Bácsmegyei Napló, 1924. március (25. évfolyam, 60-90. szám)
1924-03-09 / 68. szám
!4. oldal. B ACS MEGYEI NAPLÓ 1924 március 9. Megtalálták. Baskircsev Mária végrendeletét Októberben múlt negyven óve, hogy meghalt, de végrendeletét csak most találták meg abban az ébenfa kazettában, amelyben titkait őrizte. A kazettát Baskircsev Mária édesanyja örökölte, aki hűségesen őrködött leányának titkai felett. Az anya harmincnyolc évvel élte túl lányát, soha senkinek sem szólt a végrendeletről, amelyet leánya két hónappal a halála előtt vetett papírra. Hogy miért hallgatott róla? Mert mindaz, amit Baskircsev Mária utolsó akaratául megjelölt végrendeltében. csak milliós áldozatok árán lett volna megvalósítható és ezek az áldozatok messze túlhaladták rnár akkor a Baskircsev-család anyagi viszonyait. Semmi, de semmi sem valósult meg Mária utolsó vágyaiból s még azt a kívánságát is. hogy Naplójegyzékeit egész terjedelmükben adják ki, csak most váltja valóra Pierre Boréi, aki hatkötetes kiadásban rendezi sajtó alá Baskircsev Mária összes jegyzeteit A végrendeletre is Pierre Boréi akadt rá, mikor átvette a kazettát Baskircsevék rokonától, aki Mária anyjának két évvel ezelőtt bekövetkezett halála után átvette a család hagyatékát. A végrendelet stílusos folytatása annak a finom, művészien előkelő életnek., amely drámaiasságával könnyekig meghatott valamennyiünket. amikor a Napló végére értünk. Ez a végrendelet hid a halhatatlanság felé, amely után Baskircsev Mária oly nagyon szomjazott. Halba-j •tatlanságra vágyott egész életében! és ennek a vágynak szavai csendül-! nek ki mélabusan a végrendelet-? bői is. »Akarom, hogy fehérbe takarjanak, ha meghaltam. Megbízom Vallóid kisasszonyt. a Doucet-cég alkalmazottiát, hogy gondosan szolgáljon ki. Fehér batisztinget. csipke-kendőt a nyak és karok köré, ez minden, amit kérek. Hajamat hagyják kibontva. Kérem Bastien Lepage és Robert Fleury urakat. rendezzék el ugv hajamat, hogy szép legyek. Nyakam legyen «.zaba-J. a karjaim is. amennyire csak lehetséges. A karokat fátyollal is letakarhatják. de úgy. hogy a vonalakat felismerhessék. Adjatok virágot a kezembe. Mielőtt ágyamra fektetnének. tn-| kariák le azt fehér brokátkendő ve!, de úgy. hogy a kendő lehulljon az ágy széléről és messze betakarja a padlót is. Ne tegyenek virágot a/ ágyamra, sem a testemre. Tgv fessen Je életnagyságban Bastien Lepage. Aztán« égessenek el s hamvaimat tegyék! tiszta aranyból vert antik formájú nr-| nába. Súlyt vetek arra. hogy a Champs Elysée környékén kápolnát építsenek az emlékemre. A kápolnában legyen orgona s halálom napjának minden évfordulóján énekeljenek gyászdalckat a kápolnában. A házat, melyben utoljára laktam, vegyék körül kerttel. A kert ne érintkezzék idegen épülettel. Itt állítsák fe! éietuagyságu szobromat. Nem igy ravatalozták fel és nem így temeték el őt. A Champs Elyséen nem építettek kápolnát, a kertben nem áliitottak szobrot és halálának évfordulóján nem énekelnek gyászdalokat annak emlékére, akit j Párizs szeretett és ünnepelt valami- \ kor. Halálában magára hagyták és ■ elfeledték. Ez a hűtlenség érthetet-1 lennek látszik és mégis megértjük,! ha meglibbentjtik a leplet, amellyel j halottaságyát letakarták. Szép volt! és fiatal és kevés nő van. aki a szépséget ne tévesztené össze tehetséggel. Száz szép nő közül kikilencvenkiienc hirre, dicsőségre vágyik és karrierjét nem tehetségre hanem a szépségére alapozza F.s amikor már learatta az első babérokat, még1 mindig több gondot fordít szépségének ápolására, mint tehetségének fejlesztésére. Tudja, ösztönösen érzi. hogy a szépségére jobban kell vigyáznia. mint a hangjára, mert csúnya hanggal lehet még szépen énekelni. de csúnya arccal? Nem, nem vesztheti el szép hangját, aki megőrzi arca szépségét. Baskircsev Mária éneknőnek in- ! dúlt. A tüdeje meg volt már támad-1 va és mégis elhitetették vele, hogy két hang Inján eléri a magas c-t. De a beteg tüdő drasztikusan tiltakozott ily ráfogások ellen és Baskircsev Mária a saját testén tapasztalta, hogy az emberek csupa gyöngédségből és udvariaságból mily bajokba sodorhatnák a nőt, ha ez olykorolykor nem szenvedne őszinteség! rohamokban és nem vallaná be önmagának, hogy mégsem akkora tehetség, mint amilyennek az udvariasság állítja. Nem hitt a tehetségében és mégis világhírű iró, festő akart lenni. Ha n környezetében csak egy ember akadt volna, aki nem gyöngéd és nem udvarias hozzá! De a szépsége. lényének egész különös varázsa mindenkit megvesztegetett és senkinek sem volt elég ereje ahoz,, hogy megmondja neki az ’gázát. És miért is tárták volna fel előtte a valóságot, amikor ők maguk is hitték, hogy a szépségével el tudja hárítani az utjából azokat az akadályokat. amelyeket a tehetség hiánya Nézzünk szembe a kérdéssel, nyil-} tan. elfogulatlanul. Két nyilvánvaló; dolog, tény. amit nem lehet letagad-] ni. Az egyik, hogy a színpadi ex- j preszionizmus tért hódított, létezik, ] alkot és működik. A másik, hogy ez j a térhódítás aggodalmat keltett né-1 hány világosfejü müértöben — olyan? müértőre gondolok, aki nem tulfiatalj ahoz, hogy elfogultan forradalmár* — és nem tulöreg, hogy elfogultan í reakciós lehessen. A lelkesen józan, a józanul rajon- ■ gó mübarátra gondolok, akiknek* hozzáértését öreg műveltség és ta-1 pasztalat. hozzászólási jogát ifjú] képzelet és tehetség igazolja. Azj ilyen müértőt nem ragadhatja el divatok hóbortja s nem tarthatja visz-i sza iskolás dogma: a műit posványanem húzhatja le lábát, de nem is j kaphatja el holmi ismeretlen jövő! forgószele. Biztosan és nyugodtan* jár a jelen erős talaján, jobbra ésbalra néz. arccal a holnap felé for- i dúlva huzza maga után a tegnap \ Ariadno-fonalát. hogy el ne téved-! jen. Tekintélyeknek kikiáltott részeg 1 apostolok illeg nem tántorítják, kó- j tyagos tanítványok gúnyolódása nem ] sérti: nem sokat törődik vele, kij hirdeti az uj tant, az érdekli csak,] mit mond az uj tan, uj belátás, uj] megismerés — s ha megtudta: a; valósággal hasonlítja össze előbb s! csak aztán mond ítéletet. Ezeknek számára a fogalomza-! varnak abban a pokoli Bábelében,! amelyben századunk elején minden j művészi és társadalmi, politikai és! gazdasági kérdés íuldoklik, összeku- ’ száltan. fejetetejére állítva: egyet-: len fontos szempont adódik, bármi-] ről legyen szó — tiszta, egyszerű] fogalmakhoz jutni, jóihasználható, j közérthető terminusokban állapodni' meg. mielőtt tovább mennénk. Az ! enciklopedisták szükséglete támadt: ] fel újra — uj lexikont kei! csinálni,; uj szótárt, hogy megértsük. I Ebben a szótárban az Expresszio-! í nizmus címszó világos fogalmazása- j I hoz még a következő széljegyzete-! két fűzném magyarázatul, ha meg-; várnának vele. * Expresszionista filmet láttam a minap, — előre kell bocsájtanom, hogy nagyon tetszett. De csak egy bizonyos pontig és éppen ez az a pont, elvi szempontból, ami világossá tette számomra a kérdést. A lepedőn díszletek jelentek meg előbb, — uccarészlet volt, aztán erdőrészlet, stilizált szobrokkal, figurákkal- Ferde, férdecsapottíejü házak, rcmj boéderalaku ablakok, csavaros ké- 6 mények és az égen egy négyszög•kördit eléje. Szép, tehát sikere lesz. És ha a jóslat nem válik be? Baskircsev Máriánál nem kellett attól tartani, hogy az élete rácáfol a jóslatra. Baskircsev Mária beteg volt és a sors oda irta az arcára, hogy előbb fog meghalni, semmint a jóslat beteljesednék rajta. És itt válik érthetővé az emberek gyöngesége, amellyel örök ámításban tartottak egy fiatal életet. Az évei meg voltak számlálva és igazán bűn lett volna ezt a rövidre szabott életet megfosztani álmaitól. Az emberek gyöngéd betegápolókká lettek a közelében. ügy kezelték, mint súlyos bereget: elhessegettek mellőle mindent, ami álmában zavarhatta volna. De mihelyt meghalt, a lekek felszabadultak és lerázták magukról a kötelezettségeket, melyeket gyöngédségből önként vállaltak. Most már brutálisak lehettek, a betegápolók átöltözködhettek közönséges .emberekké. Nem baj! Ez emberek gyöngédsége nem lenne oly megható, ha egy-egy tettükkel netn juttatnák eszünkbe, hogy brutálisak is tudnak lenni. letes hold. Tréfán kivul nagyon tetszett nekem — az égés*: összhatás1 érdekes, ingerlő, magávalragadó — ] az unalmas konvencióktól való el-] térés képzelettermékenyitő hatáso- j kát vált ki — igazolódnak a forradalmi szempontok, jobban leköti a figyelmet, mint valami gondosan' összehordott klasszikus háttér és jobban is fejezi ki a köz nyugtalan erőfeszítését. Mindez nagyon szép volt és lelkesítő, ha az elvonuló képek stilizált összhangját egyszerre csak meg nem zavarja valami. Ez a valami egy élő ember volt, aki egyszerre csak megjelent a lepedőn és egy csapásra elrontott mindent. Expresszionista rftlia volt rajta, hogy beleolvadjon a képbe — de mit ért az, ha egyszer a feje és a keze és a lába és az arca. akármilyen dugóhuzó-szemöldököt és kockaaíaku szájat festett is magának, nem volt expresszionista vonalban tartva. — és ahogy járt. a homorú uccán és a hegyesszögbe forduló házfalak mentén, nem tudta, ferdén tartani a gerincét, nem tudta egyik lábát félméterrel meghosszabbítani, hogy a vonalakat kövesse és kiegészítse. Egyszerre komikussá és rÖ- högtetővé lett háttér és előtér, ember és környezet — nem passzoltak öszsze. olyan volt, mint gólya koma ebédje, amit róka komának adott s ahol a finom ételeket hosszunyaku csövek és palackok fenekén szolgálták fel, amikbe nem fért bele a rókaorr. Egyszerre kiderült a szélhámosság és lehetetlenség. Az élő ember, expresszionista háttérben szánalmas látványt nyújtott, mint a partradobott pisztráng, — akárhogy igyekszik ruházatát hozzástilizálni e konvenciók alól felszabadult, kifordított sorrendiéhez a dolgoknak — képtelen kalapalaku cipőt huzni a lábára és cipöalaku kalapot a fejére. Mit tegyünk hát? Vonjuk ki az élő embert a művészetből, — kergessük ki Ádámot a paradicsomból, amit az expresszionizmus teremtett a számára? De akkor mirevaló a paradicsom? A felelet nagyon egyszerű. Ezt a paradicsomot légüres térben, retorj tában állították elő. — csináljanak hozzá homunculust is, ugyanabban a retortában különben az egész nem ; való semmire. A régi Adám, úgy, ] ahogy ismerjük, hét-nyolcezer éve, ; változatlan alakjával, meztelenül áll i a világban és várja, hogy a müvé] szét felöltöztesse. De bármit csinál 1 ez a művészet, akárhogy erőlködik [ is, hogy újra produkáljon, van vala- 1 mi. amitől nem térhet el, — a láb* alakú cipőtől és fcjalaku kalaptól, mivelhogy láb és fej nem hajlandók változni és fejlődni és szerepet cserélni. A művészet minden produktuma, — kép és szobor és vers és muzsika és épület és színpad, magán kell. hogy viselje a változatlan ember íestjegyét. — mert mindez ruhája az emberi testnek, az emberi test szerveinek, kép és szobor és ház és szoba és színpad, — az emberi testre szabott ruha mindez, — és a ruha, százezer kor és divat változatán keresztül, megkülönböztethető. minden egyéb tárgyától a természetnek egy lényeges közös tulajdonságával: hogy emberformája van. Az uj szabótól. Expresszionizmus mestertől azt kéri hát tisztelettel Ádám, pótlóan (ezt elfelejtette közölni vele a rendeléskor, mikor csak azért lelkesedett, hogy eredeti és feltűnő legyen az ujgáiaruha) — jöjjön el mégegyszer. mielőtt végleg befejezné müvét — és vegyen mértéket — és tartson mértéket. Vadállatok, mini filmművészek Hogyan történik a betanítás ? Pár héttel ezelőtt történt Rómában a »Ano vađis«-filmfelvételén él, hogy az oroszlánok kitörtek az arénából és egy színészt összetéptek. Szigorú vizsgálat indult meg, hogy a szerencsétlenségben kit terhel a felelősség. A vizsgálattal kapcsolatban, mint szakértő nyilatkozik egyik berlini filmrendező, Joe May, aki kijelenti, hogy Schneider oroszlánszeliditő a felelős, akinek ismernie kellett volna állatai természetét. S ezzel kapcsolatosan érdekes élményeiről számol be, hogy a vadállatokból hogyan lesznek filmszínészek. Az első ismeretséget az oroszlánokkal a »Veritas vincil«-filmben kötötte. Későbbi felvételeknél elefántokkal, tigrisekkel és majmokkal »dolgozott«. Némi szívdobogással járnak a felvételek, de később ezt is meg lehet szokni. Ismerni kell mindenek előtt az állatok természetét. Ennek ez alapján válogatják ki az oroszlánokat, amelyek az emberekkel együtt játszanak. Tapasztalt állatszeliditők tudják, hogy a fiatal oroszlánok félnek az emberektől és éppen ezért veszedelmesek. Irtózatos ugrásokkal rohannak körbe ketreceikben és két három méteres ugrásokat tesznek. Mikor Joe May először a ketrecbe lépett, a szelídítő egy botot nyomóit a kezébe ezzel az utasítással: — Ha önnek ront az oroszlán, vágjon csak jóerösen rá a fejére. A barátkozás ilyen módon a szelídítő segítségével néhány napig tartott. Végül is a felvételre került a sor. A szelídítő előbb kedveskedett az állatoknak, megcirogatta, ami különbözik a szokásos cirógatástól. Teljes erejével megragadta, rázta, tépte az oroszlánt, hogy repült a szűre. — Na May ur, jöjjön csak. Már nem csinál önnek semmit. Az oroszlán egyébként is lovagiasnak mutatkozott. Joe May felesége szintén megkívánta az oroszlánokkal való barátság gyönyörűségét és ezt az oroszlánok szintén természetesnek tartották. Az egyik még azt is megengedte, hogy a fejéről fotografáljon. Az eredmény filmfelvétel szempontjából a következő: Vannak megbízható, kevésbé megbízható és megbízhatatlan oroszlánok. Az elefántok kiképzése moziszinészekké más eljárást követel. Joe May elmondja, hogy Hagenbeck tizenhárom elefántja közül egy Róza nevű volt a legveszedelmesebb, de ezt is »levették« a lábáról. Az erényes Róza vastag láncokat kapott mind a négy lábára, amelyeket addig feszítettek, amíg az állat feldőlt. Ebben az állapotban, tehetetlenül fekszik hosszú ideig. Erre nyolc-tiz férfi vasrudakkal ellátva püfölni kezdi az elefántot és addig verik, különösen a fejét, amig majdnem szétreped. A verés után a láncokra felkötve marad huszonnégy óráig. Mikoi mindez megtörtént, az elefánt kész mozi' színész, Expresszionista színpad Irta : Karinthy Frigyes
