Bácsmegyei Napló, 1924. március (25. évfolyam, 60-90. szám)

1924-03-01 / 60. szám

í-' Poštarina plaéena u gotovom Vir^vV Ara egy és fél dinár lAüöfeEBYE Postaszállítási díj készpénzben lefketn 0 XXV. évfolyam Subotica, SZOMBAT, 1924 március 1. 60. szám Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben . , SZEKKESZTŐSÉG: Kralja Aleksandr« ulica 4. az. alatt TELEFON SZÁM: Kiadóhivatal 8-58. Szerkeszt8ség 5-10 ^ la’lr Kiadóhivatal: Kralja Aleksandra nliea 1 (Lelbaeh-palota) A béke útja Mikor Macdonald Anglia mi­niszterelnöke és ezzel Európa kor­mányzója lett, kijelentette, hogy talán csak napokig, vagy hetekig maradhat a kormányon, de az a tény, hogy a munkáspárt átve­hette a brit birodalom vezetését, éreztetni fogja világtörténelmi je­lentőségét. Macdonald pár hetes premiersége világosan rámutat arra a különbségre, amely e tény jelentősége és a vállalkozás si­kere közt megnyilatkozik. Az an­gol munkáskormány csak helyzeti energiájával tudja a mai helyzet­ben befolyásolni az európai po­litika irányát: cselekvéseinek meg­­szabottsága s a rend, amelyben ma nyomorog a kontinens; és azokhoz a szavakhoz való kötött­sége, amelyet a polgári állam tradíciónak érzékeny mérlegén mértek le, meghiúsítják elhatáro­zásuk és meggyőződésük eleven erővé, kinetikai energiává való átváltozását. Anglia munkás mi­niszterelnöke — példa rá a-Hen­derson-vita — csak azt mondhéffd, amit a konzervatívok nem kifogá­solnak és a liberálisok engedé­lyeznek, csak azt teheti — példa rá a poplari-incidens — amit vi­szont a liberálisok nem kifogásol­nak és a konzervativek engedé­lyeznek. Angliában ma — a je­lenségek tanúsága szerint — bár a munkáspárt van a kormányon, a konzervatív és liberális pártok maradtak uralmon : a Labour Party tehát nem a maga meggyőződé­sét követi, nem a maga program­ját valósítja meg. A polgári pártoknak azonban át kellett adni a kormányzást a munkáspártnak, ha meg akartak menekülni az elöl a végzetes, föltámaszíhatatlanúl presztízst rom­boló alternativa elől, hogy vagy gyökeresen átformálják történelmi tradíciókba merevült program­jukat, vagy nyilvánvalóvá, teszik politikai programjuk csődjét. A munkáskormánynak annak a meg­valósítását engedik csak meg, amit az események kikerülhetet­len kényszere alatt nekik kellett volna vállalniok, ha a munkás­­kormány nem vállalkozik a fal­törőkos öngyilkos-szerepére. Ép­pen ezért ki kell egészíteni Mac­donald jóslatát: az európai poli­tika irányítására nemcsak a mun­káspárt kormányrajutásának ténye, hanem a munkáspártnak kor­mányról való távozása is fölmér­­hetetlen jelentőségű lesz. S talán az utóbbinak még nagyobb. Egyelőre azonban csak Mac­donald próféciájának igazolását láthatjuk. A klerikális Belgium­ban, a jelek szerint, Vandervelde jut kormányra, a II. Intemacio­­náié Leninje. Franciaországban Poincaré többsége olyan szem­­melldthatólag fogy, mint tavaszi napsütésben az eresz jégcsapja. Briand, akit nem tudott megszó­laltatni sem a Ruhr-megszállás csődje, sem a német kateklizma, sem a zuhanó frank, az ötszöri miniszterelnökség tekintélyével üt most homlokot Poincaré politi­kája ellen. A jelenségek össze­függésének doktorai már azt is hirdetik, hogy a Hitler-pör tárgya­lásán is meglátszik Macdonald kormányrajutása és hogy ez Er­zsébetvárosi Kör merénylőit, nem a budapesti rendőrség, hanem Macdonald nyomozta ki. Ha célkitűzésben el is tér, mód­szerében megegyezik egymással a háborúra és a békére készülődő Angliának külpolitikája. Minda­­kettő a nyílt fronttévedés helyett a bekerítés lassú munkáját vál­lalta, mindakettő az izolációra törekedett. A háborúra készülő Anglia Németországot izolálta, a békére törekvő brit birodalom Franciaország bekerítését végzi meglepő eredménnyel. És úgy látszik, hogy amin az angol kül­politikának sikerült 1912 ben és 1913-ban a német militarizmust hátbatámadni, sikerül a reakciós Franciaországot is izolálni az európai koncernben. Mikor Theunis a jóvátételi pro­­!og utolsó kérlelhetetlen matadorja bejelentette lemondását, azt mon­dotta : Ma este kivilágítást rendez­hetnek Berlinben. Az elkeseredett belga miniszterelnöknek igaza van s igaza lenne akkor is, ha bukása nem a belga pártok ban gulatváltozásának, hanem Mac­donald sikerének tulajdonítható. A berlini kivilágítás csak az első fényjel a béke utján, a szenvedő világ szorongva várja, hogy szi­vében gyújthassa föl nem a bé keszerződéseknek, de a békének I megszületését ünneplő örömtü­­zeket. A parlament jóváhagyta a szalomkü egyezményt A jugoszláv zóna feleit megmarad a görög fennhatóság Megkezdődött a költségvetés részletes vitája A parlament péntek délelőtti ülésén megkezdték a költségve­tés részletes vitáját. Napirend előtt a szociálpolitikai miniszter válaszolt a muzulmánok néhány hozzá intézett kérdéseire. A költ­ségvetési vita első szónoka Skulj klerikális volt, aki a költségvetés első részének — a legfőbb állam­­közigazgatás költségvetésének — redukcióját követelte, mert szerinte a kiadások túlságosan nagyok. Utána Agatonovics (demokrata) szólalt föl, aki hosszabb beszé­det mondott a kormány pénz­ügyi politikájáról. Az iparnak — mondotta — nincs elegendő tő­kéje, a pénzügyi politika pedig egyáltalán nem siet segítségére. Követelte, hogy a pénzügymi­niszter az inflációt sürgősen vezesse be, mert különben külföldi töke nyomul az országba. Kifogásolta a miniszterelnök kiadásait és til­takozott a rendelkezési alap nagy­sága ellen. A javaslatot nem sza­vazza meg. A földmüvespárt nevében Lá­­zics Voja vett részt a vitában. Megállapította, hogy a legfelsőbb állami közigazgatás kiadásai év­­ről-évre emelkednek. A múlt év hez képest 80 millió dinár az emelkedés. Túlságosan nagyok szerinte a miniszterelnök anyagi kiadásai autókra és egyebekre. Követelte, hogy a kormány taka­rékoskodjék az ország pénzével. Ldzics beszéde után az ülést berekesztették. Az elnök indítvá­nyozta, hogy a parlament délután is tartson ülést, amelynek napi­rendjén a szalonikii szobadzóne ügyében létrejött egyezmény ra­tifikálása szerepeljen. A parlament az indítványt elfogadta. A szalonikii szabad zónáról szóló eggez­­méng vitája A délutáni ülést öt órakor nyi­totta meg az elnök és azonnal rátértek a szalonikii szabad zóná­ról szóló egyezmény tárgyalására. A bizottság jelentését Dimi(rijevics Mita radikális előadó ismertette, majd az ellenzék egyetlen szó­noka, Sumenkovics (demokrata) rá­mutatott arra, hogy pártja mór az egyezmény bizottsági tárgya­lásán is megszavazta a konven­ciót és most is meg fogja azt szavazni. Tisztában van azzal, hogy miiyen nagy szükség van a szalonikii kikötőre, különös te­kintettel arra, hogy az Adriai-ten­geren az ország elvesztette Fiú­mét. Kifogásolja, hogy a konven­cióban a „szerb zóna“ kifejezés szerepel, ami ellentétben van az alkotmányban megállapított hiva­talos kifejezéssel. • Kifogásolja azt is, hogy a Szaio­­niki-Gyevgyelia-i vasútvonalat a konvenció úgy kezeli, mintha az a görög államvasutak alkotórésze lenne és figyelmen kivül hagyja azt, hogy a Keleti Vasutat az SHS. királyság megvásárolta. A külüggminiszter az eggezméngröl Nincsics külügyminiszter azon­nal válaszolt Sumenkovics beszé­dére. Nem akar rátérni minden kifogásra — mondotta — mert a legtöbbje személyes jellegű. Nem tudja megérteni, hogy milyen alapon mondotta Sumenkovics, hogy,a többség könnyelműen sza­vazza meg a kormány javaslatait. Nincs értelme annak, hogy Su­menkovics a Szaloniki-i szabad zónáról folyó vitába belekeveri a fiumei kérdést, ezen azonban nem csodálkozik, mert Sumenkovics volt az, aki a fiumei egyezmény tárgyalásánál a bolgár kérdésről beszélt teljesen tendeciózusan, a viszonyok ismerete nélkül. —-A A „szerb zóna“ és „szerb állam­polgár“ kifejezésekre nézve kije­lenti, hogy azokat ki fogják javí­tani és hogy azok bekerültek az egyezménybe, annak az az oka, hogy a konvenció szövegének leg­nagyobb részét még 1914 ben dol­gozták ki. Hogy Gyevgyelian a görög hatóságoknak is biztosit a konvenció bizonyos jogokat, az nem kifogásolható, mert ez az intézkedés a határforgalom gyor­sabb lebonyolítása érdekében volt szükséges. Már 1912. előtt is sókét’ gondoli, Szerbia — folytatta Nincsics — a szalonikii kikötő megszerzésére, mert ezen keresztül megszabadul­hatott volna Aasztria-Magyarország befolyásától. Amikor az 1912—15. évi háborúból az akkori Szerbia megnövekedve került ki és Dél­­szerbiát az országhoz csatolták, akkor a szalonikii kikötő még na­gyobb jelentőségű lett. Először 1914-ben folytak tárgyalások Go-­­rögországgai a kikötő használa­táról, azonban az akkori egyez­ményt Szerbia nem fogadhatta el. A mostani tárgyalásoknál sem szolgált alapul a régi konvenció, mert eszerint a szerb zónában a gö­rög hatóságok maradtak volna meg. Különben is kicsi volt az ország részére átadott terület és a kikö­tőnek nekünk jutó része nem volt alkalmas a ki- és berakodásra. A mostani konvenció is elismeri a gö­rög szuverenitást az SHS. zóna felelt, de ez nem is lett volna elkerülhető. A rendelkezésünkre bocsátott terület háromszor vagy négyszer nagyobb, mint az 1914- ben elért terület és a szalonikii kikötő két mólója közül az egyik az SHS. királyság részére jut. jugoszláv kézben lesznek a vám- és posta is és a görög hatóság csak bűntény esetén avatkozhatnék be a sza­bad zóna ügyeibe. A kiegészítő vasúti konvenció pedig biztosítja a transzport szabadságát Görögország területén keresztül. így tehát a maximumét értük el annak, ami elérhető volt. A külügyminiszternek a jobb­oldal által tapssal fogadott be­széde után Sumenkovics még sze­mélyi kérdésben szólalt föl, majd a parlament 140 szóval egyhan­gúlag megszavazta az egyezményt. A legközelebbi ülés szomba­ton lesz, amelyen a költségve­tési vitát folytatják.

Next

/
Thumbnails
Contents