Bácsmegyei Napló, 1924. március (25. évfolyam, 60-90. szám)

1924-03-16 / 75. szám

2. oldal. B ACS MEGYEI NAPLÓ 1924 március 16. tént, hogy községi jegyzők a bál­jegyeket rétenszlráltdk a lakos­ságra. Községi önkormányzat és kisebbségi lojalitás Mindezeknek a visszavágóknak — folytatta neszedét Kralt — elejét le­hetne venni, ha a Vajdaságban éíet­­reheltenék a községi önkormányza­tokat, úgy ahogy az Szerbiában, Szlovéniában és Horvátországban már megvan. Hónapok óta követeli ezt a Német Párt a kormánytól, a mely, nem is egyszer, megígérte, hogy a választásokat megejti. Elő­ször múlt év őszére, majd tavasz­ra, most pedig bizonytalan időre tolta ki a községi autonómia helyre­­állítását azzal a kifogással, hogy a kormánynak más gondjai is vannak. Valóban igaz, hogy az állami appa­rátus tul van terhelve — a centra­lizmus miatt. A minisztérium elé sok olyan ügy kerül, amely oda nem yaló. Az önkormányzat visszaállítá­sa azonban tehermentesítené a mi­nisztériumokat. Kijelenti, hogy, a Német Párt már abba is belemegy, hogy ha már a vajdasági községi yálaszíótörvényt nem akarják vég­rehajtani, a választásokat a szlové­niai, vagy a horvátországi törvény 'alapján ejtsék meg. A Német Párt ezt az ajánlatot már megtette, de a .kormány azt felelte erre, hogy ezt item teheti meg. A legvégén azzal bujt ki a kormány az Ígéret teljesí­tése alól, hogy azt mondta: vannak egyéb szempontok is, amelyek miatt lehet a községi választásokat meg­tartani. A német lakosság elegendő bizonyítékát adta lojalitásának és annak, hogy a községek vezetését józanul és megfontolt módon fogja Végezni. Radonics Jovan: Erről a lojalitás­tól lehetne beszélni. Kralt István: I1át fessek, beszél­ni halott arca Irta: Deilre János Mikor Dénes leért az uccára, már ké­szen volt mindennel- Azt hitte, ez az elhatározás — a legvégső — úgy fog ránehezedni, mint valami, sötét rémület, örvénylő téboly, süketítő és fojtogató szívverés. Pedig most határtalan örö­met érzett. Végre — mondogatta magá­ban szinte részegen az örömtől — vég­­'re csönd. Végre — seza végre úgy sza­kadt föl belőle, mint sziklafalakon vé­­gigdübörgő jajkiáltás utolsó visszhang­foszlánya, — végre elérkeztem ide. Tu­dom, mit fogok csinálni, fölszállott a Aöd. Nem nagy fizetség érte az élet. Megéri. , Két nagyocska fia, kiktől csak az imént vált el, észre sem vette, hogy egész teste beleremegett abba a búcsúzó .ölelésbe, amiről a gyerekek nem is sej­tették, hogy az utolsó volt. A felesége elöl megszökött, félt, hogy elárulná ma­gát. Dénes most már érezte, hogy az a meg­oldás, amit választott, ellenállhatatlan paranccsá nőtt benne. Értelme, mintha reflexmozdulatokat végezni csak, lus­tám, sürgetés nélkül áilitotta össze az okok és kényszerűségek végső szám­adását. Ez az élet már nem ígér semmit. Minden hiába, nincs más menekvés. A lázas álmokból csak a láz maradt meg js lázzal egyedül — a tehetség és önbi­­bizalom motorja nélkül — nem tud az elillant sikerek után loholni. De már ez a láz is kiégett belőle. Ereje elzsibbadt, elgondolásai sután tapadnak az agyag­hoz, máfvátiyhóz már nem is mer nyúl­ni. Michelangelónak indult, nem állhat most be kőfaragólegénynek. Amikor még senki sem vette észre, ő már halálos — elmosolyodott erre a szóra — halálos biztonsággal állapította meg az össze­roppanást. Solness építőmestert még a se!ő urat, hogy a németek ma ked­vezőbb helyzetben vannak, mint a magyar uralom alatt voltak. A kor­mánynak az az álláspontja, hogy az egyes állampolgárok között semmi különbség sincsen. Az állampolgá­rok lehetnek korrektek, akik tiszte­lik a törvényeket és a hatóságokat, vagy lehetnek inkorrektek. Harma­dik fajta állampolgár nincs és a kormány nem is tesz semmi meg­különböztetést a korrekt állampol­gárok között. Azokat a vádakat, hogy egyes köztisztviselők befo­lyást gyakorolnak a pártok életére, •becsületszavamra most hallom elő­ször. Erre vonatkozólag vizsgálatot fogok indítani. Kraft azt mondotta, hogy nem kegyelmet kér. Ki kell je­lentenem, hogy senki sem akar ke­gyelmet gyakorolni. A németség tel­jes joggal kívánja, hogy korrekt ál­lampolgároknak tekintsék őket és követelhetik mindazt, amihez törvény\ szerint joguk van. A belügyminiszter ezután kérte a parlamentet, hogy a költségvetést fogadja el. A szavazás során a nem­zetgyűlés többsége elfogadta a ja­vaslatot, mire az ülés véget ért, és demokraták a szuboticai közigazgatáson Mindegyik párt magának követeli a vesető állásokat jünk róla. Hogyha ön az államot összetéveszti a radikálispárttal, ak­kor igaza- van ; a viszonyok ez utób­bi időben kicsit megváltoztak---­Radonics Jovan: Erről még fo­gunk beszélni. • •, , Nem kegyelmet kór a népi Kraft István: Foglalkoznom kell azzal az érvvel, amit hangoztatni szoktak, hogy nemcsak a Vajdaság­ban nem álitották helyre az autonó­miákat, hanem Bosznia-Hercegovi­nában sem. Ezzel szemben rámuta­tok arra, hogy a Vajdaság rendkí­vül haladott tartomány és nem le­het egy sorba helyezni Boszniával, £££3*3?* y*jÄTMSrk!l Hsm fognaktudnä megegyezni abnnyevácok van szolgáltatva községi jegyzők és főszolgabirák kénye-kedvének. Nem kegyelmet kér a nép, hanem a jogait követeli. Radonics Jován: Önökkel szem­ben előzékenyebbek, mint velünk szemben. Kraft István: Mi nem helyeztet­tünk át se jegyzőket, se főszolga­­birákat. Vuicsics belügyminiszter: Hat hó­nap óta lovagol a német párt az od­­zsaki rendőrkapitány ügyén. «• Kralt István: A németek nem kö­vetelik, hogy a kormány hivatalában hagyjon valakit, aki nem tud szer­bül. Csak az a kívánságunk, hogy szerbül is tudjon az illető, meg né­metül is. Az elmondottak alapján nem szavazom meg a költségvetést. A belügyminiszter válasza Vuicsics belügyminiszter: Az előt­tem szóló képviselő urnák azt az ál­lítását, hogy a Vajdaságban terror uralkodik, visszautasítom. Ezen “á területen is az igazság és egyenlő­ség szelleme honol, tekintet nélkül arra, hogy kinek mi a vallása és a nemzetisége. Biztosíthatom a képvi­iomyon hitték, amikor már ájultan és összetörve hevert a földön. Művész volt, akire a tragikus alternativa várt: fejlő­dés vagy bukás. Megállás nincs, pedig a lábai megtorpantak és gyökerei ver­tek. A testi élet nem tarthat tovább, mint a művészé. Ha a művész elpusz­tult, az ember nem élheti tul. A test nem élheti tu! a lelket. Vége. Ez az elhatározás hosszú hónapok ke­serű erőfeszítéseinek eredménye _ volt. Családi gcnd.ok nem zavarták a végső számvetést. Felesége anyagilag csak jól jár, ha az ő bizonytalan s egyre gyérülő jövedelme helyett a miatta megtagadott szülői vagyonban részesedik. A fiuk meg inkább legyenek tragikus sorsú, művész árvái, mint nevetségessé vált kontár apának gyermekei. Már csak a hogyün problémája gyö­törte. Ki kellett módojnia, hogy szándé­ka végrehajtásával a legkevesebb fáj­dalmat okozza hozzátartozóinak. Az utolsó megoldást hamar megtalálta, de ez a kérdés kínosan hosszú ideig gyö­törte a nappalait s tette álmatlanná az éjszakáit. Hirtelen pusztuljon el mintha egy tébolyodott pillanat adta volna ke­zébe a fegyvert? Nem jó, vetette el ma­gától a gondolatot, lösze'- hu eszükbe sem ötlik a halál gondolata, meg sem barátkozhatnak vele. Eltűnni búcsú nél­kül s valami messzi ismeretlen helyen ismeretlen halottként a földbe kerülni? így sem jó, a családja mindig vissza­várná s az nem megkönnyebbülés, ha bosszú évek napjaira morzsolódik szét a fájdalom. Csak akkor pihent meg, a fülszabadu­lás iidvözitő örömét csak akkor érezte, amikor erre a kérdésre is felelni tudott. * Bement s borbélymiihelybe. Az öreg segéd nagy szemeket meresztett, ami­kor meghallotta Dénes parancsát. — Jól értettem nagyságos tir?. Borot­váljam le _a szakáiét? Az uj radikálispárti főispán és' polgármester kinevezését vasárnap­ra várják és máris a kombinációk­nak egész özöne van forgalomban a helyi politikai körökben arról, hogy a jelenlegi városi rezsimet kormány­változás esetén ki fogja felváltani. Mindezek a kombinációk ezidősze­­rint még koraiak, azonban aktuali­tást ad a kérdésnek az a körülmény, hogy a demokraták és bunyevácok között most már pozitív formában folynak megbeszélések a városi közigazgatás átvételének módoza­tairól. ’ A két ellenzéki párt között megin­dult tárgyalások máris nagy nehéz­ségekkel járnak. A helyi közigazga­tástól a legutóbbi időben teljesen tá­vol állt bunyevác-sokác párt ugyan­is az átalakulás esetén majdnem ki­vétel nélkül a maga kezébe akarja venni a közigazgatási vezetőálláso­kat. mint a föderalista blokk egyet­len vajdasági pártja. De a demokra­ták sem akarják gyöngébb pozíció­val beérni, mint aminőt legutóbb a radikális-demokrata koalíció alatt betöltötték. 1 — Igen. Es vágja le kopaszra a ha­jamat. Az öreg segéd harminc évig ápolta a szobrász híres szép szakálát. S most hümmögések és fejesóválásolc között ő tette rá az ollót. Mikor a borbély kész lett a munkájá­val, Dénes fel tudott volna ujjongani örömében: nem ismerte meg magát a tükörben. Harminc éve nem látta ezt az arcot, mióta szakálat növesztett. Fiata­lon búcsúzott el akkor még rózsás ar­cától, amikor — mint viz' a partot — kezdte belepni a süni, tömött szakái. Amikor utoljára látta, sugárzóan fiatal volt arca s most öregen, gyűrötten és fakón látja viszont. Az évtizedek vizei alatt kiszáradt és megrepedezett a me­der. így van ez jól — állapította meg nagy megnyugvással. A saját arcom tesz föl­­ismerhetetlenné. Aztán föllopódzott a lakásába. Senki­vel nem találkozott, amig beért a mű­termébe. Lefeküdt a pamlagra és agyon­lőtte magát * A dörrenésre a felesége és a fiai be­rohantak, Dénes holtan, elnyúlva feküdt a pam-Ezek az ellentétek már most is ki­fejezésre jutnak a közigazgatási ál­lások elosztásáról megindult tárgya­lásokon. Úgy a bunyevácok, mint a demokraták ragaszkodnak a főispánt álláshoz és csak a polgármesteri ál­lást hajlandók a másik pártnak át­engedni. Hasonló a helyzet a többi tisztség betöltésénél is. Minden fon­tosabb vezető állás elnyeréséhez mind a két párt ragaszkodik. A bu­nyevácok követeléseik megformulá­­zásánál arra is hivatkoznak, hogy a szuboticai szláv lakossás túlnyomó többségét alkotják és lényegesen megkönnyíti helyzetüket az is. hogy minden állásra sokkal Inkább tudnak a feltételeknek megfelelő jelölteket állítani, mint a Szuboticán kisszámú demokratapárt. i H i i Kormányváltozás esetén termé­szetesen mindezekben a kérdésekben a kormány fog dönteni, azonban a szuboticai radikálispártban mégis már most elégtétellel beszélnek az ellenzéki pártok között felmerült el­lentétekről és hangsúlyozzák, hogy ilyen körülmények között nem vár­ható sokáig az ellenzéki pártok agon. Feje, borotváltan és lenyirva olyan volt, mint a íegyenceké. A fiai és a felesége az izgalomtól re­megve, értetlenül bámultak az ismeret­len arcba. Mi történhetett itt, hogy egy ismeretlen ember be tudott hozzájuk lo­pakodni. Miért lett öngyilkos, miért lett itt öngyilkos? Ki oldja meg ezt a rej­télyt? — Dohát ki ez? — dadogott a kiseb­bik fiú. Az asszony még reszketett a rémü­lettől s értelmetlen nyöszörgéssel vála­szolt valamit. A nagyobbik fiú lehajolt a halott fölé. — Nézzétek, Apa ruhája van rajta — mondta s vacogni kezdett. Gondolkodás nélkül, dermedjen bá­multak a halottra. — Apa gyűrűje — vette észre később az ujján. S most már egymás szájából kapták ki a félig kimondott szavakat. — Apa nyakkendője. Apa cipője. Apa órája. Apa___ Az asszony lerogyott a halott mellé. I Megfogta vállát és fölemelte. A halott feie koppanva fordult a menyezet felé.-- Irgalmas isten, hiszen az apátoki Rámeredtek az ismeretlen arcra. Ez az apjuk? Ez az arc az apjuké? Még soha nem látták az orr», ilyen' hosszúnak. Puha, nagy szétömlő orr lett belőle, ahogy elvesztette a bajusz tá­masztókát. Most ötlött csak szemükbe, milyen groteszk ez a husdarab, bele­ékelve a lemeztelenített arc közepébe. Oh be furcsa ez a nagyra nőtt orr, ez a meztelenre vetköztetett arc. És a fü­lek, milyen elállók. Ilyen nagy fülei vol­tak Apának? Apának csacsifülei voltak?, Hogy tudnának ezen vele nevetni?! És nézzétek csak: az állán Ids horpadás. No nézd, mint a kislányoknak. Ki hitte volna, az ő keményöklü apjuknak ilyen pubi álla volt. Hallatlan, hogy milyen mulatságosan formátlan a feje. Hátul — óriási! — egy dudor, mintha krumpli lenne s felül egy dudor, mintha piispük­­süvegeí viselne. A kisebbik gyerek kicsit szégyellj, de amikor a püspöksüveg őszibe jut, nem tudja visszatartani a nevetést. Elvak­­kantja magát. Bátyja megbocsátó meg­értéssel mosolyog rá. Az asszony neki­induló jajveszékeléseit a feleuton még a torokban, állítja meg a gyerekek mo­solya. Ettől a sok furcsaságtól nem tud még a halálra gondolni. A halottban néni ismertek rá az élőre. A Íratott pedig boldogan • szorította magára halotti lárvaként igazi arcát, amely fölismerhetotlenné tette..

Next

/
Thumbnails
Contents