Bácsmegyei Napló, 1924. március (25. évfolyam, 60-90. szám)
1924-03-29 / 88. szám
1-924 március. 29. BÄCSMEGYEI NAPLÓ 5. oMal Dollárkirálynö hozomány nélkül Salm herceg regényt ir házasságáról Párisból jelentik: Salm-Salm Lajos herceg — akinek romanikus házasságáról már irt a Bácsmegyei Napló — a napokban Párisba érkezett feleségével, H. H. Roger-nek, a Rockefeller-cég beltagjának leányával. A hercegi párt iránt a párisi társaság nagy érdeklődést tanúsít, noha Salm herceg a doilárkiráiy- Iiő kezét — dollárok nélkül kapta meg. Az öreg Roger, aki nem adta beleegyezését a házassághoz, azon a véleményen yan ugyanis, hogy nem azért gyűjtötte Vagyonát, hogy azt egy parkett-táncossá lezüllött osztrák dragonyos-tiszt eliVerje. Salm herceg, hogy apósát jobb belátásra bírja, a Hearst-ujságtröszt legelterjedtebb lapjaiban folytatásos regényt jelentet meg teljes névaláírásával ezzel a címmel: Hogyan udvaroltam a 40 millió dolláros Roger-vagyon örökösnöjének és hogyan hódítottam meg? \z amerikai olvasóközönség falja a Szenzációs regényfolytatásokat, amelyek elég unalmasak, azon kívül, hogy meglehetősen valószinütlenül is hangzanak. Salm herceg elmondja az addig megjelent fejezetekben, hogy későbbi felesége arcképét véletlenül látta meg a newyorki ötödik Avenue egyik fényképészműtermének kirakatában. A fotográfia eredetijébe, anélkül, hogy tudta volna kicsoda, rögtön beleszeretett. Néhány héttel később, mikor a Ritz-Carltonszáiló tánctermében — a regény szerint s— unatkozva sétálgatott, (a valóságban: robotolva parkettáncolt) megpillantotta a bájos ismeretlent. Ilyen a véletlen. Sőt még ilyenebb, mert két hét múlva az Operában a Tristan előadásán újból beleütközött Roger Alice kisasszonyba. Ekkor sikerült is bemutatkoznia. A herceg megjegyzi, hogy imádottja rendkívül müveit hölgy, akivel az összes »iz- Bius«-okróI el lehet csevegni, de olyan jól táncol, hogy ez nem is látszik meg rajta. »Egy hét múlva — Írja Salm — már jegyesek voltunk.« A herceg a regényíráson kívül folytatja régi foglalkozását is: lovas-szerepeket játszik filmeken. Ha az öreg Roger a regény leleplezéseitől — amelyek a későbbi folytatásokban következnek — nem ijed meg és nem siet a hozományt vejének átnyújtani, akkor Salm herceg kénytelen lesz magát, mint parketttáncost is üzembehelyezni. Perics Marinké húga a rablógyilkosról A bánáti haramiavezér gyermekkora A hírhedt bánáti rablóvezér: Perics ] Marinké húgával, aki bátyját meglátogatta a temesvári fogházban, érdekes beszélgetést folytatott az egyik erdélyi lap munkatársa. A rendkívül szép fiatal lány az újságíró kérésére a következőket mondta el a többszörös rablógyiikos,Sággal vádolt Perics Marinkéról: — A horvátországi Vridnikban születtünk mind a ketten. Az édesapám volt a falu jegyzője. Szép, hatalmas, erős ember volt. Nagyon szerettük. Nagyon szeretett minket és nagyon szigorú volt. De Marinkov nem félt senkitől. Apánk- i tói se, aki egy ízben, amikor Marinkov j durván megvert egy parasztfiut, eskü- i dözött, hogy összetöri. Anyánk ekkor csitította apánkat. Könyörgött neki. Marinkov ott állt mellettem és a kezemet fogta. Éreztem, hogy reszket. Ránéztem. Sápadt volt. Halálsápadt. Egyszerre kiszakította magát kezemből és a szobába futott Odaállt apám és anyám közé. — Édesanyám — mondta — ne könyörögj. Itt vagyok. Miattam ne könyö- j jrögj-És akkor az apám sirt. Az ölébe kapta bátyámat és úgy csókolta. Ilyen volt Marinkov mindig. Elszánt, vakmerő. Csendesen éldegéltünk. Tizenkét“ éves volt, amikor meghalt az apám. Elszegényedtünk. Kis házunkat el kellett adnunk. Anyánk varrt. így tengődtünk a legnagyobb nyomorban. Sokszor nem volt betevő falatunk. Egyszer — tizenhat esztendős volt akkor — Marinkov eltűnt a faluból. Négy napig nem láttuk. Kétségbe voltunk esve. Anyánk, akit akkor már nagyon gyötört meg-megujuló szívbaja, majdnem belehalt a bánatba.... Négy nap múlva előkerült a bátyám. Sápadt volt és zárkózottabb, mint valaha. Pénze volt és nem mondta meg, hogy honnan. Attól kezdve gyakran eltűnt rövidebb-hosszabb időre. Sose mondta meg, hol járt, mit csinált. Pénzt dugott e! ilyenkor a párnákba, fiókokba, a legiehetetlenebb helyekre, amit aztán anyám vagy én megtaláltunk. — Huszonegy esztendős volt, amikor > az édesanyánk meghalt. A gyászkocsi | után ketten mentünk. A sírástól elgyen- 1 gültem, alig bírtam lépni. Marinkov tá-1 Riogatott, szinte a karjaiban vitt ki a 1 sírig és hozott vissza. Az ajkait összeszoritotta és nem! sírt. Egy könnye se volt. Aznap éjszaka nein tudtam aludni. Egyszerre hallom, hogy Marinkov felkel a másik szobában, ahol ruhástól dőlt le. Én is fölkeltem. Benézek az ajtón. A bátyám kimegy. Csikorgó téli éjszaka volt. Utánnanéztem. Marinkov leborult a lépcsőn a hóba és zokogott. Nem látta senki, csak én. Az egész teste reszketett úgy zokogott. És beszélt. Nem hallottam mit. Annyit értettem, hogy »Édesanyám«___ Kimentem hozzá és kértem, hogy jöjjön be a hideg éjszakából. Amikor meglátott, felállt. Már nem sirt. Durván rámkiáltott: Hogy mersz utánam kémkedni? és összeszidott Marinkov akkor volt huszonegy éves és katonának ment. Én egy beogradi intézetbe kerültem ingyenes helyre. És aztán.... — És aztán-----? — Aztán-----a többiről ne beszéljünk. Ne beszéljünk. Minek? Ennyit mondhatok a bátyámról. Megalakult as ej Poiecaré-kormáiiy Elkészült as uj kormánylista A bukott Poincaré rendületlenül menti, ami még menthető. Elsősor-1 ban saját miniszterelnökségét és j folyton tárgyal, agitál, dolgozik, j hogy utolsó erejével betömje azt aj tekintélyes léket, amit kabinetjének; hajója kapott a pénzügyi problémák |j zátonyai között. A legújabb párisi jelentés szerint] Poincaré a két napig folytatott tár- j gyalások után pénteken délután elkészítette az uj kormány . listáját, jj amelyet az esti órákban terjesztett: Millerand elnök elé. Az uj kormánylista a következő: cáré. Pénzügy: Marsait. V a sutügy: Loucheur. Hadügy: Magignot tábornok. Közmunkaügy: De Troyer, Közoktatásügy: Jouvenel. Gyarmatügy: Fabry. Beliigy - Leygnes. Tengerészeti: Bokanovsky. Földmivelésügy: Rimbourt. Munkaügy: Vuicent. A fölszabadított tartományok mi- j nisztere. Marin. Az uj kormány végleges megala- j kulását és kinevezését szombatidéiig | várják. Miniszterelnök és küüigy: Poin-Ä szlavóniai magyarok kálváriája Á felosztott nagybirtokok magyar földmunkásait átdobják Magyarországra szive érdekelt magyarok pedig»ta«. nácsadó hijján nem szerezhettek tu-t domást. Ki törődik Szlavóniában a nincsetlen magyar zsellérek sorsával? A kiutasításokra különben formálisan jogcímet adott a helyi kiskirályoknak. jegyzőknek, szolgabiráknak, az opciós rendelet. A gazdaságokban, pusztákon, tanyákon szétszórt magyar munkások talán hírét sem hallották az optálási rendeletnek. Szántottak, vetettek, majd uj munkát kerestek, közben pedig lejárt a határidő, állampolgári jogaik: érvényesítésére nem is gondoltak, így a terminus után elvesztették állampolgári igényűket — de a helyi hatóságok még sokhelyütt azoknak sem akarnak illetőségi és az állampolgárságot igazoló okmányokat adni, akiket évtizedes ittlakásuk alapján ez megillet. Arról sem akarnak tudni a szlavóniai helyi hatóságok, hogy a Magyarországra optáltak is a magyar kormánnyal kötött egyezmény szerint 1926 junius 26-ig eddigi lakóhelyükön maradhatnak. A jegyzők és szolgabirák sajtit hatáskörükben utasítják ki egymásután a magyarokat. A családfőt huszonnégy órán belül áttoloncolidk » határon, hozzátartozóik pedig kis ingóságaikat összecsomagolva hamarosan követik őket. így fogynak gyorsan g szlavóniai magyar telepesek. Azok a magyarok. akik még itt maradtak, félig kegyelemkenyéren tengődnek most olyan kisbirtokosoknál, akiknek tulajdonképpen nincs is szükségük, munkaerőre, de az olcsó magyar munkaerő alkalmazásával még mindig megtalálják számításaikat, A szomorú sorsú kevés szlavóniai magyarok nyomorban tengődnek, bizonytalan helyzetben, mert elszakitottságukban, tanácstalanságukban: szeszélyes helyi potentátok minden pillanatban hontalanná tehetik azokat is, akik még itt maradtak , . (m. a.) HÍREK — A Bácsmegyei Napló kiküldött munkatársától — ©B® A kompakt magyar tömegektől távol, magukrahagyva, apró szigetekre szétszórtan élnek Szlavóniában a magyarok. Támasz nélkül, tanácsadó nélkül hányódnak a földetturó cselédek, zsellérek, akiktől az uj állam uj intézkedései most elvették azt a kis létalapot is, amelyet eddig is verejtékes munkával szereztek maguknak és otthonuktól megfosztva, nincsetlen világjárókká tette őket. A szlavóniai nagybirtokosok mindig előszeretettel alkalmazták a magyar földmunkásokat gazdaságaikban és az uradalmi béresek nagyrészt magyarokból kerültek ki. A nasicei gróf Pejachevich-iéle és miholjácí gróf Majláth-birtokon magyar munkások dolgoztak évtizedek óta. Ezek a családok nagyrészt még a nyolcvanas, kilencvenes években kerültek a grófi birtokra, az akkor beköltözöttek gyermekei szolgálták eddig a földesurakat, akik már itt születtek, mind megtanultak horvátul, sokan közülök már feledni1 is kezdték a magyar nyelvet, csak a nevük bizonyította nemzetiségüket. Ezek a Szlavóniában meghonosodott magyarok vesztették el most, az uj korszakban otthonukat, mert nem volt. aki' az optálási kérdések labirintusában útbaigazíthatta volna őket és. mert az agrárreform-törvényt nem az ő érdekükben alkották meg. A helyi hatóságok pedig, túlzó sovinizmusból, ellenséges indulattal módot találtak arra. hogy a törvényeket és rendeleteket a magukramaradt, védtelen magyar zsellérek ellen alkalmazzák. A föidnéiküli földmunkások A szlavóniai grófi és egyéb nagybirtokokat az agrárreform-törvény értelmében — éppúgy, mint másutt — felosztották és igy a birtokosok kénytelenek voltak munkásaikat — a magyar földmunkásokat — elbocsátani. A birtokokat a bevetett gabonával együtt dobrovoljácoknak és kis számban a helyi szláv földigénylőknek juttatták, kis parcellákban, úgy, hogy a földeket az uj tulajdonosok maguk művelik, béresekre nincs szükségük. Alié maradt középbirtok — a nagybirtokok magyar béresei pedig igy munkanélkül, hely nélkül maradtak. Az uj tulajdonosok lakásaikat is igénybe vették, a családos magyar földmunkások pedig hajlék nélkül maradtak. Már az elmúlt évek során kétségbeejtővé vált igv a helyzetük, mert az ország egyéb részeiben sem volt az agrárreform jóvoltából földmunkásokra szükség. A gazdasági munkások egy része a községekbe, városokba szivárgott, hogy ipari munkát találjon, sokáig erdőirtó munkára mentek, azonban a községek nem szívesen látták a más vidékekről jövő gyanúsnak tartott magyarokat. Emiatt sokan, akiknek évtizedes munkájuk után a vándorbotot nyomták a kezükbe, önként kivándoroltak, részben a kivándorlási ügynökök csábításaira Délamerikába mentek elpusztulni, részben pedig Magyarországra költöztek, Somogyba és Zalába — ahonnan ők maguk, vagy apjuk, nagyapjuk évtizedek előtt idejöttek. Mines opció Az otthontalanná vált magyarok kivándorlásairól egyébként a hatóságok is gondoskodtak, oly módon, hogy magyar nemzetiségük miatt kiutasították ókét. Hiába adott ki rendeletet a belügyminisztérium az önkényes kiutasítások ellen, erről a helyt hatóságok nem vettek, a pasz— A királyi pár egy k<mai fényképészhez. Medlárz Gyula kovini fényképész Sándor király esküvője alkalmából az esküvői menetről és szertartásról készített fénykép-albumot ajánlott föl a királyi párnak. Az udvarrnestéri hivatal a kovini fényképész figyelmességét elfogadta s a napokban Medlárz egy fényképmappát kapott a királyi udvartól. A fényképek Sándor királyt és Mária királynőt ábrázolják s a király és a királyné sajátkezüleg írták alá fényképeiket. Az udvarmesteri hivatal a király megbízásából meleghangú levélben köszönte meg a kovini fényképész figyelmét. — Ügyészi kirendelés. Az igazsagiigyminiszter Nedeljkovič Boško dr. kikindai államügyészt. — a Bela- Crkvára időlegesen kirendelt Vaszi- Ijevics Ljubo dr. államügyész helyettesítésére — Szubotícára renddelte ki s szolgálattételre a szuboticai államügyészséghez osztotta be. — A mohamedánok kalifa választó gyűlést tartanak. Kairóból jelentik : Kairóban a legkiválóbb mohamedán jogtudósok és teológusok a kalifa száműzetése ügyében gyűlést tartottak. A gyűlésen elhatározták, hogy a jövő év márciusára nagygyűlést hívnak össze Kairóba, amelyen a mohamedán világ egyházi és világi méltóságai együttesen rendezni fogják a kaiifátus kérdését és megválasztják az uj kalifát. — Szovjetorosz ország nagykövete az ' oías? királynál. Rómából jelentik: Az < orosz tanácskormány nagykövete, Jure[ név, ma nyújtotta át meghatalmazó levef veiét a királynak. v 1 " *' "
