Bácsmegyei Napló, 1924. február (25. évfolyam, 31-59. szám)
1924-02-06 / 36. szám
'Z. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1924 február 6. Hivatalos álhir nagyszabású magyarországi amnesztiáról Peidl Gyula megérkezett Londonba A Magyar Távirati Iroda londoni jelentés alapján hírül adta, hogy Peidl Gyula szociáldemokrata nemzetgyűlési képviselő megérkezett ez angol fővárosba. Peidl utazásával kapcsolatban jelentette a Magyar Távirati Iroda azt is, hogy a magyar kormányzó politikai bűncselekményekkel vádolt 93 egyénnek — közlük 22 emigránsnak — megkegyelmezett. A budapesti lapokból mególla jpitható, hogy a kormányzónak e külföldre letáviratozott közleményben említett kegyelmi ténykedése nem újkeletű. A hivatalos távirati iroda ebben a hírben csupán rekapitulálta, hogy a közelmúltban történt egyéni amnesztiákban hány kommunista vádlott részesült. A részletesösszefoglalásból kiderül, hogy 38 kommunista bűncselekmények miatt elitéit foglyot helyeztek szabadlábra, 33 olyan baranyai műn kasnak kegyelmezett meg, akik ellen államellenes bűncselekmény cimén eljárás folyt és végül megszüntették az eljárást 22 olyan kommunista emigráns ellen, aki időközben hazatért Magyarországba. ' Ezeknek a múltban történt megkegyelmezéseknek összefoglalását Peidl és Garami londoni utazása tette — ellenzéki képviselők véleménye szerint — aktuálissá, a mennyiben igy akarnak hangula tot kelteni külföldön a magyar kormány mellett. Farkas István szociáldemokrata képviselő kijelentette, hogy ez a hangulatkeltés nem fog sikerülni, mert Peidl és Garami joggal mutathatnak rá Londonban arra, hogy a nagv garral hirdetett uj amnesztia nem történt meg és sem a politikai vonatkozású cikkeik miatt elitéit polgári újságírók, sem az emigráció polgári és mérsékelt szociáldemokrata politikusai, sem a bűncselekmény hiánya miatt csupán internálásra Ítélt egyén nem kapott amnesztiát. Az összefoglalás csak arra a néhány emberre vonatkozik, akiknek a Héjjasoknak adott amnesztiával egyidejűleg azért kegyelmeztek meg, hogy r csupa jobboldali bűntettes részesüljön közkegyelemben, hanem néhány kommunista is. Ellentétek a kormány és a szuhoticai radikálisok közt A kormány a bunyevácokkal való megegyezésért Pártértekeziet Kojics miniszter részvéteiével Kojics kereskedelemügyi miniszter suboticai tartózkodása alatt tanácskozást folytatott a suboticai radikális pártszervezettel is. Erről a tanácskozásról ezideig nem szivárgott ki semmi hir. A »Bácsmegyei Napló« munkatársának beavatott forrásból származó értesülése szerint a suboticai radikálisok felhasználták az alkalmat, hogy ezen a tanácskozáson több függő kérdést tisztázzanak. A tárgyaláson elsősorban a suboticai közigazgatási válság szerepelt. A suboticai radikálisok beszámoltak a kormány jelenlevő tagjának azokról a nehézségekről, amelyekkel a foüspá-ni és polgármesteri állás betöltése jár, Kojics kereskedelmi miniszter. pedig közölte a .párttal, hogy a belügyminisztérium és általában a kormány a legnagyobb csodálkozással látja, hogy a számbajöhetö jelöltek közül senki sem akarja vállalni a suboticai közigazgatás vezetését és érdeklődött aziránt is, hogy vannak-e ennek lokális okai. A megbeszélés e tekintetben — információnk szerint — nem járt sok eredménnyel,- mert a tanácskozáson kiderült, hogy a suboticai radikálispárt az esetben, ha az az egy-két jelölt, akikről eddig szó volt, nem vállalja a közigazgatás vezetését, nem tud a maga soraiból a feltételeknek megfelelő jelöltet ajánlani a kormánynak. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban ismét felvetődött az értekezleten az a megoldási mód is, hogy a buuyevác-sokáepárt egy exponensével .töltsék be a suboticai föiispáni állást E tekintetben azonban — mint a tanácskozáson kiderült — ellentétek vannak a kormány és a suboticai radikálspdrt felfogása között. A kormánynak ugyanis az az álláspontja, hogy meg kell egyezni a bunyevácsokácpárttal. hogy ezáltal is ellensúlyozhassa a kormány az ellenzéki blokk próbálkozásait. Ennek a célnak az érdekében a kormány nagyon szívélyesen látná a suboticai iőispáni székben a bunyevác-sokácpárt egyik exponensét. A suboticai radikális pártszervezet ezzel ellentétben nem akar beleegyezni bunyevác főispán kinevezésébe, mert lehetetlennek tartja azoknak, á feltételeknek a teljesítését, amelyekhez a bunyevácok ragaszkodnak. így a bunyevácokkal szemben követendő magatartás tekintetében még mindig ellentétek állnak fenn a kormány és a suboticai radikálisok között. Ezek az ellentétek Janjics miniszternek suboticai látogatása alkalmával nyilvánultak, meg és most a közigazgatási válság megoldására vonatkozó tárgyalások folyamán újból kiújultak. Ezek az ellentétek és általában a válság megoldásának a nehézségei . késleltetik Pletikoszics András dr. főispánnak topolai, közjegyzővé való kinevezését, ami az igazságügyminisztériumban már régen el van intézve, azonban a kinevezést csak akkor akarják publikálni, ha már létrejött a megállapodás a válság megoldásának a módjára nézve. Ezeken a kérdéseken kivül szó volt még az értekezleten több aktuális politikai kérdésről, igy a tartományi választások előkészítéséről. Szóba került az a kívánság is. hogy a radikálispártnak keresni kellene a közeledést a Magyar Párttal. Az informatív jellegű megbeszélésen azonban érdemleges döntésre neír került a sor.^ Rendezik a remáis-magyar adósságokai Egymil Járd békekoronát kap vissza Románia Bukarestből jelentik : A magyarromán tárgyalásokról a „Dimineata" úgy értesül, hogy a jelenlégi megbeszélések sorén eddig a román állampolgároknak Magyarországon lévő vagyonáról és köt* vényeiről volt szó, amelyeket a trianoni békeszerződés szerint tulajdonosainak vissza kell kapniok. A magyar bizottság elismerte ennek az álláspontnak törvényességét és a vonatkozó megállapodást alá is irták. Ezek a Romániának visszaadandó értékek egymilliárd békebeli magyar koronát tesznek ki. Az erdélyi igazságügyi intézmények, kulturális szervek, községek és kórházak vagyonának visszaadásáról is tárgyalnak és megbeszélés tárgya az állampolgárságra oplálás ügye is, ami még szintén függő kérdés. Minden remény megvan ahhöz, hogy a magyarn-omán tárgyald* sok eredményre vezetnek és a megállapodásokat még februárban alá is írják. Virtus Irta: llly János A kapu előtt az öreg akác máz hullatta pöttömnyi sárga leveleit. A bágyadtan aranyló őszi napsugár odatüzött a korhadt, vén padra, amelyik vasárnap délután a gazdáját várta. Az asszony, meg egy cseléd kitámogatía a beteg embert a ház elé. Egy mély, nehéz lélegzetre megállott. Hosszút, ■ szomorút szippantod a jószagu levegőből, azután tovább támogatatta. magát 4 pádhoz. Fájdalmas nyögéssel leereszkedett, a botját belegyömöszölte a friss, nedves földbe, amelyen még megérzett a délelőtti eső fülledt, párás szaga. — Múlik már a nyár! — buggyant ki nehéz sóhajjal a száján a szó. — Múlik, bizony! — felelt vissza az assony és a tekintete egy röpke villanásra elsimult az ember arcán. Hogy megöregedett, hogy összetört ez a szépszál férfi, aki valamikor büszke, dörömbölő, szilaj egészségével egy egész falu legényét kiverte volna a kocsmából. A virtus, az az átkozott, nyugtalanító, asszonynak tetszeni akaró virtus, az ölte meg ebben az embeiben az életet. Ott ültek szomorúan, szótlanul a pádon. így ültek itt minden vasárnap délután. A litániára sietök eikoszöngettek előttük egy csöndes dicsértessékct. Nézték a .sok fürgén aprózó, egészséges embert. Nézték a szivükbe zárt halk keserűséggel. Sohasem fog már foiöu tűk kisütni a boldogság napja. Soha. sem___ Már két éve beteg az ember. Áz az átkozott virtus,' az borította rajuk ezt a kietlen sötét éjszakát, amelyikből már nincs több hajnalodás. Az utolsó harangcscndttősnél kihalt az ucca. Odabenn a templomban fölzengett az Istent dicsérő ének. A tömjén nehéz illata kiröppent a beteghez. Mohón tapadt rá a szippantása. A szemébe könnyek futottak. Még a templomig se tud elmenni. Roncs lett, nyomorék, asszonykezek támogatására szoruló vén ember, ö, az egykori hetyke legény. Hej, ha akkor, abban a pillanatban, mikor vérbeborult szemmel fogadkezott a legényeknek éppen itt a házuk előtt, a bedült öreg kutnál, hogy ő bizony fölemeli akár egy kézzel is azt a kútra dűlt nagy követ, ha akkor csak egy. pillanatra is belecsöppent volna egy szikrányi józanság a fejébe, hogy: Ne tedd___ ne tedd, megjárod!.... De nem - látott akkor ö semmit, csak azt, hogy itt áll egy csomó máié legény, aki mind az ö feleségét nézi éhes, kitágult szemmel, ezeknek meg kellett mutatni, hogy ki a legény a csárdában, ki érdemelte meg a szép Majoros Zsófikét, ő-e, vagy ez a sok titkon epekedő, kacsintgató!___ Végez ő ezekkel hamar! Megálljatok csak! Egyszerre csak kiröppent hatalmas, nyugtalan- melléből a kiáltás: — No fiuk! Nézzük már meg, mi van ebben az elátkozott • kutban? Boszorkány van-e benne, vagy csak csöndes moha, amelyik senkinek se árt! — Igen ám, ha föl lehetne emelni azt a fene nagy követ a tetejűül! — Hásze’ leemelem én, ha csak az kell! Elképedt hallgatás volt erre a válasz. fi még egy pillantással odafutott az asszonya arcára. Annak a tekintete megrémült szótlanságában is biztató, simogató volt. Soha liven szépnek nem látta a feleségét. A bekecsét lehajitota. Egy -szempillantás alatt 6tt termett a kőnél. Fogcsikorgató ordítással vetette rá magát a szörnyű súlyra. Már éppeu vissza akarta fordítani, amikor hirtelen meghökkent villámlás cikázott el az arcán; egy mély, nehéz sóhajjal a melléhez kapott és ott terült el- a földön, Így történt minden. És most itt ül a ház előtt összetörtén, betegen. A csöndes, Utániás őszi vasárnap délután vigasztalón simogatja a szivét. Vagy talán nem is vigasztalja, csak ő reménykedik még valami eljövendő, megbocsátó nagy csodában,. Már jönnek is ki a templomból. A legények, lányok ott állnak meg éppen a háza előtt. Mindig ott tereferélik ki magukat, annál a bedült kutnál; Ráülnek a nagy kőre, amelyik egyszer az ő kezéből hullott vissza ernyedten, bosszúállón. Most is itt beszélgetnek. Csupa pirosarcu, nevető lány. És.... , no hát igen, csupa derék, erős legény. Ott van köztük Gomba Jóska is. De az nem beszél egy lánnyal se. Az csak egy aszszonyt néz, titkon, epekedőn. Éppen az ő feleségét. A szép Majoros Zsófit. Kellett volna már neki akkor, amikor ö vitte táncba, meg utána nemsokára pap elé is. De különb legény volt ő akkor Gomba Jóskánál! Akkor! De most?.... A szivére keserű fájdalom tepert rá fojtogatom Most! — A legény megáll az asszony előtt. Az emberrel fog kezet, de a szeme azért az asszonyra süt izzón, parázslón. Látja ő ezt a néma, éhes játékét. A feje szomorúan lccsügged a mellére. A botjával messzire dobja a friss, puha sarat. Néhány sárga akáclevelet elkerget a lába alól , Haragszik most erre a hízelgő, hozzásimuló, őszre. Gomba Jóska elvegyül a többi legény közé. Most már ő is ott hahcűráz, nevetgél á játékosokkal. Az egyik emelgetni kezdi a kút kövét. A többi vihogva kacarász, Ugyan jná, eredj te jncifinci! _ Gomba Jóska ott áll némán, összeharapott szájjal a kút mellett. A tekintete tálálkozik az asszonyéval. Annak a szemében riadt, égő könyörgés,. Soha még ilyen szép, bársonyos tüzü könyörgést asszonyszemben nem látott Gomba Jóska. A szivén hirtelen átvHlámlik a virtus vad ördöge! Nem, nem tud már józanul megállani az előtt az asszonypillantás előtt. Melegen, könyörgően néz rá, tehát szereti őt, Gomba Jóskát.... a szép Majoros Zsófi!.... Odaugrik a kőhöz. A beteg ember föltápászkodik a pádról. A szeme kitágulva, éhesen tapad erre a nagy nekifogadkozásra. Gomba Jóska! Éppen ő! Aki Zsófinak tetszik!.., Hiszen, ha megtenné! Nyomorékká válna ő is, azonnyomban! Nyomorék, erőtlen férfircnccsá, mint ő!___ Többé nem féltené tőle az asszonyt! Nem kellene! Éppen olyan botra támaszkodó, aszszonykarral támogatott ember lenne, mint ő!.... Hát csak előre, hadd emelje föl a bolond azt a követ!.... A templom tornyában megszólal a lélekharang. Mintha az Isten szólna !e hozzájuk annak a halottnak szóló utolsó búcsúval. Az ember mellére ráliökken a jóság, a megbocsátás. Ijedten hördül föl belőle a szó: — Te!___ Ostoba!___ Hozzá ne nyúlj ahhoz a kőhöz, mert .... menten széttöröm a koponyádat----- te.... te... A szava sírásba csuklik. Hörgő zokogás rázza a mellét. — Te----- te szép, egészséges, boldog legény! Gomba Jóska elereszti a követ. A feje lekókad a mellére. Nem mer az aszszony szemébe nézni többé. Csöndesen, szótlanul elindul a bágyadt őszi napsütésben. Hallja, ahogy maga mögött elfúlt, nyögő reszketéssel a beteg ujrf leereszkedik a padra,.
