság valami; örökség! üggyel hozta kapcsolatba-a kisleány meggyilkolását — hanem szadista ösztönei kényszeritették az embertelen kegyetlenségek elkövetésére. A tanúvallomások beigazolták, hogy a bárónő súlyos hisztériában szenved, arrtióta egy törzsorvos serdülő leány korában Becsben hipnotizálta. Astrenberg őrnagy, aki maga is vádlottja volt a pernek, előadta, hogy feleségén már 1908-ban őrültség jeléi mutatkoztak és Wagner-Jauregg professzor Astrenbergné elkülönítését ajánlotta a családnak. A törvényszéki elmeszakértő véleménnyé szerint Astrenbergné úgy apai, mint anyai részről súlyosan terhelt csa— minden helyiség akkora, amekkorát a rendeltetése kiván. Igen, jól el lehet benne lakni, s az ember megtalál ott minden komfortot, amelyre célszerűség)! és higiénikus szempontból szüksége van. De nincsen benne semmi, ami látványossággá avatná, semmi olyan kiválóság, ami a szabályszerűségen és a rendszerességen túl érdekelhetné az embert A lakónak minden kényelmet nyújt, de a vendégnek semmi érdekeset. Az útikönyvek nem fogják megcsillagozni s az idegenek nem kérnek permosso-t. hogy megtekintsék. Ilyen ház a »Kálózdy Béla.« A Jókai regénye ellenben fantasztikus építmény, ötletszerűen, szeszélyesen konstruálva, esetleg minden terv nélkül megalkotva. A W. C. talán olyan helyre épült, ahol kacér női budoárnak kellene lenni, s az istálló aránylag díszesebb az ebédlőnél. A folyosóin könnyen el lehet tévedni, s egy lépcsőt, amely pecfcg nélkülözhetetlen, a tervező építész elfelejtett a plánumba berajzolni. Némely szobának hiányos az akusztikája, s egy másikai nem lehet semmiképp ventilálni. És mégis: geniálisan épült ház, amely a tomyocskáfvaá messziről feltűnik, a homlokzatával közelről elbájol, s a hibái ellenére is vonzó és érdekes. Aki benne lakik, állandóan érzi, hogy az építmény nem épp tökéletes, s nem egyszer szidja össze az öregapja teremtésit annak, aki a tervét csinálta, de aki mint vendég tekintí meg, el lesz ragadtatva tőle. Ha idegenek jönnek a városba, ide fogják magukat kafauzoltatni, ezt fogják megnézni, s nem azt az architekítonlkus törvények szerint készült szabályosat, amelyhez hasonlót egyebütt is látni.----Ilyen beszélgetéseket folytattunk a Kapucinériábaiu t
