Bácsmegyei Napló, 1924. március (25. évfolyam, 60-90. szám)
1924-03-19 / 78. szám
BÄCSMEGYEI NAPLÓ 1924. március 19, Pancsevón letartóztatták a titokzatos budapesti gyilkosság koronatanúját * Kézrekerült Barta Árpád rokkant 4. o íd ó l._____ Pancsevóról jelentik: A rendőrség kedden délelőtt őrizetbe vette Bírta Árpád magyarországi illetőségű tisztviselőt, aki útlevél nélkül lépte át a határt. A pancsovai rendőrség szerint Barta Árpád azonos azzal a rokkanttal, akit a budapesti főkapitányság negyedév óta keres a Dunából tegnap kifogott Szántó Miklós vá sárpénztári igazgató ügyével kapcsolatban. Múlt év decemberében Szántó Miklós eltűnése után jelentkezett egy rokkant katona Szántóné Rózsa-utca 35. számú lakásán és elmondotta, hogy ő Barta Árpád mezőtúr} lakos, előző napon szabadult a margitköruli katonai fogházból és onnan üzenetet hoz a Szántó Miklóstól, akit a katonaság tartóztatott le kémkedés miatt és akit szintén a margitköruli katonai fogházban őriznek. Szántóné nyomban érdeklődött a katonai fogházban, ahol tagadták, hogy férje ott lenne őrizetben, ellenben beismerték azt, hogy Barta Árpád nevű féllábu rokkant csakugyan a kérdéses napon szabadult ki a fogházból. Amikor egyik bécsi lap híradása alapján a magyar nemzetgyűlésen is szóvá tették, hogy Szántó Miklóst a fogházban eltették láb alól, a rendőr ség keresni kezdte Barta Árpádot, de — noha teljes személyleirása megvolt a rendőrségen és noha semmi oka sem volt arra, hogy bujkáljon a rendőrség elől — há rom hónapon keresztül nem tudták megtalálni. A titokzatos koronatanú, aki egyedül adhat fölvilágositást arról, milyen alapon állította Szántó Miklósné előtt azt, hogy férjét a katonai fogházban őrzik, miután a budapesti rendőrség három hónapig nem tudta előállítani, most a pancsevói rendőrségre került, ahol nyomban hozzáláttak személyazonossági adatainak összeállításához. Megállapították, hogy Barta Árpádnak hívják, bal lábára béna születése óta, Brassóban született és egyik hajózási társaságnak volt gyakornoka. Apja, B irta Mihály fütőházi főnök és Mezőtúron lakik. A hozzá intézett kérdésekre elmondotta, hogy múlt év végéig a budapesti Margit-körut-i katonai fogházban volt, mint kémgyanus őrizetben, de karácsony előtt szabadlábra helyezték. A Szántó-ügyre vonatkozólag szerdán délelőtt hallgatják ki az őrizetbe vett rokkantat. A magyar honvédelmi miniszter levele Budapestről jelentik: Gróf Csáky Károly honvédelmi miniszter, akihez Szántó Miklósné — Barta Árpád híradása alapján — kérdést intézett arra vonatkozólag, hogy mit tud uha sorsáról, a következő válaszlevelet intézte az özvegyhez: Február hó 25-én kelt s hozzám intézett soraira szives tudomására hozom, hogy mint már a közelmúltban Is kijelentettem, férje nem volt és nincs is katonai fogházban letartóztatva és eltűnése a honvédség semmiféle szervével kapcsolatban nincs. Igen lekötelezne azonban, ha tudotnáscanra hozná azon egyének nevét, akik elég lelkiismeretlenek ahhoz, hogy ezen sajnálatos ügyet az ön ámítása mellett felhasználják a katonaság1 elleni izgatásra. Csdky. Fölboncolták Szántó Miklóst Budapestről jelentik: Kedden délelőtt dr. Kenyeres Balázs egyetemi tanár felboncolta Szántó Miklósnál* a vásárpénztár nyugalmazott Igazgatójának Dunából kifogott holttestét. A boncolás megállapította, hogy Szántó Miklós halálát valószínűleg vizbefullás okozta. A rendőrség gyanúsnak találja azt a körülményt, hogy az igazgató zsebében talált papírok meglehetősen ép állapotban voltak és nem áztak át és hogy a holttest rendkívül konzervált állapotban maradt meg. Ezek a jelek arra vallanak, hogy Szántó Miklós nem közvetlenül eltűnése után került a vízbe, hanem csak újabban. A rendőrségen a boncolás Írásbeli eredményét várják és attól teszi függővé, hogy szükséges-e további nyomozás. II. A lihazsiros médium Irta: Diőszeghy Tibor II. Az okkultisták bevált strucc-politikája a László-ügyben mondott először csődöt, s ha másért nem, már ezért is érdemes hosszasabban foglalkozni a huszonhárom éves budapesti villanyszerelő személyével, aki azzal, hogy lelepleztetése után maga állt be fő-leleplezőnek, rákényszeritette Schrenck- Notzingot, hogy szakítson egy egész élet gyakorlatával és becsületesen beismerje: ezúttal csalás történt. Ez — akár igaz, amit László László állít, hogy szélhámoskodásával kezdettől fogva az okkultisták hiszékenységének és együgyüségének kellő világításba helyzése volt célja, akár nem — nagy siker és mindenesetre megérte a fáradságot; a szór-; galmas médium jól végzett munkája büszke tudatában mondhatja el magáról, hogy a libazsiros gézből és vattából készült ektopluzmát, a »szellemfejeket« nem köpködte hiába en gros-ban másfél éven keresztül. Amit nagynevű tudósok, tekintélyes filozófusok és fizikusok az okkulista szégyen ellen évtizedek óta folytatott hadjáratukkal nem tudtak elérni, elérte a műveletlen elektrotechnikus-segéd azzal, hogy nevetségessé tette a materializáció babonáját. És la ridiculité tue! Schrenck-Notzing, aki ezt most már tapasztalatból is tudja, soha be nem hegedő sebet kapott, amikor László elárulta a nyilvánosság előtt is nagy titkát: hová rejtette el, a személyi motozás elvégzése előtt a libazsiros vattát, hogy a szeánsz megkezdése után elövehesse? A rejtély megfejtése: Schrenck-Notzing szivarzsebébe. »Azt hiszem, a jámbor Schrenck-Notzing még ma sem sejti, mitől lett zsíros a kabátja« — jelentette ki valóban gyilkos gúnnyal az újságíró előtt László, és a szegény, libazsírral eltréflizett tudós ennyi maliciával szemben csak gyönge vigaszt találhat annak megállapításában, hogy »ilyen tragikomédia is csak a kissé keleti zamatu pesti miliőben fordulhat elő.« Amiben ráadásul még igaza sincs, mert a pesti tragikomédia párja a kontinens legnyugatibb zamatu városában játszódott le, Párisban. 1897 április 17-ikén Leon Taxii minden tekintetben hasonló módon adta meg a kegyelemdöfést a megelőző emberöltő divatos babonájának, amikor a földtani társaság ülésén ünnepélyesen kijelentette, hogy mindaz, amit két éven keresztül Hémen-Etannal, Sem-Ham-Phorasszal s egyéb ördögökkel való összeköttetéseiről. meg a szabadkőműveseknek a pokolban tartott gyűléseiről, mint állítólagos résztvevő, a jezsuitákkal elhitetett és azok megrendelésére röpirataiban megirt: bárgyú mese, s csak azért hazudta össze ezeket a válogatott ostobaságokat, hogy a jezsuiták efféle vádjait a szabadgondolkodók ellen ad abszurdum vigye s igy kompromittálja. Leon Taxii és László László neve egymás mellé kerül majdan a kuriózumok krónikájában, amikor, remélhetőleg hamarosan, nemcsak az tűnik majd fel hihetetlennek, hogy akadhattak, akik hitelt adtak ördögök létezéséről s a földön megjelenésükről szóló regéknek, lianem ugyanilyen felíoghatatlannak és mulatságosnak tartja majd 3 közvélemény azt is, hogy komoly tudósok egyáltalán foglalkozhattak azzal a problémával, — amelyet egyébként szoros rokoni kötelékek fűznek, szembeötlő módon, az ördög-babonához — hogy van-e szellemvilág s hogy érintkezhetik-e az a földivel? A két probléma között ugyanis nincs különbség, vagy legfeljebb csak az, hogy az ördög-hit, ha úgy vesszük, kevésbé nevetséges, mert legalább logikus: aki hisz bakkecske-lábu sátánfajzatokban és öröktüzben, az mindig tiltakozni fog a darwinizmus és a hő rezgéselmélete ellen. Schrenck-Notzing ezzel szemben természettudományos alapon áll és elfogadja a gravitációt, holott hisz az úgynevezett levitációban, — abban, hogy a médium elsötétített szobában minden külső erőbehatás né! kül felemelkedhet a plafonig — noha ez nyilvánvalóan a gravitáció törvényének hatályon kivül helyezését jelenti; ami, ha egyáltalán elképzelhető letme, lehetetlenné tenné számunkra, hogy kinienjünk az uccára, mert minden percben attól kellene tartanunk, hogy fejünkre talál esni a hold, vagy a Szaturnusz. (Nem tartozik ugyan ide, de talán van, akit érdekel: a leleplezett Schneider úgy csinálta a levitációt, hogy a sötétben kioldozta kötelékeit, azután a testére erősített jelzőlámpákat lassan fölemelte feje fölé és óvatosan fölállt velük a székre, úgyhogy ha ő nem is, de a lámpák valóban magasan a levegőben »lebegtek«. Váratlanul felcsavarni a villanyt, vagy megtapogatni a médiumot, szigorúan tilos ilyenkor, mert ez — az okkultisták szerint — a médium életébe kerülhet. Világért sem vonjuk ezt, természetesen, kétségbe, csak megállapítjuk, hogy idáig egyetlen médium sem halt bele abba, hogy leleplezték, kísérletező ellenben kettő is: az említett Holub tanáron kivid Crawford angol fizikus, aki öngyilkos lett, mikor rájött, hogy médiuma, Goligher kisasszony, becsapja.) Józan és felvilágosult ember már ma is nevetségesnek kell, hogy találja az okkultizmust s főleg érdektelennek; az emberiségnek egy ismeretlen világ iránti nosztalgiája, ami minden ilyen modern mitológia megteremtője, elvégre köztudomású s szinte az unalomig megmagyarázott lelki tünet. Dr. Oláh Gusztávnak, a lipótmezei elmegyógyintézet igazgatójának, aki résztvett a Schrenck-Notzing—László-féle szeánszokon és nyomban felemelte szavát az ellen a legkevésbé sem természettudományos elképzelés ellen, hogy holtak szelleme élő emberek gyomrából előbukkanhat egyébként teljességgel gusztustalan körülmények között, igaza van abban, hogy »az egész spiritizmusban és egyéb okult-mozgalmakban nem a jelenség maga, hanem annak előidézői és hívői képezhetik érdeklődés tárgyát.« Ha nem a ma olvasójának szánnók ezeket a föl jegyzéseket, hanem igényt tartanánk arra, hogy oly szerencsés halandók előtt is, akik nem nevezhetik majd magukat kortársainknak, mi világítsuk meg és tegyük érthetővé, hogyan akadhattak a huszadik század első fertályának végén hívői az okkultizmusnak, akkor széles hátteret kellene festenünk hősünk, a libazsiros médium1 mögé a háborúba belehülyült jelenlegi világról, amelyben lehetségesnek bizonyult minden lehetetlenség, s amelynek minden eseménye elképze'hetetlennek fog egykor látszani: gondoljunk csak arra, hogy a rák-szérum kutatásával egyidejűleg Sizáznyclc-féle mérges gázzal kísérleteznek a francia hadseregben; hogy Vilmos, a volt császár harminc hollandi forintért árusítja Doornban autogrammal ellátott fényképét, mig Bősei, az ex-kereskedősegéd évi húsz milliárd koronával finanszírozza a bécsi egyetemet; hogy • Berlinben drótnélküli telefonon hallgatja az előkelő világ a koncerteket, Japánban pedig a kormányt teszik felelőssé a földrengésért; hogy Stánnes, a krőzus elvből nem olvas soha újságot és Georg Kaiser, az ünnepelt drámaíró lopás miatt börtönben ül; hogy az ausztráliai termelők elsülyesztik gyapot-szállító hajóikat, hogy a világpiaci ár alacsonyabb ne legyen s ugyanakkor, ha Magyarországon gyereke születik egy zsellérnek, újságba teszik, nem mintha szokás lenne megemlékezni a születésekről, hanem mert nem áll rendelkezésre más pólya; hogy tizenhároméves gimnazisták öngyilkosságot követnek el börzeveszteségeik miatt, Clemenceu pedig megsteinacholtatja magát; hogy Frangepán Kristóf hamvait két vaggon zsírért engedi át Ausztria az S. H. S. királyságnak és a fascisták lehatják ricinussal politikai ellenfeleiket: hogy egy müncheni tanársegéd bacillusokkal mérgezi meg anyósát, a bécsi lakáskeresők szövetsége pedig, mint politikai párt vesz részt az osztrák választásokon. Azok számára. azonban, a kik, sajnos, benne élnek ebben a fejetetejére állított világban, nem szükséges gondos miliő-rajzzal illusztrálnunk, müven körülmények között éltek azok, akiket Oláh tanár hívőknek és előidézőknek nevez, s akiket a következőkben egy kalap alá fogunk, mert úgy találjuk, hogy — különösen a László-ügyben, amit ez a körülmény tesz fokozottan érdekessé — a szereplők kettős minősége, hivői és előidézőt, meglehetősen egybeolvadt. A bécsi főtörvényszék felmentette a hamiskártyázással vádolt szuboticai nagytőzsdést Szabadlábra helyezték Todorovics Milivojt Nagy föltünést keltett még szeptemberben Szuboticán az a hir, hogy a bécsi rendőrség letartóztatta Todorovics Milivojt, a szuboticai nagytrafik tulajdonosát, akit: azzal vádoltak, hogy Herzl Emil nevű zimonyi származású barátjával együtt Karlsbadban és Becsben kártyacsalásokat követett el és hamis játékkal több embert kifosztottak. A bécsi rendőrség több följelentés alapján, mindkettőjüket letartóztatta. December elején tárgyz.Ita a bűnügyet a bécsi tör-; vényszék. Ä tárgyalás folyamán Todorovics tanukkal akarta igazolni védekezését, azonban a bíróság nem rendelte el a tanuk kihallgatását és Todorovics Milivojt másfélévi börtönre ítélte, a nála talált többszáz millió osztrák korona, készpénzt pedig elkobozta. Az ügy felebbezés folytán a bécsi főtörvényszéí: elé került, amely helyt adott a védelem előterjesztésének és elrendelte a Todorovics által bejelentett tanuk kihallgatását. A március 10-ikére kitűzött felebbviteli tárgyalást nem lehetett megtartani, mert a beidézett tanuk nem jelentek meg, amiért a főtörvényszék március 17-ikére, hétfőre újabb tárgyalást tűzött ki. Ez alkalommal a kihallgatott tanuk igazolták, hogy Todorovics teljesen korrektül játszott. A főtörvényszék a tanúvallomások alapján megsemmisítette a törvényszék ítéletét és Todorovics Milivojt a csalás vádja alól felmentette. Todorovicsot a 1 ítélet folytán azonnal szabadlábra he' ' lyezték és lefoglahupénzét visszaadták
