Bácsmegyei Napló, 1924. január (25. évfolyam, 1-28. szám)

1924-01-10 / 9. szám

2. oldal BÁCSMEGYEI NAPLÓ országhoz való közeledése csak lépésről-Iépésre fog bekövetkezni, tekintettel azonban az említet­tekre, elképedhető, hogy minden más tekintet figyetpven k^yül ha­gyásával a fmaitíanl sioros vi­szonyt fog tererritM SZcvjeloroszor szaggal. A Politika cikkét politikai kö­rökben a demokratapárt hivata­los állásfoglalásának tekintik a kisantant-konferencián szóba ke rülő fontosabb kérdésekben. Eb­ben az ügyben különben szerdán délelőtt a demokrata-klubban ér­tekezlet is volt, amelyen többek közt Davidovics és Sumcákovtcs képviselők is részt vettek és ame­lyen a kisantant-konferencia ügyé­ben folytattak megbeszélést. 1924. január 10. Kinek fordít hátat Sutsotica? A Vreme támadja a oufeotícaS bun-ye­­vácokat, zsidókat és emigránsokat A beogradí Vreme legutóbbi szá­mában hosszú űkkbeai foglalkozik a királyság legészakibb fekvésű vá­rosával, Szuboticávai, és hogy a cikk mennyire nem barátságos ten­denciájú, azt következtetni lehet már címéből is, amely így hangúik: »Egy vdro$. amely hátat fordít az államnak A A cikk írói« — aki ala­posan {elültette á Vrenw-i — kifejű a mulatságos trasmííben, 1*0gr frzu­­bötica az ország tegíSVameilenesebb városa, meri ttl mindenki Altamelle­­nes, elsősorban! a bunye-váaok, a*­­után a zsidók, régül pedig az emi­gránsok. Tér méretesen « cikkíró a legnagjotfcrt a szuboticai magyar nyelvű lapokwrf szeretné1 fftta, ame­lyek szerinte színién hátat fordíta­nak az államnak. Felsorolja, termé­szetesen irányzatos beállításban, hogy milyen »szörnyűségeket« ir a jugoszláviai Tszonyokról a szuboö­­cai sajtó, de legrosszabb néven még is azt veszi tőlünk a nem -is olyan jámbor cikkíró, hogy egy olyan nagyszabású bombám erčttrtetet, mfrrt amilyen a csongrádi, elhallgattunk, illetőleg csak Vár sor} irtunk róbt. Sajnos, nem tettetjilk meg a Vrc-Egy kritikus albumából Irta: Baedeker Újságok — Újságírók Az újságírókat azzal vákM|9k, bogy sókat hazudnak. Kérdés, váj­jon azok. akik ezt a vádat hangoz­tatják, több igazat mondanak-e. mist a vádlottjaik? Bismarck nrcmcktea, amely szerint;­­az ujságiró: az az ember, alti elté­vesztette a hivatását, igen elmés, de éppenséggel nem igaz mondás. Mert a hivatásos zsumáliszta, aki erre a pályára lép, akkor tévesztené *1 a hivatását, ha más mest*r*égh#* fog­na. £mile Qírardin-ről vagy Vilié­­messant-ról igazán n®m állíthatta senki, hogy páiyatévewíett arak vol­tak, s remélem: Rákosi Jenőről varr IVlezei Ernőről te meri azt mondani valaki, hogy nincsenek helyükön a rsurnalisztfkáb«i , , , S még kérdés, óil-e azokra a bisnrorcki itéletmon­­dás, akik nincsenek helyükön a Uir­­laphasábokon? Kérdés, másutt job­bat s többet tudnának-e teremteni? De hát mindig azok a mondások vol­tak a legszerencsésebbek, s azok ju ■tottak be a szállóigék idézet tárái», amelyek elmések voltak és nem azok, melyek igazságát tartahníwíwk * Nem tndcTtj, mcdvtk- feö mondta, hogy két fölfcgyrerzett Őrült közül, akiknek egyike fejszével dolgozik s Ú&oMt m a bűm­mé cikkírójának, aki egészen bizo­nyosan félrevezette a iap szerkesz­tőséget, tiQgy olyan röviden intéz­zük el egt az együgyű eimefuttatá­­sát, miijt amilyen röviden a csong­rádi merénylettel foglalkoztunk. Két tezdreikk és több mint tiz nagy ri­­port-eikk — ennyit irtunk a csong­rádi esetről — mégis csak túlbecsü­lése lejme a Vreme cikkírójának. Valamivel rövidebb válasz is elég lesz. Mondjuk annyi, hogy Subotica és a szuboticai sajtó nem az állam­nak fordítanak hátat. Hanem a Vre­me szóbanforgó _ cikkírójának és hogy miért fordítunk hátat neki? Hát azért, hogy— de ezt kissé ba­jos igy megmagyarázni. Reméljük, a cikkíró ur ki fogja azért mégis ta­lálni. Mem tőlük be a szuboticai főispáni állást A radikálisok Pletikossits folspáa távozásáról és az uj polgár­mester-jelöltekről — „A bunyevác-sokác párt nem alkuszik“ A szuboticai'főispán- és polgár­­mcsterválságban beállt újabb fordu­lat — amelyről a Bácsmegyei Napló §serda reggeli számában számolt üti élénken foglalkoztatja a szu­boticai politikai pártokat, amelyek nagyrészét közelről érdekli a szu­­boficttí közigazgatás vezetésében küszöbön álló változás. Pletikoszics András dr. távozását illetőleg olyan ellentétes hírek vannak azonban for­galomban, hogy szükségesnek láttuk kérdést intézni a szuboticai radiká­lispárt egyik vezető tagjához a főis­pán távozásának okaira nézve. Eb­ben a kérdésben a következő felvi­lágosítást kaptuk: Pletikoszics András dr. főispán­­polgármester távozásának nincs po­litikai oka. Alaptalan minden o.yan hír, amely, a válságot úgy tünteti fel, mintha a radikálispárt elejtette vol­na a főispánt. A párt és a főispán között nincs semmiféle ellentét, azonban a főispán már régebben foglalkozik azzal a tervvel, hogy el hagyja állását, mindezideig azcnbai még nem mondott le sem főispáni sem polgármesteri állásáról. Pleti kosglcs AndTás dr. azonban aZ d mull hetekben beadta pályázótól ; topdiai közjegyzőségre, ami azt je lenti, hogy valóban lemondásra ke seül. Pletikoszics főispán közjgyző kinevezése még nem befejezett tény mert az előző igazságügyminiszte: mér odaígérte ezt az állást egy bős. niai ügyvédnek. A vajdasági radiká lis képviselők áronban hathatósai támogatják Pletikoszics dr. kineve zését az igszságügyminisztérhirn­­ban. amely valószínűleg meg is fos történni. Pletikoszics főispán azon­fban radikálispárti körökben már ki­jelentette, hogy abban az esetben is lemond, főispáni állásáról, ha nem nevezik ki topolai közjegyzővé, mert ezt a mellőzést a kormány részéről a személye elleni bizalmatlanságnak venné. így a főispáni és polgármsteri ál­lás betöltése rövidesen mindicineset­­re aktuális lesz, Pletikoszics András dr. utódának személyére nézve azonban még nem történt végleges döntés. A legvalószinübb valóban Abramovics Jovan szombori tiszti főügyész kinevezése, azonban újab­ban újra felmerült a tárgyalások so­rán Malagurski Albin neve is, tekin­tettel arra, hogv Szomborban már Terzin Pál polgármesteri kinevezé­sével kapcsolatban precedenst te­remtettek arra, hogy a polgármes­ternek nem kell feltétlenül jogvég­­zett embernek lenni. Tárgyalások folytak a szuboticai polgármesteri állás betöltése ügyében dr. Prcsics József ügyvéddel is, aki tudvalevő­leg nemrégen még a bunyevác-so kácpártnak volt egyik vezetője, az utóbbi időben azonban meghasonlott a párttal. Kérdésünkre radikálispárti informátorunk határozottan kijelen­tette, hogy Prcsics dr. polgármes­teri kinevezéséről csak abban az esetben lehetne szó, ha kilépne a bmyevdc-sokácpártból és támogat­ná a radikálisokat, amihez nem vol­na feltétlenül szükséges, hogy be­lépjen a pártba. Ez a kombináció azonban egyelőre a legbizonytala­nabb, mert a Prcsics dr. kinevezésé­hez kötött föltételek teljesítése a blmycvác-sokácpárt részéről nagy nehézségekbe ütköznék. így tehát mint a könyvirónak. S ezért aztán az ellenségei szemtelennek vagy gyává­nak mondják. Pedig egyik se. Csak az, aminek lennie kell. * Abba a megvetésbe, amelyet a kő zönség egy része az újságírók iránt érez, vegyül egy adag irigység is. A jó emberek nem tudják megbocsájta ni. ezeknek a szerintük rossz embe féknek, .hogy olyan jól tudják ma­gukat kifejezni. * Az újságírónak nem volna -szabad sohasem elfelejteni, hogy tulajdon­képpen történelmet, s néha bizony világtörténetet ir. Amikor a hírlapírókat szidjátok, gondoljatok mindig arra, hogy a történetírókat szidjátok. Mert ők ír­ják a történelmet. Mily kétségbeejtően tehetségfé­­lenek volnának a hírlapírók, s mily rettentően unalmasak volnának az újságok, ha olyanok lennének, ami­­nőknek a közönség kívánja őket! *■ Valaki egy újságíró jelenlétében szidta a zsurnalizmust. Ez egy da­rabig hallgatta, s végre megszólalt? — Igazad van. Iparkodunk méltók lenni a közönségünkhöz. * Néhány lelkiismeretlen »jstgínS miatt a publikum szidja az egész hírlapírói kart. Mennyivel elnézőbb és keresztényibb (különben sok zsi­szedelmesebb . . . Talán mégse. író­tállal mégse lehet olyan alaposan ölni, mint fejszével. S amit a toll vét, azt jóváteheti a toll. Amit a fejszéről, bárminő szimpátiával viseltessünk is iránta, bajos elmondani. ■ft Az újságnak olyan hűnek kell len­ni, mint egy pontos jegyzőkönyvnek és olyan szórakoztatónak, mint egy érdekes regénynek. ft Aki az újságokat szhira, a irai erdős _ ellen leüzd. Mert hogy hírlapok nél­­jjkül tudatlanabb és elmaradottabb volna a világ, az kétségtelen, s hogy erkölcsösebb volna, az kétséges. * Fia a* újságok olyan hangon Írnak a közönségről, ahogy az nyilatkozik róluk, akkor a publikum véleménye a sajtóról jogosult volna. ft A közönség szempontjából a lap­nak. hogy megfelelő legyen, jól kell szerkesztve lenni, — s hogy az Írók fmeg legyenek elégedve vele. jól kell irva lennie. Meg kell közelítenie az irodalmat. ft Az Írót és a hírlapírót sokkal .na­gyobb távolság választja el egymás­tól, mfrn az olvasók gondolnák. Ök maguk tudják és érzik ezt, s azért kölcsönösen kissé (sőt néha nagyon) lenézik egymást. ft Az újságírónak bátrabbnak és egy­­^##90 4Y£tG§^bbuaJí kell lepuk dr. Abramovics Iván szombori fő­ügyésznek van a legtöbb 'esélye a szuboticai polgármesteri kinevezés­­re. A szuboticai főispáni állás sorsára nézvte a radikálispártban az a felfo­gás. hogy a szuboticai főispáni állást nem fogják betölteni. mert az uj ke­rületi beosztás következtéiben már valószínűleg nem fognak Szuboticá­­ra néhány hónapra főispánt kinevez­ni, hanem Szuboticát közigazgatási­lag a noviszadi kerületi főispániság­­hoz csatolják. Az sincs kizárva, hogy erre a rövid időre Pletikoszics főispán még tovább vezeti a főispáni teendőket, iia azonban mégis kine­veznének Szuboticára uj főispánt, úgy erre az állásra Mitadinovics Zsarko, Miladinovics közjegyző apja a legkomolyabb jelölt. A radikálispárt egyik vezetőjétől nyert részletes felvilágosítás után a Bácsmegyei Napló munkatársa ér­deklődött a bunycvác-sokácpártban is aziránt, hogy ott mi a vélemény a küszöbön álló közigazgatási vál­tozás ügyében és hogy a párt foly­­tat-e ebben a kérdésben tárgyalá­sokat a kormánnyal vagy a radiká­­lispárttal. A bunyevác-párt egyik! képviselő-vezetője munkatársunknak erre vonatkozólag a következőket mondotta: — A főispán- és polgármesterváb Ságról nekünk is tudomásunk van, azonban szó sem lehet róla, hogy: pártunk ezekért az állásokért a kor­mánypárttal alkuba bocsátkozzék. Mi éppenugy mint a horvátok nem. állunk szóba a kormánnyal addig, a mig a széleskörű tartományi auto­nómiát ki nem harcoljuk. A polgár­mester-jelöltekhez pártunknak nincs is semmi köze, mert Abramovics dr. is csak származására nézve bunyie­­vác, egyébként azonban nem tagja1 a pártnak, a Prcsics-féle kombináció■* ról pedig mi is tudunk, azonban ki-, nevezését teljesen kizártnak tartjuk. A főspánváltság tervbievett meg-« oldása tehát, amint ebból a nyilat­kozatból kiderül, nem változtat semmit a bunyevác-sokácpárt elé­gedetlen hangulatán úgy itt, mint a radikálispártban nagy érdeklődéssel néznek mégis a válság megoldása elé, amelynek időpontja elsősorban attól függ. hogy Pletikoszics dr. mi­kor ny ujtja be lemondását. i dót számláló) hírlapírói kar. amely, [néhány értelmes olvasó kedvéért rhegbocsájt az egész újságot olvas-, ni nem tudó közönségnek, amely; mégis olvas újságot-, ft Miniszteri tanácsosok sokévi »hasznos szolgálat« után ugyanazt a kitüntetést kapják, amely Fáik, Miksának, a nagy publicistának ju­tott Ötvenesztedeig tartó hatalmas; munkakifejtésnek a jutalmául. Azért; a becsvágyó urak inkább óhajtanak; miniszteri tanácsosok lenni, mint i geniális publicisták. Könnyebb is. ft Deák Ferencnek az a máskülön­ben bölcs és morális törvénye,, amely szerint a hírlapírónak nemi szabad hazudni, azért nem hajtható« végre, mert az igazat meg nem lehet, megírni. írni pedig kell újságot. Azt a közönség el nem engedá, ft Nem az újság hazudik, hanem á kor. amelynek ez a papiros a tükre. Mégis: a jó újság igazat ás- tudj irrd. ft A pártunkbeli zsurnaliszta —« vallják be, kérem, politizáló urak! — akkor is igazat mond, hogyha hazudik, -s az ellenpárt írója akkor is hazudik, amikor igazat mond. A sajtót folyton szidják azért, mert olyan közleményeket hoz, amelyek nem igazak. S ha igazat ir, megfoaragusznak rája.

Next

/
Thumbnails
Contents