Bácsmegyei Napló, 1924. február (25. évfolyam, 31-59. szám)
1924-02-15 / 45. szám
4. oldal. Erzsébetvárosi Kör ellen intézett bombamerénylet ügyében a rendőrség a nyomozást sikeresen bevégezte. Megállapítást nyert az, hogy a merénylet Máriíy József kezdeméményezésére és az ő tervei szerint hajtották végre. A merénylet részleteit q IX. kerületi nemzetvédelmi osztályon határozták el, ahol az előkészítő megbe- \ széleseket is megtartották a tettesek.: A merénylethez szükséges pokol-; gépnek külső burkolatát Kusnyik, János készítette, a robbanó anyagot ! ahhoz Márfíy József adta. az óra- \ szerkezet Marosi Károlytól szárma-? zott. A pokolgépei pedig Márffy lakásán Márffy József. Chriasti István és Marcsi Károly állították össze. A Kör Herczeg József nevű portásának a segélyével járt bent a Kör helyisé- ; gében Marosi Károly. Chriaszti István és Radó József, akik ott formális helyszíni szemlét tartottak több ízben, a szükséges féréseket eszközölték és a pokolgépet a fűtőtest és a fal közötti terület dimenziójához formáUattdk. 1922 április 2-án. vasárnap délelőtt az összes előkészületi munkálatok annyira előrehaladtak, hogy a pokolgépnek a Körbe való elszállttá- t sáról is gondoskodni tudtak. Ezen aj napon délelőtt 10 óra után Márffy’ József. Marosi Károly, Chlriaszti István, Radó József és Kosnyik János találkoztak a IX. kér. nemzetvédelmi osztályon, ahol Márffy József rendelkezésére a pokolgépet a kö- • vetkezőképp szállították be a Körbe: j Radó József és Kasnyik János sze- * relő álruhába öltözködtek, arcukat, kezüket bekormozták, a pokolgépet a Márffy által rendelkezésre bocsájtott szerelőládába tették be. amelyet Radó József vállaira akasztottak. \ ö és felváltva Kasnyik János vitték be Marosi Károly vezetése mellett a pokolgépet a Körbe, ahol azt együttesen elhelyezték a diszterem hosszfala mellett álló fűtőtest bordázata mögé. Az ügyelőszerepet eközben Márffy és Chriaszti látták el. A pokolgépnek robbanása pontosan terveik szerint másnap, azaz 1922 ápril'-s 3-án este 8 óra 27 és 30 perc között következett be. Kasnyik időközben elhalálozott. Egy orosz gépiróno ellopta a francia repülőgépgyár titkos terveit Párisból jelentik: A hadügyminiszter felhatalmazás* adott ar államügyészségnek, hogy a katonai szervektől függetlenül hajtsa végre a nyomozást a Breguet-féle repülőgépgyárban elkövetett kémkedés bűnügyében. A gyanú elsősorban egy Kurz Zsóf'a nevű orosz származása gépirónőre hárul, aki a repülőgépgyárban Thivat mérnök mellett kapott alkalmazást, de maga a mérnök is feltétlenül bűnös s kettőjük mellett még valaki, akinek a nevét a vizsgálat érdekében titkolják. Szerdán hallgatták ki a gépirónőt, Előéletéről azt mondta, hogy gyermekkorát hazájában, Oroszországban töltötte, atyja Pétervárott a cári udvarnál francia nyelvmester volt, a bolsevista uralom kitörésekor apja meghalt s ő anyjával együtt a kommunisták fogságába került, ahonnan 1921-ben sikerű.t mind a kettőjüknek nagy veszedelmek árán megszökniük. Franciaországba vetődött és sok keresés után alkalmazást talált a Bregnetféle repülőgépgyárban. Thivat mérnök mellett a ti'kárnő szerepét töltötte be s kettőjük között szerelmi viszony fejlődött ki. Sohasem jutott abba a helyzetbe, hogy titkos okmányok vagy repülőgéptervek kerülhettek volna a kezébe és egykori barátját is képtelennek tartja arra, hogy valamely idegen állam érdekében ilyen titkokat elárult volna. Állásából már régebben távozott, mert megbetegedett s azóta Thivat mérnököt nem is látta. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1924 február 15. (Szikratávirat.) Budapestről jelentik: A magyar nemzetgyűlés csütörtök délelőtti ülésén csöndes vita folyt a földbirtokreform-novella ügyében, mig az esti üiésen. az interpellációk során nagy vihart idézett elő Györki Imre szociáidemokrata képviselő interpellációja. ameljvg^ újból felelevenítette az. emlékezetes ingyen-részvények botrányát. Györki utalt arra, hogy amikor annak idején az a hír terjedt el, hogy a Pesti Kereskedelmi Bank több magasállásu tisztviselőnek és képviselőnek ingyen részvényeket adott, akkor Nagy Emi! igazságügy-miniszter kijelentette, hogy az ingyenrészvények elfogadása összeférhetetlen a miniszteri tárcával vagy a képviselői mandátummal, A Pesti Kereskedelmi Bank ellen akkor vizsgálat is indult, amely azonban nem tudott terhelő bizonyítékokat produkálni. Rakovszky Iván belügyminiszter, akit azzal vádoltak, hogy elfogadott ilyen ingyenrészvényeket, kijeientet-A szuboticai közélelmezési hivatal panama-pőrének negyedik tárgyalási napján, csütörtökön, tizennyolc tanút hallgatott ki a bíróság. A tanúkihallgatás még nem ért véget, pénteken és szombaton tartandó tárgyalási napot a még hátralevő tanukihailgatások, a szakértők meghallgatása és iratok felolvasása töltik ki úgy, hogy a perbe■zédek a jövő hétre maradnak. A csütörtöki tárgyalásról alábbi tudósítás számol be. Pavlovics István elnök reggel 9 órakor nyitja meg a folytatólagos főtárzyalást Décsei Lipót szuboticai kereskedő az -ső tanú. A száz vaggon só ügyében intéz hozzá kérdéseket az elnök. A tanú 1918 vagy 1919 év végén, — az időpontban nem biztos, — vett a városi közélelmezési hivataltól 600 métermézsa sót, 6 korona 40 vagy 6 korona 50 filléres árban. A napi ár valamivel olcsóbb volt, de ha az iletéket számítja, alig volt lényegesebb differencia. Hogy ki volt az akitől a sót vette nem tudja. Elnök: Beszélt akkor Gönczöllel? — Nem. Kirfakovics Braniszlav noviszadi bankigazgató a következő tanú. A kérdéses időben, 1919 évben a szuboticai Szerb-Bank tisztviselője volt és felvilágosítást ad arra vonatkozólag, hogy amikor a 100 vaggon sóra vonatkozó tranzakció létrejött Klein Sándor és a városi közélelmezési hivatal között, a város nem rendelkezett elegendő készpénz fölött és a bank hitelezett, a városnak. Egyébként a banknak is volt só-készlete, amelyből utalt át a városnak. Az ár 6 korona 10 és 6 korona 20 fillér lehetett. Rcbstein Mátyás dr. tanúkihallgatása következik ezután. Elmondja, hogy 1919 év szeptember 22-én vagy 23-án eladott eepy házat Gönczölnek. A szerződés megkötésénél jelen volt Gönczöl Péter, továbbá Gönczöl anyósa és sógora. A vételár 290.000 korona volt. Foglalóul 10.000 koronát adott Gönczöl. Fizetési feltételek voltak, hogy a vételár többi részét 1919 év szeptember végéig megfizetik. ahogy tudják. Elnök: Milyen részletekben kapta meg tanú ur a pénzt? — Október 9-én kaptam 42.000 koronát, december 6-án 140.000 koronát. — K* adta a pénzt? — Pendesert Gönczöl és a sózora, Crnknvics An*?'. 1f>,0 év januárjában ja* összeg teljesen ki volt fizetve. — Mit gondol, honnan szerezték a ’pénzt? te akkor a parlamentben, hogy bűnös lenne, ha kapott volna ilyen részvényeket, azonban azokat nem ö kapta, hanem fivére, aki tudta és beleegyezése nélkül fogadta el a részvényeket. Györki bemutatott a nemzetgyűlésnek egy levelet, amelyből kitűnik, hogya Pesti Kereskedelmi Bank Rjtkovszky belügyminiszternek száz darab Dorogi-részvényt adott »előzékenységéért való ellenszolgáltatásképpen.« Hangsúlyozta az interpelláló képviselő, hogy az olyan miniszterek, akik ilyen ingyen részvényeket elfogadtatz, nem méltók a miniszteri székre. Az interpelláció alatt nagy vihar keletkezett. A kormánypárt részéről tevés közbekiáltásokkal zavarták meg Györki beszédét és tiltakoztak az ellenzék vádjai ellen, viszont az ellenzéki padsorokból is súlyos vádakat tartalmazó kijelentések röpködtek az izgatott egységes párt felé. — Nem tudom. A Gönczöl anyósáról tudtam, hogy jól szituált. Piskulics Zvoninur dr. védő itt átnyújtja a bíróságnak a hivatalos telekkönyvi kivonatot, amely szerint a szóbanforgó ház csak negyedrészben van Gönczöl nevére írva. Todorovics Koszta kereskedelmi ügynököt a só-ügyben hallgatják ki tanúként. Hosszasan elmondja, hogy kínált a közélelmezési hivatalnak sót megvételre, de az nem vette meg. A kihallgatás során kérdést intéz az elnök tanúhoz arra vonatkozólag, hogy a tárgyalások során, amelyek tanú és Gönczöl között folytak, adott-e pénzt Gönczölnek? Tanú: Arra emlékszem, hogy néhány ezer koronát, — az összegre nem emlékszem, — Gönczöl asztalára tettem, az irómappa alá. Hogy vájjon Gönczöl ezt észrevette-e, azt nem tudom. Az elnök a vizsgálati iratokból megállapítja, hogy a tanú a vizsgálat során azt mondotta, hogy 15.000 koronát adott Gönczöl kezébe. — Nem emlékszem rá, hogy ezt mondottam volna. Incidens az elnök és egy védő között A tanú megmarad amellett, hogy most nem emlékszik pontosan az öszszegre és nem tudja, vájjon észrevette-e Gönczöl, hogy a pénzösszeget az asztalra tette a mappa alá. Itt Moszkovita Jerkó államügyész azt a megjegyzést tette, hogy Todorovics akkor, amikor az eset történt fiatalabb volt és jobban emlékezett, most már öregebb és kevésbbé jól emlékezik. Piskulics Zvonimir dr. — Gönczöl védője — aki éppen kérdést akart intézni a tanúhoz, indulatosan ezeket mondta: — Az ügyész ur kommentárokkal kíséri a tanú vallomását, ami nem engedhető meg. Ebből az észrevételből aztán heves incidens fejlődött ki. Az elnök többször inti a védőt, hogy tartózkodjék a megjegyzésektől, mérsékelje magát és tegyen fel kérdést a tanúhoz. A védő azonban egyre indulatosabb hangon beszél az ügyész kommentárja ellen és nem tesz fel kérdést. Pavlovics elnök erre felfüggeszti a tárgyalást és a bírósággal határozathozatalra vonul vissza. A teremben, — amely zsúfolva van hallgatósággal — izgatottan tárgyalják az esetet. Rövid tanácskozás után bevonul a bíróság a terembe és az elnök kihirdeti a bíróság döntését, amely szerint Piskulics Zvonimir dr. ügyvédet száz dinár rendbírsággal sújtja és amennyiben az eset ismétlődik, az elnök Gönczöl részére uj védőt fog rendelni. Az incidens után folytatták a tamu; kihallgatást. A tanúkihallgatás folytatása Poiiacsek József tanú a kérdéses időpontban — 1919 évben, — Todorovics üzlettársa volt. Sóügyieteket közvetítettek. Ernők: Volt ön üönczöínél? — Igen Todorovicscsal együtt. — Mit mondott Gönczöl, amikor a só-szállitási ajánlatot tették? Gönczöl drágának taiá.ta az árut és nem vette meg a sót. — Kért Gönczöl jutalmat, vagy Ígértek neki? — Nem, erről nincs tudomásom. Elnök: Ott volt akkor, amidőn Todorovics Gönczöl íróasztalán a mappa a!á tett néhány ezer koronát. — Nem voltam ott. — Beszélt erről Todorovics? — Igen utólag mondta és nekem levont 7500 koronát, mint reám eső részt — Maga belenyugodott ebbe? — Nem nyugodtam bele és az egészben kételkedtem. — Miért? — Mert előzőleg nem volt erről szó és egyszerre jött ezzel elő Todorovics. Ezért gyanús volt előttem az egész. Tanú megjegyzi, hegy az eset óta haragban volt üzlettársával és most sincs vele jóviszenyban. Ezután tanúként hallgatta ki még a bíróság Milošev Jovánt, Miatov Milorad dr. ügyvédet, — aki a kérdéses időben rendőrfőkapitány volt, — Törnek Józsefnél, Rajcsics Jovánt, Brummer Gyula cukorgyárost. Laudancsek Rózát, Spitzer Mórt, Nagy-Csongrádi Jánosnét, Vukovics Jelenát, Kovács Irénkét, Dimitrifevics Bogdán volt városi pénzügyi tanácsnokot, — akik a só, liszt és cukorügyekre nézve adtak felvilágosításokat. Az elnök déli egy órakor felfüggesztette a tárgyalást és folytatását péntek reggel 9 órára tűzte ki. Van-e lancenzura Magyarországon ? A Népszava terjesztőinek pore Budapestről jelentik: A „Népszava“ 1922 február 7-iki számában „Tatabányán a rendőrség cenzúrázza a lapokat“ címen megírta, hogy hiába szüntették meg illetékes helyen a cenzúrát, a vidéki hatalmasságok még mindig cenzúrázzák, elkobozzák a lapokat. A cikk miatt a tatabányai rendőrség vezetőjének feljelentése folytán hivatalból üldözendő rágalmazás vétsége cimén megindult az elárás Fazekas János, a Népszava tatabányai lapkezelője és Mánus Illés, a Népszava kisdóhivatali vezetője ellen. Az ügy tárgyalását a budapesti büntetőtörvényszéken csütörtökre tűzte ki Seszták Lajos tanácsa A tárgyaláson Fazekas kijelentette, hogy nem volt képes idejében kikézbesiteni a Népszavát, mert állandóan egy-másfél órába telt, amíg a rendőrségen végeztek a lapok átnézésével. Elmondotta, hogy a * ahányai rendőrséghez minden nap mcsak ä Népszavát kell bevinni, .mm az összes odaérkező polgári lapokat is. A rendőrségen felbontják a apcsomagokat, a rendőrkapitány vagy a cenzor egyenként átnézi a lapokat, nincs-e belecsempészve valami lázitó röpirat. A vádlottak kihallgatása után több tatabányai bányamunkást hallgattak ki, akik mind igazolták _ vádlottak előadását. A biróság ezután meghozta Ítéletét, amelyben Fazekas János lapkézelőt fölmenti az ellene emelt vád alól, Mónus Illést azonban bűnösnek mondta ki és ezért 100.000 korona fő- és 20.000 korona mellékbüntetésre Ítélte. Az Ítélet ellen úgy az ügyész, mint a védő fellebbezést jelentettek be. ismét a részvéiaypanamát tárgyalták a magyar nemzetgyűlésen áyörki Imre súlyos vádjai Rakovszky belügyminiszter ellen Szá& vagon só titka A közélelmezési hivatal bünpure — A főtárgyaidé negyedik napja —
