Bácsmegyei Napló, 1924. március (25. évfolyam, 60-90. szám)
1924-03-11 / 70. szám
4. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1924. március 11 tés miatt eljárás van folyamatban,? felük nevében a lovaglás ügy f egy- ■ veres elintézésének felfüggesztését s kérték. Minthogy azonban Prónayj segédei ehhez hozzá nem járultak,! végül is megállapodtak fegyveres! elégtételben. A kitűzött időben Pró-| nay és segédei meg is jelentek a] Fodor-féle vivóteremben, ahol azon-f bar, legnagyobb meglepetésükre jj csak Magasházy segédeit találták, 1 akik tudatták velük, hogy Magas-1 házy szombaton délután elutazott i anélkül, hogy őket értesítette volna, j Kijelentették egyúttal, hogy emiatti megbízatásukat visszaadják Magasházynak. Nemcsak az ügynökök csábítják kivándorlásra a magyar földmunkásokat A martonosi gazdák csak téli robotmunkáért adnak aratórészt E hó 20-án 8 martonosi magyar földmunkás-család vándorol ki Brazíliába. A kivándorlók, olvasván azokat a hirlapi cikkeket, amelyek a lelketlen ügynökök csábításairól számolnak be. levelet intéztek a Bácsmegyei Napló szerkesztőségéhez, hogy kivándorlásuk igazi okait megvilágítsák. A levél igy hangzik: — Szomorú szívvel hagyjuk itt szülőföldünket, de nincs más választásunk. mert itt nem tudjuk megkeresni mindennapi kenyerünket. Lelketlen ügynökök hiába csábítanának minket, ha azon a földön, ahol szik lettünk és amelyhez ragaszkodunk, megélhetést találnánk. Mi nem a csábításnak ülünk föl, hanem a kényszernek engedünk, amikor a jobb sors reményében hajóraszállunk. Annak bizonyítékául, hogy nem-1 csak az ügynökök csábításai okoz-j zák a kivándorlást, tessék közölni,! hogy a martonosi gazdák csak annak adnak aratórészt, aki télen és tavaszon motelen fizetség nélkül robotmunkát végez nekik. Egy talpalattnyi földet nem kaptunk, egvl bokor kukoricánk vagy krumplink | sem terem, miből éljünk hát, ha az? aratórészért az év többi részében! ingyen kell dolgoznunk? Amikor az újság a kivándorlásról: ir. ne csak az ügynökök csábító igé-1 rétéit említse fel oknak, hanem ve-i gye figyelembe azokat az állapota-1 kát is, amelyek a szegény földműn-! kasok helyzetét tarthatatlanná te-jj szik. 1.... •• — rnrai — j, Másfél milliárd koronát] akart kicsempészni Becsbe cgy^ magyar belügyminiszteri nyomozót Nyolc budapesti kereskedőt őrizetbe? vettek Budapestről jelentik: Szombaton| délután a budapest—bécsi gyorsvo-jj nat egyik másodosztályú fülkéjében! a detektívek igazolásra szólították! fel Gampel József beiügyminiszté- \ riumi nyomozót, akit másfél évvel ! ezelőtt alkalmaztak a belügyminisz- jj térium nyomozó osztályán és azóta jj állandóan mint vonatkísérő utazik jj Budapest és Becs között. Megmoto-jj zásakor kabátbélésébe varrva nagy] csomó értékpapírt találtak nála, Ez-S után poggyászát vizsgálták át és eb-5 ben egy milliárd négyszázmillió ma-\ gyár koronát találtak százezer és ötszázezer koronás kötegekben. A detektívek Hegyeshalomnál leszállitatták Gampelt a vonatról és a legközelebbi vonattal Budapestre hozták. Kihallgatása során bevallotta. hogy budapesti kereskedők megbízásából állandóan nagyértékü valutát és értékpapírokat vitt külföldre és egyszázalékos jutalmat kapott a megbízóitól. Gampel vallomásában felsorolta azokat a budapesti kereskedőket, akik a csempészésre a megbízást adták. Vasárnap délelőtt folyamán megtörténtek az intézkedések azoknak a budapesti kereskedőknek az előállítására, akik Gampélnék megbízást adtak, hogy a másfél milliárd koronát és az értékpapírokat átcsempéssze a határon Nyolc kereskedőt állítottak elő a rendőrségen, akik kihallgatásuk sodán azzal védekeztek, hogy ők üzleti érdekből akarták gyorsan és Territétből jelentik: Vasárnap délflé ideérkezett Traversini követségi tanácsos, akit a berni kormány küldött s bejelentette látogatását Abda! Medsidnél. Teljes egy óráig maradt a kalifa lakosztályában. Traversini ! látogatásának okáról és céljáról hivatalos jelentést nem adott ki a svájci kormány, a száműzött kalifái környezetében pedig csak annyit | árultak el, hogy tisztelgő látogatási volt, kizárólag udvariasságból tör-1 tént, a szövetségi kormány üdvözöl- j tette Svájc területén a mohamedánt egyház fejét. Politikai szempontból semmiféle! akadálya nincs annak, hogy Abdul | Medsid véglegesen letelepedhessél! | Svájcban. Tartózkodásának a berni kormány nem is szabott semmi feltételt, mint ahogy tette más uralkodókkal szemben, akiktől politikai foigadalmat kivánt. Abdul Medsid jj fazonban nem politikai tényező, ha-8 Inem egyházfejedelem, illetékes he-| flyen azt a felvilágosítást adják, hogyl a svájci kormány érdeklődött a ka- \ megírtuk, a szuboticai törvényszéken hétfőn délelőtt kezdték meg a Polyákovics Iván szuboticai rendőrségi köri biztos és társai bűnügyében a íőtárgyalást. Polyákovics rendőrbiztcs tudvalevőleg két rendőrrel együtt egy bűnügyi nyomozás során Kovács Kata 65 éves öregasszonyt a saját lakásán vallatás közben úgy összeverte, hogy az aszszonyt kórházba kellett szállítani, ahol kilenc nap múlva belehalt sérüléseibe. A vádlottak tagadnak Polyákovics Iván köri rendőrbiztos, elsőrendű vádlott, kihallgatása során elmondja, hogy múlt év május 30-án, este 9 órakor, Hunyadi Pál bűnügyének nyomozása során, több rendőrrel megjelent a Pozsarevszka uccának abban a házában, ahol Hunyadi lakosa volt. A házbeiteket kérdezte, hogy ismerik-e Hunyadi rejtekhelyét. Amikor a házba bement, Hunyadi fia, Hunyadi-Szi//űrió | István elmenekült a házból. Egy rendőr utána lőtt, de nem találta el. Elnök: Kovács Katát is megkérdezte, hogy hol rejtőzködik Hunyadi? Vádlott: Igen, tőle is kérdeztem. Kovács Kata az ágyon ült, amikor a szobába hozzá bementünk, Hunyadi felesége, Rottman Teréz is a szobában volt és az ágyban feküdt. Öt is megkérdeztem . A kis szoba egészen telve volt rendőrökkel és detektivekkel. Miután nem tudtam meg, a keresett Hunyadi Pál rejtekhelyét, kimentem a szobából. Hogy később mi történt azt nem tudom. — Bántotta, verte maga Kovács Katát? — Nem. Hozzá sem nyúltam. Nem volt nálam bot, sem revolver. — Bántották a rendőrök? — Azt nem tudom. Az én tudtommal nem bántották. — Hát akkor hogyan történt, hogy Kovács Kata olyan súlyos testi sérüléseket szenvedett, hogy rá kilenc napra meghalt. f • j — Azt nemi tudom. minden akadály nélkül lebonyolítani bécsi tartozásaik kifizetését és ezért bízták meg a határrendőrségi detektívet az értékek kiszállításával. A rendőrség vasárnap éjszaka is őrizetben tartotta az összes előállítottakat mert az ügyet összefüggésbe hozzák a magyar korona legutóbbi bécsi nagy esésével, ségtanácsnak fontolóra kell vennie a dolgot, mielőtt hivatalosan és véglegesen letelepedési engedélyt ad Abdul Medsidnek a tartós letelepedésre. A svájci politikai hatóságok nem hiszik, hogy Abdul Medsid Franciaországba vagy Olaszországba készülne. Az erről szóló jelentések találgatások és svájci illetékes helyen arila magyarázzák, hogy ezek az országok politikai célból szeretnék földjükön tudni a\ kalifát, mert rneszszemenő terveik vannak vele, holott Abdul Medsid mint egyházfejedelem nem akar politikai bonyodalmak középpontjába jutni és ezért választotta Svájcot. Egyébként Abdul Medsid nem ismeri el törvényesnek az angorai nemzetgyűlés határozatát, őt mint egyházfejedelmet az nem érinti s éppen olyan kevéssé veszi komolyan, hogy egyesek jelentkeztek a kalifa méltóságára. Egyelőre Territetben kíván maradni, hogy bevárja a törökországi fejleményeket és a vallásos mohamedán világ erélyes felzúdulását. íos kihallgatása és a bíróság Novotyi- Ilov Simon másodrendű vádlottat hallgatta ki. Jelen volt a Pozsarevszka uccában, amikor az eset történt, de nem bántott senkit. Vukmanov Bábián harmadrendű vádlott szintén tagadja, hogy bárkit is megütött volna. A tanuk A vádlottak kihallgatása után a tanukat szólítja az elnök. Első tanú Rencsár József, 59 éves, »most napszámos«, de cipészséghez is ért és ebben a szakmában is dolgozik. Elmondja, hogy abban a házban, ahol az eset történt, sokan laknak Ö, Kovács Gizi, Keserű József, 'Lakatos István, Kovács Kata, Hunyadiék és még mások. Azon a szerencsétlen estén ő a folyosón ült és Lakatos István cipészei együtt dolgozgatott. Elnök: Milyen napon volt az? Egy szerdai napon volt, másnap Ur!napja volt. A biztos ur bejött négy rendőrrel. A biztos ur kérdezte, hol lakik Hunyadi? Nem szóltam semmit, de Lakatos mondta: »Jóestét, biztos ur!« Miikor őriztem te veled disznókat«, mondta indulatosan a biztos ur, majd hozzám szólva, azt mondotta: »Gyerünk csak be a Hunyadiék szobájába«. A konyhában elővették a Hunyadi fiát, Szijjártó Istvánt és elkezdték ütni. A biztos ur ezután a konyhából bement a szobába, ahol Kovács Kata és Hunyadiné voltak. A szobából nagy jajgatást és botütéseket, puffogásokat hallottam. Egy rendőr kijött a konyhából Szijiártóval és Vituska Gizával. A rendőr folyton ütötte Szijjártót. Elnök: Forduljon meg, nézze meg a vádlottakat. Melyik' volt a rendőr, aki ütötte Szijjártót? Tanú (szembefordul a vádlottak padján ülő három emberrel.) Ezek egyike sem volt az. Egy magas, orosz rendőr volt. Elnök: Az már Oroszországban van. Tanú: Amikor a rendőr ütötte és fogta Szijjártó, az valahogy kiszabadította magát a rendőr kezei közül és kisza-Ä kalifa nem ismeri el as angorai határozatot Továbbra is egyházfőnek tartja magát Ufa jövő tervei felől, mert a szövet-Polyákovics szuboticai rendőrhiziost négy évi fegyházra ítélték Vukmanov Babián rendőr két évi feggházaí kapoti A kinvallató rendőrök bűnügyének tárgyalása Ezzel véget ért Polyákovics köri bizladt az uccára. A rendőr utána lőtt, de nem találta. A rendőr aztán hozzánk jött és szidott minket. Rövid idő múlva jött ez a kicsike (Vukmanov Bábián vádlottra mutat) nekem jött, ugrált a mezítelen lábamon és gummibottal ütött a fejemen, lábamon, ahol ért. Majd engem abba a szobába, ahol ö Kovács Katával és Hunyadinéval volt és ahonnan jajgatását és puffo-gását hallottam. A biztos ur egyre kérdezte Kovács Katától, hogy ki volt, aki megszökött. Kovács Kata jajgatva mondta, hogy Hunyadiék voltak. Elnök: Maga mondja, hogy hallotta a folyosón az ütéseket is. Gummibottal ütötték az asszonyt? — Nem. botütéseket hallottam. — Látott maga Polyákovics biztos, kezébe botot? — Igen. Vastag sétabot volt a kezében. Engem is ütött. Elmondja ezután Kovácsné megveretését. »Az asszonyt íelfordiitották, egyik lábát a biztos ur, a másik lábát a nagy orosz rendőr fogta. Vukmanov ütötte. Azátn, amikor a földre bukott, nekiesett a biztos ur, mellen fogta, csavarta a mellét és a botjával úgy szurkába, mint a bajőnettel szoktak szurkálni. A meztelen testét ütötték. Mikor jajgatott, azt mondotta neki a biztos ur: »Mit jajgatsz, ki bánt? Úgyis a kórházba visznek.« Egy óránál tovább tartott a kínzás. Mikor a feleségem bejött a szobába, — mondja a tanú —■ a biztos ur pofonvágta. A feleségem is »részt húzott a verésből.« Akkor hagyták abba a verést, amikor egy titkos odajött és kérte őket, hogy ne üssenek tovább bennünket. Mindenkit megvertek, aki a házban volt. Egyedül Hunyadi Pál feleségét nem verték meg. Rencsár József tanú után Perazsics Bozsidár dr. törvényszéki orvos téri esz-) tette elő orvosi szakvéleményét. Kovács Kata. és Rencsár sérüléseiről. Utána folytatták a tanúkihallgatásokat. Rencsár Józsefné, Hunyadi PáJné, Rottman Teréz, Lakatos József, Vituska Giza, Szijjártó István, Rencsár Róza, Rencsár Etus tanuk mind súlyosan terhelő vallomást tesznek a vádlottak ellen. Ezzel véget ért a bizonyítási eljárás és a perebszédekre került a sor. Az államügyész a rendőri brutalitásokról Vasziljcvics Ljuba dr. államügyósz, a közvád képviselője azzal kezdte vádbeszédét, hogy a rendőrségnek általában a bűnözések megelőzése a legfőbb feladata s mint ilyen a törvény szemének nevezhető. Amikor azonban azt látjuk, hogy a rendőrség egy lopási eset kinyomozásának során maga egy ember halálát okozza, — tehát sokkal nagyobb bűncselekményt követ el, mint amilyent kinyomozni akar, — akkor bizonyára mindenki azt fogja mondani, hogy a törvények ilyen őreire semmi szükség sincs. Nem kívánja ezt az esetet általánosítani és tudja, hogy nem minden rendőr ilyen, éppen azért, maga a rend-, őrhatóság méltósága és tekintélye, valamint az ehhez fűződő fontos érdekek követelik meg, hogy az olyan rendőröket, mint amilyenek itt a vádlottak padján ülnek, a bíróság a legszigorúbb büntetéssel sújtsa. Rámutat ezután arra, hogy a legritkább esetben sikerül bizonyitani azt, hogy a nyomozó rendőrhatóság bántalmazza a terhelteket, mert a, rendőrség minden bizonyítékot eltüntet. A jelen esetben azonban a halál olyan bizonyítékot szolgáltatott, amit eltekinteni nem lehet. Kéri a bíróságot, hogy Polyákovicsot a legszigorúbban büntesse meg, a rendőröket is sújtsa, de enyhébben mivel ők alárendeltek voltak. Ezután Nardim Henoje dr. és Pere Dragutin dr. védők terjesztették elő a védelmet, kérve a bíróságot, hogy vegye figyelembe az enyhítő körülményeket. A bíróság rövid tanácskozás után kihirdette az ítéletet, mely szerint Polyákovics Iván biztost négy évi fegyházra, Vukmanov Bábiánt 2 évi (egyházra Ítélte, Novotyilov Simont — aki ellen semmiféle bizonyíték sem merült e! — felmentette. Vasziljevics dr. ügyész megnyugodott az Ítéletben, az elítéltek felebbeztek.
