Bácsmegyei Napló, 1924. február (25. évfolyam, 31-59. szám)

1924-02-13 / 43. szám

2. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1924 február 13, tében vannak nézeteltérések a de mokraták és a fnderalista pártok között. Politikai körökben egyéb ként úgy tudjak, hogy ennél a kérdésnél is hamarosan sikerül a megegyezés, mert Dividcvics Ljub állítólag kijelentette, hogy a de­mokrata pártnak nincs az ellen semmi kifogása, hogv Horvátor­szágot, Szlovéniát és Br-zniát ed­digi határaikon belül közigazgah,­­siiag autonom egységgé szervezzék. Egy zagrebi jelentés szerint a Radics-párt elhatározta, hogy szombatra ülésre hívja össze Zagrebbn a foderálista pártokat. Valószínűnek tartják, hogy az eh lenzéki blokk kérdése véglegesen ezen az ülésen fog eldőlni. ■ Ru­­dikálispárti körökben azt hiszik, hogy a blokk terve meg fog hiúsulni a Radics-párt és a d mökraták magatartása miatt. Jovanovlcs házelnök a h orvát képviselők mund itumainak ig r­­zolás'árói A korvát megbízottak beograd tartózkodása alatt az a hír terjedi el, hoKy Jovanovlcs Ljuba házé nők kijelentette: n Radies párt képviselők mandátumát 24 őrá;, belül igazolja a parlament. A hír­rel kapcsolatban fovanovics Ljui a kedden a következő nyilatkozatot tette: — Macek és Krnyévics uraknak azt mondottam, hogy örülök ,ó horvát képviselők Beogradba jö­veteiének. A mandátumok sorsán, vonatkozólag azt mondottam, hogy a parlament, illetőleg a bizottság dolga a mandátumok igazolása, én azonban, mint a páriámén*, elnöke, rajta leszek, hogy az iga­zolási eljárás minden fennakadás nélkül történjék. Huszonnégy órás terminusról nem volt szó, mint­hogy ez nem is tartozik az én hatáskörötnhe. A leány, akit megcsókoltak Irta: Török Sophie — Sárika, hozzon nekem, egy pohár Vizet! A pici kis gépirónő illedelmesen álit föl a kopogó nagy masina mellől, hogy kiszolgálja a szomjas vénkisasszonyt, szekáns principálisát. A nagy házban, a laboratóriumi fel­szerelések gyárában ők voltak a termé­szetrajzi szakosztály: Schlangcr kisasz­­szony, az osztályvezető és Sárika gép­irónő, aki diktandóra irta a leveleket, elszakadt bélyegért, tízóraiért, postán ácsorgott — és szabad idejében Schlan­­ger kisasszony intim természetű kérdé­seire feleigetett. Félős, sötét szobán kellett keresztül­menni a vízvezetékig, csúnya kitömött barmok álltak itt a hatalmas üvegszek­rényekben, nagy majom, kis mókus, vi­csorgó vadmacska, spirituszba tett rák, meg utálatos rovargyüj tértiény — s a sarokban egy szörnyű csontváz világító bordákkal. Sárika szivdobogva ért visz­­sza a vízzel. A kisasszony szipogva kortyolt: — No és mondja semmit se szólt, csak megcsókolta? Sárika már tizedszer mesélte a dol­got s már megbánta, miért is szólt. Per­sze: dühös volt és meg is ijedt. Bejön ez a Máté a fizikai szertárból és 5 ép­pen egyedül volt a szobában. Odahajol a gépre és azt mondja: kedves Sárika, nem gépelne le nekem egy pár sort? Hát ő kezdi irni s egyszerre az a szem­telen egészen odahajol és megcsókolja. — No és mondja, — a száján csó­kolta meg? Sárika ránézett a vénkisasszony esu-; nya, vékony szájára, mely. oly izgatott Biobón, oty falámk-éheeen kérded crí: Ffalzi szeparatisták agyonlőtték a neuburgi polgármestert Elmenekül a s^eparatista-kormány elnöke Man híterf n a! t zí 1 q r» t-1 íz • sTnf «rf n h 1 I-* V-> eitl tri A pfalzi Neuburgból jelentik: Kedden délelőtt Neuburgba egy automobil érkezett, amelyen sze­paratisták ültek, akik el akarták fogni a polgármestert. A polgár­mester ellenszegült, mire me be­lő ték és puskatussal fejbeütötték. A lakosságon óriási izgalom vett erőt. A szeparaíistákat kivérték a helységből és az automobilt ősz szetörték. Többen súlyos sérüié seket szenvedtek. A Kölnische Zeitungnak jelen­tik Bad-Emsből: Az itteni városi fürdőépületet, amely műit év no vember eleje óta a Dorten-fck kormány székhelye volt, a szeparac tisíák elhagyták és zászlójukat az épületről levették. Dorten mar ré­gebben eltűnt a helységből. Nem szűntetik meg a suboticai gimnáziumot A leány-gimnázium független lesz a régi intézettől Borovnyák igazgató nyilatkozata A legutolsó napokban riasztó hírek terjedtek el arról, hopr a suboticai magyar gimnázium közeli megszün­tetésétől lehet tartani. A hírek sze­rint ugyanis Borovnyák Tibor gim­náziumi igazgató azért foglalkozik a külön leány-gimnázium felállításának a tervével, hogy ürügyet találjon a gimnázium ^ magyar tagozatának a megszüntetésére. A kombináció sze­rint ugyanis az esetben, ha Szuboti­­cán külön leánygimnáziumot állíta­nának fel. sem a fiú. sem pedig a leánygimnázium magyar osztályai­ban nem volna meg az előirt létszá­mú tanuló, miután most is a magyar tagozat legtöbb osztályában csak úgy sikerült a kellő létszámot elérni, hogv a leány-növendékek egészítik ki a szükséges létszámra a tanulók számát. Ismeretes az a küzdelem, amit a szülők épp az idei iskolaév kezdetén folytattak a szubotieai gimnázium magyar tagozatáért és így érthető módon újabb izgalmat idézett elő. a magyar szülők között a magyar gimnázium megszüntetéséről elter­jedt hir. A »Bácsmegyei Napló« munkatársa ezért Borovnyák Tibor­hoz, a szubotieai gimnázium igazga­tójához fordult felvilágosításért. Bo­rovnyák igazgató kérdésünkre a kő vetkezőképpen nyilatkozott: — Súlyos tévedésben vannak azok, akik azt ihiszik. hogy a leány-gimná­zium létesítése a szuöoticai gimná­zium magyar tagozatát megszünte­téssel fenyegetné. Erről szó sincs. Senki sem akarja 0. magyar osztá­lyok megszüntetését. A legutóbbi szülői értekezleten tettem szóvá az ügyet, hogy a szülők szívesen lát ják-c a vegyes osztályokban váló tanítást, vagy pedig helyesebbnek gondolják a serdülő fiuk és leányok elválasztását és külön osztályokban való oktatását. A szülői értekezleten az a vélemény alakult ki. hogy épp a nevelés szempontjából helyes a két nembeli ifjúság közös oktatása. — A gimnáziumban változatlanul lenmarad az eddigi rendszer. Fog­lalkozunk ugyan azzal a tervvel, hogy külön leány-gitnnázium.ot is lé­tesítünk. de csak azért, mert a je­lenlegi gimnázium épülete már nem elég nagy ß tanulók egyre emelkedő számánafi befogadására. A leány­gimnázium azonban teljesen függet­len lenne a jelenlegi gimnáziumtól. — A leány-gimnázium terve még csak a kezdet-legkezdetén van és évek telnek bele, amig esetleg meg , tf-iy--—riírTf—f^ a száján? És tizenhatéves apró asz­­szonyesze megérezte, hegy ezt a csú­nya, gonosz szájat még senki sem cső kolta meg és, nem is fogja. — Nem, nem a számon, hanem a nya­kamon. És én akkor pofonütöttem. — Jól tette! Mikor bejöttem min­­gyárt láttam, miről van szó! Hallatlan! Az én hivatalos helyiségemben ilyesmi! — és zörgős karja alá szorítva a vas­kos mappát, lement az igazgatóhoz a postát aláíratni. Alig tette ki a lábát, már egyre-más­­ra szállingóztak a látogatók Sárikához a szomszéd osztályból, sugdolódzó, ki­váncsi lányok, pletykaéhes, izgatott ar­cok: igaz, hogy megcsókolta? S miére? Jé! Jaj.6 de szemtelen! — s kuncogtak. Fiatalemberek is jöttek; nincs egy pár fölösleges levélpapírja? Vagy: nem ad­hatna kölcsön egy gépszalagot? És: nincs itt a Schlanger kisasszony? S mind nagyon megnézték Sárikát, erősen belenéztek csokoládébarna szemeibe, — s le a rózsaszín nyakára, amit ma meg­csókolt eey szemtelen fiú. Sárika kipirult a szemek lobogásában, s takargatta ijedségét: hát már min­denki tudja? Ki fog kapni az a szegény fiú! — már sajnálta a szemtelent. De hát hogy mer ővele---- ha még szép fiú volna__ de clyan kereskedősegédes... egy ilyen merészelte.... Istenem! Már úgy várta a szerelmet, oly kétségbeesetten, oly szenvedélyc­sen várta! És uccán, villamoson, hiva­talon minden .fin szemébe .visszané­zett: ez lesz? Minden reggel Így lépett ki a kapun: talán ma! óh, a sötét gye­rekszobában, homályos szavak és ho­mályos könyvek káoszában, már akkor is hogv várt valami borzalmasan gyö­nyörű csodát! Még diónyi bimbócska se serkent mellén, már tudta, hogy szere­lem az az édes borzongás, mely végig­remeg behunyt szemén, szerelem, mely túl a falakon, homályokon túl ott ra­gyog kinn, az édes életben, s irigy fel­nőttek titkolódzva sütkéreznek benne. És érezte, hogy minden ' a szereleméi t van, szép ruha, szép arc, pénz, nevetés, tánc, zene, vers, vendég, szmház, korzó, jó vacsora, mint titkos fluidum kavar­góit minden szép dolgokban a láthatat­lan és ismeretlen szerelem. A tánciskolában volt egy fiú, olyan félősen feketeszemü, ez a fiú mindig csak ővele táncolt. »Ez az? ez az?« — kérdezte izgatottan szivét a kislány, s fölnézett az izzó fekete szemekbe, — de a szive nem felelt, csak forró agyá­ban kavarogtak a vágyak. A fiú többször megvárta a hivatal lőtt, s hazakisérte. Megszorította a kar­ját, megcsókolta a kezét: Imádatos kis mandulavirág! — súgta a fülébe. »Ez az?« — kalapált a kis szive. — Nem akar egy kicsit kocsikázni? — kérdezte egyszer a fiú. Sárika meg­ijedt, remegett: most megtudom! És beült a kocsiba, Így szokott boldog sze­relmes barátnője is csókoiódzni: kocsi­ban! Remegett és várt: posztószagu ka­rok súrolták nyakát, puha száj nyálazia be — utálatos volt! De Sárika szegye! - te, hogy semmi gyönyörűt nem érez és kéjesen hátra vetette a fejét, körmeit szenvedélyesen mélyesztette a fiú ke­zébe és harapott! — ahogy a moziban látta. De ezzel a fiúval nem akart többet szóbaállni: milyen utálatos puha szája van, mintha hólyagos volna! Ezután egy darabig Psylandert sze­rette, majd Vecsey Ferenc hegedűmű­vészt, azután egy gimnazistát a harma­dik emeletről, — de csak gondolatban, elaivás előtti hosszú ábrándokban, más­valósul. De ettől függetlenül is, a je­lenlegi magyar osztályokban olyan csekély a magyar leány-növendékek száma, hogy ez a szám nincs beton lyással az osztályok létszámának ki* alakulására. így az első osztály háti van növendéke közül csak nyolc a leány, a második osztály ötven ta­nulója közül pedig tiz és ugyanilyen az arány a többi osztályokban is4 Ettől függetlenül is megnyugtatna­­tóm az aggodalmaskodókat, hogy a leány-gimnázium megalakulása ese­tén is ientartjuk a mostani gimná­ziumban a vegyes osztályokat és azok a szülök, akik kívánják, ezek­be a vegyes osztályokba Írathatják be leányaikat. Borovnyák Tibor igazgató nyilat­kozata tehát alkalmas arra, hogy megnyugtassa az aggodalmaskodó magyar szülőket. Kereskedők panasza Tévesen alkalmazzák az illeték­től vényt A suboticai kereskedők mozgal­mat indítottak a pénzügyi’ hatóságok legújabb eljárása eilen, amely az illetéktörvény helytelen magyará­zásával súlyos sérelmeket okoz a kereskedőknek. Néhány nap óta ugyanis pénzügyőrök végigjárják a szubotieai üzleteket és ellenőrzik, hogv a számlák, megrendelő-lapok és hasonló okmányok után lerótták-e az előirt bélyegilletéket. Az ellen­őrzés munkája közben azonban a pénzügyőrség közegei lefoglalják és megleletezik a kereskedők két-há­­rom év előtti levelezésében talált olyan számlákat is, amelyekről tisz­tán látható, hogy annak idején volt rajtuk béiyeg. azonban az időközben valamilyen módon leesett és elkalló­dott. Másik sérelmük a kereskedőknek az, hogy az uj illetéktörvény értel­mében november 15-ig visszamenő­leg minden számlát, áru-konzigná­­ciót illeték-kötelesnek állapítanak meg a pénzügyőrség közegei és igv megtörténik, hogy egy és ugyan­azon áru megrendelésénél. leszálU-nap újra keresni kezdett csengő szemé­vel az uccán, villamoson, cukrászdában, moziban. Igen, a liftben is megdobogott: ez az?. De ma, a csóknál már tudta, hogy nem, nem! ennek csúnya vörös keze vau és a nadrágja olyan gömbölyű, mint egy kályhacső. Óh, a hamis szerelem megint nevetve surrant el előle! Schlangcr kisasszony visszajött, borí­tékba tették a leveleket, felbélyegezték, könyvbe írták. Sárika betakargatta az írógépet, felttte a kalapját, s elköszönt. Vájjon mit csinál ez a szegény fin? gondolta, s elhatározta, hogyha kimi az uccán megvárja öt, kedves lesz hozzá. Lement a lépcsőn, s a pénztár előtt elmenve hallotta, hogy szólítják: Sári­ka kisasszony! s egy borítékot adtak a kezébe. Sárika forgatta, mi lehet? Pénz hul­lott ki belőle, s egy levél: »Állását fel­­mondjuk, s kétheti fizetését mellékelve a további szolgálattól felmentjük__« — Dehát----! — sírt a kis gépirónő, — hiszen én.... — de gúnyos arcok villantak, fojtott nevetés, — zavartan, s szégyenkezve fordult ki a kapun. Per­sze: botrány volt, s csak nem fogják a régi, hasznos férfitisztviselőt meneszte­ni? ilyen kicsi lány annyi van!.... És harmincöt korona végkielégítés.... Megérezte a láthattían hálót__ pe­dig ő semmit sem tett__ és nem ér­tett semmit.... csak a szerelmet ke­reste! S karján bánatosan himbálva a nagy ritikült, megindult lassan a fényes és vidám uccán, ahol összesimuló párok jártak, s a kirakatokban virág és ék­szer ős pompás selymek — óh, minden, minden a szerelemért__ S fönn ma­gasan a nagy házak fölött egy kis ka­réj égbolton gúnyos és boldog csiUagotí hunyorgattak....

Next

/
Thumbnails
Contents