Bácsmegyei Napló, 1924. február (25. évfolyam, 31-59. szám)
1924-02-07 / 37. szám
2. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1924 február 7 Február tizenegyedikén kezdi meg működését a szuboticai bejelentő-hivatal Kiket kell bejelenteni? A suboticai rendőrségi hivatal e hó 11-én kezdi meg működését Ugyancsak akkor kezdődik a lakosság összeírása its. Erre a célra kirendelt városi tisztviselők, házról•házra járva, fogják az összeírást elvégezni. A konskriibálás alkalmával minden háztulajdonos öt dinárt, a lakók két dinárt tartoznak fizetni; A bejelentőhivatal működésének megkezdésével kapcsolatban a suboticai rendőrség a következőkre hívja fel a lakosság figyelmét: Minőén háztulajdonos és házgondnok köteles az érkezéstől számított 24 órán belül bejelenteni lakóját, távozáskor pedig 24 órán belül kijelenteni. Aki lakásának egyik részét kiadja bérbe, vagy bármilyen címen laknak mások a lakásán — köteles azok ki és bejelentését a beköltözéstől, illetve az elköltözéstől számított 24 órán belül szabályszerűen be és kijelentő lapok két példányán eszközölni. Ugyancsak köteles ki és bejelenteni minden munkaadó saját tanítványát (inas) és segédeit, akik nála laknak. * Azok a lakósok, akik eddigi saját lakásuk további fentartása mellett ideiglenesen, a nyári évad alatt, a város környékén (pl. Palicson) telepednek le, kötelesek ezt a nyári lakást be és kijelenteni, s a bejelentő lapon kiírandó: »Nyári lakás«, a saját állandó városi lakásukat azonban nem kell ez esetben be és kijelenteni. A feleség és 18 éven alóli gyermekek együttlakás esetén való be és kijelentése közös be illetve kijelentő lapon eszközlendő, — 18 éven felüli gyermekek kötelesek a saját személyükre vonatkozó be- és kijelentésüket külön lapon eszközölni. Cseléd kijelentése régi lakásáról bejelentése az uj lakásra eszközlendő az illetékes köri rendőrbiztósnál is, akinek a területéhez tartozik a cseléd uj lakása. A nyilvános és magánnevelő intézetek, kenviktusok, zárdák, szeretethtő és ehhez hasonló intézetek képviselői kötelesek az. intézetükben tartózkodó összes lakókat be illetve kijelenteni. A kórházak vezetői a kórházukban tartózkodó betegek közül csak azokat a betegeket tartoznak bejelenteni, akik Szuboticán állandó más lakással nem rendelkeznek. Az üzlethelyiségek, raktárak, műhelyek, különféle irodai helyiségek bérlői kötelesek 24 órán belül bejelenteni cégüket külön e célra szolgáló bejelentő lapon, — amennyiben a cég tulajdonosai nem laknak egyúttal ugyanazon épületben. — Utóbbi esetben ugyancsak bejelentendő, ha a cég az egyéni tulajdonos nevével nem azonos. Ugyanazon időben köteles a tulajdonos cég elköltözködését is bejelenteni. Mindezek a be és kijelentő lapok az illetékes rcndörbiztcshoz nyújtandók be. A nem szuboticai illetőségű egyének illetőségének helye a lehetőség szerint megfelelő okiratokkal igazolandó. A Í8 évet meghaladó, szülőkkel együtt utazó gyermekeket külön kell bejelenteni Ünnepélyek, kiállítások stb. alkalmával a különféle magán és nyilvánós épületekbe tömegesen elhelyezett egyéneket kötelesek az ünnepélyt rendezők, — ahol ezek ellátáson vannak — az idegenek részére szóló bejelentő lapon bejelenteni. Be és kijelentő-lapok a központi városi bejelentő hivatalban (II. em. 124. ajtó) darabonként 1 dinárért kaphatók. Minden bcjy^Jlletve kijelentéshez két blanketta szükséges. A bejelentés kötelezettsége ellen elkövetett kihágásért az 1905. évi V. t.-c. alapján 200 dinár' terjedő pénzbüntetés, illetve 1 hóig terjedő szabadságvesztés és 400 dinárig terjedő pénzbüntetés jár. Az agrárreform megbontja a vajdasági radikális-párt egységét Akisbirtokosok szervezkedésének következményei — Vajdasági radikálisok az ellentétes érdekeket képviselő szervezetek élén A Nyiva legutóbbi ankétjével kapcsolatban kiderült, hogy az Agrarreform kérdésében súlyos ellentétek választják el egymástól a radikálispárt tagjait és — mint azt már annak idején jelentettük — ezek az ellentétek a vajdasági radikális képviselők agrárpolitikája elleni támadásokban robbantak ki. Ép a szuboticai radikálispárt elnöke, Ned.’ljkovics Milorad dr. egyetemi tanár indította meg egy fel tűnést keltő cikkével a támadásokat a vajdasági képviselők agrárpolitikája ellen, de világos volt, jtpgy Nedeljjéqvics dr. nem . áll egyedül álláspontjával, hanem e tekintetben a vajdasági radikálisok físy része mögötte áll és nagyobb akcióra készül. Mint most kiderül, az agrárreform kérdése súlyos belső válsággal: fenyegeti a vajdasági radikálisokat. Á „Nyiva“ ugyanis a nagybirtokotok országos egyesülete és így legutóbbi értekezletén is az agrárreform megoldásánál a nagybirtokosok érdekeit tartotta első sorban szem előtt. A nagybirtokosok országos egyesületének pedig a legtöbb vajdasági képviselő és a vajdasági radikálisok vezetőinek legnágyohb része is tagja, ami által .a Nyiva szakértekezlete politikai jelleget is nyert az ankéten nagy számban résztvevő aktiv vajdasági radikális politikusok révén. Bár a Nyiva nem tette telje sen -magáévá Lalosevics János dr., sombori radikális képviselő agrárref^rmi-tervezetét, azért a Nyiva kövét&ései megegyeznek a vajdasági radikális képviselők agrártervezetével. Ezzel szemben a vajdasági radikális pártszervezeteknek, különösen a szuboticainak igen sok kisbirtokos tagja bizalmatlanul nézi a vajdasági radikális képviselők agrárpolitikáját, a Nyiva konferenciája óta pedig egyenesen szembehelyezkednek vele. Ezek a kisbirtokosok és telepesek éppen ezért most uj gazdasági szervezetet alakítanak a Nyiva ellen. A kisbirtokosok szervezkedési mozgalma elsősorban Szuboticáról indul ki és az itteni radikálispártban is tekintélyes szerepet játszó és a pórt irányításába befolyó kisgazdák állnak az élén, elsősorban a bunyevác-gazdacsoport tagjai, valamint a dobrovoljócok. A most szervezés alatt álló egyesületnek az a célja, hogy ellensúlyozza a Nyivának az agrárreform kiterjesztése és a földosztás további széles alapon való folytatása elleni akcióját és a rövidesen Szuboticán megalakuló egyesület a legélesebb harcot veszi programmjába a Nyiva ellen. A radikális pártban maga ez a szervezkedés nem idézne elő nagyobb emóciót, ha nem jelentené egyúttal ez a két gazda-egyesület a radikális pártnak két ellentétes frakcióra való bomlását. Amig ugyanis a Nyiva vezetői nagyrészt aktiv radikális politikusok, addig a kisbirtokosok alakuló egyesülete élén is vajdasági radikálisok állanak. A mozgalom kezdeményezői nagy részt a radikális pártban fontos szerepet vivő vezetők, akik most nyíltan szembehelyezludnek a vajdasági radikálisok eddig folytatott agrárpolitikájával és közelebb állnak Simonovics agrárminiszternek eddig sokat támadott javaslatához. A radikális pártban nagy nyugtalanságot kelt az agrárreform ügyében beállott ellentétek kiélesedése és bár egyelőre bíznak még abban, hogy sikerülni fog a két gazdasági egyesület harcát a pórt belső politikájától izolálni, beavatott körökben nem hisznek ennek lehetőségében és attól tartanak, hogy az agrárreform kérdése meg fogja bontani a radikális p irt egységet. Egy kritikus albumából Irta: Baedeker Az újság és az igazmondás Hazudik mint egy estilap, »lügt wie gedruckt« és hasonló, ezerszer ismételt szólamok kiabálják ucca- és kávéházszerte, mily kedvezőtlen véleményt táplálnak az újságok igazmondásáról a nyájas olvasóik. Amellett, hogy ezek a népszerű hasonlatok erősen animózusak, még • nagy mértékben egyodaluak is, mert- a reggeli lapok se hazudnak kevesebbet mint a délután megjelenők, s azután — levelekben, gép- és sajátkezű Írásban diplomáciai és egyéb aktákban, társalgás- és bizalmas tárgyalásokban, sőt közjegyzőileg hitelesített Írásokban is (ami mind nem »gedruckt«) bizony több hazugság foglaltatik mint a világ öszszes hírlapjaiban, a kormányok félhivatalosait is beleszámítva, amelyek ex offo kénytelenek csupa valótlanságot írni s a többi újság által közlött valóságokat megcáfolni. Hogy hazudnak, ez a legsűrűbben fölhangzó vád, amelyet kaszinókban, olvasókörökben és kávéházakban hallani olyanoktól, akik újságok nélkül egy napig se tudnak meglenni. Ők, a szenvedelmes napilapolvasók, ők azok az igazságkeresők, akik deákferenci óvatosságit, washingtoni lelkiismeretességet és akadémikus komolyságot kívánnak a gyors tempóban készülő újságtól (ahol idő sincs rá sokszor, hogy egy »fenntartással közölt« hírnek a valóságáról meggyőződhessen a szerkesztő), amelynek merészségei és szenzációi nélkül ugyancsak unalmasnak találnák nemcsak az újságokat, hanem a kaszinókat, sőt talán még a saját életűket is. Mert az ujsággyülölők éppen úgy vannak a hírlapokkal mint a nőgyülölők az asszonyokkal szemben, — nem nélkülözhetik őket. S ha egyszerre valami csoda folytán megszűnnének az összes lapok, épp ezek a gyülölködők sietnének újakat alapítani, hogy tovább bosszankodhassanak a — hazugságaikon. Mert újságok — és hazugságok — nélkül jaj de unalmas volna az élet! Egy különben igen jó itéletü és mindenképpen logikusan gondolkozó barátom mondta egyszer nekem, hogy a lapok valószínűleg azért hazudoznak olyan sokat, mert jobbára fiatal emberek írják, akiknek még nincs annyi józan meggondolásuk, hogy képesek legyenek megkülönböztetni a tiszta igazság búzáját a valótlanságok konkolyától, s nincs elég felelősségérzésük, a mellyel mérlegelhetnék a kárt, amelyet leközölt híreik okozhatnak, ha a tartalmuk nem igaz. És hozzátette: — Éppen ezért nagyon fiatalok kezébe nem való az újságírói toll. Törvényt kellene hozni, hogy negyvenéves kora előtt senklse lehessen zsurnaliszta. Ebben az óhajtásban van valami, ami igazságképpen hat, s én is azt hiszem, hogy bizonyos korban levő zsurnaliszták jobban tudják megítélni, hogy mit lehet megírni mint azok, akik még nincsenek ebben a tiszteletet keltő korban. Kétségtelen, hogy a negyvenéves hírlapíró bölcsebb mint a huszonkétesztendős. De hát eltekintve attól, hogy a »felelős szerkesztő« ritkán oly fiatal, s megtudja ítélni mi való a lapba, — mit csináljon az a szegény fin negyvenesztendős koráig, ha csak iiyen későn léphet be egy vígan hazudozó redakcióba? Ilymód csak igen kevés uiságiró, s természetesen még kevesebb újság maradna. Azok az újságírói tehetséggel megáldott (!) fiatalemberek, akik a zsenge koruk miatt még nem Írhatnak lapot, az »uj kurzus« folytán kénytele nek lesznek egyebütt helyezkedni el, valamely más pályán (ahol valószinüleg többet kell hazudni), s ha ott esetleg boldogulnak, nem lesznek bolondok ezt a karriert a fiatalságuk megszűntével a kevesebb babérral kecsegtető újságíróival cserélni föl. Aki pedig a négyévtizedes korig, az újságíráson, kivül semmihez se lévén tehetsége, seholse boldogul, micsoda igazmondói kedvvel .fogja elfoglalni helyét a szerkesztőségben, ahol tilos hazugság, holott az ö egész élete egy húsz esztendeig tartott nagy hazugság lett pusz tán azért, hogy a lapok kevesebbet hazudjanak, s egy törvény miatt, amelynek egyedüli erénye: a tervezők jóhiszeműsége? S más bökkenő is van. A költő szerint »nem években áll a vénség« s a mindennapi tapasztalás is amellett Szól hogy az ember rendesen fiatalabb vagy öregebb az életkoránál és sohase pout olyan fiatal vagy öreg mint aminőnek az évei mondják. Fáik Miksa 24 éves korában is negyvenesztendős volt, Kaas Ivor pedig negyven (sőt hatvan) éves korában is huszonnégy esztendős. Tehát a negyvenéves korhatárnak a megszabása se volna egyéb mint rikító hazugság, pedig ezt a törvényt a hazugság ellen hoznák. Egy mód volna, ha ragaszkodunk a barátom által megpendített eszmének a megvalósításához. Ki kellene mondani a kötelező újságírói szolgálatot, s minden írástudó embert negyvenesztendős korában az »Intelligenz-Prüfung«-ot, besorozni egy, két vagy három évre zsurnalisztának. Az újságok e megoldás mellett kevesebbet hazudnának (főleg, ha katonai szigorral büntetnék a valótlanságok hirdetőit), de attól tartok, kevesebb elmésséget is produkálnának, s a szives olvasó megunná még a kedvenc újságját- is, s maga volna kénytelen hazudni magának, — annyira hiányoznának neki a zsurnál-hazugságok. Mindenképp jobbnak látszik, megmaradni a régi rendszernél, s a még oly fiatal ujságirócskákat is engedni írni és, nem bánom, hazudni, mert némi eltérés nélkül a szigorú igazságtól ez a kedves bohémpálya el sem képzelhető, s a fiatalság élénkséget, esprit-t is visz be az újságba, nemcsak hazugságot, amihez egyébaránt — tessék elhinni! — az öreg zsurnaliszták sokkal jobban értenek a fiataloknál. S az is bizonyos, hogy az ilyen fiatal, sőt néha romlatlan kis sajtókuli jobbhiszemii mint a negyvenéves s annál is vénebb régi routinier, s a hazugsága, mert nincs oly ügyesen íöltálalva, kevesebb bajt csinál mint amazé. Az ilyen fiatalember még hiszi azt, amit leír (ha hazugság is), amit nem lehet elmondani egynémely olvasóiról, aki ellensége az újságoknak, de, azért ő maga — főleg ha egy kissé beszédes — reggeltől estig folytonosan hazudozik. F>vrésze azért, hogy hazugnak ne tartsák, s másrészt, mert ha igazat mond, betörik a fejét. Nem járja hát, hogy abból a pár hazugságból, amelyeket az újságjában talál, olyan nagy kázust csináljon. Az egész közélet: csupa hazugság. Épp az újság, amely annak a tükre és szócsöve, épp az legyen merő-igazmondás? Quod mi justum, alten aequum.
