Bácsmegyei Napló, 1924. február (25. évfolyam, 31-59. szám)

1924-02-24 / 54. szám

4. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1924 február 24. tál megmenthetnék őket az éhhalál­tól. Például megtehetné a közokta­tásügyi miniszter, hogy az elbukott tanítókat újabb két. vagy három heti tanfolyamra engedné és aztán újból vizsgáztassák meg őket. Bizto­san merjük állítani: lelkiismeretes eljárás mellett egy sem fog elbukni azok közül, akik a magyar uralom alatt nem voltak elég magyarok, most pedig séhogysem elég — jugo­­szlávok. o* 0 liarami Ernő nyilatkozata landoai átjárói A kiküldöttek a magyar kölcsön áráekébsn járlak el (Szikratávirat.) Becsből jelentik: Garami Ernő, aki most tért vissza Bécsbe londoni útjáról, a bécsi sajtó számára nyilatkozatot adott le a Londonban folytatott tárgyalásaira vonatkozólag. Többek közt ezt mondja: — Azt hiresztelték nálunk, hogy mi Londonban a magyar kölcsön el­len agitáltunk. Ennek éppen az el­lenkezője igaz, mert mi állandóan azt hangoztattuk illetékes helyeken, hogy Magyarország talpraállitására elkerülhetetlenül szükséges a köl­csön, sőt annak szóban forgó össze­gét keveseltük. Hangsúlyoztuk azon­ban. hogy a jelenlegi magyar kor­mány presztízskérdést csinál a köl­csönből és annak megszerzésével a maga pozícióját akarja megerősíteni, nem a nép széles rétegei megsegí­teni. Garami végül kijelenti, hogy fel­világosításai a munkáspártnál és a liberálispártnál barátságos fogadta­tásra találtak. VázsoEji Vilmos éles harcot hirdet a Beihien-kormány ellen Bethlen belépett a Tisza Estván-társaskorbe látj esszan sas L£ÜSi'52831 Világíiisfü ©rósz színtársulat Szuboticán Négy drámai előadást rendeznek | a szuboticai színházban u A sivár szuboticai kulturéletbe rit-j ka művészi eseményt fog hozni a] legközelebbi napokban egy orosz j színtársulat vendégjátéka. A mosz-\ kvai Hudozsestveni Theater világ-] 'hirít együttese rövid jugoszláviai) turnén van és ennek során Szuboti-.; cán is négy előadást fog rendezni. ; A kiváló orosz művészek az uj, mo- ij dein játékstílust képviselik és sze- j replésük szenzációt keltett Parisban és Berlinben, ahol hosszabb ideig játszottak, legutóbb pedig Becsben rendeztek két érdekes előadást tisz­tán színészek részére és a nézőtéren Becs legjelesebb művészei foglaltak helyet. A kiváló orosz drámai együttes most néhány estén át Beogradban,' majd Zagrebban és Noviszadon ven­dégszerepel és ezután március 7-től ll-ig a szuboticai színházban rendez négy drámai előadást a város támo­gatásával. A társulat csak ugv volt hajlandó a szuboticai vendégszerep­lésre jönni, hogy a város garantálta az esti minimális 12.000 dinár bevé­telt. Mind a négy estén a világhírű orosz együttes műsorának legkivá­lóbb darabjaival szerepel. Az elő­adandó daraboknak részletes tartal­mát úgy szerb, mint magyar nyelven kinyomatják. hogy a közönség job­ban megértse az előadást, bár a mű­vészek kifejezöereje maga is olyan tökéletes, hogy a német és francia közönség élvezni tudta minden ma­gyarázat nélkül is orosznyelvü elő­adásukat. A moszkvai Hudozsestveni Thea­ter művészeinek Szuboticán ritka művészi élményt jelentő előadásaira a színházi helyárakat a következő­képpen állapították meg: I. sor 60 dinár. II—III. sor 50. IV—Vili. sor 40. IX—XI. sor 30 dinár. Erkély I. sor 40. 11. sor 30, III. sor 25 dinár. Ezenfelül legfeljebb száz állóhelyet adnak ki. Budapestről jelentik: A közös el­lenzéki front terve msgbakottnak te­kinthető. mert a liberális ellenzékig pártok nerrL mutatnak semmi haj-Ian-| dóságot arra, hogy együtt működje-jj nek a fajvédőkkel. A szociáldemo- ■ kraták, akik a kormány megbukta­tása céljából hajlandók lettek volna ideiglenesen akció-közösséget te- J remteni a fajvédőkkel is, a liberális j ellenzék állásfoglalásának hatása’ alatt lemondottak erről a szándékuk­ról. A liberális ellenzék részéről Vá­­zsonyi Vilmos érdekes nyilatkozatot: tett közzé, amelyben egyformán til­takozik a fajvédőkkel való közös operáció és a kormány támogatására irányuló titkos ellenzéki törekvések j ellen. A nyilatkozat igy hangzik: — A fajvédőkhöz semmi közöm, velük nem tárgyalok, a velük való ta­nácskozást nem helyeslem, arra nincs is szükség, az a tanácskozás külön­ben számukra époly kevéssé volna kellemes, mint számomra. Egyáltalá­ban nem zavar az, ha a fajvédők is támadják a kormányt, amelyet külön­ben lényegileg csak nüanszok válasz­tanak el a fajvédőktől, mert gyökere­sen, szívósan, intézményesen, csönde­sen és szalóni or mában csinálja, amit a fajvédők hirdetek. A kérdés egyéb­ként egyáltalában nem az, hogy ta­nácskozunk-e a fajvédőkkel vagy nem. A kormány nem érdemel támo­gatást. nem érdemel közgazdasági okokból sem s végzetes lépésnek tar­tanám, ha a liberális ellenzék a kor­mány támogatásával felelősséget vál­lalna a kurzus kapkodó, gondolattalan közgazdasági politikájáért. A legerő­sebb kritikával keit fellépni a köi*­TINTA ® Hű) © Szobor »A Pázmány-szobor kezé­­' bői minap éjjel egy ismeret­len gonosztevő kilopta a pásztnrbotat.« A főpap, ki kezében aranyozott pásztorbotját szorongatta és szigo­rúan nézett erre a bűnös városra, egy éjszaka egyedül állott örökké­való őrhelyén. Vihar rohant az uccákon, szél rázta az ablakokat, sivalkodva a ké­ményeken s a járókelők mind a la­kásaikba siettek. Még a posztoló rendőr is egy kapu aljába húzódott. Ekkor tűnt fel az ember. Beug­rott a kert havas gyepágyára, majd kúszni kezdeti, fölfelé, a szoborra. — Ki vagy? •— kérdezte a szobor. De az ismeretlen nem felelt. Egye­nesen a szoboralapzatra pattant. —. Ez a hely az enyém — dörög­te a szóbor — mindörökké. Nem ta­­podhatják halandók. Csak halhatat­lanok. — Meg én. — Mit akarsz? — Ezt — szólt a sötét alak és máris a pásztorbotra tette szentség­­telen kezét. A szobor nem adta oda. Márvány­­izmait megfeszítette, márványszeme haragos lobot vetett. Test test ellen küzdött. Az egyik, aki él, a másik, aki örökké él. — Lopó — kiáltott a szobor — lator. — Csak a rezet — lihegett a rabló — csak az aranyat. Most a szobor, mintha elernyedt volna. A vétek fertelme megbénítot­ta öt s eszébe jutván az, kit arcul mány ellen, elbizakodottságát (amit csak növel az a terjedő tévhit, hogy utána csak az özönviz jöhet) meg kell törni, növelni kell benne a felelősség­érzetet. A drágaság irtózatos növek­vése megsemmisüléssel fenyegeti azt a nemhivatalnok középosztályt is, amely nem kért soha senkitől semmit és most sem akar koldusként ülni a Tőzsde-klub küszöbén. Pedig ez a scrs fenyegeti ezt a középosztályt, a melynek leromlását magam is éi zeni s mondhatom, bennem is tomboló düh és gyűlölet lázong. Nem hiszek a kor­mány liberális hajlandóságaiban. Ha komolyan szakítani akar eddigi irá­nyával, tegye azt nyíltan és ne fűzze azt uj és uj határidőhöz azzal, hogy ha ez vagy az az esemény bekövet­kezik, akkor majd demaszkirozza ma­gát és nyíltan liberális lesz.,.. Bethlen és a munkapárt Nagy feltűnést keltett politikai kö­rökben. hogy Bethlen István gróf miniszterelnök pénteken belépett a Tisza István-társaskörbe Rakovszky Iván belügyminiszterrel együtt. A régi munkapárt töredéke tudvalevő­leg előbb nemzeti társaskörré, majd Tisza István-társaskörró alakult át és megtartotta a régi munkapárti klub helyiségeinek egyrészét. A Ti­sza István-társaskör aktiv politiká­val nem foglalkozott, de a politika aktualitásait a maga klubéletének a •határain belül mindenkor élénken megvitatta. A kör társas centruma volt a régi munkapárti politikusok­nak s azoknak is, akik bár maguk politikával nem foglalkoztak, de azt az irányt támogatták, melyet a mun­kapárt képviselt. látják, hogy a halhatatlansággal nem érnek véget a csip-csup gon­dok, tulajdonkép csak akkor kez­dődnek el igazán, ügy látszik mái) halhatatlannak sem érdemes. lenni. Egy ifjú iró igy nyilatkozik: — Gondolatnak is rettenetes sok ezer évig állni majd a szobrom alap­zatán és bal kezemet zsebemre nyomva vigyázni, hogy ki ne lopják belőle a villainos-szabadjegyemet. Kosztolányi Dezső Megkezdi működéséi Szwboíica város vegyészeti laboratóriuma A kormány szereli fel az intézetet A szuboticai városi tiszti főorvosi hivatal vegyészeti laboratóriuma már évek óta nem folytathatta mű­ködését, részint azért, mert a ké­miai laboratórium vezetésére nem találtak alkalmas szakembert, ré­szint pedig, mert a laboratórium felszerelése hiányos volt. A város közegészségügye érdekében azon­ban nélkülözhetetlen a kémiai labo­ratórium működése és ezért dr. Pavkovics Miiutin városi tiszti fő­orvos még hónapokkal ezelőtt eljárt annak az érdekében, hogy a köz­egészségügyi minisztérium tegye lehetővé a laboratórium működését. A városi tanács a tiszti főorvos javaslatára, a kémiai laboratórium vezetésével, néhány héttel ezelőtt dr. Cehetmayer Henrik orvos-ve­gyészmérnököt bízta meg, aki már át is vette hivatalát. A hiányzó fel­szerelés miatt azonban sem működ­hetett rendesen a laboratórium, mi­re a városi tiszti főorvosi hivatal ismét a közegészségügyi miniszté­riumhoz fordult, hogy a szükséges kémiai eszközöket a német jóváté­­teli számlára utalja ki a laboratóri­um részére. A közegészségügyi mi­nisztérium most teljesítette a főor­vosi hivatal kérését és a napokoari táviratilag értesítette dr. Pavkovics Miiutin főorvost, hogy a szükséges felszerelést a noviszadi közegész­ségügyi osztálynál átvehetik. A távirat értelmében dr. Cehet­mayer pénteken Noviszadra utazott, ahol átveszi a laboratóriumi felsze­relést. A.z ócska hegedű karrierje Cigannzenész-legenda a való életből A noviszadi Sicbcda-kávéházba, ahol ma és minden este Virág Tóni cigány­­zenekara hangversenyez, beállított a műit év szeptemberében egyik becske­­reki cigányprímás pincér-fia és Zsiga Józsi kontrást kereste. Egy ócska, ko­pott hegedűt tartott a hóna alatt és ezerhétszáz dinárért eladásra kínálta a konírásnak, aki különben régi jó barátja volt az apjának. Zsiga Józsi nem vette meg a hegedűt, de a régi ismeretség kedvéért száz dinár kölcsönt mégis adott rá a fiúnak, aki megígérte, hogy harmadnapra kiváltja a hangszert. A kontrás őszinte — &. kellemes — meglepetéssel vette tudomásul, hogy harmadnap visszakapta a „énzét, a ci­gány-pincér pedig elutaz* tt a hegedű­vel Zagrebba, ahol sikerült túladni a rozzant szerszámon; Ritter Gyula ci­gányprímás vette meg ötezer koronáért. Most aztán a noviszadi cigányzene­kar másik kontrása, Lakatos Feri két­ezerötszáz dinárral bélelt levelet ka­pott Ritter Gyulától, aki nagybátyja. A levélben a zagrebi prímás magköszöni neki, hogy megtanította fiát — mig ő hadifogságban volt — hegedülni és ezt honorálja a kétezerötszáz dinárral abból az alkalomból, hogy nagyobb pénzösz­­szegre tett szert; eladta az ócska he­gedűt, amit a becskereki prímás fiától vett. A levél szeriht az öcska hegedűt meg­pöktek, meggyaláztak, kékre ver­tek, mint igaz keresztény ö is hagyta, hadd diadalmaskodjék pil­lanatra a biin, hadd vigyék cl tőle a rezet és aranyat, mely úgyis csak a földi hivságot szolgálja. Egyet reccsent a pásztorbot s a rabló már is rohant. A szobor kezében azonban ott maradt a vége. Azt fölemelte és mint valaha fulánkos szóval prédi­kált a tomboló viharban. — Gyehenna — kiáltotta — kár­hozat városa, emberek söpreje, ti, kiket gonoszság férgesit, ti, kik tob­­zóttok, vastagitjátok magatokat, ka­­miaraszéken ültök, megibüszhötvén a sárban, a rezet és aranyat elveheti­­tek tőlem, de az edzett acél az enyém s ezzel verlek benneteket mindaddig, mig zabolára nem fog­játok eudarságtokat és nem látom a jóság böcsülletit. Azóta azonban szobraink idege­sek. Észrevettem, hogy másnap a költő már öt centiméterrel maga­sabbra tartotta papirtekercsét. — Nekem — mondotta' — ez az egyetlen kincsem, nem engedem ki­tépni a kezemből. Az államférfi, ki tegnap még gon­datlanul terpeszkedett el széles szé­kén, összegombolta érc-kabátját. — Manapság — szólt — vigyázni kell a bölcsnek, az örökkévalóság sem biztos. A lovasszobor izgatottan nyerbé­­be zökkent, brónzsarkantyuját be­vágta lovába. — Szeretnék innen — panaszko­dott — kissé védettebb térre nyar­galni. Aztán a halandók is gondolkozó­iba estek. Szegények, ki a kávéhá­zakban folyton aggódón ügyelnek kesztyűjükre, kalapjukra, riadtan

Next

/
Thumbnails
Contents