Bácsmegyei Napló, 1924. február (25. évfolyam, 31-59. szám)

1924-02-22 / 52. szám

2. oldal ßÄCSMEGYEI NAPLÓ 1924. február 22. kálispártra bizta, ami egyáltalán nem vát.k becsületére. Ha Mackó; vies úgy érzi, hogy ártatlan, önként kellene a bíróság elé állania, hogy a vádaktól tisztázza, magát és becsű-\ leiének intaktságát megvédelhiezze. A közvélemény bízik a bíróság igazságszolgáltatásában, bízni illenék a volt igazságiigyminiszternek is, akinek kötelessége lenne a bíróság elé vinni ügyét annál is inkább, mert parlamenti többséggel a vádakat ftem tudja megdönteni. Már régóta beszélik, hogy Marko­­vics volt igazságügyminiszter nem volt uz igazság és a törvény őre és ezt a gyanút csak megerősítette az ő fényűző életmódja. Felemlíti, hogy Markovics a Bosanska Bankánál ki­lencvenhatezer dinár óvadékot he­lyezett el azért, hogy a tudományos akadémia épületében lakást kapjon. Teorevics, akinek hadikáTpótlási igényét teljes mértékben kielégítette, ham húszezer d.nár jövedelmet biz­tosított neki bizonyos »tárnicsokért«. Miniszternek, soha, semmi körülmé­nyek között sem lehet pénzért hasz­nos tanácsokat osztogatni. A Mar­kovics elleni vádakat nem az ellen­zék, hanem a radikálispártban Ran­­kovics képviselő hozta fel először. Ez az ügy azonban nem lehet a ra­dikálispárt házi-ügye, efelől a nép képviseletének: a parlamentnek kell döntenie. Kétségtelennek tartja, hogy Markovics védekezése maga is annyi bizonyítékot szolgáltat, hogy elegendő a vizsgálat megindí­tására. Lázics beszéde után háromnegyed egykor az ülést félbeszakították és a vita folytatását a délutáni ülésre tűzték ki. A délutáni ülés A délutáni ülésen először Duka­­nac demokrata emelkedett szólásra. Közel kétórás beszédében kifejtette, nem hiszi, hogy Markovics, aki any­­nyi szégyent és kárt okozott az or­szágnak. anélkül tett volna bizonyos embereknek szolgálatokat, hogy ne lett volna belőle személyes haszna. Markovics — mondotta — máris erkölcsi halott. A parlamenti több-Az asszony és a tor Irta : Földi Mihály Az asszony hazasietett és előkereste a tőrt. Levelek, fényképek, hervadt sza­lagok, fonnyadt virágok közt találta meg íróasztala legalsó fiókjában. Ledőlt vele a Leverőre és hosszan nézte. Esteledett. A fehér függönyök ezüs­tösen fémylettek, a szoba homályba bo­rult. Csönd volt. És az asszony a tőrt nézte. Könyökére emelkedett. Lázas arcát két tenyerébe fogta. Haja szétbomiott, rövidre vágott rozsdabarna fürtjai le­estek a homlokára, arcára. A haj kes­keny résein át meredt a tőrre. Milyen jó, hogy eszébe jutott! Most nem kell revolvert vásárolnia, ami kö­rülményes is lett volna. Bemenni egy boltba, fegyvert kérni, golyót venni, megtölteni és kipróbálni, hogy a döntő percben biztosan lehet-e számítani rá... Most minderre nincs szükség. És vala­hogy rokonszenvesebb is ez a tőr. Job­ban íLlik hozzá, — nem a bosszúálló­hoz, hanem a meggyilkolthoz. így leg­alább az a kés fogja kioltani a bestia életét, amelyet az elcsábított férfi aján­dékozott az elhagyott asszonynak. Lé­gyen ez is az ö ajándéka. Japánból hozta és azt mondta, hogy a hegyében méreg v?n. Véletlenül ta­lált rá, amikor a podgyászát rakták ki. Nem is akarta ideadni s néhány napon át mindenképpen azon volt, hogy el­cserélje valami másra. Füt-íát ígért érte i gazember, a hűtlen, a gyáva, a gyön­ge. Nem adta oda. Hiába, megérzi az fmber a jövendőjét. ség nem tisztázhatja, nem moshatja fehérre, bárhogy szeretné is. Bebi­zonyítja, hogy senkinek sem voít joga almoz, hogy a jóvátétel szám­lájára egész hadikárpótlási igényé­nek megjelelő megrendeléseket esz­közöljön. Rámutat arra, hogy Mar-' kavics táviratilag lépett közbe a ju­goszláv jóvátételi delegációnál, hogy a Teokarevics cég bevásárlásait eszközölje. Kimutatja, hogy a volt igazsógügyminiszternek az az állí­tása sem állja meg a helyét, hogy: az említett cég a jóvátételi szállttá-1 sok beszüntetése miatt nem kapta meg a megrendelt gépeket. Fuvar­levelekkel igazolja, hogy a gépek rendesen megérkeztek Németor­szágból. Dimitrijevics Dusán földmives­­párti főleg politikai szempontból foglalkozik a miniszteri felelősség kérdésével és kifejti, hogy Marko­vics ellen föltétien meg kell indítani a vizsgálatot. Beszéde után az elnök az ülést fél 8-kor bezárta és a vita folytatá­sát a pénteki ülés napirendjére tűz­ték ki. Nagy érdeklődéssel várják Rankovics radikális képviselő fel­szólalását, aki klubjától külön felha­talmazást kapott a vitában való részvételre. Az ellenzék nagyban készülődik a holnapi ülésre. Szláv pártok agitáclója a magyarság között Mivei magyarázzák a radikáJso * és a bunyevácok a magyar­sággal való együümüködés sikeréi? Amióta a választói névjegyzékek kiigazítása megtörtént és nyilván­valóvá lett. hogy a jugoszláviai ma­gyarság tekintélyes része hozzáju­tott választójogához, azóta az or­szágos politikai pártok érdeklődése mindjobban a magyarság felé for­dul. ügy a kormánypárt, mint az ellenzéki pártok gyakran hangoztat­ják a Magyar Párttal való meg­egyezés szükségességét, mért vala­mennyi párt a választójogához ju­tott magyarság tömegeivel szeretné a Vajdaságban pozícióját megerősí­tem. A Magyar Párt országos elnöke legutóbb már rámutatott a Búcsme­­gyei Napló részére tett nyilatkoza­tában arra, hogy a szláv pártok mind erősebb agitációt fejtenek ki a magyarság közölt. Azóta ez az agi­táció a legnagyobb csendben folyik tovább, de egyre élénkebbé lesz. A Szubotica melletti tanyák közül kü­lönösen a szinmagyar Ludason foly­tat úgy a radikális, mint a bunye­­vác-sokacpárt erős propagandát a magyar gazdák között. Ugyanez a jelenség észlelhető Topolán, Ma Ho­noson és valamennyi magyarlakta községben. Ludason az elmúlt he tekben úgy a bunyevác. mint a ra­­díkálispárt több gyűlést is tartott, a melyeknek szónokai magyar nyelvű beszédekben igyekeztek meghódítani a magük számára a magyar válasz­tókat. De ezeken a gyűléseken ki­­vül, amelyeken a partok vezérei is résztvesznek, a pártok több szerve­zője járja be a vajdasági magyar községeket és élénk agitációt foly­tatnak egyénenkint is a magyar vá­lasztók között. A szláv pártoknak a magyarság között folytatott propagandája ed­dig nem járt jelentékeny eredmény­­hely. A szállási magyarok egyrésze meghallgatja a szónokokat, el is ol­vassa. .a nlagyn - községekben szét­szórt kiáltványt _t és magyar nyel­vű lapokat, amelyek főképpen a nemzetiségek földhöz juttatásával igyekeznek megnyerni a magyaro­kat. A radikális- és ibunyevác-sokac­­párt mindinkább megerősödő agitá­­ciójának céljára vonatkozólag in­formálódtunk mindkét pártnál. A radikálispárt részéről kijelentették a Bácsmegyei Napló munkatársa előtt, hogy a párt kitart azon álláspontja mellett, hogy a magyarságnak kü­lön szervezkedés helyett valame­lyik államalkotó párt keretein belül kellene jogaiért és méltányos kí­vánságaiért küzdeni. Rámutatott arra is informátorunk, hogy a Né­met Pír! is «jűfc a kormány Ulmo­! gátasával tud eredményeket elérni [és ezért — mondják — nemcsak a I radikáíispárt, hanem a magyarság ? érdekében levőnek is tartják az együttműködést és a pártnak a ma­­.ey-'trság körében megindult agitá­­ciója is ezt célozza. A bunyevác-sokacpártban azzal [indokolják a magyarok között foly­tatott propagandát, egy a bunye­­vácoknak sok közös kérelmük van a inemzeti kisebbségekkel és ezért <mindenképpen indokoltnak látják a \ közös fronton való harcot. Bunye­vác részről — a radikálisokkal el­lentétben — arra mutatnak rá, hogy a Német Párt eddigi politikájával a nér>-vo kisebbség érdekében a leg­­cseko’^ebb eredményeket se tudta elérni és erre való hivatkozással igyekeznek igazolni azt az állás­pontot. hogy a magyarság az ellen­zéket támogassa. Mind a két párt saját szavazóik számát akarja szaporítani és saját nrvrHójukat megerősíteni. Holott a magyarság megválasztandó parla­­í menti képviselői lesznek hivatva dönteni arról, hogy mely országos pártokkal kívánnak a parlamentben együtthaladni. Tosics őrnagy rága’mazásipöre a noviszadi itéloíáb’a elő’t Tosics György nyugalmazott őr­nagy, akinek katonai információs irodája van Szuboticán. 1922-ben a szuboticai hadosztályparancsnok­ságnál feljelentést tett Jankovics Alexandar kapitány ellen, akit azzal vádolt, hogy több tisztiszolgát tart, mint amennyihez joga van, állan­dóan iszik, továbbá, hogy Tosicsnak a hadosztályhoz küldött beadvá­nyait elintézés nélkül félreteszi. A feljelentésben' azt állította Tosics, bogy a kapitánynak nincs meg a kellő katonai képzettsége és ha nem lett volna háború, még ma is őrmes­ter volna. Jankovics — Tosics sze­rint — durván bánik alantasaival, akik gyűlölik a képzettség nélküli tisztet. A kapitány feljelentésére a szuboticai törvényszék hatósági személy rágalmazása miatt 1922 mm .rUn-Mi-iwaa;»-,. Hol fogja leszúrni? Ó, nem az uccán ’vagy a cukrászdában, nem is a szinház- S bán, pedig ma biztosan megjelenik a premieren. A csődület, amely sikoltá­sára támadna, megfosztaná a bosszú kéjétől. Elragadnák tőle, letartóztatnák, tudatlan emberek meg is ütnék. Megrázkódott. Otthon, a saját szobájában kell vé­gezni vele. Most öt óra lehet. Hatra biztosan haza megy. Készülődik a pre­mierre. Megfürdik. Ha szerencséje van, éppen akkor toppan be hozzá, amikor meztelen. Amikor megláthatja a mellén szive debegását. És belédöfhet. Ó, mily ostobák a férfiak! Mily rossz az' Ízlésük, mennyire nem tudják, ki a szép nő, Ha megnéznék egyszer azt a bestiát, ha látnák széles csípőjét, fony­­nyadt melleit, hegyes csontjait, amelyek majdnem hogy átbökik a bőrt, ha iát- j nák bordáit és tyukmellét, igen, a tyuk­­mellét! És ennek, ennek a csúnyaság­nak, ennek a szörnynek van szerencsé­je, ez tudja elvenni az ő férfiét! Csak az övét, más nem is kell neki! Elvette a férjét, most a szeretőjére veti ki a hálóját. Hát nem fog tapsolni neki az egész város, ha kiirtja ezt a kártékony férget, s nem menti-e fel a világ vala­mennyi esküdtszéke? — Csak én vagyok kedvesem, — fogja mondani s, félretolja utjából a szo­balányt. — Csak én vagyok, a régi ba­rátnő. I És leül és kölnivizet permetez a für­dőjébe. Nyugodt lesz a hangjá, barát­ságos a mosolya. — Láttalak benneteket a korzón. Ha tudnád, hogy ürültem. És hogy egymásai hoz illetek! Kérlek szépen, pontosan az i az. eset, ami a Sanyival volt, Nekem már elég, neked pedig jól jött Emlék­szel? Mondtam is neked akkor, milyen jó volna, ha megcsalna a Sanyi és el­hagyhatnám az ő hibájából. Akkor jöt­tél te. Elvitted. Nagyon szerettelek, na­gyon hálás voltául' értei. Képzeld el, most ngyanigy vagyok a Danival. Meg­untam, nem kell. Neked adnám, csak már vinnéd__ Látod, ezt már szere­tem. Jobban áll neked az őszinteség. De mondd, miért nem kéred, miért veszed? És miért turkálsz mindig az én életem­ben? Miért lopod el mindig az én em­bereimet? Más nő nincs a világon, más­nak a boldogságát nem dúlhatod fel, máshol nem tudsz férfiakra vadászni? És mikor lesz már elég? Megmondom. Most. És a ványadt husba belecsúszik a tőr és a vér álmosan belehull a vízbe. A fehér illatos viz lassanként rózsaszínű­vé, a rózsás bestiaarc tej fehérré válik. Elmosolyodott. Telipiros szája, mely eddig görcsösen megfeszült, most kéje­sen lebiggVedt. Már sajnálta is abestiát. Kezébe vette a tőrt és megsimogatta. A hegyét félve elkerülte, csak a mar­kolatát szorongatta pámás kis kezében, Milyen szép! Milyen titokzatos? Milyen hűvösen csillog! Elegáns. Van ízlésük a japánoknak. Nagyszerű olasz gaval­lérok szoríthattak ilyen remekművet az öklükben. Mert mesterniü a markolata. Sárga, mint a tearózsa. És a lótuszvi­rág-szirmai, amelyeket mesteri kéz fa­ragott rá, bársonyos puhasággal borul­nak egymásra. Ma vér fog csillogni e hallgatag szir­mokon. 1 Felkapta kalapját a szőnyegről s le­sietett a lépcsőn. A lámpák most gyűl ladtak ki a belvárosi uccákcn, az est fény beletüzött az arcába. Ünkénytele nül az arcához nyúlt s megigazitotti kalapját, elsimította haját. Egy régi is merőse két lépés távolságból köszön tötte s az volt a benyomása, hogy cső dálkozva néz az arcába. Mi az? Reá detien? Sápadt? Csúnya? Megállt egy kirakat előtt s megnézti magát. Ilyen az ember, amikor gyilkol ni indul? Több gondot fordíthatna meg jelenésére, Arcán meglátszik a düh, a: elkeseredés, az izgalom. Milyen gyű. lőtt a bőre, milyen karikás a szeme A jövő héten lesz a huszonhatodik szü ietésnapja, — ki fog rá gondolni, - milyen ajándékokkal kedveskednek majt a hűtlenek, — s az ismeretlenek___ a» élet, aki az utolsó percben eddig még mindig melléje állt? Már elő is vette festékes tubusát s végigvonta ajkán a nedves piros kis ru dat« Rizsporos pamacsa fehér pasztll színeket ejtett az arcára. Most vette csak észre, hol áll. Divatos szőrmebun dák között, néhány nagyon finom eser> nyő bókolt a szép asszony felé. — Parancsol a nagyságos asszony? — Kérem, nem lehetne ebből a tőr bői esernyőnyelet készíteni? Minden nehézség nélkül vállalkoztál, rá. És amikor becsomagolták a tört, bá gyadtan mormolta: — Kérem, vigyázzanak, mert azt mondják, hogy a japán tőrök gyakran meg vannak mérgezve... Mosolyogtak, ő is. És mosolyogva, nagyon fáradtan, nagy fejfájással és mégis---- kissé megkönnyebbülten.... lépdelt hazafelé.

Next

/
Thumbnails
Contents