Bácsmegyei Napló, 1924. március (25. évfolyam, 60-90. szám)
1924-03-16 / 75. szám
12. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1924 március 16. Beszélgetés Carpentier-rel — Párisi levél — k *" Paris, március. A franciák nemzeti hőseikben is szere- i tik a változatosságot. Háború után Foch 1 generális tengerész,cseréppipájáért nyílva-j nos árverésen ötvennégyezer frankot íize-1 tett egy rajongó hazafi, tavalyelőtt még] Poincaré volt a kedvenc és bajuszának! egyetlen száláért nehéz összegeket adtak 1 volna a patrióta gyűjtök. Tempóra mu- \ tantur, már jóideje Carpentier boxbajnok ] van a soron, népszerűségben orrhosszal i veri a politikusokat, Írókat, színészeket < és ragyogó párisi demimondokat. Ennek] a keményöklü francia nemzeti hősnek ké-1 peit, karrikaturáit minden lap hozza, bel-1 és külföldi riporterek döngenek körülötte,; a pénz és nő ömlik feléje, kis vandville ] színházak humoros revüket játszanak ró- j la és tyukszembántalmairól hasábokat] írnak a sportlapok. Mondják, hogy mikor] az irtózatos amerikai Dempsey megverte! szegény »Carpi«-t New-Yorkban, a tömeg ] hangosan sirt a boulevardokban. Jóval éjfél után találkoztam először a ] nagy Carpival egy kedves intim, mont- ] martrei vendéglőben. Barátom, egy itt élő jj magyar mérnök, maga is sportember, fi-1 gyelmc-ztett rá. Carpentier egy szeparéjj jellegű páholyban ült nagy társaságban,! düllöngő pezsgöpalackok és majdnem pa- j radicsomi egyszerűséggel öitözködö höl- j gyek között. Carpi frakkban volt, plasztron- i ján színes likörfoltok tarkáztak, egyikí kézelőjét valahol elveszthette és fehér] esokornyakkendöje hanyagul lógott baife-j lé a kabátgallérjára. Egyébként illetlenül * ült, kényelmes karosszékben egyik négy- í venhatos lakkcipőjét lábával együtt az; asztalon nyugtatta, másik egy üres pezs-í gősvederbe lógott. A pincérek újabb pezs-i gőütegeket szállítottak a társaságnak, af jazz-band már csak nekik játszott és egy ’ magas néger nö a nagy francia jobbján! hatalmas, kávébarna szivarra gyújtott. ] Egy pincérrel névjegyet küldtem hozzá.] Két perc múlva sovány, vöröshaju, ala- ] csony emberke jött hozzám. — Alpsohne Lerat vagyok, a mester ; magántitkára és első menedzsere. Ö most' kissé túlságosan jókedvében van, amint látják és nem hiszem, hogy a kellő fel-, világositásokat meg tudná adni. __ Ca ne fait rien! Üljön le kérem — S invitálom. — Merci, merci, csak egy pillanatra, ] Theot nem hagyhatom egyedül. Mit j óhajt... Likőrrel kínálom. — Óh, nekem nem szabad, nekem jó-1 zannak kell maradni. Mon Dieu, mi len- < ne, ha én is becsipnék? — Mondjon valamit a nagy Carpentie-j ről, — kérem. Engem nem szakdolgok ér-1 •dekelnek. Azt szeretném tudni, hogy él,. mennyit keres, hogy lakik, mit olvas, kik f a barátai, milyen a családja? Monsieur Lerat hangosan kacag. — Hogy él? Jól él! Ezt mondhatom.! Én progresszív tréner vagyok, vagyis azt : mondom, hogy nem fontos sportembernél; a szerzetes életmód. Egyen, igyon, szeres- jj sen a napi tíz órai tréning mellett. Nem] igaz? Mennyit keres? -Sokat. A new-yorki] Dempsey meccsen kétszázötvenezer dől- ? lárt kaptunk és költségmegtéritést. A \ múlt hónapban hétezer fontot hoztunk f Angliából. Májusban lesz a nagy Jotne-j son—Carpentier meccs Marsaillesben. Ha] nyerünk, a fogadásokkal négyszázezer! frankot vágunk zsebre. Én kezelem The© pénzügyeit, jövőre birtokot vásárolunk dé-; len, Theont megnösitem és visszavonu- ’ lünk a sport-tél. öt év elég volt. Másfél: év, mint világbajnok. Össze-visszaszerez- j zük a világbajnoki címet, két amerikait néger, Dempsey és a mi néger Sikink van í hátra. Bizom Theoban, pompás kondíció-? ban van. Úgy vonulunk vissza, a világ-í bajnoki címmel, stílusosan. Azt is kér-1 dezte, hol lakunk? Quai de Jemappe 61.j csinos kis villa, kilenc szobával, egy bá-j jós főúri nő adta el, feltűnően olcsó \ áron, :-í; '. • 1 M. Lerat hangosan felnevet. — Három autónk is van. Ingyen kaptuk a gyárosoktól, reklámcélra. Mit elvas? Szerelmes leveleket meg újságot. Nem sok* iskolát végzett, de ez nem is fontos. Színházba nem jár, a detektív mozidrámák érdekük. Tiz évre visszamenőleg minden francia kupiét pompásan tud. Alig huszonhat éves: Apja hajóács volt Brestben, most persze felügyelő lett. Theo jó fiú, két húgát férjhez adta, minden hónapban küldünk haza néhány frankocskát. Carpentier asztalától felénkimbolygott. — Excuséz moi, — dadogta húszszor is kedves mosollyal. Névjegyemet kezében tartotta. — Ön magyar? Az hongrois szót. kétségbeesetten ropogtatta. Aztán elgondolkozott, •— Boche? t s , —.■ Nem. ' Kezet nyújtott. — Mi a fővárosuk? — Budapest. Mosolygott. Láttam, nem tudja, hol lehet. — És ön benszülött? M. Lerat kisegítette: — Lovas nép. Carpentier nevetett. — Miért nem jár itt is nemzeti ruhában? A mi ruhánk kényelmetlen lehet. Vannak Önöknél boxolók? — Oh igen, az egyetemi hallgatók és nemzetgyűlési képviselők. Carpentier nem értette a viccet,. Öszszeráncolta homlokát, szeretett volna még kérdezni valamit, illendőségből. Sokáig töprengett. — És ön hazájának melyik tartományában született? Látszott rajta, örül, hogy eszébejutott ez a kérdés. —• Erdély. Transylvania. Carpentier örvendve a homlokára csapot. Már tudta ki vagyok. — Oui, oui, Franswal! Nem tiltakoztam. Zsebéből egy képeslapot húzott ki, ő volt rajta, boxolóállásban. Arany töltőtollával aláirta a nevét. — Én nagyon erősnek érzem magam és francia vagyok — mondta feltűnően kevés összefüggéssel. Jövő héten a Grand Cirqueben lépek fel. Legyen szerencsém. Reménytelenül lógó nyakkendőjével megtörölte homlokát és távozott. Louis Loup. szeretném, ha ennek a könyvnek sikere volna, tehát nem lenne sikere — teliát tudom, hogy nem lenne sikere, tehát nem tudom, hogy sikere lenne, tehát sikere lenne, teliát nem lenne siliere... Jobb nem gondolni rá. , Dilettantizmus Siker Ma: Karinthy Frigyes Nem olvastam még könyvet a siker titká«-ról. de bizonyos vágyóit: benne, hogy van, — német professzor irta meg, ötszáz oldalon, nagy tárgíismerettel. rengeteg kultúrtörténeti adattal, formás munkában — külön tárgyalva a kérdés tömeglélektani, belső esztétikai és külső irodalompolitikái vonatkozásait. Biztos, hogy van ilyen könyv valahol, biztos, hogy kimerítő és tökélete elméleti képet ad a nagy problémáról, hogy hát minek van sikere — és biztos, hogy a drámairónak, ha ebből mesterségére hasznos dolgot akar tanulni, nem érdemes elolvasni ezt a könyvet. Mert van valami, amiről a német professzor nem tudhat. — bizonyos, hogy nem tudja ezt a valamit. a dolog lényegét — ha tudná. nem irta volna meg a könyvet. Ez a valami a dolog lényege, a siker titka ugyanis, abban van hogy . . . De szót szóba ne öltsek. Ha engem bíznának meg egy ilyen könyv megírásával, hosszas töprengés után valószínűen afféle peripatetikus dialógus formában írnám meg. Ketten beszélnének: a színigazgató és a szerző. Abból indulna ki a párbeszéd, hogy a színigazgatónak darabra van szüksége. nagy sikerre, és unszolná az írót, hogy írjon neki ilyen darabot. Ebből már kiderülne, hogy az igazgatónak nagyobb szüksége van a sikerre, mint a szerzőnek. — ami természetes is. Eltekintve attól, hogy a színház kilencven százalékot keres a sikeren az iró pedig csak tizet: a szmháznak nincs és nem is lehet más esélye. A színház nem' foglalkozik mással: csak darabba! lehet sikere — más műfajokban gyönyörűen érvényesülhet még — elég Jókaira hivatkozni. A párbeszéd további folyamán kiderülne, hogy van még egy harmadik nagy különbség az igazgató és a szerző szempontja között. Az igazgató számára erkölcsi és anyagi siker egy és ugyanazt jelenti.. Tőle nem várnak mást, neki nem kell felelni egyébért. A szerzőnek azonban aggodalmai vannak — a szerző — lia költő is egyben — kétféle sikert ismer, s a kettő közül az egyiktől jobban fél, mint a bukástól: s c7 az a siker, amit olyan művel ér el. ami neki nem tetszik amivel nem azonosíthatja magát amiről ösztönszeriien érzi. hogy többet árt neki. mint a bukás: hamis képet ad róla. megrontia a közönséggel való természetes viszonyát, iitiában áll elkövetkező szándékainak. ' Ez a nagy érdekellentét volna a párbeszéd magva. Az igazgató nagysikerű darabokat hivatkozna — lelkesen bizonyítaná a szerzőnek ezekből a darabokból levont tanulságok alapján, hogy a közönségnek ez meg ez kell : hogy ilyen és ilyen természetű tárgyaknak, beállitásoknak, hangnak és szerepeknek szokott sikere lenni, mióta áll a világ és színházat játszanak. A szerző pedig makacsul a maga álláspontja mellett: hogy sikere csak annak a darabnak lehet, ami meglepő. ami uj, amilyet csak ő Írhatott meg, senki más — hogy tehát a siker titka éppen abban van, nem olyat inti, mint amilyennek eddig sikere volt. Az igazgató minden érvét a tapasztalatból meríti — a szerző képzeletéből — egyik a múltra és jelenre vonatkozik, másik a jövőre — egyik abban hisz. ami van, a másik abban, ami lehetne. Az igazgató azt mondaná: »írjon még egy olyanfélét, mint az első volt. ami úgy tetszett« — a szerző azt felelné rá: »azért tetszett, mert első olyanféle volt, — a másodiknak megint elsőnek kéne lenni — de ilyenféléből.« Az igazgató azt bizonyítaná, hogy a sikernek normái vannak —- a szerző azzal torkolná rá. paradox okoskodással, hogy ez a norma, ez az állandó, éppen a változatosságban van. Az igazgató nagysikerű költőkre hivatkozna, akiktől tanulni kell, akikre hasonlítani kell, — a szerző folytatná a szellemi tótágast és azt állítaná, hogv a nagy költők éppen abban hasonlítanak egymáshoz, hogy különböznek egymástól, sokkal jobban különböznek, mint külön-külön mindegyik, a többi embertől. fis igy folyna a vita és végre az igazgató kifáradna — hogyan akar hát nagysikerű darabot írni. ha nem tudja, mi a siker titka? S a szerző azt felelné rá — éppenugy, hogy ne tudjak róla, — ha tudok róla, vége a sikernek. S beszélne a teremtés, az alkotás boldogságáról, mely csak akkor lehet eredményes, ha mámorban történik, — de honnan veszem a mámort, ha tudom, hogy most alkotok? S az igazgató savanyúan fejezné be a vitát — szóval a siker titka ugyanaz, ami az alkimista aranycsinálásé : hamut és vizet és savat kell keverhetni márványedényben, de közben nem szabad a varázsszóra gondolni. amit ismerünk. S a szerző rezignáltan és lehajtott feiiel mondaná: úgy van/ így imám meg ezt a könyvet, a siker titkáról. De nem irom meg. mert már tudom, hogy azt a fotograflábas Talán egyetlenegy iparág sem szenved annyit a dilettantizmustól, mint a fényképészet, és éppen, az az iparág, amely az utolsó évtized alatt a legtöbbet fejlődött. Sajnos a fényképészetet olyanok is űzik, akik bár »nagyon élethü« képeket amatőrködtek és máröl-holc napra hivatásos müvészfotográíusokká vedlettek át. A Kodakot elcsettenteni a legkönnyebbb dolog volt, de hogy a fényérzékeny lemezen mi mutatkozik. azt csak öntudatos fotográfusmester tudja már előre, aki felvétel beállítását, gondosan készíti a kompozícióját, és annak kell aztán a lemezen is érvényesülni amit a mester már előre meghatározott. De a mai művészi fotográfia különben is annyira magán viseli készítőjének művészi felfogását, hogy a müértő publikum könnyen párhuzamot vonhat az igazi és talmi müvészfotográfia között. Reményi M. suboticai fényképészmester egyike azoknak a fotográfusoknak, aki felvételeit előre meghatározott öntudattal és gonddal készíti. Erről tanúskodnak legújabb felvételei. amelyeket újonnan rendezeti kirakataiban elhelyezett. viSte,’ éSM mm: - -M * f I- SifJr- \ •J «tier. «ÜSF Sa ári ff H ■á vásárotok, kitiinő aromája és kiadóssága miatt 1 % tém mm yémmáí m csak« eredeti csomagolásban, teáskanna védjegyű felírássalyaíddlKaphafó minden fíiszerkereskedésben. VAS ABLAKOK SZAB. TŰZHELYEK olcsó és gyors előállítása POMIKACSEK JÓZSEF I. mülakatos üzemében NOVISAD, Masarikova ulica G. 1690
