Bácsmegyei Napló, 1924. április (25. évfolyam, 91-119. szám)

1924-04-20 / 110. szám

4. oldal.

BACSMEGYEI NAPLÓ

1924 április 20.

A kisebbségi jogok megvalósítása

európai érdek

Beszélgetés Kaviccsal a nemzetközi kisebbségi konferencia céljairól

Mint már jelentettük. Radics István azzal a tervvel foglalkozik, hogy konferenciára hivja össze Középeurópa államainak kisebbségeit együttes akció megbeszélése céljából. Bécsi munkatársunk felkereste Radicsot bécsi lakásán és kérdést intézett hozzá a terv részletei felől. Radics a következőképpen nyilatkozott az általa kezdeményezett középeurópai kisebbségi konferencia céljairól:

— A kisebbségek jogait á bé keszerződésekkel kapcsolatban külön egyezményben szabályozta a békekonferencia. Ezt az egyezményt az érdekelt államok kormányai aláírták, azonban csak nagyon keveset tartottak meg Lelőle. Éppen ezért szükségét látom annak, hogy a kisebbségeket együttes akció megállapítása céljából konferenciára hívjam össze. Addig nem lehet ugyanis konszolidációról, pacifizmusról beszélni, amíg egyes államokban elnyomott és éppen ezért elégedetlen nemzetiségek cinek. Ezt az álláspontomat londoni tartózkodásom alatt közöltem ottani mértékadó államférfinkkal, akik helyeselték a konferencia tervét. Hangsúlyozni szeretném, hogy minek a tervezett konferenciának semminemű irredenta célzata nincsen. A ható rokról nem is lesz szó, programja tisztán a kisebbségek helyzetének megjavítása és. a követelések érvényesítésének módja lesz. Éppen ezért a tervezett konferencián csakis hivatalos delegátusok, pártok kiküldöttjei és a kisebbségek parlamenti kisebbségek képviselői vehetnek részt. Felelőilen fantaszták részvétele teljesen ki van

Cl

\U3Z

®E®

Húsvéti népszokások

A húsvéti ünnepek, mint beavatott forrásból’ értesülünk, többnyire hús vét tájékán zajlanak le. A husvét nincs fix időponthoz kötve, mint például a tőzsdei ünnepek: az ultirnó és a tnéclió, hanem akkor esedékesek, amikor a naptárcsinálóknak éppen eszükbe jut. Az ünnep bizonyos népszokásokkal van összekötve és minthogy a lakosságot már kiskorában asztal körül kergették, ha elmulasztotta ezeket perfektuálni, a népszokások betartása mai napig sem ment ki a divatból.

A legismertebb népszokások.

1. A böjt. ' Férfiak, nők és gyermekek űzik. Rendszerint nagypénteken kezdődik és másnapig tart, de vannak jámbor családok, ahol egyfolytában megtart! ák a következő nagypéntekig. Megkülönböztetésül az ugyancsak vallásos, de másvallásu, bóchcreklöl az ilyen permanens bőjtölőket sóchereknek nevezik. Szemben ezzel a kiterjedt szektával a hívőknek egy része a böjt profanizálásának tekinti a sócherek eljárását és csak a kiválasztott napon tartóztatja meg magát — igaz, hogy fokozott szigorúsággal — a intsevéstöl: ilyenkor kenyéren és Vízen és szardínián és töltött tojáson és vajban kirántott süllőn és piskótatortán és burgundin koplalnak.

2. Sonka és macesz. A böjt befejezése után következik az ünnepi zaba. Kedvenc népszokás húsvéti sonkával, illetőleg macesz-kávéval táplálkozni. A sonka kiadósabb, ezért elfogyasztását a zsidó családok maguknak sajátították ki, mig a keresztények — mduihogy a

zárva. A konferencia egyébkén4 a legteljesebb nyilvánosság élőt* fog ülésezni, úgy hogy mindenki ellenőrizheti majd a felszólalásokat és a határozatokat. így tehát teljesen felesleges az egyes hivatalos szócsöveknek már mostan irredenta összeesküvés meséjével felizgatni a tömegeket.

A konferencián minden kisebb ség képviselői résztvehetneh. így Lengyelországból a németek, oro szók, ruthének és zsidók, Csehszlovákiából a németek, szlovákok, magyarok, lengyelek, ruthének és a románok, Romániából magyarok, németek, oroszok, a buigórok és a szerbek, Jugoszláviából pedig a horváíok, szlovének, magyarok, németek, románok, bulvárok, törökök, bosnyákok, albánok és a montenegroiak nyernek meghívást. Részt vesznek azonban valószínűleg az olaszországi németek és szlovének, valamint az Ausztriában és Magyarországon élő különböző kisebbségek is. A konferencia nem irányul egyetlen államalakulás ellen sem, hanem tisztán a kisebbségek helyzetének megjavítását célozza. A konferencia nagyszabású manifesztum lesz, amelyeek az a célja, hogy a nagyhatalmakat meggyőzze arról, hogy a kisebbségi kérdés jogps megoldása némcsak az elnyomott kisebbségek, de egész Európa békéjénél: eminens érdeke.

Végül közölte Radics, hogy a konferencia időpontja még bizonytalan és azt a reményét fejezte ki. hogy az akció nagy szolgálatot fog tenni Közép- és Délkeleteurópa rekonstrukciójának.

maceszkávé nem ütközik vallásukba — az utóbbit privilegizálják.

3. A liusvétig nyúl. Ma már kiveszőfélben van: Jtoisó példánya a kormányválság, amely — minthogy a kibontakozás nem sikerült — husvétis nyúl. A h. ny. nem tévesztendő össze a hus- I véti nyullal, amely a piros tojások elölj állításával foglalkozik engedély nélkül.

4. A piros tojás. Lásd húsvéti nyúl.

5. A húsvéti locsolás. Délután a férfiak leülnek egymással szembe egy kis kerek zöid asztalhoz és festett kartonlapokat ütögetnek egymáshoz »adu, adu, na még egy kis makkbaszakadt adu és aztán ha a kvintem jó, akkor kivagyok« felkiáltással, miközben a pincér a feketét mindjárt a mellényzsebünkbe Önti. Ha ez husvét hétfőjén történik, akkor h. 1.-nak mondjuk. Ha nem, akkor azt mondjuk, hogy »hallja maga marha, nem tud jubban vigyázni, majd szólok a gazdának«!

6. ősi. népmulatságok. Az egyszerűparasztikus ember ez ünnepek délutánjain útra kél tuszkulánurnából és mint ükapái hajdanán, felkeresi a legközelebbi gyepes térséget, ahol a legények ingre-nadrágra vetkőzve nemes testedző mérkőzéseket folytatnak. Rendszerint tizenegy-tizenegy dalia küzd egymás ellen; a játék a bíró sípjelével kezdődik és verekedéssel végződik. Kedvelt népszokás a meccsen elbliccelni a belépti-dijat.

7. A húsvéti szám. A lapszerkesztők és lapkiadók, mint a vallásos emberek áltálában, magukba szállnak 'husvótkor és töredelmesen számot adnak bűneikről. Ezt a terjedelmes számot nevezik h. sz.-nak.

8. Húsvéti kroki. Régebben egyike volt a legismertebb népszokásoknak, de újabban hanyatlásnak indult.

diő.

„Bár ne jöttünk

volna ki:

Horgost magyar panaszos levele Brazíliából

A mesék hazájából, sorstalan magyarok vágyainak országából, messzi Brazíliából irt levelet Zámborszki Mihá . volt liorgosi gazda a Bácsmegyei Naplóméi. Az egyszerű embernek egyszerű írása megrázóan festi a Délamerikába csábított, magyarok sorsát, akik elkeseredetten vágyódnak haza, mert a távoli meseország csak a kivándorlási ügynökök meséiben van meg, a valóságban pedig kizsákmányolják, mindenükből kifosztják az idegeneket, akiket balsorsuk a lelkiismeretlen ügynökök karjaiba kergetett.

San Paoróbó! március 3-án irta nehéz szavú, nehéz mozduiatu levelét Zámborszki, hogy lebeszélje a kivándorlásról azokat, akik az eddigi intelmek után is még Délamerikába készülnek.

— Tudatom velük, — kezdi levelét üámborszki, — hogy szerencsésen megérkeztünk. A megérkezésünk szerencsés volt, de most már keserű az életünk, eleinte csak jó volt, de most már nagyon kibántak velünk. Eleinte volt minden, amikor kijöttünk tehenei, pénzt, disznéhust, zsírt adtak és azt mondták, hogy ez mind ajándék. De bizony fizetéskor mindent lefogtak, mert most már le van kapálva. Mi is lekapáltunk tízezer kávéfát, van, aki még többet is, ki milyen családdal van. Most már könnyen beszélnek, gondolják, majd megint jön egy bolond csapat magyar, akiket megint félrevezetnek, mert már minket nem lehet. Gondolják el az urak, hogy milyen gazemberség megy itt végbe. Mikor ideérkeztünk, mézes kaláccsal csalogattak bennünket, de most egész másként van. Azt nem is lehet leírni, hogy mi van itt, csak ha va’amikor hazakerülök, — ha lehet, még az ószszel — akkor majd elmesélem, hogy mit csinálnak itt a magyarokkal. Bár

\ csak a Bácsmegyei Napló szavára hall- I gattam volna és ne jöttünk volna ki. De ha már ki is jöttem, bár a gyerekek ne volnának itt. De ha mi már kijöttünk, csak a többinek volna esze, de ide írták már, hogy hatszáz család útban van. Jobb volna, ha otthon maradnának. Me is írjanak, mert nem tudjuk, hogy hová vet a sorsunk.

Rezignált hanga levelében családi üzeneteket küld ezután Zámborszki Mihály és utóiraiként hozzáfűzi:

— De jó volna már visszamenni!

Páter Botka

Irt?: Maison Jeromos plébános

A magyar-szerb kulturszolidaritás kérdésével kapcsolatban megemlékeztek a lapok arról, hogy az első magyar Shakespeare-kiadást egy magyarországi szerb áldozatkészsége tette lehtüvé. A neve: Tömöri Teodorovics Anasztász, aki nagy megértéssel támogatta az akkori magyar kulturmozgalmakat. több szláv társával együtt, akik között az egyszerű kalocsai jezsuita: páter Botka volt Teodorovics Anasztász mellett a magyar-szláv kulturszolidaritás legtiszteletreméltóbb istápolója.

Pater Botira mint fiatal diák résztveít az 1848—49 nemzetiségi és szabadságmozgalmakban. A. forradalom kitörésekor a barrikádokon küzdött Prágában, ahol rövidesen a forradalmi ifjúság egyik vezetője lett. A balsikerrel végződött forradalmak után Milos szerb fejedelem udvarába került, ahonnan pár évvel később visszament Csehországba és belépett a jezsuita-rendbe. Az insbrucki kollégiumba érte az a lelki hatás, amely egész további működésére el határozó volt- Az ausztriai ütközet után sok sebesült, alföldi magyar fiú került az insbrucki kórházba, ahol pater Botira mint lelkész működött. A magyar katonákkal, eleinte csak tolmács utján érintkezett; de később

annyira megnyerte tetszését a magyar katona józansága, becsületessége és bátorsága, hogy elhatározta. megtanul magyarul. Áthelyeztette magát a kalocsai gimnáziumhoz és ott — mint tanár — úgyszólván a magyar kultúra apostola lett. 1871- ben halt meg — kolerában.

Páter Botka életét úgyszólván a szláv-magyar kulíurközeledés eszméjének szentelte és kiváló propagálója volt a magyar irodalomnak, több kiváló munkát lefordított szláv nyelvre is és az ő érdemének! lehet tulajdonítani, hogy a kilencvenes években már szorosabb kapcsolat fűzte egymáshoz a szláv és a magyar irodalmat. A magyar irók kitűnő példát adtak az akkoriban fejlődésben levő szláv irodalom reprezentánsainak. aminek bizonyítékául felemlítjük, hogy mennyi rokoni vonás található Arany János és Juraj Jovanovics. a cseh Vbriliczky. a szerb Radicsevics és Petőfi munkássága között. Mennyi közös vonás van a szláv és a magyar népdalok között, amelyek ugyanazon érzelem, gondolat szüleményei . . .

Páter Botkát a legjobban az a magyar író jellemezte, aki azt irta róla; hogy elmélkedésre hailó lelkülete nemességével és fáradhatatlanságával q magva r-szíáv kulturközeledés legbuzgóbb harcosa volt.

TINTA

m © a

A gazdag ember

A gazdag embert tisztelem és be csülöm is őt, okos, céltudatos elve miatt. Naponta elmegyek takaros kastélya előtt, melyet aranyozott vasrács kerít és sohasem mulasztom el az alkalmat, hegy betekintsek parkjába.

— Mondd, kérlek, minek köszönheted a szerencsédet? — kérdezem, tőle a szememmel, mert gondolatban minden embert tegezek, a gazdag embert is.

De nem árulja el titkát. Ha künn sétál a parkban, hátratett kézzel és elégedetten csak mosolyog. Hintája szolgálatra készen áll a kocsiszínben. Szénája rendben van. Évekig nem sikerült chesnem bölcseségét, mely ily magasra juttatta.

I Múltkor, déltájt azonban történt, I valami, Egy munkásasszony ételhordó' ban ebédet vitt az urának, véletlenül I megcsúszott a síkos járdán és elvágóit dott, a kastély közvetlen közeiében. A cseréptálak rapittyán eltörtek, j A szegény nő továbbancíukolt. Én fis megálltam és bámészkodtam. Ki! loccsant az aszfaltra az egész ebéd. |A leves, mely forró, sárga erecskék\ ben patakzott tova, megolvasztva maga j körül a sarat, a borjupörkölt piros térj képet rajzolva a földre és a mákost j metélt is, melyet hitvesi kéz hintet- 1 rneg gyöngéden cukorral.

Van-e oly céltalan valami, mint az utcán heverő ebéd? Ki eszi meg? Vajjion akad-e olyan éhes és nyomorult, I ki a sárból íolnyalja? Nyilván a sze- I métre kerül.

j Az emberek fejüket csóválva nézték, j de mind kikerülték, azzal a tisztelettel, fmeiy manapság az ételeket övedzi. I Magukban azt suttogták :

— Legalább harmincezer korona.

Ezt a jelenetet a gazdag ember is

I látta, ki parkjában sétált, hátratett I kézzel és elégedetten. Megsajnálta a ! szerencsétlen asszonyt, mert áldott jó í szive van. Észrevettem, hogy tépelődik. j Nemsokára kordult Is a kert ajtaja. 'Maga nyitotta ki. Kilépett az utcára S és nézte az ebédet, mely kihűlt, de jjmég nem egészen fagyott meg.

I Kicsit várt. Majd halkan füttyentett. í Egy farkaskutya ugrott elő, a gazdag -ember farkaskutyája, ő pedig nagy-