Bácsmegyei Napló, 1924. február (25. évfolyam, 31-59. szám)

1924-02-20 / 50. szám

4. oldal, BACSMEGYEI NAPLÓ 1924 február 20. Ulain Ferenc: Szolnokon a mi­niszterelnök azt mondta, hogy a leg­nagyobb katasztrófát jetenti a valo­rizáció. Rupert Rezső: Teleszkiből elég volt! (Nagy taps az ellenzéken.) Friedrich István: Ezt halljuk már másfél év óta. Rupert Rezső: Hallatlan, hogy egy országgal igy lehessen bánni! Friedrich István: Ki támogatja ezt a kormányt? Gyerünk ki a folyosóra szavazni! Rupert Rezső: Nem lehet itt sem­mit sem csinálni! Tőzsdézik az egész kormány! (Nagy zaj a balol­dalon. Az elnök csenget, Kállay per­cekig nem tudja folytatni beszédét.) Zsirkay János (Kállay pénzügymi­niszter felé): Nem érzi magán a hullaszagot? Kállay Tibor: Szükségesnek tar­tom az intézkedéseket, mert a gaz­dasági élet megköveteli, hogy eze­ket megtegyük. Ezért természetes, hogy a valorizációs kérdésben . . . (Ismét óriási zaj támad a balolda­lon. Az elnök szakadatlanul csenget és a pénzügyminiszter kénytelen ab­bahagyni a beszédét. Percekig né­mán áll a helyén.) Kállay Tibor: Az intézkedések következményeként "át kell alakítani a Devizaközpont szervezetét. Meg­győződésem. hogy az intézkedések hatásaként a korona frontján viissza lehet állítani az eddigi helyzetet. Ez intézkedéseknek, ’ azonban rögtön kell történn ek. Én azonnal intézked­ni fogok. Ehhez kérem az ország­gyűlés hozzájárulását. A nemzet­­gyűlésnek azután módjában lesz in­tézkedéseim felett dönteni. Teszem ezt abban a meggyőződésben, hogy ennek a nemzetnek élnie kell. (Nagy zaj a baloldalon. A fajvédők gúnyo­san tapsolnak. Az egységespárt né­ma csendben ül a helyén.) Lemondott a pénzügy­miniszter A Piari,ament délutáni ülése alatt a kormány tagjai tanácskozásra gyűltek össze, ámeiyen Bethlen mi­niszterelnök kijelentette, hogy nem vállal szolidaritást Kállay pénzügy­­miniszterrel. Kállay pénzügyminisz­ter erre benyújtotta lemondását. A parlamentben a pénzügyminiszter lemondását nagy megelégedéssel vették tudomásul. (Szikratávirat.) Londonból jelen­tik : Az alsóház keddi ülésén élénk vita folyt az angol léghajózás kér­déséről. A konzervatívok azt kö­vetelték, hogy a munkáskormány tegyen elvi nyilatkozatot atekin­­tetben, hogy az angol hadsereg elégséges iégi erővel rendelkezik s egy esetleges támadást a brit partok ellen, mindenkor el tud há ritani. Találka a hólabda­rendszerhen Irta: Laczkó Géza I. A fiatal asszony magából kikelve, li­hegve rontott be. Az ura a divánról cso­dálkozva nézett reá: — Nos? — Hát képzeld, — kezdte a karcsú barna nő — ezt el kell mesélnem. Vil­lamoson megyek be a városba. A Bor­áros téren fölszáll egy nagyon elegáns fiú. Én ott ültem a hosszú ülésen, az első ajtó mellett. Ö odaáll és néz, te, de ügy néz, le nem veszi a szemét rólam, úgy néz, hogy az botrány, mindenki észreveszi. Erre kapom magam és át­ülök egy megüresedett helyre a máso­dik páholyban és feltűnően kinézek az ablakon. — Ez hiba, hogy feltűnően, — szól a férj. — Hallgasd' csak, szivem! Szemben egy házaspár ül, mellettem senki. Egy­szer csak félrenézek befelé. — Mért néztél félre? Mért nem néz tél egyenesen? Nem is szeretem ezt a Szót hallani, hogy félre. — Na, hagyj beszélni. Félrenézek és látom, hogy ott áll a páholy-bejáratá­nál, megfordul, hogy a házaspár ne lás­sa s ledob mellém egy cédulát. Itt van! — s ezzel átnyújt az urának egy ösz­­fcajtott borítékot. — Mi? Te fölvetted? — Nem látta, szivem senki! — Persze, csak ez lett volna a baj, tnás baj nincs___ hallatlan! (— Na, ne okoskodj! Azért vettem Anglia fél a légi támadásoktól Az angol alsóház ülése A Labour Parly kedden megál­lapította azt a pártbizottságot, a melynek a kormány ellenőrzése iesz a feladata. A bizottság elnö­kévé választották: Lwywigh és Bannerbury munkásvezetőket, o kik a párt legszélső balszárnyán illának. A pártbizottság a Labour Party vezetőségének minden fél hónapban köteles jelentést tenni a kormány működéséről. Megkezdődtek a perbeszédek a suboticai közélelmezési hivatal panamaperében Az ügyész valamennyi vádlott ellen fenntartotta a vádat Egy napi szünet után kedden folytat­ta a szuboticai törvényszék a közélel­mezési hivatal panamájának tárgyalá­sát. Pavlovics István elnök reggel 9 óra­kor nyitotta meg a főtárgyalást — a nely a hetedik napja volt a tárgyalás­iak — és kihallgatta tanúként Pecily Augyaliát a só és cukorügyletekre vo­natkozólag. Utána Pccity Natalia jelent Ti eg, mint tanú a biróság előtt, de nem állott lényegesebb körülményekről. Ezzel véget ért a tanuk kihallgatása s Pavlovics elnök délelőtt tíz órakor a bizonyítási eljárást befejezettnek jelen­tette ki. Ezután Moszkovita Jerko dr. közvádló terjesztette elő a vádat. Bevezető sza­vaiban vázolta a háború alatti és há­ború utáni közélelmezési viszonyokat, az általános nagy ínséget. Hatósági in­tézményeket kellett létesíteni az ellátat­lanok élelmiszerrel való ellátására. A városi közélelmezési hivatal is hatósági intézmény volt és az ott elkövetett visszaélések hivatali visszaélések vol­tak. Ezután sorra veszi a vádlottak ellen emelt vádpontokat, amelyeket teljes egészükben fentart, azzal az egy módo­sítással, hogy a cukor- és egyéb köz­­élelmezési cikkek céduláinak jogtalan eltulajdonítását nem sikkasztásnak mi­föl, hogy ezt az egyet meg fogom taní­tani! Elhoztam, hogy irj neki egy leve­let, amivel nem fog eldicsekedni. A férj ránézett a megcímzett borí­tékra: — Gergely Andor igazgató urnák Budapest, Aradi ucca 1---- Jó! Még csak ez hiányzott, hogy borítékokat végy föl, amiket idegen urak szívesek melletted ledobni, — azzal odalökte a borítékot az asztalra, fölugrott a diván­ról s elkezdett dühösen fel s alá járni. A nő el akarta tépni a borítékot. A férfi észrevette és rákiáltott: — Hozzá ne merj nyúlni! A nő ijedten lapult meg. A férj vette a kis papirt s tárcájába dugta. — Én azt gondoltam, meg kell taní­tani Hát nem Írunk? — Nem! — ordította a férfi. — Ne kiabálj! Mit csinálsz hát? — Egyelőre undorodom tőled! — De, szivem---­Válaszul csak az ajtó durrant a ki­menő férj után. II. Hallatlan,, milyen könnyelmű ez az asszony, hallatlan — dühöngött magá­ban a férj, akinek haragja aztán las­­san-lassan szomorúsággá keseredett. Levágta magát a férfiszobában egy ka­rosszékbe s nézte a levegőt. így tapos­ta gondolata sokáig keserűsége mocsa­rát___ Hallatlan! hallatlan!— Egy­szer csak elmosolyodott: S — Fényes!---­Majd ő bosszút áll, de nem névtelen levéllel, nem is pofozza meg, erkölcsi pofot, azt igen, azt fog adni. Fölkelt, ment az előszobába. nősíti, — mint a vádiratban történt, - hanem lopásnak és mindazokat, akik el­lopott cukorcédulát vásároltak, orgaz­dasággal vádolja. A vádat egyetlen vád­lott ellen sem ejti el. Megállapítja, hogy a főiárgyaláson minden egyes vádlott megmásította úgy a rendőrségi nyomo­zás folyamán a vizsgálóbíró előtt tett beismerő vallomását. A vallomások visszavonása azonban annyira minden alaptiélkül történt, hogy a vizsgálóbíró előtt tett beismerő vallomást kel! való­nak elfogadni. Megerősíti ezt a tanúvallomások egész sora, valamint Kollár Ilonka és Speizer Etelka szökésben levő vádlot­tak felolvasott vallomása. A bizonyítási eljárás kétségtelenül beigazolta, hogy a város kárára, az állami tekintély rová­sára és az ellátatlanok hátrányára sú­lyos visszaélések történtek. Valameny­­pyi vádlott megbüntetését kéri. A közel egy óráig tartó vádbeszéd után megkezdődtek a védöbeszédek. Elsőnek Piskulics Zvanimir dr. Gön­­czöl Péter, elsőrendű vádlott védője mondotta el védőbeszédét. A védő sze­rint a közélelmezés magánjellegű, nem hivatalos jellegű vállalkozása volt a városnak és az ott elkövetett visszaélé­sek csakis a város feljelentése alapján lehetnének üldözhctök. Ezután áttér a Gönczöl terhére rótt vádpontokra és az Az asszony nyugtalanul nézett ki utána az ebédlőből: — Hova mégy? — Ebédre itthon vagyok. — Hova mégy, szivem? — Szervusz! — kiáltott vissza az aj­tóból a férj, akinek kaján mosolyba görbült a szája. Az asszony utána szaladt, kinézett ura után a folyosóra, aztán gyáván és tanácstalanul visszahúzódott a lakásba. Egészen kétségbe volt esve___ istenem! ez az ember most odamegy, mzultálja, párbaj, e miatt a kis meg­gondolatlanság miatt, mostanság olyan véres kimenetlü minden párbaj, iste­nem, kétségbe vagyok esve— soha, soha többet nem fogok ilyesmit csinálni, bizonyisten nem---- de én azt gondol­tam: ezt az egy betyárt megtanítom---­hát mért gondoltam?___ hát hogy ha az az erősebb és ott megverik abban az idegen lakásban? istenem! igazán könnyelmű vagyok---- soha---- iste­nem___ Rettentő tépelődésben múlt el így egy álló óra. Végre jött a férj. Az asszony elébe szaladt: — Szervusz, szivem, mit csináltál vele? / — A borítékkal? — kérdezte kajánul a félj. — Azzal is! De vele? — Csak azzal! — mondta öntudato­san a férfi. — Visszavittem oda, ahon­nan hoztad: a villanyosra és elejtettem egy nő mellett. Slussz! II. Harmadnapra Gergely Andor igazgató ur levelet kapott: elhangzott tanúvallomásokból kimutatja,' hogy egyetlenegy terhelő adatot sem tar­talmaznak a vádak közül. Kéri védence fölmentését. Déli ,egy óra volt, amikor Piskulics dr. befejezte védőbeszédét és az elnök a tárgyalás folytatását szerda reggel 9 órára tűzte ki. Mem javítják meg a bánáti vasat! forgalmat Becskereki kereskedik a suboticai vasúti graxjfatósásyou A bánátai kereskedők körében minduntalan panaszok merültek fel I a rossz bánáti közlekaoésügyi vi­­jl szón vök ellen, amelynek megjavitá- I sát a beerkereki kereskedelmi és I iparkamara is többizben kérelmezte I már. A kereskedők kérései azonban I eredménytelenek maradtak és ahe- I lyett, hogy javult volna a bánáti I vasúti közlekedés, a szuboticai vas­­utigazgatóság még vonatjáratokat is beszüntetett. A becskereki kereskedelmi kama­­f ra néhány nappal ezelőtt elhatároz­­) ta. hogy a közlekedési viszonyok l megjavítása érdekében az eddig is eredménytelenül maradt írásbeli ; kérvények helyett deoutációt küld Szuboticára, hogy az a vasutigazga­­; tóságon feltárja a bánáti kereskedők i sérelmeit és a közlekedés megjaví­tását sürgesse. A küldöttség, amely­­nek tagjai Cvetkov Ráda kamarai elnök, Jankovics Koszta nyugalma­zott alispán és Sztanojiovics Sándor kamarai titkár voltak, kedden dél­előtt érkeztek Szuboticára, ahol fel­­j keresték Mátics vasutignzgatósági I osztályfőnököt, aki előtt feltárták a f rossz bánáti közlekedésügyi viszo­­p nyokat és sürgős orvoslást kértek. I Mátics osztályfőnök a küldöttség- I nek kijelentette, hogy a közlekedést ■ egyelőre nem lehet megjavítani és í korlátozni is azért kellett, mert az igazgatóságnak kevés mozdony áll rendelkezésére. A meglevő mozdoi­­nyok is rossz állapotban vannak és minduntalan javításra szorulnak. 5 — Legalább száz mozdonyra vol­na szükség — mondotta Mátics — hogy a Vajdaság területén a régi békebeli nivóra emelkedjék a vasúti Édes pofa, tetszett nekem az a szomorú tekin­tete. jó, várjon szombat Délután 5 re Hűvösvölgy végállomás indulás oidal hosszú pádon. Baby.« IV. I A hűvösvölgyi végállomás indulási ; oldalának terraszán húzódó hosszú pád­ról szombat délután félhétkor egy kö­­(vérkés, negyvenes, hervadt arcára i egész paradicsom-kertet mázolt nő ug- i rótt föl, rikitó vörös dzsömperét egye­nesre rántva derekán: I — Csirkefogó pasi, nem jött el___— «morogta magában s egy összegyűrt bo- I ritékot dobott le háta mögé a padra. jAzzal neki az induló villanyosnak és í elrobogott. iI Ez a dühös elvonulás fölhívta egy valószínűleg hosszú várakozásban el­­unatkozott elegáns börberi-ruhás, fehér harisnyás, sárgán szegett fehér cipős, sárga keztyüs fiatalember figyelmét, a mely már zavarossá lankadt volt a hiá­bavaló töprengésben: miért nem jött el levélben megirt találkájára bájos isme­retlenje. A botja végével odakotorta magához az összegyűrt borítékot, szó­rakozottan kinyitotta, de mikor meglát­ta rajta saját címét: Gergely Andor igazgató ur, Budapest, Aradi ucca 1___ s ugyanazon a borítékon,, amelyet a hét Í! eiej én egy kedves, karcsú, magas bar­­|na nő mellé dobott le ügyesen a villa- Inyosban — sápasztó butaság döbbent le rá___ — Nem értem, nem értem, sehogyan sem értem---- — motyogta magában s egy hétig úgy szégyelte magát, mint a kutya.

Next

/
Thumbnails
Contents