Bácsmegyei Napló, 1924. január (25. évfolyam, 1-28. szám)

1924-01-22 / 13. szám

2. oldal. BACSMEGYEI NAPLÖ Egy pécsi ébredőbank haiszäzmiLids bukása Pécsről jelentik: Néhány hónap­pal ezelőtt Csarsch Jenőnek a pécsi ébredők egyik közismert alakjának a s vezetésével uj bank alakult Pécsett, amely különösen kosztpénz-üzletek­­kel foglalkozott és az összes bankok! között a legmagasabb heti kamatot ■' fizette, ügy látszik, a a hosszú bessz, j vagy a különböző spekulációk igen I megviselték a bankcvt, mert szombat délelőtt zárva maradt és az érdek­­lődőknek a portás azt mondotta, hogy az igazgató Csarsch Jenő el- : utazott és a kulcsokat magával vitte, i Az érdeklődők megrohanták a tiszt-1 viselőket, akiit nem mehettek be munkájuk megkezdésére és tőlük kértek felvilágosítást. Ezek nem tudtak semmit sem mondani. Erre az érdekeltek attól való félelmükben, hogy a Csarsch-bank csődbe jutott,.; azonnal feljelentést tettek a rendőr-; ségen a bank ellen. A rendőrség el-.; rendelte Csarsch Jenőnek és tisztvi­selőinek előállítását, mivel azonban ? Csarsghot nem találták a lakásán, azonnal távirati intézkedés történt a határállomásokon, hogy esetleges szökését megakadályozzák. Későn délután azután egy rendőr-; őrszem Csarsch Jenőt a sertéshizlaló ; alatt elhúzódó uccuban a sárban 1 fekve eszméletlen állapotban megta­lálta. ahonnan beszállították a rend-, őrségre. Magáhoztérte után Csarsch f bevallotta, hogy a rábizot pénzeket < részben elköltötte, másrészt elspeku-1 lálta és bejelentette, hogy könyvelő­jének, Baranits Kálmánnak — aki' ugyancsak egyik vezetője a pécsi: ébredőknek — szintén tudomása volt ; a rendetlen és hanyag könyvvezetés- jj TÖl. , . , A rendőrségre eddig beérkezett ; följelentések szerint a posszivđk J meghaladják a 614 millió koronát, de \ ez az összeg még növekedni fog. í mert még most is özönével érkeznek < följelentések a letartóztatott Csarsch; ellen. Az aktívákat megállapítani ■ csak a könyvek teljes átvizsgálása* után lesz módjában a rendőrségnek.; Ha fives a városi pénztár... Senta város súlyos anyagi bajai Sentáról jelentik: Scnía város gaz­dasági helyzete a városi földek felosz- jj tása miatt egyre sulyosbbá válik. A kok { dússá tett város polgárai ^ nemcsak a| nagy adók miatt zúgolódnak, hanem a| városi gazdálkodás rendszere ellen is. jj A decemberi közgyűlés 350-ről 436 százalékra emelte a pótadót. A köz­gyűlés hangulata ennek folytán olyan, hogy azoknak az előterjeszt ésekneK megszavazására sincs ki látás, amelyek­kel újabb pénzforrásokat akarnak meg­nyitni a város számára. Mint jellemzőn regisztráljuk, hogy a város telket és en­gedélyt adott a vasuti állomás mellett szálloda építésére. Ez az építkezés nem­csak a város lakásügyein, hanem az idegenforgalom föllendilésér. is soka* 1 segített volna, egyes városi képviselő­­testületi tagok ezt is elgáncsolták úgy, hogy valószínűtlen a szálló felépítése. Viszont az, aki az engedélyt megkapta, perelni akarja a várost. A kövezetvámok felemelése miatt in­terpellálni készülnek. A városi költség­­vetés egyik igen súlyos tehertétele a városi vágóhid, amely hatalmas össze­geket emészt föl és évről-évre hihetet­len deficittel dolgozik. Jóllehet fölemel­ték 1924 évre a vágatási dijakat és a jég árát is, kiadás főképen a fűtőanyag drágulása miatt nincs arányban a be­vétellel. Sokín vannak, akik ennélfogva a vágóhidat is szeretnék bezáratni. Nemrégen egy berlini mérnök ajánlatot tett a vágóhid gazdaságosabb fiitőeüá­­tására, az ajánlatot azonban, mert pénzbe került volna, nem fogadták el. Senta város, hogy pénzhez jusson, kény­telen eladni a megmaradt gazdaságából a gyümölcsfákat, holott ahoz, hogy ez a gazdaság rentábilis legyen, fákat kel­lene ültetnie. A sentai viilanytelep a gyenge áram­szolgáltatás és hiányos felszerelés miatt évek óta folyó harc szintén erősebben kezd kiujumi. A közgyűlés egy része hibáztat].-, hogy a városi tanács nem jár el kellő eséllyel a villanyteieppel szemben. Sentán, amely még nemrégen gazdag magyar város vo!t, mindjobban torlód­nak az anyagi bajok, fokozódik a ki-1 ad is, csökken a bevétel. Az adók su-j íyosan nehezednek a j o gárokra, akik | so. fajra adót, két-három évre viss a- j menőieg kénytüFenck megfizetni. A vá-? ros egyik jélqjUályes csoportja a leg­közelebbi .gyűlésen, erélyes állási akar foglalni a í* •'tani váitOT vezető­ség ellen s uj^azdasági poétikát kivan. A közönség érthető érdeklődéssel te­kint az akció eíé. Ä pfaizi szeparatisták mozgalma A franciák nsegszálijá;: IkanrJkeimot is Berlinből jelentik: Heinz szepara­tista vezér meggyilkolása miatt a pfaizi szeparatisták több helyen za­vargásokat rendeztek. A francia megszálló hatóságok . mindenütt a szeparatisták mellé állottak, akik kí­méletlen önkénnyel' próbálják a pol­gárságot terorizálni. A merénylet miatt a franciák azt a hidat, amely Ludwigshafent a meg nem szállott Manheimmal összeköti elzárta. A hí­don csupán a vonatok közlekedhetnek, de ezeket is szigorúan átkutatják. így '■árják megakadályozni, hogy a gyilkosok a meg nem szállott terüle­tekre szökjenek át. Ez az intézkedés azonban — ilyen hosszú idővel a merénylet után — csupán arra jó, hogy a szorosan egymáshoz tartozó két város gazdasági életében súlyos károkat okozzon. A lakosság attól r rt. hogy legközelebb Mannlievnot és Heidelberget is megszállják, amivel az egesz egykori puízi vaiasztófeje­­delemség a megszálló franciák ke­zére jut. A Main ludwigshafeni jelentése szerint a szövetségközi főbizottság ottani delegátusa Frankfurtból kelte­zett levelet kapott Fünf Oberländer aláírással, melyben a levél írói tu­datják, hogy a meg nem szállott te­rületre sikerült átjutniok és megelé­gedésüknek adnak kifejezést a fölött hogy sikerült Heinz szeparatista ve­zért meggyilkolniok. Hozzáteszik még azt is, hogy egyetlen áruló sem menekül meg előlük. Prónay karlista volt a Károly-puccs Idején Artner tábornok a szombathelyi eseményekre! Budapestről jelentik; A Prónay­­pör legutóbbi tárgyalásán a tanuk a panaszos Próruty alezredes ellen vallottak és kijelentéseik alapján megállapítható, hogy Prónay alezre­des a király-puccs idején együttmű­ködött a karlistákkal. Az első tanú Teleki Sándor gróf volt, aki elmon­dotta, hogy abban az időben, amikor a nyugatmagyarországi Lajta-bán­­ság megalakult, ő parancsőrtiszt volt. Parancsnoka felkérte, hogy egy küldöttséggel menjen Nyugatra a­­gyafországba a felkelő akció sima lebonyolítása végett. Szombathelyre érkezve, érintkezésbe lépett Ran­­zenbenger századossal, majd Pró­­nayékkal. Prónayval való tárgyalá­sain valami Lévai nevű ur, a Eajla­­bánság külügyminisztere, vitte a szót. Operett-miniszterek Győrffy tárgyalásvezető: Ki volt az a Lévai? A tanú: Valami szegedi ügyvéd, aki úgy lépett fel velünk szemben, mint külügyminiszter. Prónay min­denben Lévaira hallgatott és azért nem tudtunk vele megegyezni. Pró­nay hallani sem akart arról, hogy Nyugatmagyarországból kivonuljon. A tárgyalásvezető: Ki kreálta eze­ket a miniszteri állásokat? Nem ta­lálták önök komikusnak, hogy ott minisztereket csináltak ? A tanú: Komikus volt, de tény, hogy belügyminiszter, külügyminisz­ter és más miniszterek- működtek ott. Prónay Pál panaszos: Tudja-e ta­nú ur, hogy én ott akartam hagyni Nyugatmagyarországot, de arról fíéjjas Iván és Makay százados le­beszéltek? A tanú: Emlékszem rá. Prónay Pál: Ugyanaz a »Feltá­madás« vagy nem is tudom, miféle nevű fajvédő szervezet, amely egyik dcputációt a másik után küldte, hogy én hazaáruló vagyok, üzent nekem, hogy ne üritsem ki Nyugatmagyar­országot. Tud erről a tanú ur? A tanú: Nem tudok. A következő tanú Romoda Jenő hadapródőrmester, aki azt vallja, hogy Makay századostól hallotta, hogy Prónay Ocskay brigadéros. Ugyanezt hallotta Molnár főhad-; nagytól is. Tudja, hogy Prónay az' első királypuccs idején antíkarlista1 volt. Egy tiszti gyűlésen antidinasz- í tikus beszédben beszélt valami? Hatbsburgvérről. A szombathelyi dandár-; parancsnok vallomása Utána Artner Kálmán altábornagy) kihallgatására került a sor. Az altá- > bornagy a következőket mondotta: i — Közvetlenül a puccs kitörése • előtt kineveztek Szombathelyre dán- - dárparancsnokká. Már akkor észre­vettem, hogy bizonyos animozitással > fogadnak Szombathelyen. A meg­érkezésemet jelző táviratomat szán­dékosan nem kézbesítették illetékes helyen, és senki sem várt a pálya­udvaron. Rövid időre rá értesültem, hogy Károly király Dén-esfára re-« pülőigépen megérkezett. Két futár. jelent meg nálam, akik három pa­rancsot kézbesítettek nekem. Azt egyikben őfelsége felszólított, hogy; S csapatainkkal az esküt tétessem le, j I továbbá, hogy a budapesti kormány-1 (nyal szemben titoktartó legyek. A f második parancs, amelyet Károly • I király kormányától kaptam, az clő-jj I zőhöz hasonló tartalmú volt. Bemen-f item a körletparancsnokságra, ahol; felrendeltem a két futár letartóztató-1 fsát. A körletparancsnokságon nagy] I zűrzavart találtam és azt tapasztal- j jtam, liogy még a kormányzói irodát l sem értesítették. Az egész egy ka-f tömi zendülés képét mutatta. Ké-1 sőbb azt az értesülést kaptam, hogy! Horváth tábornoknak adták át af körletparancsnokságot. Én tisztjeim jj előtt kijelentettem, hogy w kormány­­zót követem és aki parancsomat nem i teljesíti, azzal mint közönséges Iá-1 zadóval fogok eljárni. Tisztjeim j megígérték, hogy parancsaimat tel­jesíteni fogják. Hegedűs tábornoktól — aki később cserbenhagyta Károly királyt és Budaörsnél már antilegi­­timista volt újból — jöttek azután utasítások, hogy nekem ne engedel­meskedjenek a csapatok. Felfelé je­lentettem, hogy a helyzet számomra kritikussá vált és csakugyan szom­batról vasárnapra virradó éjjel le­tartóztattak. Egy vezérkari száza­dós. a rendőrkapitány, a csendőr­ezredes s néhány alánuendélt tiszt ramtorték az ajtói és kényszeríteni akartait engem, hogy^íz esküt te­gyem le Károly «irályra. Én azon­­uan nem torom ezt meg, mire őri­­zmafatt a szobámban hagytak. Hét­főn értesítést kaptam, hogy nagy a fejetlenség. Előzőleg felszólítottak, hogy vegyem át a csapatok parancs­nokságát. A külpolitikai helyzetről azonban úgy voltam informálva, hogy Pozsonyban már harminc és feleseket vagoniroznak, az osztrák csapatok egy része átlépte a határt és a szerb csapatok is menetkészen állanak. A délutáni órákban egysze­rűen elhagytam a fogságomat és el­­: mentem Guilleaume tábornokhoz. Megmondtam neki, hogy én egysze­rűen bemegyek a laktanyába és visszafordítom a helyzetet így is cselekedtem. A csapatok örömmel rendelték alám magukat. Különböző letartóztatásokat foganatosítottak a ; fökormánybiztosságon, ha nem csa­lódom, Sigray Antal grófot, a király száll áscsinálój át is beiiozták. Erős intézkedéseket tettem, hogy az őr­ségeket kezembe kapjam. Ekkor I egyszerre csak észrevettem, hogy mintha csak a földből nőttek volna ki, különböző ruhákba öltözött urak jelentek meg nálam. Azt mondták, hogy ők fölkelő alvezérek. Nemso­kára fölkelő uniformisban jött egy ur és bemutatkozott, Prónay volt. ; Ekkor láttam őt először életemben. Energikusan követelte tőlem, hogy Sigrayt bocsássam szabadon. Ezt ; megtagadtam. Prónayval másodszor jakkor találkoztam, amikor naran­csot kaptam a felkelők lefegyverzé­sére. A tárgyalásvezető: Tud-e tanú ur I árról, hogy Taby főhadnagy Szom­bathelyre akart menni 150 emberrel, rogy a tábornok urat kiszabadítsa, I de Prónay ezt megakadályozta. A tanú: Hallottam róla. Prónay Pál: Emlékszik-e tábor­­jnok ur arra, hogy én fogattam ie : Lehárt, aki a puccsot csinálta? A tanú: Erről nem is hallottam. Prónay Pál: Hogyan történt a fel­ikelők leszerelése? A tanú: Én kijelentettem az al­­! ezredes urnák, hogy akár erővel is ie fogom fegyverezni a felkelőket. Ekkor akadt életemben először ern­­\ber, aki szemszögletből végigmért engem és Így szólt hozzám: Nem hiszem, hogy akad magyar ember, aki a felkelő csapatokra lő. Erre én kijelentettem, hogy az ezredes ur érdeklődjék utánam, tudja ő meg, hogy ki vagyok, ha én azt mondom, hogy lövök, akkor lövök. Emlékszik erre, ezredes ur? Prónay Pál: Nem hiszem, hogy ilyen hangnemben beszéltünk volna egymással, tábornok ur. Artner Kálmán kihallgatását ezzel befejezték és Guilleaume Árpád tá­bornok kihallgatására került a sor, aki azonban vallomását zárt tár­gyaláson tette meg, Prónay és a kormányzó Hambbrusch Béla tanúhoz azt a kérdést intézte Prónay, tud-e arról, hogy ő jelentést tett Horthy kor­mányzónak, hogy ő nem akar szá­zadával Nyugatmagyarországra menni? A tanú: Igen. Prónay Pál: Emlékszik-e arra, hogy ugyanakkor a kormányzó ur őfőméltósága ezt mondta nekem: »Maradj, nem kell elmerned, a zászlóalj itt fog maradni...« A tárgyalásvezető hadibiró nem engedte meg, hogy Prónay befejez­ze a mondatot és zárt tárgyalást rendelt e' _________1924. január |4. SZENZÁCIÓS ÚJDONSÁGOK: Erdélyi-Palát: Süvít a szél Kálmán1 Andor: Sárga rózs-i Madaras: Azt beszeltek a f- luba I Vajda: Hinta-palinta Bánócy: Ke bántsatok, ne bántsatok jj MORAVETZ kiadás, mindenütt kapható

Next

/
Thumbnails
Contents