Bácsmegyei Napló, 1924. február (25. évfolyam, 31-59. szám)

1924-02-03 / 33. szám

2. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1924 február 3. előtt adta ki híres 14 pontját, amelyben már pregnánsan és félreérthetetlenül szögezte le a népek önrendelkezési jogának elvét. A béketárgyalások alkalmával, amikor ennek a keresztülviteléről és a gyakorlatba való átültetésé­ről kellett volna gondoskodni, bi­zonyult másodszor is erélytelen politikusnak Wilson. A versaillesi konferencián, amelyen személye­sen vett részt, Clemencau teljesen háttérbe szorította. Az amerikai békeapostol nem tudta akaratát érvényesíteni és elkedvetlenedve visszautazott Amerikába. Az Egye­sült Államok külpolitikája ettől az időponttól fogva újból a be nem avatkozás álláspontjára he­lyezkedett. 1920 novemberében Wilson, a ki két cikluson keresztül ült az elnöki székben, fel sem lépett és Hardingot választották meg utó­déul. Wilson, aki ekkor már sú­lyos beteg volt, nem várta be hivatalos ideje leteltét, hanem korábban visszavonult. Szombaton hajnalban halt meg. kilépett a ferencreadből? A szuboticai rend főnöke cáfolja a hírt Suboticán az a hír terjedt el, hogy páter Makár ferencrendi áldozár, akit csak nemrégiben helyeitek át Pécsre, kilépett a rendből és mint magánember Kecskeméten tartózkodik. A közismert és Szuboticán nagy népszerűségnek ör­vendő szerzetes állítólag azért lépett ki a rendből — legalább is Szuboticán igy beszélik — mert beleszeretett egy konzul leányába, akivel rövid időn be­lül egybekel, mihelyt a polgári életben megfelelő elhelyezkedést talál. Á hir ebben a formában túlságos valószínűtlennek tűnt föl, fölkerestük tehát a suboticai ferencrendiek főnökét, bogy megtudjuk, mi igaz páter Makár A vizűm ír a: Hoitsy Pál Aki csak a szomszéd vármegyébe akar is utazni, hogy meglátogassa beteg testvérét, vagy felkeresse az anyja sírját, annak útlevelet kell vál­tania a saját hatóságától, s azonfelül — ami a keservesebb — vízumot kell rá szereznie annak az országnak konzulátusától, ahová utazni akar. S az igy kiállított dokumentummal is csak sokszoros korlátozások Között utazhatik s a határt csak a megjelölt néhány ponton lépheti át. Visszatér­tek azok az állapotok, melyeket a tá­­ívuli múltban nagy járványok idején volt szokás életbeléptetni, mikor vas villás őröket állítottak fel a határok mentén, akik megakadályozták a szabad közlekedést. S az emberek egymásközötti érintkezése visszaha­­nyatiott — a kultúra örök gyaláza tára — arra a fokra, amelyről azt kétezer esztendővel ezelőtt a római impérium kiemelte. És akit érdekel, az a kérdés, hogy meglevő jól bevált intézmények tönk­­remehetnelc-e megint, miután üdvös voltukat tapasztalta már egyszer az emberiség: annak ajánlom, hogy vessen egy pillantást arra, hogy mi­nő volt az utazás és közlekedés a ró­mai birodalomban a császárok alatt. Nemcsak fejlettebb és szabadabb volt, mint aminő most az utódálla­mokban. hanem leszámítva a gőzerő Vei működő intézményeket: a fejlett­ségnek sokkal magasabb fokán ál­lott, mint a háborút megelőző évek­ben is. A nagy világbirodalomban minden­ki szabadon járhatott, kelhetett. Nem­kilépéséből. A rend főnöke nagyon meglepődött, mikor a közszájon forgó hirt közöltük vele. — Mi nem tudunk semmit a dolog­ról — mondotta — valószínűleg pletyka az egész. Mindjárt meg is magyarázta, hogy miért tartja pletykának páter Makár kilépéséről és nősüléséről szóló hireket. — A dolog úgy áll, hogy .páter Ma­kár a termé-zet kegyelméből szép, da­liás ember, aki itt Suboticán — persze önhibáján kivül —• nagyon népszerű volt az asszonyhivők körében ... Az hiszem, hogy ezek fantáziájába szüle­tett az egész mese, amelynek — tud­tommal — semmi komolyabb alapja sincsen. Az olasz megegyezés javítja a dinárt A külföldi tőzsdéken az olasz kereskedők összevásárolják a jugoszláv valutát Az utóbbi két hét alatt a dinárnak újabb fokozatos értékemelkedése volt megfigyelhető. Zürichben ja­nuár elején 6.40—6.50 centimes kö­rül hullámzott a dinár kurzusa, a mely a hónap végéig 6.60 centimesig szilárdult meg, február 1-én pedig 6.675 zárókurzus után a zürichi esti utótőzsdén 6.70 centimes árfolyamon jegyezték valutánkat. Sztojadinovics pénzügyminiszter­nek a parlament szerdai ülésén tar­tott expozéja kedvező színben tün­teti fel az ország pénzügyi helyze­tét az aktiv költségvetés szintén szilárdító hatással lehet valutánkra — de csak abban az esetben, ha ezeket a kedvező optikai jelensége­ket gyakorlati momentumok is tá­mogatják. A dinár javulásának gya­korlati megnyilvánulása eddig a mint Veljkovics Voja a parlament­ben is kifejtette — a belföldi árak emelkedésében mutatkozott, ami seanmiesetre sem nyújthat alapot a külföld bizalmának követelésére és a valuta stabilizálására. Az ipar és kereskedelem válsága, amit a defiá­­ció-okozta pénzhiány idézett elő, s a termelés csökkenése és a kivitel alig legyőzhető akadályai, mind olyan jelenségek, arhelyek inkább rontják, mint javítják a dinár kül­földi árfolyamát. A dinárnak a decemberi ellany­­huiás után bekövetkezett újabb szi­­lárdulása egybeesik az Olaszország­gal folytatott megegyezési tárgyalá­sok publikálásával és a szerződés aláírásával. Pasics és Nincsics ró­mai útja óta 5.50 centimesről 5.70-re kapcsolatok ez előrelátható fejlődé­sének tulajdonítható, hogy az olasz kereskedők már most nagy mérték­ben vásárolják össze a dinárt Édes­ben és Zürichben. Ez a közvetlen oka a dinár újabb javulásának és az emelkedés főként a kereske­delmi szerződés megkötése és az intenzivebb kereskedelmi összeköt­tetés megindulása után előrelátha­tóan iolytatóáni fog. MffiMaawBn Ellentmondó feirek Venizelosz állapotáról Marad, vagy távozik? Athénból jelentik: Kafandrisz he­lyettes miniszterelnöknek a parla­mentben tett azt a bejelentését, re­méli, hogy Venizelosz három-négy nap pihenés után ismét munkaképes lesz és állapota egyáltalán nem ad okot aggodalomra, athéni politikai körökben a legnagyobb kétellyel fogadják. E körök föltevése szerint Venizelosz csak azért nyilatkozott emelkedett Zürichben a dinár és a többi külföldi tőzsdéken is átlag 5 százalékos javulás állt be. A iugo­­szláv-olasz politikai szerződés, a két állam barátságának helyreállítása kétségtelenül nagy mértékben meg­szilárdította az S. H. S. királyság helyzetét. A konflagráció állandóan fenyegető veszedelmének elhárítá­sát célozza a szerződés és szilárdu­­lást jelent nemcsak a Balkánon, ha­nem az egész európai politikában. A politikai atmoszféra javulása termé­szetszerűen érezteti hatását a pénz­piacon — de még nagyobb fontossá­­ga van a megegyezésnek kereskede- { iempolitikai szempontból, ahol nagy szerepet játszik és elsőrangú fontos­sággal bír a békét jelentő egység. Az eddigi hideg viszony mellett is élénk kereskedelmi kapcsolatok áll­nak fenn az S. H. S. királyság és Olaszország között. A kereskedelmi megegyezésnek különösen Jugoszlá­via szempontjából van nagy fontos­sága. mert az országnak Olaszor­szág felé irányuló kivitele lényege­sen, csaknem 50 százalékkal na­gyobb. niint a behozatal. Ezek a kapcsolatok még inkább növekedni fognak a kereskedelmi szerződés megkötésével, amit az olasz keres­kedelem már most számításba vesz. Olaszországnak nagy szüksége van Jugoszlávia gazdasági terményeire és állattenyésztésére és a kereske­delmi szerződés megkötése után Itá­lia élelmiszer-szükségletének leg­nagyobb részét még az eddiginél fo­kozottabb mértékben is Jugoszláviá­ból fogja fedezni. A kereskedelmi ... -----­csak a római polgár, hanem annak a sok száz nemzetnek minden tagja, akiket hatalma alatt tartott az impé­rium. Az actiumi ütközet után har­­madfélszáz esztendeig nem volt a bi­rodalomnak háborúja. A rablóktól megtisztították a szárazföldet, a kalózoktól a tengereket. Tökéletes volt a közbiztonság. A közlekedési utak rendszerét pedig kiépítették \ úgy, ahogy az soha embereknek nem sikerült, s talán a jövőben se fog si­kerülni soha. Ahogy ezek az utak épitve voltak, azokat tökéletesség szempontjából meg se közelitik a vasútépítő mérnökök alkotásai. A Via Appián megvan részben ma is a régi kövezet, poligo^ bazaltkockák­ból, melyek ragasztók nélkül vannak összeróva, s 2200 esztendő alatt is keveset koptak. Az egnati-ut Duraz­­zótól Konstantinápolyig márványla­pokkal volt kirakva s e lapoknak egy része, — melyeken Pál apostol is lépkedett, mikor Filippiből Szaloniki­­be gyalogolt — megvan ma is. Er­délyben ma is közlekednek Torda mellett az utón, melyet a rómaiak építettek és ilyen utak átszelték min­denfelé az egész birodalmat. Afrika északi részén a mai Gibraltártól Suezig vitt a müut, onnan az Eufra­­tesig s az Arabtengerig. De az Euf­­ráteshez Magyarországon keresztül Konstantinápolyon át is vezetett egy másik ut. Itáliából észak felé több •közlekedési vonal futott az Alpese­­jken keresztül, mint amennyi száz ‘esztendővel ezelőtt a forgalmat lebo­nyolította. S mindezeket az utakat évszáza­dokra szóló tartóssággal építették. A mi civilizációnk büszke az ő vasúti ! töltéseire, sineire. hegyszakadékok között elrnenő hidjaira. De hol lesz­nek ezek kétezer esztendő utá i? A Via Appia kövezetének talán akkor is meglesznek a maradványai. £s ezeken a római utakon állandó volt a sürgés-forgás. Az utazó állami hivatalnokok befogadására postaál­lomások voltak felállítva (de, me­lyekben tekintélyes magánosok is megszállhattak), a magánosok ré­szére vendéglők. Váltott lovakról mindenütt gondoskodott a fuvarosok céhe. amely állami kedvezményeket élvezett. A posta oly tökéletes volt, hogy Galenus, a hires orvos, mialatt Rómában lakott, levélbelileg kezelte ázsiai betegeit. Utazókönyvek létez­tek a közönség szolgálatára (mint a mostani Bädeckerek). melyekben fel voltak sorolva a postaállomások és az egyéb tudnivalók. A gyorsaság, mellyel a rómaiak utazni tudtak, bámulatba ejtette az egész középkort. Julius Caesar Ró­mától a Rhone-ig nem egészen nyolc nap alatt tette meg az utat, s napon­ta 20 geográfiái mérföldet, vagyis 150 kilométert hagyott hátra. Hero halálának hírét Icelsus nem egészen 7 nap alatt vitte meg Galbának Spa­nyolországba, miközben Tarraco— Clunia közötti szakaszt, csaknem 60 mérföldet, folyton váltott vágtában menő lovakkal (júniusi melegben) másfél nap alatt tette meg. Mikor Mainzban a 69-ik esztendő január 1-én fellázadt Galba ellen a 4-ik és 22-ik légió, ennek hirét január 10-én már meghozta Rómába a helytartó proconsul futárja. Éjjel és nappal folyton utazott, s csaknem 36 mér­földet tett meg naponta.-­elnöki tisztséget még néhány napig viselje, hogy könnyebben küzdlies­­sék le az uj kormány megalakitásá­­itaak nehézségeit. Alig remélhető, hogy Albrami. az ;agg áílamférfiu betegágyához hivott francia orvos­tanár mást javasolna, mint amit Ve­nizelosz athéni orvosai és ami ma­gának a miniszterelnöknek is meg­győződése, hogy tudniillik Venize­­lo-sznak egészségi szempontból nem csupán kormányelnöki tisztétől kell megválnia, hanem végleg búcsút kell mondania a politikai pályának is. amely Venizelosz erejét teljesen i'előrólte. Ennek a jelentésnek ellentmond az az értesülésünk, hogy Venizelosz állapotában lényeget javulás állt be. Az agg politikust arithniás fájdal­mak kínozták, azomiban szervi meg­betegedésnek tüneteit nem fedezték fel az orvosok, akik úgy vélik, hogy Venizelosz egészsége teljesen hely­re fog áliani. Rosszulléfce csak múló jelentőségű volt és semmi ok sincs arra, hogy felhagyjon közéleti te­vékenységével. Ehhez természetesen az is hozzá­tartozott., hogy a kocsiban aludni le­hessen. És tényleg léteztek utazó­kocsik, melyek alvásra is be voltak rendezve, valamint olyanok is, me­lyekben irnt-olvasni lehessen. Néme­lyekben forgatható volt az ülés. hogy a nap sugarai ne folyton az utas ugyanazon oldalára süssenek. Mi ehhez képest a mai kimustrált vasúti kocsik kényelme? A rómaiaknak utazásaihoz képest óriási hanyatlást mutat a középkor. Hiszen p. o. Olaszországban egészen a XVI. század elejéig még előkelő hölgyek is csak lóháton szoktak volt utazni, s általános nagy bámulatot keltett, mikor Nagy Lajos magyar király édesanyja kocsin tette meg az utat Visegrádtól Nápolyig. De a rómaihoz képest nagy ha­nyatlást mutat az utazás még a ml legújabb korunkban is. Amíg mi ki tudjuk járni a passzust és a vízumot, amíg iratainkat és podgyászunkaí megvizsgálják két részről is a hatá­ron, addig a római végigutazhatott Itálián. Tr-aján vagy Marc-Aurél alatt a belga kereskedő műúton mehetett el a Rajna torkolatától az Eufratesig, mindenütt kapott váltott lovakat, mindenütt azzal a dénárral fizetett, mely odahaza volt forgalomban, se­hol vámot nem kértek tőle, sehol podgyászát át nem kutatták, se meg nem kérdezték, hogy van-e vízuma. (Bár, hogy ezt a szót latin nyelvből faragták.) _ Hol vagyunk mi ettől az állapot­tól? S lesz-e az emberiség még egy­szer ott, ahol e tekintetben akkor volt?

Next

/
Thumbnails
Contents