Bácsmegyei Napló, 1924. február (25. évfolyam, 31-59. szám)
1924-02-14 / 44. szám
4. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ Gömbös-csoport karjaiba omoljanak. A 'helyzet hamarosan tisztulni fog s a parlamenti erőviszonyokban is bizonyos eltolódás következik be ezzel egyidejűleg:. Bizonyosra veszik ugyanis, hogy több pártonkivüli képviselő Ugrón Gábor vezetésével a miniszterelnök mellé fog állni abban a pillanatban, mihelyt a kormány megszabadul a Wolff-féle ballaszttól. ifidre a budapesti Vígszínház és a M gyár Színház között Molnár Ferenc ért Molnár Ferenc hosszú éveken keresztül a Vígszínháznak adta a darabjait. Itt került színre első darabja, »A doktor ur« és innen indultak el diadalmas útjukra a világsikerek is, az Ördög, a Liliom és a Hattyú. A Hattyú szinrehozatala után Molnár összeveszett a Vigszinházzal. Faludiékkai, Jób főrendezővel, a mostani igazgatóval és ez a perpatvar azt vonta maga után. hogy a legközelebbi darabját, a »Szinház«-at az Unió kötelékébe tartozó Magyar Színháznak adta át A Színház bemutatója után Molnár belátta, hogy az ő müveit a Vígszínház színpada illeti meg és újra tárgyalások indultak meg abban az irányban, hogy »Az égi és földi szerelem« a Vígszínházban kerüljön színre. Megállapodás nem jött létre, sőt Molnár és Jób igazgató között odáig feszült a helyzet, hogy formálisan beszüntették egymásnak a köszönést. Az égi és földi szerelem a Magyar Színházban mérsékelt sikert aratott. De Molnár a következő évben csak a Magyar Színháznak adta a még most is műsoron levő »A vörös malmot,« amely váltakozó házak mellett eddig 122 előadást ért meg. Ez komoly sikert jelentett a Magyar Színháznak akkor. amidőn a Vígszínházát két jóvátehetetlen bukás érte Szomory »Szabóky Zsigmond Rafael« és Bourdet ismert francia iiró »A leláncolt ember« cimü darabjával. A Vígszínház válságos müsorzavarokba jutott és ekkor felmerült az egyetlen kivezető uf: kibékülni Molnár Ferenccel. A terv egyszerű. Molnár Ferenc kötelezze magát hogy a jövő szezon elejére darabot szállít s akkor a színház ebben a szezonban feleleveníti a Liliomot és a Hattyút. Roboz igazgató és Ben Blumenthal a Vígszínház amerikai tulajdonosa ebben az irányban puhatolózni kezdtek Molnárnál és békejobbot, sőt békejóbot nyújtottak. A mai helyzetben nyilvánvaló, hogy Molnárnak első feltétele, hogy uj darabját Darvas Lilli játsza, aki a vörös malmot is sikerre vitte. Darvas pedig a Magyar Színház tagja, ami azt jelenti, hogy a Magyar Színház az esetben, ha Molnár visszamegy a Vígszínházhoz, nemcsak Molnárt veszti el. hanem Darvast is. Beöthy László jól tudja ezt és meg is mozgatott minden követ, hogy Molnár kösse le a Magyar Színháznak uj darabját. A harc folyik. Molnár pedig diplomatikusan hallgat és azt állítja, hogy még a témáját se tudja annak a darabnak, amelyért olyan hatalmas versengés indult meg. E y kritikus albumából írta: Baedeker EGY SZOBOR Heine- nek. a világ egyik legkedveltebb lírikusának még mindig nincsen szobra hazájában. A költő irodalomtörténeti életének a szempontjából ez nem bai. mert ő úgy is halhatatlan és kevésbbé • szorult rá. hogy az emléket márványban vagy bronzban örökítsék meg minit azok a nála rendesebb életmódú emberek, de kevésbbé istenáldotta poéták, akiknek már emelt hasonló monumentumot a hálás utókor. Az igazi halhatatlanság nem szorul a szobrász vésőiére, míg a kisebb talentumot talán éppen csak egy az emlékének szentelt szobormű tesz a saját korán túl is emlegetetté---Mégis bánt a dolog, nemcsak azért, mert szeretem ezt a bizonyos körökben verpönt pcétát. de azért is, mert a németeket is szeretem, akik oly sok jóval ajándékozták meg az emberiséget (többek közt Goéthe-vel. Beethovennel és Heinével is), s restellem, hogy egyik büszkeségükkel — éppen e Heine nevezetűvel — szemben a szempontjaik annyira kicsinyesek. Sose tudtam megérteni mént lehet annyira haragudni a gráciák ez elkényeztetett gyermekére, mint lehet tőle. a sokat szenvedettől, irigyelni, hogy szobrot állítson neki a költészetét kedvelők kegyelete. Nem értem. mert hamis morálnak, angolos cantnak és a Kant népéhez sehogvse illő korlátoltságnak tartom azt az ellenszenvet. amely nagyobb szigorral ítéli el e költő jellemét mint amennyi elismeréssel honorálja annak halhatatlan Írásait. Mivelhogy annak a költőnek dukál szobor és minden más emlékmegörókités. aki a legszebben dalolt, hát ez a meg tiszt el és Heinénak jár ki és nem annak az lksznek vagy Ipszilonnak. aki talán regelrecht jellem volt. de — fájdalom! r- távolról se tudott olyan re-Á közélelmezési hivatal panama-pőre Matlevics volt f őispán és líarakasevics főkapitány tanúvallomása Á iőtárgyalás harmadik napja Szerdán délelőtt folytatta a szuboticai törvényszéken Pavlovics István törvényszéki elnök büntető tanácsa a városi közélelmezési hivatalban elkövetett visszaélések tárgyalását A szerdai iötárgyalási napon kezdték meg a tanuk kihallgatását. Alig hangzik el a tárgyalás megnyitását jelentő elnöki enunciáció, amidőn feláll Pisku'.ics Zvonimir dr., Gönczöl védője és több uj tanú megiáézéset kéri a bíróságtól. Utána egymásután állnak fel a védők és szintén uj tanuk megidézésére tesznek előterjesztést. Magarasevics Sándor dr. védő nem csak újabb tanuk megidézését kívánja, de egy bűnjelként lefoglalt hordó pemutatását kéri. A vádirat szerűn ugyanis védence Rajkovics Cseda azzal van vádolva, hogy egy hordóban 164 liter bort kapott megvesztegetésképen. Ez a hordó a valóságban 64 liter és azt se vesztegetésképen adták neki. Moszkovita Jerkó dr. ügyész szintén több tanú megidézésére nézve tesz előterjesztést. A biróság rövid tanácskozás után, helyt ad valamennyi előterjesztésnek. Ezután megkezdődött a tanuk kihallgatása. Megkezdődik a tanukihallgatas Első tanúként Gubica György szombori kereskedőt hallgatták ki arra a 100 vaggon sóra vonatkozólag, amit a vádirat szerint Gönczö! drágábban vett meg, mint ahogy megvehette volna. A tanú előadja, hogy tagja volt Szegeden egy sószáliitó konzorciumnak. Átjött Szuboticára és itt mondották társai, hogy eladtak a városnak 100 vaggon sót. El is adott az akkor elérhető áron, senkinek jutalékot nem iizeteít. Carevics Vlahó biró kérdésére kijelenti tanú, hogy Szombor város magasabb áron vásárolt tőlük sót. A biróság megesketi a tanút. Utána Spitzer Sándor szakértőt, tanúként hallgatták ki. Elmondja, hogy a forradalom utáni időkben tömegesen kínáltak cukrot vaggenszámra is, bár hivatalosan csak cédulára lehetett cukrot kapni. Létmányi Miklós városi főpénztárnok, tanú kihallgatása következik ezután. Egy hétezer koronás tételre vonatkozólag hallgatták ki. A vádirat szerint Gönczöl ezt az összeget a közélelmezési hivatal kézi pénztárából elsikkasztotta, Gönczöl viszont azt állítja, hogy ő a 7000 koronát a kézipénztárból befizette a városi házipénztárba, ahol azonban nincsen semmi nyoma a befizetésnek. Létmányi főpénztáros kijelenti, hogy ha ezt az összeget tényleg befizették volna, annak feltétlenül nyoma lenne. Elnök: Ismerte tanú ur a közélelmezési hivatal pénztárkezelési módszerét? — Nem. az privát kezelés volt. Mi abba nem avatkoztunk. — Van-e arról tudomása, hogy Göncnek verseket írni mint a Dalok Könyve szobor hiányában is halhatatlan szerzője. Ha arról volna szó. hogy a legrómaiabb jellemű németnek csináljanak emlékművet, akkor Heine, a legnagyobb tisztelői is elismerik, aligha jöhetne szóba. de ha bizonyos jelentőségű költőt megillet a halhatatlanságnak ez a kőben vagy más keménységben való kifejezése. akkor Heinénak. aki ezt a jelességnivót elérte, sőt túlnőtte, az ő népszerű költészetének a monument ál szálasa szinte kötelességszerüen kijár. Hiszen, ha jogosult az a boikottszerü szükkeblüség. amely a német nemzeti géniusz elleni merényletnek tart minden a költő emlékének ércbeöntésére irányuló mozgalmat, akkor joggal törölhetné az irodalomtörténet is a lapjairól a Heine máskülönben jólhangzó, népszerű nevét. Ha a nők és az ifjúság, a költők és a müveitek, az előítéletmentesek és elfogulatlanok, a franciák és a magyarok kedvenc lírikusának nem lehet szobrot állítani a köztereken, sőt egy park kevéssé nyilvános zugában se (mert így kívánja ezt a spiszbürgermorál). akkor az irodalomhistóriából is ki kell küszöbölni a legszebb szerelmes versek íróját. Ha a szellemi fascisták s az erkölcsi kurzisták preszsziója alatt álló közhatalom nem tűri e szobrot sehol német földön (mert nem akarja, hogy a nemzet ifjúsága a dicsőség glóriájába lássa a »jellem,télén« poétát, aki Goethe mellett ugyan a legszebb verseket irta, de »magaviseletből a hazafias irodalomtörténet érettségi vizsgáján nem kaphatott egyest), akkor ahhoz is jussot formálhat, hogy a róla szóló irodalomhistóriai fejezetet tanítani se engedje az iskolákban és terjeszteni se engedje a könyveit a könyvpiacon, mert nem lehetetlen, hogy a »gestrenger Herr Professor« nem a jelleme megbízhatatlanságát fogja hangsúlyozni a tanítványai előtt, hanem köl- A.i.-h'r"z c’báioló szépségét, az vönv várus* pedig jobban fogja a vevőknek őt — a bojkottálltat — ajánlani mint azokat a gutgesinnt-ekét. akiket a »hivatalos körök« többre becsülnek a Loreley dalnokánál. Bizony, ha e ió urak következetesek akarnak lenni, akkor ettől a brutális cenzúrától se szabad visszariadniok, mert mit ér az antiheinizmusuk, ha szabadon lehet terjeszteni az Írásait, amelyeket lelkesedéssel olvas az az ifjú, akinek az apja talán legjobban idegenkedik e költő szabados szellemétől, s az az asszony, akinek az ura filinpikát dörg valamelyik községtanácsban egy oly indítvány ellen, amely szobrot követel a nagy költőnek? Mit ér? Az államhatalom és a városhatóság sehogyse következetes. Ha félti a nemzetet. s főként az ifjúságot, attól a botránytól. hogy egy szerintük »jellemtelen« és »hazaifiatlan« költő emlékszobrát kelljen látnia, ugv még inkább féltheti attól, hogy »immorális« és »veszedelmes « tanait szívja be a nemzet és annak ifjúsága az olyannyira népszerű Henne-kötetekből. De hát a fenntisztelt államhatalom és nem kevésbbé .komikus városigazgatás nemcsak következetlen. de rövidlátó is. A Heine népszerűségének és az olvasottságnak vajmi keveset ártott, hogy nem fehérük sehol a márványszobra. Még az uiabb és legújabb költők versenye se árt neki. mert ez a nem elég vallásos és nem eléggé i ellenie s poéta igy is halhatatlan, s bár a halála óta évtized mult el. a születése óta pedig ötnegyed évszázad, a versei mégis úgy hatnak, mint ha tegnap, irta volna őket — egy egészen kifogástalan jellemű költő. Pedig azokat csak a Múzsáknak egy félelemtől és gáncstól egyaránt mentes lovagja s a Gráciáknak egy kissé neveletlen, de nagyon elmés és kedvesen érzelmes kedveltje dalolta. Nem tudjuk, mit hoz a lövendő. Az irodalmi morál koronkint változik, s az se lehetetlen, hogy — amint Homérosz születési helyének az értékes jogáért versenyre keltek a régi görög városok — valaha versenyezni fognak a német városok, hogy melyik állítson szobrot 1924 február '4. ez öl személyesen kezelte a kézipénztárt. Erről nincs tudomásom. Azt tudom, hogy a közélelmezési hivatalt ö adminisztrálta, de hogy közvetlen pénzt is kezelt volna, azt nem tudom. A következő tanú Szuvajcsics Aleksander, városi számvevő részletesen ismerteti a közélelnie*ési hivatal ügykezelését. Százezer koronás vesztegetési kísérlet Csóvics Gavra városi számvizsgáló tanút hallgatták ki ezután. Előadja, hogy a közélelmezési hivatalban ő vette át a pénzt. A hivatalban szervezett ellenőrzési szolgálat nem volt. Egy napon, reggel Gönczöl a hivatalban elmondotta neki, hogy előző nap este tíz óra tájban egy idegen ur jött bérkocsin a lakására. Bemutatkozott mint Klein Sándor, kereskedő és le akart neki olvasni százezer koronát. Gönczöl az ismeretlent a pénzzel együtt kidobta a lakásáról. Másnap reggel tanú a gőzfürdőben találkozott Klein Sándorral, — akit előzőleg ismert már — és Klem mondotta neki, — tanúnak; — Nézze, milyen buta ember az a Gönczöl, akartam neki adni 100.000 koronát és ő kidobott engem a pénzzel együtt Karak,ásevics főkapitány tanúkihallgatása Karakásevics Gábor rendőrfőkapitány tanúkihallgatása következett ezután. Az elnök kérdésére elmondja, hogy a belügyminiszter rendelete alapján tagja volt a Vlaškalin főinspektor vizsgálóbizottságának. — Hogyan szólt a megbízás? — Úgy, hogy vizsgáljam ki a szuboticai közélelmezési hivatalnál elkövetett visszaéléseket. A vizsgálat lefolytatásánál nem alkalmaztak semmiféle kényszerítő eszközöket. A felvett jegyzőkönyvekbe csakis az került bele, amit a kihallgatott gyanúsítottak mondottak. Nekik nem is állott semmi anyag rendelkezésükre, nem is ismerték előzőleg a vádat és igy nem is volt lehetséges, hogy ők szuggeráltak volna vallomásokat olyan bonyolult kérdésekben, amiket előzőleg nem ismertek. Nem is tudták, hogy milyen panamákról van szó. Itt a vallomásokból szereztek róla tudomást. előbb a németség egyik kedves vigasztalójának. Meglehet. De az is lehet, hogy a régiben marad minden, s hogy a máskülönben olyan lírai természetű németek városainak a nyilvános tereit ezentúl is elékteleniti az a pár méternyi hely. amelyen a Heine szobrának kellene állni. Ám. akkor is, ki veszt vele? Bizonyára nem Heine. A vesztesek azok lesznek és azok maradnak, akik nem veszik föl a leltárukba azt a nagy kincset, amelyet a költő neve és poézisa jelent nékik. ■ A költő igy is halhatatlan, mert nincs nap. hogy a mortmartre-i temetőbe valaki ne tenne a sírjára egy-két szál virágot. Talán még a háború borzalmas éveiben is akadtak Párisban, akik kegyelettel és szeretettel gondoltak a szerelem édesszavu poétájára. A költő halhatatlan, mert ahol értenek németül, mindenütt olvassák. A költő halhatatlan, mert a világon mindenütt helytelenítik, hogy a hazájában még nem állítottak neki szobrot. A költő halhatatlan, mert minden más poéta szerencsének tartja, ha hozzá hasonlít ják, s még annak is örvend, ha az utánzójának mondják. A költő halhatatlan, mert egy nála is nagyobbat. Petőfit, sokáig magyar Heb. ne-nak hívtak. Halhatatlan, mert a verseit minden müveit nyelvre lefordítják, s a Dalok Könyve már két teljes magyar kiadásban forog közkézen. (Az Endrődi Sándor komgeniátis és a Barát Ármin, tartalom és formahü átültetésében.) Halhatatlan, mert ahol fiatal lányok és szerelmes ifjak találkoznak, mindenütt felcsendül a Junge Leiden vagy valamely más dalciklus érzelmes lírája. Halhatatlan, mert minduntalan feJnicrül a feleletet követelő kérdés: miért nincsen szobra? S mert ugyanakkor, ha egyik-másik költő ur emlékműve mellett elhalad az idegen, kénytelen megkérdezni, vaiion ki légyen ez az ur?.
