Bácsmegyei Napló, 1924. február (25. évfolyam, 31-59. szám)
1924-02-17 / 47. szám
1924. február 17, BACSMEGYEÍ NAPLÓ 11. oldal G iafdw£ií& A tuiján szó. amelyet e sorok íülé" írtam, megmondta, hogy miféle irá-l sok — jellemzőbben szólva: irúsocs- ? kák — lesznek e rovatban. Vannak í goúrmand-ok, akik bármily hosszan! ebédeltek, a lakoma végén mégis] megkívánják.. a desszertet vagy a\ giardhwttót. Akadnak talán a mi ol- \ vasárnk közt is egynéhányon, akik, f ha elkészültek az Újságjuk egyéb , közleménye evei. végezetül (nem le-1 hetek' oly szerénytelen, hogy azt mondjam: pöur la bonne bouche) ezt is elolvassák. Hogy mi lesz e rovatban, nem mondhatom meg határozottan, s csak az bizonyos, hogy többféle lesz benne, — akár egy j giardinettában. Hiszen a pincér 's,j ha megkérdezed tőle, miből áll a^ »zsardinéiU, amelyet megrendelsz nála. azt szokta felelni: nem tudom biztosan, hogy mből, de többféléből. fia az olvasóknak izletii fog, gyakrabban fogjuk föUálalnk Ha vedig nem. akkor nem alkalmatlankodunk vele, mert — ki tagadhatná? — nélküle is meg lehet megebédelni. * M:Ügy árt a címszóról . van följegyezni valóm. A »giardinetto« nem először figurái hírlapban. A régi Magyar Ujság-ba Helfy Ignác a hetvenes évek legelején ilyen elmen ‘ría a politikai és egyéb tárgyú apró jegyzetek. Érdekes rovat volt, sokkal különb az enyémnél (mert én akkor is dicsérem az elmúlt időket, ha az a rovásomra történik), de nem félek az összehasonlítástól,_ mert a Böszörményi László hajdúid újságjából!, aighanem csak az az egyetlen példány maradt meg, amelyet a magyar Nemzeti Muzeum őriz. A közönségnek hát nem igen j lesz alkalma összehasonlításokat tenni. Nagy ellenségemnek kellene annak 'lenni, aki, miután k'verekcáte az útlevelét és keresztültornászva magát két vámvizsgálaton, Budapestre jutóit, ott a múzeumba siet annak a megállapítása végett, hogy Náci bácsi mulatságosabb volt mnt én. Ilyen ellenségem talán nincs is... Helfy a följ egy zései részére azért választotta a tálján gyűjtőszót, mert nágy olaszbarát volt — egészen az italomania-ig —, s mert ezzel is kifejezési akart adni hálás rokonszenvének a nemzettel szemben, amely őt az emigráció alatt s azontúl is vendégül látta. Hogy én mért választottam ezt a címszót, azt nem tudom, s nagyon megköszönném annak, aki megmondaná. * Heb", a régi függetlenségi párt finan evezőre és Kossuth Lajos legbizalmasabb embere . (palatinasa, ahogy évtizedekig nevezték) a k;e? vezés hírére nem sietett haza. Abban is iparkodott a bálványa nyomdokain haladni, hogy ő volt a jobbnevil emigránsok közt az, aki \e s késő b h került v!ssza hazájába, inig Mestere a haláláig maradt »k'nt«. Eredetiles is volt szándékában, hogy hazatérjen. Itáliában meghúzásodon s erős kommerciális és pénzügyi tehetség lévén, ott és Angl’ábon jöljövedelmezö keresdelmi ügyleteket bonyolított le. De hát különös világ volt az! Azt olvassa szén napon az ujsásban (más verzió szerint Kossuth Lajos közölte levélben vele), hogy a szentlörinei kerületben orsz. képviselővé választották. .Akkor ilyen önzetlenek és lelkesedők voltak a választók, s u hazafiak ilyen kőim fűszerrel iufoHnk mandátumhoz! Helfy se tudott a csábnak ellentállni, a politika SyWénip. hazacsalfa.... Vajion a m a emigránsait is ilyen hízelgő piöáon fogják-e huzaédespetni? Ök reméPik. az ellenfeleik lehetetlennek tarfiák. mi pártatlan krónikások azt mondjuk: Q u i v 1 v r a, ver r a! *■ B a ián történt, amikor T ö t h Kálmán -nak, az ottani szármázd- \ su, népszerű költőnek a szobrára' gyűjtöttek. Egy fiatal hölgy (a bájos Spitzer Anna. újabb nemzedékben rokona a szép Sn-tzer Naiácskának, a költő első nagy szerelmének) is buzgólkodott a gyűjtök közt és olyan kedvesen tudott kérni, hogy senki se kosarazta meg. Csak egyetlen ember akadt Baján, ciki est megtette: egy fiatal gyógyszerész, aki költőnek tartotta magat. mert olykor e.gy-egy verset írhatott a Bajai Közlönybe. A jeles ifjú nem jegyzett semmit, s a szűkmarkúságát azzal okolta meg: — Konkurrenseket elvből nem támogatok. * A népszínháznak, Evva Lajos igazgatása alatt, volt egy igen csinos színésznője: Dancz Nina. Nem volt különösen tehetséges, de szorgalmas és használható, s amellett igen tetszetős, formás. Valamelyik újság egy fellépése alkalmával igy dicsérte: »Dancz Nótának a fehér vállai és egyéb domborúságai nagyon tetszettek.« Külföldi vendége volt egyszer a színháznak, akit előadás után többek közt a MehérvüVu«-nak is be-, mutattak. Az németül vagy franciául ekképpen bókok neki: — Ma különösen szerencsés estéje volt, kisasszony. A művésznő fülig pirult s felháborodva felelte: — Gondoha meg, kérem, hogy | növel beszél! Tüntetőleg elfordult tőle s besietett az öltözőjébe. Sem az előkelő idegen, sem a színésznő pályatársai közül sohase tudta meg sente, hogy Dancz N.na rn éri haragudott meg. Sohase nyilatkozott róla. Valami borzasztót érthetett ki abból, amit az idegen úriember ártatlan bók gyanánt mondott. * Mess. — /l lovat ugyanazon kocsi elé foglak egy ökörrel, s ü ló fájdalmasan sóhajtott föl: — Mily szégyen! Olyan karrier után, aminőt én befutottam, együtt huzni az igát egy ökörrel! . — Ne légy oly arisztokrata! — fisvdmeztette öt az ökör. — Ezen a világon, igaz, te vagy a nagyobb w, de a halálunk után (mert amint tudod, halandók vagyunk mind a ketten) te leszel a kisebb. Az élő ló többet ér az eleven marhánál, de a marhahús drágább a lŐhus'ML A ló elrestelte magát. Erre nem is gondolt, s nagyon szégyenkezett, hogy erre az ökörnek kellett őt figyelmeztetni. De hát gyakran van úgy, hogy az ökör az élet gyakorlati kérdéseiben jobban találja föl mjnt sofc nála nemesebb tehetség. A ló magába szá'loft s azontúl keresztényi megadással tűrte, hogy együvé fogták az ökörrel. S állítólag a feje azóta olyan bus a lónak, amióta tudja, hogy a húsa valamikor olyan olcsó lesz, hogy csak azok fogják enni, akiknek nincsen elég pénzük — marhahúsra. Baedeker. Bolyongás a régi Torontáli dzsungeljéheii 13. Hitmotikus csodák !Neukom, a hires verseczi kútfúró, gyakran megfordult Becskereken. Artézi vizet keresett, de nem igen talált, akármilyen mélyre hatolt. Barátságos, kisebb körben aztán bemutatta hipnotikus tudományát, ami akkortájt még. egészen uj volt, áldozata immár Salamon Ella is. Pallók Viktor úgy ette a vöröshagymát, mintha Cáhvil-alma lett volna, a seprőnyelet megölelte és szenvedélyesen szerelmet vahott neki, mert Neukom úgy akarta. A mester azt mondta egy külsejében is tekintélyes öreg ügyvédnek: — Holnap déli tizenkettőkor látogatóba megy ide és ide. Fölébresztetvén ' az ügyvéd azt válaszolta, hogy oktalanság az egész, mert ö azt a családot ucm ismeri. semmi keresni valója náluk. — Mégis elmegy. — Szó sincs róla. Együtt várta az egész társaság másnap a kritikus időt, az ügyvéd mosolygott. — Nem vagyok gyerek, nem hiszek az ilyen ostobaságokban. Öt perccel dél előtt mégis felugrott és szokatlan gyors léptekkel ment vizitbe. —■ Bocsánatot kérek, dadogta zavartan, nem tudom, miért jöttem, de el kellett jönnöm. Mindjárt ott is maradt néhány jó esztendőre, de ebben már semmi része nem volt , a boszorkányos Neukom nak. Egyszerre divattá vált a hipnózis, a spiritizmus. Minden második házban asztalt táncoltattak, olyan hivatalokba is bevonultak a szellemek, ahol esztendőkre menő aktákat lehetett felturkálni, egy sornyi szellemet keresve, de hasztalan, A legveszedelmesebb szivrabló egy biró volt akkoriban, azóta már régén meghalt-. Elegáns, de csaknem feltűnően csúnya ember, az arcát Imély kardvágás éktelenitette. Az volt a hire, hogy nincs aki ellentálljon neki, akár asszony, akár leány, de természetes, hogy ebben is több volt a legenda. Isten mentsen meg minden ügyet a feminin gondolkozástól. Úgy kiforgalődik, 'átalakul, a lényege annyira elsikkad a részletek együgyű — de sokszor mosolygó — útvesztőikben, hogy a szülőanyja sem ismer rá többé. — Hipnotizál!—fogták rá, meri ez mindenképpen kényelmes volt. A külső résznek azért, hogy megszabadult a további elemzéstől. Az érdekelteiének: mivel megtalálták a maguk mentségét. Nem lehet az ember semmiért olyan hálás, mintha szájába adják a szót, mikor akadozik. A biró aztán elkerült a városból és idegenben megnősült, de viharos múltja megmérgezte az egész életét. A féltékenykedése valósággal víziókba olvadt és a legritkábban tapasztalt fokra emelkedett. Volt alkalmam látni a válópörének iratait, ahol a felesége fantasztikus dolgokat mondott el. Minden ok nélkül azzal gyanúsította az asszonyt, hogy éjszaka, mikor ő elaludt, kiszökik mellőle és kalandokra megy. Ezért lefekvéskor erős zsineggel összekötötte magát vele, azonban ngy, hogy a mozgásban ne legyenek akadályozva. A zsineget sok helyen lepecsételte. Reggel érintetlenül találta a pecséteket, mégsem késett az újabb meggylanusitással, hogy azért mégis ... Ki lehetett azokat a pecséteket cserélni! Ellenben nagyszerűen hipnotizált GavrHóvics István rendőrkapitány, ez a fekete, szurósszetnü ember. Tény való, hogy a delikvensek reszkettek előtte és 'nem tudtak sokáig tagadni. Fölösleges volt az obiigát rendőri nyaklevesezés, beszéltek úgyis. Sokáig keresett megfelelő médiumot, miig végre megtalálta egy fiatal lány személyében. A lány nem volt társaságbeli, illetőleg mindenféle társasághoz tartozott, vele vitte véghez Gavrilovics csodálatos produkcióit. Valahogyan a Hanságban voltam a kapitánnyal, jelen lehettem. Nem célom részletezni a kísérleteket, egy-két dolga azonban feledhetetlen marad. Például lefeküdt a lány három székre, mire Gavrilovics megmerevítette az egész alakot, két széket kihúzott alóla s otthagyta a harmadikon vízszintes ■ ................... -TM-T—------------------------------» helyzetben. Nem tartotta azt semmi, csak a feje, de a két lábát nem lehetett lenyomni a földre. Egyszer Rónay Jenöné ímsnánné öltözőszobájának tükréről eltűnik egy pár bnlliáns fülbevaló. Oolyan hirtelen elveszett, öltözködés közben, hogy csak tériilt-fordult s már nem volt sehol. Nagy konstemácíó. még csak gyanúsítani sem lehet senkii, — most légy okos rendőrség! — Megpróbálkoztak mindenféle fonállal, végül Gavrilovics vette kezébe a dolgot, megkezdődtek a kísérletek a médiumával, aki, soha nem volt a vármegyeházán, még kevásbbé la» kásán. Izgalmas volt ez a nyomozás, eltartott néhány napig, mert a leány hamar kimerült. Gavrilovics elaltatja s azt monctia neki: — Bemégy a megyeházán 3 fő. ispánékhoz. Érted? — Értem. Egy pillanat múlva folytatja: — Ott vagy már? — Ott vagyok. — Mit látsz? — Most megy be egy ember az előszobába. — Menj utána, parancsolom! Nézd meg jól, hogy néz ki? A leány lassú vergődéssel leírja az alakját, a ruháját. — Mit csinál? — Körülnéz, nem talál senkit, tovább megy. — Kövesd! A szegény médium követte. Az ember halad előre, az előszobában nem talál senkit, beóvakodik a titkárhoz, de annak a szobája is üres. Megy tovább a főispán hivatalába, — ott sincs senki — Mit csinál most? — kérdi Gavj'jjjrvirtr.c' — Nem tudom, fáradt vagyok. Szinte élettelen volt a szerencsétlen teremtés egy egész napig. Pihentették, ápolták, táplálták, űavriíevics már lázban égett, nem, enged* hette ki a kezéből. Másnap este folytattuk. — Ott van a hosszú rongyos ember a főispán irodájában. Látod? A lány nyögött néhányat, keresgélte, végre észrevette. —• Menj utána, mit csinál? — Tovább megy, kinyitja a következő ajtót (—Ez a lakásba vezet, magyarázta a kisszámú haligatóságnak á rendőrkapitány.) — Mit csinál? — Körülnéz .a kis szobában, nem lát senkit, megy a más-5« szobába. Leírta ennek a berendezését ugy^ mintha maga lakott volna benne. A bútorok elhelyezését, az ablakok állását sorba. A tükrön fekszenek a fülbevalók. Az ember felkapja és megy velük kifelé. Hallatlan izgalom vett rajtunk erőt, az öntudatlan leány jajgatott, panaszkodott, fáradt, »egy lépést se tud tenni«, — a legérdekesebb résznél kellett abbahagyni. Harmadnap folytatták, megint lépésről-lépésre, nagy vergődések között. Az ember ugyanazt., az utón jön visszafelé, üres az egész főispán! hivatal. (Azóta láttam már néhány hasonló mutatványt, kezdem Írinni, hogy van egy tudomány, amiben még járatlan tapogatózok vagyunk, hiszen szenzációit csak ezután tárja fel, — a hihetetlen, a mai eszem szerint, csakis az üres főispánt hivatal. Istenem, hát mit csináltak akkoriban a stréberek, ha nem süstörögtek állandóan a aktuális nap körül!? Főispáni hivatalos helyiséget láttam már üresen, de előszobát soha. Egy tanfelügyelő ismerősöm akkor is ott lakott, mikor üresedésben volt az állás.) Am a titokzatos embernek kivételes szerencséje volt, elvonult anélkül. hogy észrevették volna. Ment sietős lépésekkel az AmerSka-ne-
