Bácsmegyei Napló, 1924. február (25. évfolyam, 31-59. szám)

1924-02-01 / 31. szám

L. r _ . fr >.Ära e*y és fé! dinár " PestaszáHitási tíij késapénítea lefizetve Siiboüca., PÉNTEK, 1924 február 1. 31. szára Poštarina pla&ua XXV. évfoiy&r le?jel«ük minden reggel, ncstep után és líétföa «télben TELEFON SZÁM: Kiadóhivatal 8-58. Szerk saíSség 5-18 Előfizetés! ár nejiycdévre 135 dinár MamiannMeMMMiviiwiwiiwiwiwflMiniitniiiitiMiBamwnBMWíBaaawinHMiiBiw« SZERKESZTŐSÉG: Krslja Alcksandra ulíca 4. sz, alatt Kiadóhivatal: Kralja Aleksandra uliea 1 (Lelbach-paloia) Játékpolitika Érdekes megfigyelni, hogy az ország ipartestületeir.ek és keres­kedelmi kamaráinak zagrehi kon­ferenciáján hozott határozatok mennyire nem érdeklik a politi­kusokat. A politikának az a legnagyobb baja, hogy a politikusok kezén öncéllá vált. A politikának — a mindnyájunk dolgának kellene lenni s a politika kezd csak a po' Ütikusok szívügye lenni s a mind nyájunk dolgát már régen nem ölelik szivükre a politikusok. Ez az öncéllá válás felőrli a töme­gek érdeklődését, ietompitja a nyil­vánosság ellenőrzését s mély sza­kadékot von a szükségletek, kíván­ságok, érdekek s a politika között, mely pedig a szükségletek l;i­­alégiíesánsi;, a kívánságok telje; sitésének s az érdekek képvisele­tének módja szerint gyűjti hlyeit és szerzi ellenségeit. A politiká­nak ez a két hatása csak egymást : é? Trift át/b féléitker úek el a politikusok s tömegekről,; melyeket szolgálniok keUene, an­nál inkább farad el « Ki mezek­ben a politikai érdekjöifts. I.es­­fSankint csal a választások ritka alkalmaira szorítkozik az államot alkotó nemzetek közélete s a po­litika á politikusok érvényesülé­sének nem is nagyon raagasrendü eszközévé silányodik. Pedig egyik nagyon kiváló po­litikus állítása szerint, ha mi nem foglalkozunk a politikával, a po­litika fogiülkoziic velünk. Ha mi nem törődünk azzal, hogy milyen adókat szavaz meg a parlament, majd a pénzügyigazgatóságok tőrödnek azzal, hogy minél na­gyobb adót űzessünk mi. Ha mi nem törődünk azzal, hogy milyen az agrárreíorm, majd a munkanélküliség veszélye, a le­romlott valuta s a termelés csök­kenésének nyomában járó ka­tasztrófák figyelmeztetnek az ag­rárreí’orm hibáira. Hu mi nem gondolunk vele, hogy legyenek iskoláink, maid az írástudatlan gyerekein.: kuituráíiansága fog figyelmeztetni mulasztásunk sú­lyos következményeire. De min­ket talán nem is kellene meg­győzni arról, hogy a \ politika mennyire a bőrünkre mégy, csak a politikusokat győzné meg va­laki, hogy mennyire a mi érde­keinket horzsolják azok a csel ve­tések, fontolgatások, tárgyalások, kombinációk, amivel ők uralmi állásukat körülbástyázzék s a hata­lom felé vezető útjukat tracirozzák. Másként megfoghatatlan lenne, hogy emikor összejönnek az or­szág egy foglalkozás! ágának képviselői, ázol:, akik a közter­hekből a legnagyobb reszt vise­lik s akiknek munkája szabá­lyozza a legközvetlenebbül a pénz értékét, a drágaság fokát, akik a középkori gazdálkodásból a modern világgazdálkodásba kap ■ cső!ják bele az ország gazdasági életét s összejönnek azért, hogy eipanaszolják bajaikat és rá­mutassanak annak a kormányzati politikának föltételeire, melyek nemcsak az érdekeiket, de a köz­érdeket is szolgálnák, akkor a politikusokat a világon minden érdekli, csak az ország kereske­dőinek és iparosainak, a legtöb­bet fizető adózóknak panasza nem. Mintha minden kérdést nem ahhoz kellene mérni, hogy a közérdek mennyi előnyt iát belőle, mintha minden problémának nem az lenne n zsinórmértéke, hogy a politikára bízott tömegek javát szolgálja-e. Kit érdekelne — a politikusokon kívül — a Radics­­pórt állásfoglalása, kit érdekelne akár ez olasz-iugoszláv szerződés is, ha nem lenne kihatással a mindennapi életre, ha nem függne «öle közvetve a legprimitívebb kí­­v.í.iaégm. les jositesértsk A fótija és mértéke. A baj azonban az, hogy a politikusok a pártérdekek szem­pontjai mellett elfelejtik a min­dennapi kenyér szempontjait és ha az ő hatalmuk békességben marad, elfeledkeznek gondoskodni az állam népének békéjéről. Ä politika problémáiban nem --az érdekek játszók a főszerepet, ha­nem a politikusok. Csak azt lát­­iuk, halljuk, olvassuk: Korosec, Radics, Spaho s lassankint mi magunk is elfelejtjük, mennyi kormányzati problémát, a köny­­nyebb, vagy elnehezedett életnek mennyi feltételét, e kenyérszer­zésnek mennyi programját jelen­tik a politikusok. A politikusok úgy csatáznak, mint a középkori vezérek. A tömegek elé kiugra­tlak a vezérek és birkózni kez­denek egymással. Nem a töme­gok követeléseinek jogosultsága s a tömegek ereje dönti e! a bir­kózás sorsát, hanem a birkózók ügyessége és gáncsvetése. A tö­ve'* csak arra jó. hogy psztoz­­kódjéu a legyőzött sorsában. Az ellenzék a robotmunka ellen izgalmas «ülés a nemzetgyűlésen — A kormány módosítani fogja a robottör vényt BoOgradból jelentik : A parla­ment csütörtöki ülése nz inter­pellációknak volt szentelve. A dél­előtti ülést fél tízkor nyitotta meg JovanoviCS Ljuba elnök. Azonnal megkezdték Pécsics demokrata és Möskóvljexics íöidmivespárti inter­pellációinak közös tárgyalását a robotmunka végrehajtásáról kibocsá­­telt minis-téri rendelet ügyében. Moskovljevks föl din ü vespárti hosszú beszédben indokolta meg interpellációját. Rámutatott arra, hogy az egész robottörvényi a tör­vényhozásban teli esen szokatlan mó­don csempészte be a kormány, az­által, hogy a költségvetési tizen­­ketted egyik szakaszában állította helyre ezt a középkori intézményt, amit már évtizedekkel ezelőtt el­töröltek‘és most külön törvény nélkül' léptették megint életbe. Tény az, hogy az országutak rendkívül rossz állapotban van­nak és a kormánynak már rég kötelessége lett volna azokat rend behozni megfelelő hite! folyósítá­sával, de nem robottal. Ha azon­ban már megvan a robottörvény, legalább megfelelő végrehajtási szabályzatot dolgoztak volna ki, amely arányosan és igazságosan osztotta volna fel ej nép között a robotterheket. Maga a robottör­­vény se világos, a rendelet azon­ban: még zavarosabb. A törvény­ben két elv van összekeverve, az egyik az általános munkakülelezeit­­ség elve, ugyanúgy, mint az Szov­­jeloroszországban vau érvényben és ahogy Stambulinski' alatt Bulgáriá­ban volt, a másik a lakosságnak vagyoni viszonyaihoz képest való bevonása. Ellentmondás az is, hogy a szabályzat egy helyen kimondja, hogy robotmunkára köteles minden adófizető, máshol pedig úgy ren­delkezik a szabályzat, hogy min­den 18—50 éves állampolgár robot­­munkára köte'tézhetö. A kettő nem ugyanaz, mert lehet valaki adó­fizető, de nem állampolgár. Rész­letesen rámutatott ezután a sza­bályzat hibáira, amelyek követ­keztében a hatóságok kény ük-kedvük szerint magyarázzák a robottürvényt. A törvény kimondja, hogy a ro­­botmunkát útszakaszonként kell végeztetni és ezzel szemben sok helyen mégis közös munkára ren­delik ki a robotosokat. Nincs vég­rehajtva az arányos vagyoni ré­szesedés sem, mert a szegényeké' /óbban sajtja a robotmunka, mim a vagyonosokat. A pénzbeli robot­­megváltás nem aránylagos, sem progresszív, hanem inkább reg­­resszivnek mondható. Kifogásolta végül azt, hogy egyes városok­ban, igy például Beogradban se vetik ki a robotválságot, míg a falu népe mindenütt robotol. A robotmunka ellenkezik az alkotmánnyal üyorgyevics Szvetisziáv demo­krata élesen támadta a radikáli­sokat és politikai szempontból fejtegette a robotrnujika beveze­tésének káros következményeit. A robotmunkát a török rabság ma­radványának tartja, ami állón a nép- mindig küzdött. Bizonyította, hogy a robotniunka teljes ellentét­ben áll u fennálló törvényekkel. A pénzügyi törvény szerint a robot­­munka nem tarthat tovább egy év­ben kéiszer két napnál, ezzel szem­ben a gyakorlati keresziülvite,beit akár hét hónapig is munkára kény­szerítik a robotosokat. Kimutatta végül, hogy a robotniunka az al­kotmánnyal is ellentétben áll. Umnovics építésügyi miniszter rögtön felel az interpellációra. Megállapítja, hogy az ellenzék mór nem zárkózik el olyan me­reven a robot rendszere elől, mint ahogy eddig tette. Ő is elismeri hogy a kibocsátott rendelet rossz ós nem felel meg teljesen a cél­nak, de a rendelkezésre álló rö­vid idő alatt nem lehetett jobb rendeletet kidolgozni. Az volt a fontos, hogy már szeptemberben megkezdjék az utak javításéi. Ezt a célt el is érték és ennek ered­ményeként ma már sok azelőtt járhatatlan tnqu ! ivegesen javult» a közlekedés. Elismeri, h-ogy a robotmunka* nem felei meg >8 modern idő!^ szellemének s neki sem kedves, hogy az o nevével forrt össze a robot visszaállítása, de a kormány kénytelen volt eh­hez az eszközhöz folyamodni, mert más nem állott rendelke­zésre s az országban mindenfelé sürgették már az utak javítását. Ezután Vuicsics belügyminisz­ter válaszok az interpellációkra. Kijelentette, hogy a kormány hajlandó a szabályzatból törölni mindazokat a rendelkezéseket, amelyek a gyakorlatban helyte­lennek bizonyultak és azokat megfelelő szakaszokkal helyette­síteni. Hivatkozott évtizedes rend­őri szolgálatára, mely után gya­korlatból tudja, hogy a robotmun­­kát teljesen igazságosan nem lehet kivetni. Példákat hozott föl annak igazoláséra, hogy a robotmunka kivetése helyenkint változást keli, hogy szenvedjen. Bejelentette vé­gül, hogy mihelyt az ország pénz­ügyi helyzete oiyan lesz, hogy az útjavításokra nagyobb össze­get fordíthat, meg fogják szüntetni a robottürvényt. Lázics Voia rövid föfszólalása után az elnök az ülést berekesz­­tette és a délutáni ülést 5 órára hívta össze. A délutáni ülés A délutáni ülés első szónoka Pecsics demokrata volt, aki hang* súlyozta, hogy a roboímunkával alkotmányellenesen terhelik meg a népet. Beszédére Umnovics mi­niszter válaszolt, majd ismét Pe­csics, szólalt föl, aki vitatta a mi­niszter. állításait. Veszenyák kleri­kális a szlovéniai állapotokat is­mertette, Vukoszavlyeytcs demok­rata pedig a kormány belügyi politikájáról mondott éles bírála­tot. Beszéde alatt 3 demokraták

Next

/
Thumbnails
Contents