Bácsmegyei Napló, 1924. április (25. évfolyam, 91-119. szám)

1924-04-23 / 112. szám

4. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1924 április 23. In memóriám Kant Imámiel születésének 200 éves évfordulóján Ma kétszáz esztendeje, pontosan 1724 április 22-én született a porosz Königbergben. A filozófia történetében, ahol pedig sokszor változnak vélemé­nyek és rangok, ma is biztosan tartja azt a pozíciót, amelyet rajta kívül csak a görög bölcselet két kolosszusa: Plató és Arisztotelész élvez változatlanul a tudományos világ* * szemében. Röviden úgy lehet nagyságát legjobban megmu­tatni — ugyanaz a filozófiának, amit Goethe vagy Shakespeare az irodalom­nak: tekintély, auktoritás fundamen­tum, akinek munkássága még ma is eleven erő azon a területen, ahol az élet ideológiai! épületét bontják és épí­tik a szellem előharcosai. Kant nem volt forradalmár és a szó- Bzoros értelmében nem is hagyott visz­­sza filozófia-rendszert, miint Spinoza, vagy Locke. Jelentősége azonban föl­­becsülhetetlen a filozófia történetében, inert két évezred bölcseletének sum­­ínás kritikáját adta, kiválasztván belő­le, mindazokat a hibákat, tévedéseket (és illúziókat, amelyek addig a gondol­kodást rabságban tartották. A königs­­bergi bölcs úgynevezett kriticizmusa két filozófia irányt fogott egybe: az empi­rizmust és az idealizmust Az elsőnek lord Bacon tört talajt és Locke-on keresz­tül eljutott Hume Dávidig — az utóbbi pedig a görög gondolkodás mesterei alapján Lefibnizig, illetőleg Wolff-ig. Az enjíűí&zmus azt tanította, hagy az emberi megismerés bázisai az érzékszervek, — ti tapasztalás, vagy mint Locke fogal­­p-in;z<p »ami nincs az érzékeinkben, az nincs a tudatunkban.« A következe­tesen, alkalmazott empirizmus elutasított Winden aktiv beavatkozást az én részé­ből <ís a szubjektív megismerést minden }elkiismerejfurdalás nélkül — objektiv (érvényességűvé deklarálta. Az idealiz­mus ezzel szemben, ha elismerte is bi­zonyos tekintetben a tapasztalás jelen­tőségét, döntő faktornak a szellemet jelölte meg. Miindkét iránynak az volt o. legfontosabb kérdése: az értelem megismerő képességé följogositanak-e (arra, hogy ä tapasztaláson kivül eső, Úgynevezett transzcentendalis dolgok­kal szemben is állást foglaljunk? Az empirizmus hívei azt mondták: nem, az idealizmus követői pedig azt, hogy igen. A vita elhúzódott egész a 18-ik század végéig, amikor aztán Kant előzőleg egy hosszabb dolgozatban, majd a Tiszta ész bírálatában igazságot osztott a vi­tatkozók között A fölvetett kérdésre úgy látta, csak akkor lehet biztosan fe­lelni, ha először a megismerés határ­vonalait huzzuk meg, ha teljesen tisz­tár áll előttünk az értelem illetékessé­ge. Ez alapon aztán kiegyenlítette a két hányt a königsbergi bölcs. Igazat adott az empirikusoknak, amikor a tapasz­talat primär jelentőségét elismerte, de igazat adott az idealizmusnak is, ami­kor kimondta a hires tételt: a szemlé­letek fogalmak nélkül vakok, a tapaszta­lás csak értelem bizonyos formával lesz a gondolkodás tárgya. Első volt, aki tisztázta a tér és idő problémáját; a tér és az idő nála nem külső, objek­tiv valamik, hanem belső és szubjektív. Mint mondotta, a tér és idő az értelem veiükszületett, a priori formái, amelyek minden tapasztalást megelőznek. A megismerésnek, amely Kant szerint két tényezőből ered: a külső világból és a megismerő alanyból, meg kell eléged­nie a jelenségekkel; a lényeg földerit­­lietétlen az emberi értelem számára. Az apriori szintetikus ítéletekre az ember­nek nincs joga, az értelemnek nincs il­letékessége, mert a transzcendentális dolgok kivül esnek a megismerés ha­tárain. t Kant, aki a Tiszta ész bírálatában teljesen passzív szerepre ítélte az em­beri szellemet, egy ideiig kibékítette az empirizmust és az idealizmust, de a lé­nyeges alapvető hibáikat nem tudta ki­küszöbölni. Utána rövidesen ismét szét­esett a filozófia tábora: Fickte, Schel­­tng és Hegel lassan elszakadtak a va­lóságtól, a tapasztalattól és a megisme­rés szubjektív egyedül valóságát tették meg rendszerük alapjává. A másik cso­port élesen szembefordult velük és az empiirizmusust a durva következetessé­gig hajszotla (Strauss síb.) Csak az utóbbi Időben szüntette meg a filozó­fiának ezt a dualizmusát néhány mo­dem bölcselő, akik egészen más utón próbálják megközelíteni a filozófia kér­déseit. (x.) Nikiin király kincsei Megtalálták a montenegrói udvar arany és ezüst dísztárgyait Zagrebben Beogradból jelentik: A múlt év elején véletlenül felfedezték Cettinjé­­ben a montenegrói királyi ház el­ásott irattárát, amelyeknek történel­mi becse szinte felmérhetetlen. Niki­ta^ király óriási értékű ingó vagyoná­ból azonban egyéb nem került nap­fényre; sem a királyi palota bútor­zata. sem a királyi család arany- és ezüstkészleteit nem találták meg több esztendei szorgos kutatás eile-, nére sem. úgy. hogy már azt kezdték hinni, hogy az ellenséges megszállás után a visszavonuló osztrák-magyar csapatok magukkal vitték ezeket a nagyértékü, ritka ötvösmüvészi drá­gaságokat. A véletlen nyomára vezetett most mégis a kincs legnagyobb részének. A felfedezés érdeme a pénzügymi­nisztérium egyik tisztviselőjéé, aki azokat egy zagrebi közhivatal épü­letének egyik lezárt szobájában, lá­dákba _ és bőröndökbe csomagolva megtalálta. A tisztviselőnek hivata­los ügyekben hosszabb ideig Zagreb­­ban kellett tartózkodnia és ezért azt kérte, hogy ideiglenesen adjanak ne­ki egy dolgozó szobát. Minthogy az összes szobák el voltak foglalva, egy olyan szobában helyezték el, amelyben senki sem dolgozott és ahol —• mint egyik szolga mondotta —• Nikita volt montenegrói király né­hány holmija van elhelyezve. Ez a közlés felkeltette a tisztviselő érdek­lődését, átvizsgálta a »holmit« és mi­után megállapította, hogy a kofferek­ben asztali evőeszközök vannak, je­lentést tett erről a pénzügyminiszté­riumnak. A lelet óriási értékéről ek­kor még nem volt fogalma az ügy­buzgó hivatalnoknak. Jelentésére a minisztériumtól azt az utasítást kapta, hogy öeogradba való visszatérése alkalmával hozza magával Nikita kofferjeit és helyez­ze el azokat a pénzügyminisztérium depójába. A tisztviselő híven teljesí­tette az utasítást és a napokban meg­érkezett Beogradba a bőröndökkel együtt. Itt azután pontos leltárt ké­szítettek a bent talált tárgyakról és kellemes meglepetéssel állapították meg, hogy sok-sok millió értékű arany- és ezüstkészletekről van szó. A talált kincsek a legkülönfélébbek. Kis finomművű arany és ezüst likő­­rös poharaktól kezdve ezüst és arany mosdótálakig és serlegekig mindenfélét találtak benne. A legtöbb az asztali szerviz. Kanalak, villák, kések, poharak, tányérok, együttvé­ve óriási kincs, amelyet a fekete he­gyek dinasztája évtizedek alatt hal­mozott össze. Hogy hogyan került ez az értékes holmi Zagrebba és miért feledkeztek meg róla, azt még koimb- : >\ kincs egyelőre mint állami tulajdon a pénzügyminisztérium depójában marad. A felhőkarcolók városa — A Bácsmegyei Napló kiküldőit munkatársától — IV. Newyork, 1924. márc. Amikor egy hónapi szakadatlan bo­lyongás után kérkedve mondtam, hogy most már megnéztem Newyork minden nevezetesebb látnivalóját, egy igen bölcs, öreg amerikai magyar jóakara­ton mosolygott: — Egy hónap után én is azt mond­tam, félévre rá már csak azt, hogy kezdem megismerni, öt év elmúltával pedig azt, hogy ejnye hány esztendő kell ahhoz, hogy egy kicsit is megis­merjem? Newyork maga egy nagy ország. Szinte bejárhatatlan, mert míg más vá­rosban van egy belváros, addig itt leg­alább ötven belváros, külváros és nya­ralóváros keveredik össze. A legragyo­góbb felhőkarcoló-negyedbe beleolvad a legförtelmesebb, legpiszkosabb külvá­ros; a távolt munkásfertályok egy-egy világvárosi oázis ragyogó palotákkal és harmincemeletes biiildingekkel. Remek­be alkotott Hudson-parti korzó és az East-River szurtos, ijesztő kikötő ret­teneté; kínai, néger, olasz, görög, spa­nyol negyedek ghettóvai, tengerparti eldorádók és távoli) nyara'ló-palotaso­­rok a legelmaradottabb és legbüzösebb nyomorfészkekkel tarkítva, adnak va­lami bizarr, lépten-nyomon uj csodákat vetítő, fárasztóan változatos képet az emberi alkotás e legcsodásabb, már szinte természettudományi szenzációi á­­jának: Newyorknak. * Newyork legnagyobb nevezetessége: a felhőkarcoló negyed; a City Hall környéke, az alsó Broadway. A szűk uccákon husz-harminc-negyven emele­tes paloták közt szédelegve jár az em­ber és szinte nyakszirtmerevedést kap, ha fel akar nézni a tornyukra. A Wool­­worth Building — amelyet a legolcsóbb, 5, 10 centes áruház jövedelméből épí­tettek — az ő 58 emeletével, a Muni­cipal-Building. a Singer-Building, az Equitable Building, a Hudson Terrranal­ii uüding, a Fulton és még isten tudja miféle buildiingek óriási tömegében viskónak látszik egy-egy ttzennyolc­­huszemeletse házikó. Annyi vasat épí­tettek be ezekbe az épületszörnyete­­gekbe, hogy Hobokenben például ezek miatt 6 foknyi elhajlást mutat a delejtü. És a legrettenetesebb palota-ma­­muthok közé ékelve mindenütt egy-egy kis templomocska — mint a Szent-Pál vagy Trinity Church — régi, newyorki patríciusok szétmállott sirkövü temetői é­­veL Itt, ahol olyan értékes a föld, hogy ennek kihasználására az égbe nő a ház — nem engedik - megbolygatni a halot­tak nyugalmát. Egy-egy ilyen felhőkarcoló: város a levegőben. Felvonógépek egész raja, világítási és fűtési telepe, saját postája, távirdája, minden emeletének külön tüzoltótelepe, pincéjéből induló villa­nyos megállót, vendéglői, mozijai, biz­tosító és bankfiókja, üzletei, ügyvédei, orvosai lehetővé teszik, hegy valaki akár megélhet ebben az egyetlen épü­letben, anélkül, hogy ki kellene lépnie egy percre is az uccára. És a mai lehorgonyzóit acéikal'tkára épített felhőkarcolóval még nincs vége a haladásnak. Hamarosan meg fognak épülni — bizonyára — e csodaváros százemeletcs buüldingjei Is. vagy a Pennsylvania, ahová alagutakon futnak bs a vasutak 28 sínpáron, legtöbb­­jük átszaladva a hatalmas Hudson med­re alatt. A hatalmas parkok közül a Central­­park tavaival, múzeumaival, sziklás he­gy ecskétvel, maga olyan nagy, mint a kültelkek nélkül Budapest. Főutja New­yorknak: a Broadway most már hu­szonöt kilométer és ez végig beépítve, mindenütt főút és mindenütt tuitömött városrészeken fut át. Szinte túltengőén gazdag múzeumai íközül különösen érdekes a Natural His­­jtory mamuth-mastodon-diosoktaurus és jmás őslény-gyűjteményével és egyip­­jtomi múmiával, továbbá a Metropoli­­jtan-muzeum és az ős-amerikai múzeum. Hatalmas állatkerti e körzül főként a i brouxparki nevezetes , aminek bejárá­­jsához kell két egész nap.Óriási áruhá­­t zaiban és főként szállóban, az óriási és fejedelmi pompájú haliokban találkoznak, i végeznek Írásbeli munkát és hallgatják ja nagyszerű ingyen koncertet Newyork fpotyázói. A WallrStreet — a világ leggazda­gabb banknegyede — a Coney-Island —. ; világvárosnak is beillő wurtii a tén­­jgerparton — a szabadságszobor kis szi­­•] sete, a már New-Yerseyhez tartozó .. üdülő- és kirándulóhelyek és ki tudná jtnég felsorolni, hogy mi s hányféle lcá­­'bitóan összehalmozott látványosság. * A világ legnagyobb és legszebb va­­rietesziripada a Hypodram, amelynek jszuterénje egy törpe falu, törpe házak- i kai, a világ legkisebb embereivel és ál­lataival. A világ legnagyobb és legszebb jjmoziiai: a Capitol, Srand, Rivoli Mind- Iroind építészeti remek és már ránkne­­j hezedő, fuilasztó lukszus. * Igazi csodája azonban a Fifhte Ave­nue, a Times Square — a sanházak Ü negyede — este. A kép, a mozi vissza­adja az uccák, a forgalom1, az arányok szertelen szépségét, de azt a kápráz­tató, szinte émelyítően, mesébeíHően zsúfolt játékát a reklám-fénynek, a vi­lágítás mozgó, jeleneteket lejátszó, szö­vegeket ordító fényiieitálását, ami itt Szédít, orgiázik, nem tudja visszaadni sem rajz, sem leírás. Ehhez képest a párisi nagy boulevard esü fény és szin­­tombolása — egy kis túlzással — sze­gényes, falusi sötétség. Nem akartam abba a tóbába esni, hogy leírjam Newyorkot és mégis bele­estem. De Parist, Londont olyannak látja az, aki először kerül oda, mint amilyennek elképzelte. Newyork na­gyobb, szertelenebb, imponálóbb, mint amilyennek az idegen képzelt És még s csodálatosan meleg, közvetlen, barát­ságos ez a hallatlan kő-rengeteg. Han­gulata van az uccákriak és mosolyog ez a gigantikus összevisszaság.... Pedig igazán csak kettő a jellegze­tessége, ami pedig egyik sem lenne kü­lönben kedves. Az egyik hogy szalad mindenki és minden. Villanyosok, autó­buszok, autók és emberek. A másik, hogy mégis rend van. Mert ez a város nem kialakult, hanem uj város, ahol nem a fejlődés összevisszasága épített, hanem — a rendszer. Itt minden rend­szer, mert ez a város nem lett, hanem van. Nincs múltja, csak jelene és jö­vője. A mult, a tradíciók szépsége és bája nélkül, a jelen, a tervszerűség, a cstfnáltság minden nagyszerűségéivel, de a múlt kedves patinája hijján. Kun Andor Csak egy jellemzőt tudunk Newyork­­ra: az arányok szertelenségét. Épület­óriások, majd hid-szömyetegek, pél­dául Brooklyn és Manhatten, Willams­­dául Brooklyn és Manhatten, Willíms­­burg és Qttensboro hidak, amelyeknek 12 emeletes palota-sorok. A pályaudvarok hallja oly szép, tisz­ta, csöndes, ünnepélyes, mintha tem­plom lenne (igaz viszont, hogy a1 tem­plomok pedig, amelyekbe behallatszik az ucca zaja: olyanok, mintha pálya­udvarok lennének.) A Grand Central j Terminal például, amelyiknek halijában jj elférne a budapesti lipótvárosi Bazilika! mit EonooL? Hol szerezhetném he ruhaszükségle­temet, hegy elegáns, tartós és mégis olcsó leg' en ? HÜL??? .NÁVAY ISTVÁN • űrt divatszabónál, akinél nagy választékú leg­­t újabb divata angol, francia és c»eh «zöve­­tókból Öltönyük, ragíánok, ulsterek síb. leje eegtnsabb kivitelben és legolcsóbb napi árban készülnek. Snbctica, Somborski put 2. szám Nagytemplom mellett.

Next

/
Thumbnails
Contents