Bácsmegyei Napló, 1924. március (25. évfolyam, 60-90. szám)
1924-03-23 / 82. szám
Poštarina piaćena u gotovom Ünnepi száll — Ara 2 dinár Postaszállítási díj készpénzben Seüzetve XXV. évfolyam Snbotic BmmWm&'V!&U!lSSBt^-iF3&2K^i3SZHKMaZímmM2UliM3Mmi32f! Megjelenik mindsB reggel, fienep utói» és hétfőn délben TELEFON SZAK: KiaiiđSđvatal 3-53. Sserkesriüség 5-10 VASÁRNAP, 1924 március 23, 82. szám Előfizetés! ár negyedévre 135 dinár SZERKESZTŐSÉG: Kralja Aleksendra uiica 4, ez. alatt Kiadóhivatal s Kralja Aleksainlra clisa 1 (Xeíbach-palota) . .. ■ 'A *% v " *• ; Kifutó, k^j^g/ijnk Ramsay Macád# a Id, ekj| la kj cí%p rint szabadságon var. —j saá&fedságot kapott lapjától arra az kiOre, amely alatt Anglia rrtinis^tétélfíöki tisztségét tölti be —- beszédet mondott a londoni újságírók egyesületének ‘bankettjén, s a többi között a következőket is mondotta: — Ti emelitek fel és ti döntilek meg a kormányokét, ti nagy művészek vagytok, akiknek csak egy hibájuk van, az, hogy túlságosan kevésre becsülik magukat. Az újságíró az az ember, akt leül egy darab fehér papír elé és a leglehetetlenebb munkafeltételek között megtölti ezt a fehér lapot azokkal ez eszmékkel, amelyek a közvéleményt mozgatják, ez újságíró ösztönszerüleg megérzi azt, ami ^ levegőben van és magával tudja ragadni ez embereket. Ha egyszer majd úgy tetszik nektek, hogy ez a kormány tűnjön el, ekkor visszatérek régi szerelmemhez és kérni foglak benneteket: szoruljatok össze egy kevéssé é: adjatok nekem is egy széket, hogy leülhessek közétek, folytatni ott, ahol elhagytam, amikor az események elszóliíottak sorotokból, hogy vezércikkeket írjak napihirek és táviratok helyett. Az angol politikát mindig az a határtalan biztonság jellemezte, amivel fe! tudta mérni az eseményeknek a kortársakra tett hatását és történelmi jelentőségét. Ha ott, ahol a realitásokhoz való érzék tüneményes biztonsága a politikai élet minden tényezőjének természetes velejárója így nyilatkozik a premier, akkor nyilatkozatát a csalhatatlanság védelme alá helyezi az a csorbitatlan presztízs, amit százmilliók várakozása és hite ragyog fö! rá. Ezt a mondatot ki kell merítenünk a feledés tengeréből, ezt a mondatot fe' kell tartanunk magasra, — nem a mi vigasztalásunkra, hanem a mások okulására. Macdonald alig ha téved, amikor azt mondja : az angol kormányok élete és halála az .angol újságíróktól függ. És most, utódállamok magyar újságírói nézzünk egy kicsit szét magunk körül. Az uj utakra került magyarságnak a sajtója volt ez az egyetlen kapocs, mely szomorúan sodródó ájult testét az élet partjához kötötte. A sajtó volt az egyetlen tribün, ahonnan a világ lelkiismeretéhez lehetett kiáltani a jajjokat, a sejtő volt az egyetlen harsona, amivel föl lehetett rázni a megdermedt lelkiismeretet, a sajtó volt az a tükör, Rmi o tetszhalott ajka elé tartva boldog ujjongással mutatta a kéíelkedőnek az élet páráját. A magyarság politikát szervezetét az élet perencsa teremtette meg, de a sajtó, hívta, bátorította, kényszeriíette életre. Az a sajtó, amelyik mér akkor megszólalhatott, s amelyik merte vállalni az ébresztésnek exisíenciát és szabadságot veszélyeztető súlyos felelősségét. Nem rekriminálunk, mert nincsenek kielégítetlen ambícióink, nincsenek el nem ért törekvéseink. Da ha az a politikai bői cseség, az a közéleti iskolázottság, az a nagyvonalú mérlegelés, amelyik az angol politikát általában s Macdonald politikáját mindenekfölött ellenzi, egyszer szétnézne közöttünk s fölmérné azt a felelősségben és bátorságban páratlan munkát, amit a magyar újságírók végeznek, hol találna szavakat az elismerésre s honnan tépne virágokat a hódolatra ? Mi, újságírók teremtettük meg a kisebbségi politika nyel vét is, minden gondolatot é»- panaszt mi formáltunk ni először a nyelv matériájából! Szert az egyetlen jutalomért, hogjrtalálkozhassunk vele — a poHfiífulbk - szónoklataiban. , i ' * S ha azok, álaknék.Va^brciói elé mi építettük a lépcsőket, ürügyeket keresnek a végzett munka s az elért eredmények elismerésének megtagadására, ha nemf csak etnikai szempontok akarnak szerepelni annak a munkának fölmérésénél, amit mi egyedül végeztünk el — ez ítélkezés különbözőségében mi csak ítélkezők különbségét látjuk. Nem alkalmazhatunk macdonaidt mértéket az Ítélkezőkre, pedig a munka, amit végeztünk és végzünk, beöiti a macdonaldi mértéket. Mi továbbra is leülünk a fehér papjrszeletek elé és a leglehetetlenobb munkaföltételek között megtöltjük ezt a fehér lapot —■ a magyarság kívánságaival, panaszaival, törekvéseivel, a vigasztaló hit és ébresztő gondolat igéivel. E.t cselekedtük eddig is s ez fogjuk végezni ezután is. Magyar tempó? magyar gavalléria Irta: Maison Jeromos rigyicai plébános A beogradi Politika egyik minapi számában élesen kritizálta a régi, feudális, úri Magyarországra támaszkodó politikai rendszert és azon reményének adott kifejezést, hogy Magyarországon rövid időn belül olyan belpolitikai fordulat állhat be, mely lehetővé tenné őszinte, a lelkekben gyökerező szövetséget az északi szomszédállammal. Nem újságképpen hangzik minekünk a Politikai megjegyzése. Nincs még egy éve, hogy nem kisebb emberek, mint Mussolini és Benes szájából hangzottak el olyan kijelentések, hogy Magyarországon még mindig a régi közszellem uralkodik. Az utódállamok magyarságának is érdekében áll ezen kijelentésekkel végre leszámolni, és azokkal szemben álláspontját megkörvonalazni. fia összehasonlítjuk a mawarországi politikai rendszert a nyugati államokéval, vagy a jugoszláviai berendezkedéssel, mingyárt szembetűnik, hogy mi az, ami réginek mondható. Mondjuk ki nyíltan: az érték-képviselőknek (virilistáknak) túlságos nagy befolyása a közügyek Irányítására, mi a régi vármegyei rendszerben gyökerezik. A régi világban, mikor a műveltség nem volt olyan általános, mint manapság, a tömegek inkább a hatalmi szóval, mint a meggyőződés erejével voltak vezethetők. Ma már ezek az idők elmúltak; a nép is gondolkozik, sorsának intézéséből részt kér és meggyőződni akar arról, hogy mi az ő jól felfogott érdeke. Ezt az irányzatot visszacsinálni nem lehet; a demokratikus haladás követeli, hogy a népet közelebb hozzuk fokozatosan sorsának intézéséhez. Érdekes jelenség, hogy, ahol centralista közigazgatás van, mint nyugat legtöbb államában (délen Szerbiában is ilyen volt), jóllehet a tisztviselőket a központi hatalom nevezte ki, a tisztviselők működését ellenőrző bizottsági tagok választás utján jutnak tisztségükhöz. így a lakosság minden rétegének módjában áll, hogy a közigazgatásra közvetlen befolyást gyakoroljon. Magyarországon nincs centralista (központi) közigazgatás; ott a vármegyéknek önkormányzatuk van. Az önkormányzatot a mai társadalmi viszonyoknak egészen megfelelőnek tartjuk; a mai társadalom legtöbb országban érett arra, hogy maga intézze ügyeit — természetesen mindig felsőbb irányítás mellett. Az önkormányzat azonban a demokratikus egyenlőség korában legyen az egész népnek egyforma önkormányzata; a társadalom minden rétege egyformán legyen az önkormányzatban képviselve. Ez azonban a vármegyénél nem volt meg éppen a virilista rendszer miatt. A virilista rendszer lehetővé tette, hogy a vagyonos osztály aránytalanul nagy számban volt képviselve a vármegyénél. Nyugodtan felvethetjük a kérdést, hogy tisztán a gazdagság, a vagyonosság ád-e képesítést arra, hogy valaki vezetőszerepet vigyen a közügyek terén!'' Ha . valaki tisztán a vagyona miatt, amit italán valamelyik tehetséges, érdemes őse szerzett, befolyást nyer a közügyek intézésére, ez éppen olyan szerencse, mint mikor valaki a ferblinél a hellyel nyer. így akármelyik urasági inas, ha meggazdagodik, Habba a helyzetbe kerülhet, hogy Í közigazgathatja embertársait. Ha pedig a vagyonosabb osztályt azért, hogy az átalakulások ne legyenek olyan rohamosak, mégis beakarják vonni a közügyek intézésébe. akkor is sokkal jobb ha kinevezés vagy választás utján jutnak be, mart igy mégis inkább remiélhető, hogy a tehetségesebbek és érdemesebbek jutnak be, mint úgy, lia az majdnem egészen a véletlenre vau bízva. Ha a vagyon a közügyekben is hatalmat ad, annak az egész közszellemre káros befolyása van. Az emberek nagy része szívesen vonul meg a hatalom és a gazdagság árgnyékában. Nem előnyös tehát, ha a gazdagság, ha nincs műveltséggel összekötve, a hatalomnak birtokába jusson, melynek kezeléséhez pedig tudás és látókör szükséges. Az i|yen hatalom nem képes a fokozottabb társadalmi igényekkel, a fejlődő szociális >és egyéb törekvésekkel lépést tartani. . Ez magyarázza meg, hogy régebben a közigazgatás vezetésében -érdekcsoportok alakultak, hogy analfabéták is íőispáni méltóságra emelkedhettek, hogy egész hozzáférhetetlen vármegyei dinasztiák alakultak ki. Azok az urak minden egyéb szempontból lehettek a íegkifogástalanabbak; de hol van az megírva, hogy akinek vagyona van, az niind kivétel nélkül hivatva van mások vezetésére? Megjegyzendőnek tartjuk azonban, hogy ennek a rendszernek előnyeit és hátrányait éppúgy élvezte és szenvedte a magyar, mint n szerb és német — sőt tartozunk az igazságnak azzal a kijelentéssel, hogy Bácskában cmtek a rendszernek legnagyobb ellenzéke éppen n magyar rokb ál került ki. A múlt akiért a magyarságot tenni felelőssé nagyon \ nevetséges dolog, mikor tízerffiyoli • millió lakos közül alig eg.v milliónak I volt választójoga és éppen nem u : magyar vidékek voltak számos apró : kerületekre beosztva. A Politika emliti és élesen kriti- I zálja az úri, feudális Magyarorszd\ got is. Mit akar ezzel és mit kell tu’ lajdonképpen a sorok között olvasni? Nem tetszik neki talán a magyar ■ úri és gavallér tempó? Mi után ítéli •meg a magyar gavallériát? Talán ; azután, hogy valaki nemrég a had- i sereg valamennyi tisztjét párbajra I bivta ki? Vagy pedig azután, hogy I egyszer egy kálvinista tanító fejbe- i lőtte magát, mert olyan valaki sér- I tette meg, akitől a »társadalmi fel! fogás« szerint nem kérhetett elégtételt? Vagy a hadifoglyok után, akik i az orosz fogságból a tetük mellett • egy csomó lovaglás jegyzőkönyvet hoztak haza? Ebben a neuraszténiás módon veszekedést kereső gavallé! riában látja a Politika a magyar űrt ; felfogást? Nagyon téved! A magyar i gavalléria ott él a családanyákban, akik a bölcső és a mosóteknvö mel- I leit senyvednek el névtelenül; ott él \ aktban az ipari munkásban, akit az ; egész külföldön becsülnek; ott van i abban a földművesben akt az alföldi : homokon, Kecskemét tájékán és \ másfelé is csodálatos gazdaságot tudott teremteni; ott él abban a hivatalnokban, aki n poros akták között morzsolja le életét és akik itt kele\ ten egyedül tudtak önálló jogrendszert teremteni. Erről a gavallériá: ról mondták a háború alatt a mosz-Lapunk mai száma 20 ©Mai
