Bácsmegyei Napló, 1924. január (25. évfolyam, 1-28. szám)
1924-01-06 / 6. szám
12. oldal. BÄCSMEGYEI NAPLÓ 1924 január 6. A torony Irta : Szomaházg István X toronyőr körüljárta az erkélyt, szokás szerint meKfujta trombitáját, a?táu visszatért gömbölyű szobácskájába. hogy vackára leheveredjék. !Már éppen szenderegn? kezdett, mikor valaki megkopogtatta a vasajtót. —Ki az ördög járhat itt éjiéikor? — mormogott magában az öreg ember, aki nein félt a kísértetektől, mert fiatalabb éveiben sirató volt. Kinyitotta az ajtót: egy fiatal, prémekbe burkolt leány állt előtte, aki reszketve kapaszkodott mez a csigalépcső karfájába. — Jé, a Milhoffer kisasszonyka, — mondta csodálkozva a .toronyőr. aki hatvan év óta mindenkit ismert a kisváros lakosai közül. — Mi keresnivalója van magának leikecském éjfélkor ebben a bagolyfészekban? Qyüjjön beljebb, hiszen megveszi itt az isten hidege. A leány belépett, neMtámaszkodott a rozoga asztalnak, aztán apatikus tekintete végigsiklott a gömbölyű szobán. — Pók bácsi.mondta csengve, —- ha istent ismer, megmenti az életemet!, — Én, drágaságom? Én mentsem ineg az életét? Én, a nyomorúságos h^kter, mikor az édesapja a legelső doktora a városnak? A leány megfogta az öreg ember kérges kezét. — Hallotta, hogy holnapra tűzték ki az esküvőmet? Mát a menyasszonyi ruha is ott fekszik az ágyon, arnctykben holnap délben esküdnöm kell. De én nem megyek hozzá, inkább leugrom a torony tetejéről, hacsak maga, Rák bácsi, meg nem könyörül rajtam. — Én könyörüljek meg magán, aki a, ^legszebb é9 leggazdagabb leány a varosban! — Csak mafga teheti meg, más senki a nagy világán. Éjfélkor szök lem mog az esküvőm elől, s eleimén az volt a szánd Sírom, hogy világgá megyek, de rám találnának, s akkor minden uira kezdődik. Mindenütt megtalálnának, csak itt a toronyban nem. mert itt bizonyára senki sem fog keresni. Megverne az isten, ha az oltár előtt botrányt okoznék, de ha a holnapi napot itt töltöm, az első vonattal szégyenkezve visszautazik az a pesti majom, akihez a szülőim erőltetni akarnak. Pók bácsi megpődörte seprőnvi bajuszát, aztán valami gyanús huncutság gvulladt ki öreg szemében. — Én innen a toronyból mindent fátok, még azt is, ha a gyógyszerész kocsisa a főbíró szolgálóját megölelgeti. Magát is láttam már szivecském egy fiatal úrral, aki elől aligha akarna elbújni a nagy világba . . . — Maga tudja! — suttogta Iiomlo-1 káfe elpirulva a leány. — Azt hittem, senki sem tud erről az egész világon és . . . — És nincs is baj, mert Pók bácsi hónapszámra sem beszél élő emberrel, s mert az italát is itt helyezik el a torony aljában. Nem Ml félnie, sohasem fog maga feleségül menni a pesti majomhoz. Majd hozok egy jó meleg pokrócot, melyen úgy el fog aludni, mint a fejecske. Nem kell addig megijedni, míg Pék bácsit egy idegen sirásó el nem hántolja. A leány ledőlt a kemény ágyra, kicsit sirt, kicsit szipogott. Pók bácsi alakja mindig kisebbre zsugorodott össze a szemében, aztán, eg'; méiy sóhajtás után elaludt. Vájjon érezte-e otthon a hófehér menyasszonyi ruha, hogy kis úrnője a toronyor pokrócáu álmodik felőle? Mikor felébredt, egyedül találta magát a szobácskájábán, s félve nézett ki az erkélyre, mely alatt feneketlen mélységben, apró kis bogarak, a városka lakói mászkáltak. Mire a haját megigazította és összegyűrt ruháját kfcímíteatta. Pók bácsi beosont | mát előbb az ni pár egészségére ki....ürítette. Ránéztek és mindnyájan einevették magukat csak a doktor állt megkövesedve a szobácskábán. — Ha megfőzted, hát te fogod megenni, — szólt aztán egy haragos vállvonogatássa!. — Én azonban nem kerülök estig az édesanyád elé! öt perccel később az egykori sírásó egyedül volt a toronyban. Pipára gyújtott, leheveredett a vaságyra, s oly ravasz örömmel nézett maga elé. mintha ő lett volna a postás helyében. a vasajtón. t ■ • •.( LfrA&iak*1 — Vendéget hoztam! — mondta furfangosan, s megint pödrött egyet a két vamyuszárnyon. mely szája fölött deresedet! — Az édesapámat! — rikoltotta a leány és egy lépést tett a torony erkélye felé. — Nem kis bogárkám, nem az édesapját, ilyen gonoszságot Pók bácsitól nem szabad várni! Hé, tekintetes ur, lépjen csak be, — kiáltotta a nyitott vasajtón át, mire egy nagyon sápadt és nagyon elérzákenyült fiatalember jelent meg a toropyszoba küszöbén. — Sándor! — Zsuzsa! Csak ez a két szó hallatszott, aztán némán és boldogan néztek egymásra, míg Pók bácsi örökké nedves, vörös szeme szeretettel megpihent rajtuk, — Na, ugye, nem az ördögöt hoztam el kis madaram? Most kettesben it fognak maradni holnap délig, az ételt meg italt ideállitom a lépcső aljára. A többi aztán a jó isten és Pók bácsi dolga. — Egyedül? I — Együtt az egész éjszakán keresztül! — kiáltották egyszerre. Az öregember fitymálva leintette őket. — Én bizony nem haragudtam volna meg érte, ha fiatalságomban a babámmal együtt hagynak. De akár haragszanak, akár nem, ezen már > leikecskéim úgy sem lehet segíteni... Lefeaktatott a lépcsőn, a két szerelmes egyedül maradt a magasságban, ahova az emberi beszéd nem hallatszik fel. És fázva, de boldogsággal a szivükben virasztották át az éjszakát, anélkül, hogy egymás; nak a kisujját is megfogták volna. Másnap délben, mikor az egész város a főuccán korzózott, a polgármester összetalálkozott az ünneplőruhába öltözött toronyőrre!, aki büszkén, pipálva sétált a sokaság közt — Mi az. Pók? — kérdezte megütközve. — Maga elhagyta a posztját, anélkül, hogy. nekem jelentette volna? Az öreg csalókán hunyorított: Helyettest állítottam a magam helyébe, tekintetes ur! Ha nem tetszik hinni, a saját szemével is meggyőződhetik róla. A város ura értelmetlenül nézett előbb a vén emberre, majd a rendőrkapitányra és a feltűnően rossz sz’nben levő doktorra, akikkel együtt sétálgatott a íöuccán. — Micsoda helyettesről beszél? — mondta szuszogva a felháborodástól. — Jöjjenek fel a tekintetes urak és nézzék meg! — mondta változatlan nyugalommal Pók bácsi — Nézzük meg! — Ismételte kurtán a rendőrkapitány. Felcsoszogtak a toronyba. Jó negyedórába került, amíg felértek, kinyitották a vasajtót, aztán egyszerre öt kiáltás hallatszott: — Zsuzsa! — Milhofer kisasszony! — A polgármester ur! — Apám! — Kettősben egy egész éjszakán keresztül! Ezt a rendőrkapjtány mondta, aki hivatalánál fogva mindennek azonnal meglátta a lényegét. Zsuzsa egy kétségbeesett mozdulattal a nyitott erkély felé rohant, de a polgármester visszafogta a karjánál. — Semmi bolondság, kedves Hugóm! Az apád most már boldog !esz, ha ehhez a kamaszhoz .férjhez adhat. — Egy postáshoz egyetlen leányomat! — szólott kezét tördelve a zsarnok apa. — Szebb fiú ez. mint a küencézett pesti majom! — mondta egy borízű hang a háttérből. Pók bácsi volt. aki kezében egy SAKK Rovatvezető: Marócxg Géza 1Í2. számú föladvány. Dr. Bayersdorter A.-tói. Sötét: Kc4; gy: c6 és d5 (3). Világos: Ka6; Vg4; Fd4 (3) Matt három lépésben. * 112. számú játszma. Játszották a bécsi mesterversenyen 1923 november hó 28-án. Világos: . Sötét: Paíay , Réti 1. d2—d4 , Hg8—Í5 2. Hgl—f3 g7—gő 3. c2—c4 Ff8—%1 4. Hbl—c3 d7—d5 5. c4Xd5 ” ílíöXdS 6. e2—e4 Hd5Xc3 7. b2Xc3 c7—c5 A védekezés eszméje a középgyalogosolc ellen irányított összpontosított támadás s a végjátékra a vezérszárnyi gyalogtöbblet biztosítása, helyesebb volt — világos részére — a királyszárnyi fejlődés 4. g2—g3 stbvel. 8. Fii—b5+ Fc8—d7 ft. Fb5Xd7-R VdSXd7 10. elsáncol c5Xd4 11. c3Xdl Hb8—c6 12. Fel—b2 ............ Kostich e helyen Fel—e3-al folytatta s később cserélte a futót d4-en. 12. .... , elsáncol g8-ra 13. Vdl—a4 ............ Helyesebb volt Bal—bl, hogy esetleges 13. . . , , , Bf8—d8-ra 14. d4—d5-öt léphessük. 13. . B»-d8 14. Bal—dl Hcő—e5! Erre a lépésre nem számított a világos bábok vezetőle, akinek természetes játékereje, Réti mester elméleti tudásán, hajótörést szenved. Számos igen tehetséges amatőr játszónk nem fejlődik a helyes irányban, mert hiányzik az Igazi mesteri vezetés, a gyakorlati játék mester játszókkal. — Ennek szükségéi egyelőre csak az angol amatőrök látták be, 15. Va4Xd7 HeőXf3+ 16. g2Xf3 Bd8Xd7 17. Bdl—d3 ............ Világos rosszabbul áll, a sötét bástyák a »cc-vonalon benyomulnak a világos táborba s a távol vezérszámyon ott van a majoritás. 17.............. Ba6—c8 18. Bfl—dl Bc3—c2 19. Bdl— d2 Bd7—c7 20. a2—a3 Fg7—hő A csere elkerülhetetlen. 21. Bd2Xc2 Bc7Xc2 22. Fb3—c3 Ks8—Í8! 23. Kgl—«2 Fhő—>f4 24. Fc3—b4 Kf8—e8 25. Bd3—c3 Bc2Xc3 26. Fb4Xc3 KeS—d7 27. h2—h3 Kd7—cő A sötét király kiveszi részét a küzdelemből. 28. a3—a4 b7—b5 29. Kg2—fi « . . . , Késő. 29. .... , b5Xa4 30. Kfl—e2 Kei—b5 31. Kp2—d3 a4-—s3 32. Kd3—c2 Kb5—c4 33. Fc3—al f7—fő Világos föladta, nincs lépése, mert például 34. Fal—c3-ra, Ff4—cl! stb. Gyári raktár: Brteta-pMrai ATI0KAL“ ellnnőRő-9fQWnj£ í minta lei ZanreblÜPS v ej* ....1111,1 s 81 2^örJüüfés8^, sömör vtszeres lábak, régi sebeknél gyógyító r:atasu *— Sen. Rat Dr. Strahl hásikenCcse Eredeti dobozokban kapható: Subnticán az Illés-ggágyszert&rban. Z'igrebban 45 Salvatar-rnógyszertárban i$. MiUelaacJi JelcJSténv trg. 2, sombori fiókja íeg-knlunsabban véjez minden ban kügy letet 90ő2 Gyogffdjon mej, hogy a kgme^bkhatőhb és legolcsáblb bevásáriásiforrás ti Ili!ID sites fizSrmiaáraháza Sabot!ca» Sokolska c ica ! V i kiárusítás n&gy áreaf sdaaéanycl SZENZÁCIÓS ÚJDONSÁGOK s Erdélyi-Patót: Süvít a sül K.'lrnar Andar: Sárs* Madaras: Azt besjsdték a ÍUnba Vajda: Hinta-palinta Binúcy : Ne bánthatok, ne Btntaatots j H0RAVET2 kiadás, mfctdp-.äiäkapkatd i r-OK yacsi von, »im nczcucu csy snyer. kupicát szorongatott, melynek tártál-š Tanulságos játszma. earcaahadus, legalsírendiJ terpentinből kéazflft kréua» © békebelinél In jobb szht£&<%ben, — Gyártja s „PYRAM" VEGYÉSZETI GYÁR Bettes Tostvérek és Tárad 8528 V eHkarDkfaia.
