Bácsmegyei Napló, 1924. február (25. évfolyam, 31-59. szám)

1924-02-13 / 43. szám

4. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1924 február 13. Agyonlőtte magát egy szuboticai katonatiszt Borzalmas öngyilkosság az ezredirodában Kedden hajnalban tragikus ön­gyilkosság történt Szuboticán. a 34. gyalogezred laktanyájában. Pasoje­­vics Mii útin, a 34. gyalogezred had­nagya fejibelőtte magát és sérülésébe nyomban belehalt. Pasojevics Milutin, aki tábori lel­kész fia. már hónapok óta Szuboti­cán teljesített szolgálatot, ahol pa­rancsnokai mindig a legnagyobb el­ismeréssel méltányolták a köteles­ségtudó fiatal hadnagy működését. Hétfőn éjjel nyugodtan vált el tiszt­társaitól és egyenesen az ezrediro­­dába ment, ahol még hivatalos ügyeket intézett el a hajnali órákig. Reggel öt órakor a falról leakasz­tott egy megtöltött Mannlicher-íegy­­vert. leült egy székre és a fegyver csövét homlokának irányítva, lábá­val lerántotta a fegyverravaszt. A golyó áttörte a homlokcsontot és teljesen szétroncsolta az agyvelőt. A lövés zajára a közelben tartóz­kodó őrség nyomban berohant az irodába. Amikor látták, hogy mi tör­tént. nyomban értesítették dr. Plav­­csics és dr. Perasz.cs katonai orvo­sokat, akik nyomban a helyszínre siettek, de már csak a halált állapít­hatták meg. Az öngyilkosság oka ismeretlen. Az egyik aszta'..’ négy búcsúleve­let találtak, ameiyek közül egy a katonai parancsnokságnak, egy Pa­­sojevics szüleinek és kettő, egy hölgy nevére volt cimezve. Azt hi­szik. hogy szerelmi bánat kergette a halálba. Országok versenye az orosz piacért r Áprilisban diplomáciai konferencia lesx Bécebeí? Bécsből jelentik: Áprilisban jelen­tős külpolitikai eseménynek lesz színhelye az osztrák főváros. A kisantant kormányainak megbízott­jai az osztrák állam delegátusának bevonásával értekezletre gyüinek össze és megállapítják, milyen mó­dozatok mellett ismerjek e! az orosz kormányt és miképp iépjenek diplo­máciai érintkezésbe Oroszország­gal. Főleg Románia tartja sürgős­nek az orosz kormány elismerését. Seipei osztrák szövetségi kancellár bukaresti útja is ezzel a kérdéssel függött össze. Mint ismeretes, Mussolini olasz miniszterelnök volt az első, akí el akarta ismerni az orosz kormányt. Ezen a réven már kedvező keres­kedelmi kapcsolatok is létesültek a két ország között. Váratlanul érte Mussolinit Macdonald angol minisz­terelnök diplomáciai lépése, aki mindjárt kormányrajutásakor az orosz kormány elismerését jelölte meg legsürgősebb feladatának. Tud­­velévő, hogy azóta Anglia már gl is ismerte az orosz kormányt és ilyen módon biztosította mindazokat a ke­reskedelmi előnyöket, amelyek ki­zárólag Olaszországnak jutottak volna, ha Mussolini terve sikerül, Olaszország éppen néhány nappal ezelőtt lépett diplomáciai érintke­zésbe Oroszországgal és megmen­tette azt. amit Anglia közbelépése után még megmenthetett. Francia­­ország is nyomban diplomáciai érint­kezésbe lép az orosz kormánnyal, mihelyt a kisantant moghozta hatá­rozatát a bécsi kongresszuson. Dip­lomáciai körükben az a vélemény, hogv az osztrák főváros az április­ban tervezett kongresszus révén út­ra olyan történelmi jelentőséghez jut, amilyen ’elentősége évszázado­kon át volt Becsnek Közép-Európá­­ban. A »Matin« azt írja, hogy Szovjet­­oroszország elismerése gyors lép­­jylrhfin fraljM előge. Norvégia szintén hajlandó elismerni a szovjetet, ha a Spitzbergákra való norvég igénye­ket elismeri. Japán az elismerést azokhoz a feltételekhez köti, hogy a szovjet kárpótlást adjon a Nikola­­jevszkben legyilkolt japánokért és a Csendes-óceáni parti halászat tekin­tetében elismerje Japán jogos köve­teléseit. Athénből jelentik: Kalfov bolgár külügyminiszternek a szobránj eben tartott külpolitikai expozéja kinos feltűnést keltett Görögországban. Kafandarisz görög mintáz terelnék nyilatkozatában kijelentette, ho°v a bolgár kormánynak az a vádja, hogy a Görögországban levő bolgárok nagy nyomorbon é nek, nem felel meg a valóságnak. Macedóniá­ban és Tráciában a kicserélésre vá­ró bolgároknak te1’-" normális a helyzetük. A háború alatt egyes fal­vak lakosságát az ország más ré­szeibe kellett áttelepíteni, azonban ■’zek nngv-re-zt már visszatértek régi otthonukba. A görög kormány ■esélyakc ót indított meg a nyomor­gók érdekében. Ha Bulgária jó vi­szonyban akar élni Görögországgal, akkor nem szabad a görög kormány jóakaratát kétségbevonnia. Sajnálja Kafandarisz. hogy a bolgár külügy­miniszter nyilatkozata akadályozza a ióviszony helyreállítását Görög­országgal és elősegítik azoknak az Hersch Teiteíbanm ma a legnépsze­rűbb ember Szemán. A máramarosi cso­­rarabbi. Ő a beszédtéma, sikerei van­nak, mindenkit érdekel a messziről jött vendég. Meg lehet érteni, hogy ilyen nagy furórét keltett megjelenése a csöndes tiszaparti városkában, aránylag ritkán jön erre a vidékre csodarabbá Pedig most látni csak, hogy mennyire nélkülözhetetlen, olyan szükség volt mar rá, mint egy falat kenyérre, messze földről jönnek a hiíhü zsidók a látogatá­sára. A csodarabbi Krajnyik Náthán ke­reskedőnek Övoda-ucca 6. számú házá­ban szállt meg; ennek a nádfödeies háznak még az udvarát is ellepik az ér­deklődők, akiknek nagy része megelég­szik azzal, hogy messziről láthatja, ami­kor jön, vagy elmegy. Akik beszélni és akarnak vele. azok az előszobában szo­ronganak. Az előszobát a házbeliek tel­jesen kiürítették, hogy a látogatók j ób­ban elférjenek, csak a könyvszekrény maradt ott, tele hatalmas bőrkötésű szent könyvekkel, meg az egyik sarok­ban egy asztal, rajta vizeskancsó és szilvóriumos poharak. A plafont zöld le­­elekböl font girlandokkal díszítették föl a csodarabbi tiszteletére. Az asztal körül öt-hat hitsorsos ült, mind kaftán­ban és kalapban, bátran csodarabbinak lehetett nézni akármelyikükeit. Én egyik vörösszakállast annak is néztem. Pedig ezek csak a hívők. Cédulákat tartottak a kezükben és félhangosan mormogtak, igv várakoznak, amíg a rabbi fogadja őket. A belső szobába vezető ajtó előtt harminc-negyvenen ácsorogtak; szeret­tem volna soronkjvü! bejutni, de egy kedves, fiatal bócher fölvilágosított, hogy ez lehetetlen: — Most nem fogad senkit, — mon­dotta — tessék talán délután fél kettő felé felkeresni. — Miért nem fogad, — érdeklődtem — talán van bent nála valaki? A bócher meglepő választ adott: — Nincs senki, hanem gondolkozik. — Taenesy órától pont fél kettőig gondolkozik? — csodálkoztam. — I ehet, hogy tovább is. — Min? — Talált a talmudban egy fogas kér­dést és most azt fejti meg. Szkeptikusan fogadtam ezt a felvilá­gosítást. nem látszott túlságosan való­színűnek, hogy a cscdarabbi azért jött volna Szektára, hogy itt tizenegy és fél Újabb bécsi távirat szerint Grün­berger külügyminiszter a pénzügyi bizottság mai ülésén a külügyi kér­dések tárgyalásával kapcsolatban kijelentette, hogy utasította a mosz­kvai osztrák ügyvivőt, hogy illeté­kes helyen közölje a szovjetkor­mánynak osztrák részről való elis­merését. elemeknek a munkáját, akik a békét meg akarják zavarni. Görögország a neitóllyi békeszerződés alapján mindenkor hajlandó Bulgáriának utat biztosítani az Egei tengerhez. Szófiai jelentés szerint a külügyi vita lezárása előtt Cankov minisz­terelnök is beszédet tartott a szob­­ranjeben, amelyben Bulgária békés szándékait hangsúlyozta Jugoszlá­viával szemben. Bandakészülődések a bolgár határon Athéni lapok részletes : ' v’Wninek a bolgár bandáknak a jugoszláv és bolgár határ mentén ta­pasztalható készülődéseiről. A gö­rög kormány részletes ér+--,--'’ket kapott arról, hogy a bolgárok a ta­vaszra uj támadást készítenek elő Macedónia ellen. Emiatt a görög kormány érintkezésbe lépett a beo­­gradi kormánnyal egységes védel­mi rendszabályok foganatosítása végett. kettő között fogas kérdéseket fejtsen meg. Informátorom azonban megsértő­dön, amikor közöltem vele gyanúmat, hogy a csodarabbi valószínűleg még nem is kelt fel — Szó sincs róla, nem is szokott le­feküdni aludni, — jelentette ld — a sá­padt hittantanuió — ülve szundit olykor­­olykor pár percet__ Ezt az összes jelenlevők megerősítet­ték. Különben észrevettem, hogy elját­szottam előttük a tekintélyemet, előbbi feltevésemmel, gyanús szemekkel mér­tek végig, látszott, hogy neológnak tar­tanak. Mielőtt még lelepleztek volna, kivonultam az udvarra és egy ott ácsor­gó fiatalembert kifaggattam, hogy tu­lajdonképpen miből áll a csodarabbi mű­ködése? — Hochmecol, — mondta nyugodtan. — Écákat ad a hívőknek? — kérdez­tem tájékozottságot színlelve. — Megbeszélik a vitás talmudl kér­déseket. Elmondta, hogy előző napon déltői éjjeli három óráig várta, hogy beeresszék a csodarabbihoz, de nem jutott be, mert Hersch Teitelbaum a Fischeréknál va­csorázott — A Fischer Lipmen — újságolta — megtapostatta magát vele. Az említett nagykereskedő aki egyéb­ként rendkívül vallásos és jótékony em­ber, (sokat adott a csodarabénak is —) bűnösnek érezte magát és ezért kérte Teitelbaumoh hogy tapossa meg. Meg. massziroztatta magát a csodarabbival lelkileg. Vezeklésből. Ezt már a kávé­házban tudtam meg a neolog hitközség egyik vezetőemberétől, mert a csoda­rabbi környezetétől nem mertem már tovább kérdezősködni, féltem, hogy ha sokat okvetetlenkedem, akkor délután majd be sem eresztenek. A zsidó ügy­véd. akit kifaggattam, elmondta, hogy a neológok nem vették valami komolyan a csodarabbit, eleinte viccelődtek is rajta, de— de aztán respektálni kezd­ték. Hogy miért változott meg a han­gulat Teitelbaummal szemben, arra nein tudott elfogadható magyarázatot. — Félnek tőle, — mondta — meg tisz­telik is a tudásáért Én például nem sze­retem a bigott embereket, de azért fé­lek tőle, nem merem fölkeresni, attól tartok, hogy hatással lenne rám. Inkább elkerülöm. I beszédet tartott a zsinagógában, előtte; pedig imádkozott és a tórát Is ő olvas­ta. Ez a teljesítmény is nagyon impo­nált az ügyvéd szerint a szén tataiknak. Hogy öt-hat órán keresztül egyfolytá­ban fungált a csodarabbi. Sok neológ kereste föl ettől kezdve. Egy nagyke-, reskedő felesége arra kérte a rabbit, vegye rá az urát, hogy tartson szom­baton zárva. A csodarabbi becitálta a kereskedőt és amikor semmi sem hasz­nált, formálisan megfenyegette: — Ha te szombaton nem fogsz be­zárni, akkor be fogsz majd zárni hét­főn— Az egyszerű zsidó kereskedő meg­ijedt a csodarabbi célzásától, hogy tönkremegy, inkább megígért mindent Az ügyvédről, aki ezeket elmesélte, kiderült végül, hogy elfogult Teitel­baummal szemben, azért haragszik rá, mert sok port megszüntetett, kibékítette a haragosokat és rávette őket arra, hogy egyezzenek ki. — Kérem, — mondta az ügyvéd mér­gesen — ezzel az államot is jelentéke­nyen megkárosította. Határozottan helytelenítette, hogy egy ilyen embert megtűrnek az országban. Ebéd után visszamentem a csodarab-, b.ihoz. Még mindig ugyanazok várakoz­tak az előszobában, mint délelőtt, az aj­tónak nekitámaszkodott egy csizmás, bekecses pap, kis gyerekkel a vállán, három vagy négy órája strázsált igy, csakhogy más el ne foglalja a helyét. A gazdatiszt külsejű férfi nem viselt p áj észt, általában az ácsorgók közül többnek hiányzott ez a fejdisze. Viszont volt ott egy kaftános bácsi, akinek vál­lon alul ért a füle mellett viselt haj. fürtje. Mellette egy lovászruhás fiú állt, sportsapkában és egy lerongyolódott munkásember. Sok fiatal fiú szerepek a társulatban, ezeknek semmi dolguk sem lehetett a csodarabbival, csak egy leve­gőt akartak szivni az Írástudókkal. Köz­ben narancsot rágtak. A kérdéseket csak Írásban veszi át a rabbi. A felek a titkárnak diktálják be az előszobában, hogy mát akarnak tud­ni a titkár, sovány, hirtelenszőke fia­talember héber nyelven kis cédulákat állít ki és ezeket viszi be a csodarab­binak. Egyik látogató hamut kotort elő a kályhából, azzal szárította a papírla­pokat A titkár, mikor megpillantott, rögtön abbahagyta a cédulák gyártását, odajött hozzám és megkérdezte, hogy mit akarok. Addig maceráit, amig be nem vallottam, hogy uj ságiró vagyok, erre rémülten tuszkolná kezdett kifelé azzal, hogy nem lehet, ma már nem fo­gad a rabbi, jöjjek holnap reggel. Ami­kor ezt ajánlotta, már tudtam, hogy a csodarabbi másfél óra múlva elutazik. (— Később tudtam meg, azzal tettem magam gyanússá előtte, hogy amikor beléptem a szobába, le akartam venni a kalapomat. —) Hogy gyanúját elosz­lassam, szemtelenül az ajtóból újból visszanyomultam az előszobába, sőt be­hatottam az oldalajtón keresztül Kraj­­nikék ebédlőjébe is. Ez a szoba a csa­lád vendégeivel volt tele, akik egy höl­gyet hallgattak, amint felháborodva la­mentált: — A Márkusz mivel különb, hogy előbb bejutott? Én soha ide többét nem jövök. Egy percig sem maradok itt. Ezt, hogy nem marad egy percig se, még legalább húszszor kijelentette Csak azért maradt, hogy elismételhesse. Az ebédlő nyitott ajtaján keresztül beláthattam abba a szobába, ahol a cso­darabbi hoehmecolt. Hangos vita folyt németül, egy elegáns fiatalember ordí­tozott éppen, amikor bedugtam fejem az ajtón, dühösen kiabálta a rabbit kö­rülvevő férfiak felé: — Reden, das kann ich auch! Nem tudtam megállapítani, hogy mit akart ezzel mondani, mert a titkár meg­pillantott és becsapta az ajtót előttem. Visszatértem az előszobába, ahol ép­pen ekkor távozott az előbbi veszekedő fiatalember. Éppen követni akartam pél­dáját, amikor az egész várakozó töme­get egyszerre beengedték a csodarabbi­­hnz. Besétáltam velük, igyekeztem el­bújni, hogy a tftkár ne vegyen észre: Nem sikerült. Meglátott és rögtön oda* A csodarabbi szombaton másfél órás zusta & csodaxabbinak: Kiélesedett a viszony Görögország és Bulgária közt Bulgária uj támadásra készül Macedónia ellen-----I ■ Látogatás a csodarabbinál

Next

/
Thumbnails
Contents