Bácsmegyei Napló, 1924. március (25. évfolyam, 60-90. szám)
1924-03-06 / 65. szám
PoŠfarina plaćena u <?»«***«» » ®* 'viselőbá Ára egy és fél dinár cv ÍTéSZ^enzl XXV. évfolyama Hí Subotica, CSÜTÖRTÖK, 1924 március 6. 65. szám reggel, Ssaep után és hétfőn délben 7 Kiadóhivatal 8*58. Szerkesztőség 5*10 Előfizetési ár negyedévre 135 dinár SZERKESZTŐSÉG: Kralja Alexandra ttlica 4. ás. alatt Kiadóhivatal: Kralja Aleksandra ulke 1 (Ldbach^palota^ TSrvéeyegységesités Az a beszéd, melyet sz igazságügyi költségvetés tárgyalása alkalmával mondott el a szuboticai kerület szocialista képviselője, markáns vonásokkal rajzolja meg az igazságszolgáltatásnak egyre torzuló képét. A jogszolgáltatás ügye nem lehet pártkérdés, ha a kritika, objektiv s ha a tanácsok alkalmasak az állapotok megjavítására, az igazságon nem változtat sem a baloldali hangsúly, sem a jobboldali tompítás. A közigazgatás mindig ki van szolgáltatva a páríuraiomnak s a pénzügyi kormányzat is alig tudja elkerülni, hogy tisztviselői a törvény végrehajtásában tartsák teljesen távol a pértelfogultség kísértéseit. De már a jogszolgáltatásnak minden princípiuma a bíróság előtti egyenlőség kikezdhetetlen alapelvén kell, hogy nyugodjék s amint a törvényt alkalmazó bíró nem tehet különbséget emberi elfogultsága, politikai meggyőződése s szociális belátása szerint, épen Úgy az igazságügy: kormányzatnak its le kell, le kellene vetnie minden párturalmi tekintetet, ha a jogszolgáltatást érintő szabályt hoz, vagy intézkedést tesz. Ma még azonban nem értünk el e tisztult felfogás megvalósulásához. Az az uralmi politika, mely a mai kormányzás irányát és tartalmát megszabja, nem tesz különbséget az igazgatási ágak szerint. Amilyen mostoha elbánásban részesül a Vajdaság, a pénzügyi kormányzat, az agrárreform minisztérium, a közoktatásügyi szolgálat részéről, épen olyan magatartást tanúsít o Vajdaság jogszolgáltatási problémáival szemben az igazságügyi kormány. Ezt a mostohaságot egyformán érzi meg az igazságügyi politika, a bírói szervezet s a jogszolgáltatás minden tényezője. Az igazságügyi politika a torvényegységesités megoldatlan problémáiban sínyli meg az igazi koncepció hiányét. Nem is beszélünk arról az anomáliáról, hogy a vajdasági és boszniai bíróságok Ítéleteit nem hajtják végre, hogy a szuboticai kereskedő nisi adósa eilen a szuboticai törvényszék Ítéletét nem hajtjhatja végre mintha a megkereső és megkeresett bíróság olyan egymással ellenséges jog területen működnék, mely között még a viszonosság sem teremt jogi rendezettséget. A prágai ítéleteket már végrehajtják Budapesten, de a zimonyi ítéleteket még nem hajtják végre Beogradban. Ezt az anomáliát, mely egy ideig még menthető volt a viszo nyokkai, az a, már alig menthető anomália súlyosítja, hogy ezekről az állapotokról az igazságügyminiszternek tudomása sincs. Hogyan lehetne várni rz igazságügyminisztertől azt, hogy megszünteti a visszásságokat s a király nevében ítélkező s a király által kinevezett bíróságok között megszünteti a politikai különbségeket ha ilyenek létezéséről tudomása sincs ? A jogegységesités nagy feladatát természetesen ezek az érthetetlen súrlódások nem is érintik. A jogegységesités terén még csak előmunkálatok és szerencsétlen kísérletezések történtek, melyek inkább csak megnehezítették a különböző jogterületekből összeállt államterület jogrendszerének kiépítését. Az még nem volt jogegyesités, amikor a pénzügyi végrehajtásra vagy az iskolára vo iratkozó' szerbiai törvények ha tályát kiterjesztették az egész országra. Sokkal fontosabb az, hogy a különböző gazdasági és kulturális nívón álló népnek jogrendszere a nép gazdasági érdekeihez, ethikai felfogásához és kultúrájának . szintjéhez simuljon. minthogy a centralizmus elvé mesterségesen teremtsen egységes jogi szabályozást különböző fejlődési fokokon levő gazdasági rendszerek számára. Magyarország sem volt egységes jogterület. Az osztrák polgári törvénykönyv a régi Magyarország felerészében hatályban volt, Sopronban érvényesek voltak olyan telekkönyvi szabályok, melyeket Cegléden nem lehetett alkalmazni s még például a jószkunoknak is voltak külön statútumaik. A törvényegységesitést a gazdasági és kulturális élet egynivóra való felemelésének kell megelőznie. Egységes jogszabályokat csak ugyanazon a gazdasági és kulturális fokon élő nép számára hozhat a törvényhozó. Amíg az élet el nem végzi az egységest tés munkáját, addig a jogszabályok hiába akarják azt az életviszonyokra ráerőszakolni. A poll tikénak vissza kell fordulni a jogszolgáltatás kapui előtt. Nincsics külügyminiszter hazugságnak bélyegzi a Radics-párt vádjait Nincs titkos egyezmény az SHS királyság és Olaszország között Viharos ülés a parlamentben Beogradból jelentik ‘ A parlament szerdai ülésén az ellenzék nagy meglepetésére Stcpanovics radikális képviselő kérdést intézett Nincsics külügyminiszterhez, hogy mi igaz a /?űí//cs-pártnak abból a kommünikéjéből, amelyben a horvát népképviselet ázt állítja, hogy a jugoszláv-olasz megegyezésnek titkos klauzulái vannak Szalonikire és a jugoszláv bélügyekre vonatkozóan. A megrendelt interpellációra Nincsics külügyminiszter természetesen azonnal válaszolt. Beszéde az ellenzék között több Ízben heves jeleneteket idézett elő. Af/rtcs/cskülügyminiszter beszéde elején rámutat arra, hogy az úgynevezett horvát népképviselet a jugosziáv-olasz szerződéssel kapcsolatban titkos klauzulákról beszélt. Ezek az urak azt állították — mondotta a külügyminiszter — hogy a királyi kormány titkos szerződést kötött Olaszországgal. Azok után az infámidk után, amelyeket ezek az urak az állam ellen elkövettek ez újabb hazugság és rágalom. . . D ividovics Ljuba (közbeszól): Most akarja megfenyegetni a Radics-pártot. N.ncsics : Tudvalevő, hogy mindazon nyilatkozatok után, amelyeket én a parlament előtt tettem, ezek az urak nem lehettek kétségben a felől, hogy nem igaz az, amit állítanak. Ezek az urak azonban, akik láthatóan azt a harcot folytatják itt az országban, ame lyet vezérük, Radios István a külföldön folytat — kevés sikerrel, tudatosan dolgoznak a kormány és az állam ellen. Nagyon jól tudjuk, hogy mit céloznak az» zál a beállítással, hogy olyan titkos szerződést kötöttünk, amely a Balkán és Európa békéjét veszélyezteti. Ez az állítás egyenes következménye a Radics-párt minden eddigi akciójának, amelynek az a célja, hogy ezt az országot mint a inilitarizmus és imperializmus országát tüntessék fel. A Radics-párt ezzel akarjarigazolni későbbi támadásait Európa előtt és ezzel akarja a felelősséget ránk hárítani. Azt is tudjuk, mit akarnak az úgynevezett horvát népképviselet tagjai azzal az állításukkal, mintha Jugoszlávia megkapta volna Olaszország hozzájárulását ahhoz, hogy kedvező időpontban megszállja Szalonikit. Kompromittálni akarják az országot a szövetséges Görögország előtt. Azt is tudjuk, hogy mit céloz az ez állításuk, hogy ezért cserébe Jugoszlávia területet ad Dalmáciában Olaszországnak. A Radics-párt hazugsággal akarja fíeogradol kompromittálni a horvútok előtt. De ezek az urak még itt sem álltak meg, ennél is tovább mentek. Eltökélt szándékuk, hogy megtámadják azokat az érdekeket, a melyeket speciálisan szerb érdekeknek hisznek. Ezért beszélnek j macedón kisebbségekről is. . . 1 Egy hang a radikálisok sorából : Szégyen, gyalázat ! Nincsics: Ezzel az állítással a macedón bolgár kisebbségekre céloznak, mert jól tudják, hogy ezzel sértik az ország érdekéit és a legszentebb nemzeti érzéseket. Állítják ezt, pedig jó! tudják, högy nálunk nemzeti kisebbségek nincsenek Macedóniában és hogy nemzetközi szerződések semmi jogot nem biztosítanak ezeknek a nem létező kisebbségeknek. (Taps a radikálisoknál.) Setyerov Szlavko : Halijuk a kormány nekrológját. fanjies miniszter (Setyerov felé) Arra még várhat! Nincsics: A Ratíics párti urak azt hiszik, hogy szerb faji érdekekről van szó, pedig jól tudhatnák, hogy ezek az érdekek egyúttal szlovén és horvát érdekek is. A horvát köztársasági parasztpárt a tiltakozással leleplezte valódi céljait. Épugy mint a nemzeti küzdelmek idején, valamint a világháborúban, a legsúlyosabb pillanatokban sem akartuk soha feladni a horvútok és szlovének érdekeit. — (Élénk helyeslés és taps a radikálisoknál, tiltakozás az ellenzéken.) Hohnyecz klerikális: Hát Várna, hát Fiume? Ez a maguk elmélete — a gyakorlat egészen mást mutat. A lárma mind nagyobb lesz, úgy, hogy a külügyminiszter alig tudja beszédét folytatni. A képviselők egymás közt hevesen vitatkoznak, mire az elnök idegesen rendre inti a képviselőket. Dividovics Ljuba azt kiabálja a külügyminiszter felé, hogy erre a kérdésre azonnal válaszol, míg más interpellációkra fél évig sem adnak választ a kormány tagjai. Nincsics külügyminiszter: Bocsássa meg nekem Davidovics ur, hogy azonnal válaszolok erre a kérdésre, azonban a kormánynak nagyon fontos volt, hogy erre a súlyos rágalomra, erre a romboló cselekedetre azonnal megadja a méltó feleletet. (Nagy zaj.) Davidovics ur szintén nem fogja azt megcáfolni, akivel Skutariban együtt voltunk a kormányban, amikor az a közvetlen veszély fenyegetett, hogy a szerb királyságnak még megmaradt kis mozgási szabadsága is elvesz. Később a párisi békekonferencián sem áldoztunk föl egyetlen horvátot sem és megvagyok győződve arról, hogy egyforma erővel védtük a szerb, horvát és szlovén érdekeket. (Davidovics: Ez is volt a kötelessége. A klerikálisok, különösen Hohnjec, hevesen tiltakoznak.) Amíg mi igy dolgoztunk, azalatt Radios rendszeresen aláásta az állam érdekeit és abban az akcióban, amelyet Szerbia ellen vezet, még legvéresebb kezű ellenségünkkel is érintke-
