Bácsmegyei Napló, 1924. március (25. évfolyam, 60-90. szám)
1924-03-09 / 68. szám
12. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1924 március 9. Edmond About irta: »Boldogok a népek, amelyeknek nemcsak egy fővárosuk van!« Bizonyosan Németországra gondolt, amikor igy sóhajtott, a versenyországra, amelynek sok a nagy városa, s ahol a hivatalos főváros — mint Itáliában is — nem egyúttal egyetlen szellemi vezér, is. Ha még élne About, az idézett sort valószínűleg törölné a különben se halhatatlan írásaiból, mert az állítására rácáfolt „az Idő. Az egyetlen fővárosu Francia#s2ág boldogabb (vagy legalább kevésbbé boldogtalan), mint a több ilyennel dicsekedő Németország. Ám a cáfolat ellenére is igaz marad, hogy egészségesebb — ha nem is oly egységes — a kultúrája annak az államnak, amelynek sok jelentékeny kulturközpontja van, mint azé, ahol úgyszólván minden szellemi élet egyetlen gócpontra szorítkozik, még ha ez olyan hatalmasan világitó pont is, mint a városok városa, Paris . . . Drezdája, Münchenje, Lipcséje, Weimarja, Hamburgja, stb. vagy Milánója, Firenzéje, Veneziája, Bolognája, Torinói a stb., Franciaországnak nem volt soha. Lyon, Bordeaux, Marseille, Grencble stb., jelentékeny s nagy közületek, de kulturális tekintetben vidékiesebbek, mint az említett német és olasz városok, és nem centrumai az emelkedettebb szellemi életnek. Nos, ha Párís meg is ér egy misét, annyit aligha ér, mint egy féhucat kulturközpcnt, ami a versaillesi béke után is hiányzik még Franciaország nagyságához. Jugoszlávia ebben a tekintetben boldog ország lesz, mert Beogradon kivü! is vannak jelentékeny kulturállomásai. Zagreb már izmossá fejlődött tudományos és irodalmi élettel kapcsolódott be az uj és nagy államba, s néhány vajdasági város (Subotica, Bečkerek, Novisad) figyelemreméltó kulturkezdetekkel dicsekedhetett már akkor, amikor az annexió történt. Állami érdek, hogy a művelődésnek ezek a stációi boldoguljanak s a kultúrájukat nyugodtan ápolhassák, fejleszthessék, s igy az is, hogy azok a Tégi intézmények, amelyek itt az összkulturát szolgálták, megmaradhassanak, sőt támogatást, élvezzenek, s amennyiben szekvesztrálva vannak, újból életre kelhessenek. Nemcsak a magyarságnak, a szlávságnak is vesztesége például, hogy az itteni Szabad Lyceum, nem működhetik. Legkevésbbé hivatott dicsérni ez egyesületet az, áld annak kezdettől a működése felfüggesztéséig az élén állott, de ha valaki, ő jog- j gal búsulhat a kényszerű szilenciumán,; s talán nem is nagyon szeréytelen, haj igy sóhajt föl: Kár értté! Mert magyar nyelven hirdetett világeszméket és magyarul terjesztette a nacionalisíamentes ismereteket, s ha folytathatná a szorgalmas munkáját, az összes nemzetek kulturtörekvését szolgálná, s a magyarul értő szlávok a működésének épp annyi erkölcsi és szellemi hasznát látnák, mint a szerbül tudó magyarok azoknak a szlávnyelvü előadásoknak, amelyeket alkalmuk van hallani. A Szabad Lyceum feltámasztásával Subotica is közelebb jutna néhány lépéssel a nagyvárosiassághoz, s igy az SHS állam is ahhoz, hogy a népe elérje azt a boldogságot, amelyet a sok müveit város nyújt. * Egy japán államférfin igy nyilatkozott az orosz—japán háború idejében: — Amig a világ csak azt tudta rólunk, hogy kitűnő művészeink vannak s hogy tudományosságra törekszünk, barbároknak tartottak bennünket; most, amikor azt látják, hogy az emberöléshez is értünk, elismernek bennünket kulturnépnek. Rabindranath' Tagore pedig Nationalismus cimü könyvében (a német kiadás 106. lapján) Japánnak Európával szemben való helyzetéről igy ir: — Japán nagyon gazdag emberiességben; lelkesedni tud a hősiességért s a szépségért, csodálatos erővel tud magán uralkodni s lényét a művészetekben kifejezésre juttatni. Ámde a nyugati népeknek nem volt respektusuk előtte mindaddig, míg meg nem mutatta, hogy a sátán vérebei nemcsak Európa kutyaóljaiban tenyészthetők, s hogy azokat Japánban is az emberek nyomorával tudják etetni. Japán egyenjogúságát csak azért ismerik el, mert észrevették, hogy az ő kezében is van egy kulcs, amelylyel a pokol zsilipjeit meg lehet nyitni s a szép termőföldet annak mérges habjaival elárasztani. A japán államférfi s az indus költő megegyeznek abban, hogy a »háborús erények« szereztek tiszteletet és elismerést Japánországnak. Az orosz—japán háború csinálta meg a világtörténeti karrierjét, s a nagyháboru, amelyben a fölkelő nap országa San-Marino-val és Ecuadorral szövetkezve vett részt Európa pusztításán, avatta világhatalommá. S a háborúban kifejtett erényeiért (öldöklési ügyesség stb.) megbocsátják neki, hogy iparmüvészetben, tudományban és kereskedelemben is elhagyott egynémely régi »jól bevezetett« és kitűnő renoméju országot. Sokan Tisza Istvánt is azért becsülték sokra, mert snájdig verekedett, s nem a komoly államférfim kvalitásaiért. Akár országokról van szó, akár emberekről, annak van igazi becsülete, aki ütni és ölni tud. * Egy barátom esete jutott eszembe, mikor a fenti pár sort Írtam. így beszélte azt el: — Alapjában csendes, béketürő gyerek voltam, s bizonyára ezért az iskolában sok bántalmat szenvedtem. A gyerek a természeténél fogva kegyetlen. Amikor látták, hogy mindent tűrök s hegy sose ütök vissza, még kegyetlenebbek lettek hozzám, s alig volt nap, hogy »ki ne kaptam volna«. De egyszer, nem tudom hogy’ történt (talán a Szent Európai államnak egyik legfontosabb szerve a vasút. Az csak régi római stilus, hogy az állam fundamentuma a tiszta erkölcs, mert azok még gyalogszekéren közlekedtek. A mai európai stílus szerint a vasúti sinek a szervezet vezérei. Ha ezek nem jók, a szervezet elsatnyul. Épen nem szükséges, hogy valaki a materialisztikus felfogásnak a hive legyen, hogy ezt megértse és méltányolja. A sajtó elsőrangú feladata, hogy hazája gazdasági érdekeinek ütőerén tartsa a kezét. Dacára ennek azt tapasztaljuk, hogy a beográdi sajtónak a kisebb gondja is nagyobb ennél. Hiába vesszü szemügyre a beográdi lapokat. Azokban erről a gazdasági fontos tényezőről ritkán van szó. És, ha igen, akkor sem úgy, amint kellene. Mi ennek az oka? Elsősorban a mi áldatlan politikai viszonyaink. Beográdi politikusainknak minden energiája párthatalmi harcokban merül ki. Személyi kérdések uralják a politikát. Ezt tükröztetik híven a beográdi összes sajtóorgánumok. A hasábok ezzel telitvén. Botrány és botrány! Mintha a dolgozó népet ez érdekelné. A dolgozó nép azt akarja, hogy lehetővé tegyék a hasznos munkát. Hogy szállíthassa termékeit; a legrövidebb idő alatt meghozhassa nyersanyagát, készáru szükségletét is időre étkezhessék oda, ahová üzletei szólítják. Ezek a minimális kívánságok, sajnos csak kívánságok maradnak. A vonatkésések napirenden vannak; a kisiklások hetirenden és az összeütközések, mondjuk, havirenden. Ameddig a vonatok késtek — ha mindjárt kiadósán is — még is megérkeztek; de most már hónapok óta a vonatjárások mintegy felerésze be lett szüntetve. A lapok — jobb’ ügyhöz méltó büzgósággal — azt Írták, hogy a hófúvás miatt. De hát a hófúvás, mint ok csak addig tarthat, ameddig a hó el nem olávad. A hó alól előbujt a valódi ok. Egy • további oka, hogy a Beográdi lapoknak nincs komoly szavuk ezekhez a destruktiv közlekedési állapotokhoz, hogy a régi királyság területén még tűrhető a közlekedés. A jó gépek, ?.z uj vagonok Lólek szállt meg vagy valamely más felsőbb hatalom vetett véget a békessége« tűrésemnek), a legerősebb iskolatársamat, a bandavezért, aki koronázatlan királyként uralkodott az osztályban, pofonvágtam, még pedig ököllel. Az orrából s a szájából kibuggyanó vértől egy perc alatt tele lett a zsebkendője... Ettől a perctől fogva nyert pozícióm volt. Nem bántottak többé. Rájöttek, hogy tudok ütni, tehát megbecsültek. * Egy régibb és nagyon szellemes iró, Émile Deschamps, mikor az első vasutat építették Franciaországban (Páristól Orleans-ig), igy kiáltott föl szomorúan; — Óh, be kár! Ezentúl az ember olyan közel lesz mindenkihez! * Közkívánatra. — Évtizedek előtt történt, hogy a város egyik legnépszerütlcnebb embere, Sz. Dániel meghalt Mivelhogy családja nem maradt, vajmi kevesen jelentek meg a temetésén, amely az általános részvétlcnség jelében teljesen könnytelenül folyt le, s igazolta egy irótársamak a mondását, amely szerint az a legszomorubb temetés, amelyen nem sir senki. Nem sok időre rá együtt ebédelt egy kis társaság az akkori Pest-száiióban. Az étkezés, amelyhez kissé későn fogtunk, még tartott, amikor három óra után temetési menet vonult el az étterem előtt. — Vájjon kit temetnek? — kérdezte Jankovich Aurél, az akkori főispán. Senkise tudta. Végre megszólalt Birkáss Gyula, az elmésségéről ismert — akkor még fiatal — ügyvéd: — Talán Sz. Daniit közkívánatra másodszor. A szerencsétlen fiőtást, akit a temetésén senki se siratott, pár héttel a halála után kinevették. ott futnak, az alépítményekre is több gondot fordítanak. A többi tartományokban a közvetlenül érdekelt lapok tudósításai szerint nincsenek ilyen kielégítő állapotok; de egyik! sem közelíti meg távolról sem azokat az \ állapotokat, amelyek a vasúti közlekedés5 terén a Vajdaságban fennállanak. Ép a napokban, a becskereki türelemvesztett kereskedők és iparosok akciója következtében pattant ki a botrány. A suboticai vasutigazgató szépitgetés nélkül szoinoruképet tárt elénk. Torzítás nélkül mondhatjuk: a vajdasági vasúti közlekedés csődjét. Csak három szó : rosszak a gépek. Amilyen lakonikus annyira botrányosan szomorú. De ez a botrány, amelyből a fővárosi lapjaink nem szimatolnak panamákat, nem érdekli őket. A vajdasági újságok már hetek óta hasábosán foglalkoznak ezzel, beharangoznak mostre deputációkat: a tekintélyesebb fővárosi lapjaink, különösen azok, amelyek a kormányhoz közelállanak, nem vesznek erről tudomást. A komoly sajtónak pedig legfőbb’hivatása az országos bajt feltárni, mert ezáltal elősegíti az orvoslást. A közlekedési mizérián segíteni kell, mert segíteni lehet. A segités módja egyszerű. A most tárgyalt költségvetés a vasúti üzemnél jövedelmet tüntet ki. Sőt a miniszter parlamenti kijelentésében a költségvetés bevételi előirányzatának realitását a többek között azzal is indokolta, hogy az előirányzott vasúti jövedelem alatta marad a tényleges eredménynek. Tehát elsősorban beruházásokra kell ezt a jövedelmet felhasználni. Ha nem elég — amint hogy nem — kölcsönt kell felvenni. A kölcsön felvételnek a legolcsóbb' módja a bankónyomás. Mert a papírból igenis lehet aranyat csinálni. Ezt bebizonyította Németország. Csodálatos, hogy a pénzügyminiszter, aki kiváló szakember, ezen a példán nem akar tanulni. Csökönyösen ragaszkodik a tulhajlott deflációhoz. Pedig azt a néhány száz millió dinár uj bankót, amely karbahelyezné a közlekedési eszközeinket;, nem is. lehetne inflációnak A vajdasági közlekedés csődje Irta: Végk Lajos dr. nevezni. A hasznos beruházás soha sem lehet infláció. Egyébként is ilyen korlátolt bankószaporitásnak nem lehet valutarontó hatása. Ezt a külföldi példák immár tulon-tul bizonyítják. A kölcsönnek ez a módja nem kerülne semmibe, a pénzünk értékét sem rontaná, hanem képessé tenné vasutainkat. Növelné nem csak a vasút jövedelmezőségét, amelyből az igy kölcsönvett bankót idővel viszajuttatnák a kibocsátó jegyintézetnek; hanem lehetővé tennék a Vajdaság és a többi tartományok kereskedelmének és iparának fokozatos fejlődését; uj és erőteljesebb adóalanyok létesülését. Maximovics Bozsidár, a költségvetési törvényjavaslat előadója visszautasította Setyerov vajdasági képviselőnek azt a vádját, hogy az ország egyes részeit (értve ez alatt elsősorban a Vajdaságot) elhanyagolták. Mi nem hisszük, hogy Maximovics valaha járt a Vajdaságban. Mert ha igen, akkor ezt jóhiszeműen nem utasította volna vissza. A közelmúltban ismét uj vasútvonalak építését hirdetik a Vajdaságban. A Becsi-: kereb—beogradit. Ez ismét porhintés a Vajdaság szemébe. Ezek az olcsó hírek a laikus választók megnyerését céloz-, zák. / I Nincs szükség uj vasútvonalakra mind-, addig, mig a régiek nem használhatók. Tessék előbb a korhadt vajdasági alépítményeket rendbe hozni; ezzel a kisiklásoknak elejét venni (mert ez még üzleti szempontból is rossz és költséges) és üzemképes gépeket a suboticai üzletvezetőségnek rendelkezésére bocsátani. A német, az osztrák és a magyar állam milliárdokat fizet rá a vasúti üzemekre, még is kifogástalanul üzemképes állapotban tartja, mert jól tudja, hogy még nagyobb károsodás érné az országot, ha kalmár szükebblüségből a mi példánkat követné. Az adóztatás gyakorlati példáiból tudjuk, hogy a vajdasági gyarmattal mindig megkülönböztetett módon bánlak és bánnak még most is. Azonban figyelmeztetni j kívánjuk a kormányt, hogy ennek a meg- I különböztetett elbánásnak a jövőben aligha lesz meg a kívánt eredménye, ha a közlekedési eszközök a mai dezolált állapotban maradnak. Kellő vérkeringés hijján az egész szervezet elpusztul. És akkor a Vajdaság nem puszta gyarmat lesz, hanem gyarmatpuszta, amelyben már zsákmány nem akad, rn •« MYERS VADBOROKET RÓKÁT VIDRÁT NYESTE! GÖRÉNYT legmagasabb nasi árban VESZEK sziies szormeáruháza Subotica, Sokclska ulica »Pouzdan« kereskedelmi és információs Iroda Novisad vállalja a csődeljárás előmunkálatait. a lelktár felvételét, pontos vagyonkimutatást készít és kiegyezési tárgyalásokat vezet a cégekkel közvetlenül. Károlyi Mihály rendkívül érdekes könyve: Egy egész világ ellen 1120 dinár clőleges beküldése esetén portómentesen szállitia az ATHENAEUM könyvterjesztő vállalat Subotica
